ISTENNEK TETSZŐ IMÁDSÁG❣️

,,💞Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik Őt így imádják.,, (János 4, 23)

A lélekben való imádásnak bensőséges jellege van. 

Előfeltétele az ember megújulása és az Istennek való odaszentelődése.  

Nincs külön helyhez kötve az imádkozás.

Ahol szent kezeket emelnek fel (1 Tim 2, 8.) ott minden hely megszentelt és alkalmas az imádásra; de bármilyen fenségesen felékesített templom is csak üres, puszta hely Isten szemében, ha ott nem tisztán és igazán hirdetik Isten Igéjét.

Az ilyen istentiszteletnek farizeusi, a törvényes formáknak megfelelő jellege lesz csupán.
Az Istennek tetsző imádás Krisztussal jött közénk.
Ő gyakorolta földi napjaiban azt lélek szerint, és csak aki benne hisz, juthat el Isten imádásának erre a magasabb fokára.

- A lélek szerint mondott imádság ellentéte annak, amit csak az ajkak mormolnak, amit imádságos könyvekből lélektelenül olvasnak, vagy minden áhítat nélkül kívülről elmondanak.

A legbensőbb kapcsolat Istennel az az imádság, aminek a személyes megismerés az alapja; a bensőséges, közeli viszony, mint apa és gyermeke között.
Az ilyen imádkozás érintkezés-felvétel és találkozás Istennel. 

Jelenlétébe lépünk, színe elé járulunk.
Minket sokszor más dolgok is lefoglalnak, ezért nincs meg mindjárt a belső összeköttetés vele. 

Keressük az imádkozást úgy, mint Dániel! Először kérjük az imádságot, azután tartsunk ki benne.

Néha az a benyomásunk egyeseknél, mintha pisztolyból lőnék az imájukat, nagy gyakorlatuk (rutinjuk) van, de hiányzik a bensőség, a lélekben való imádás.

Azután Jézus szerint igazságban kell imádkoznunk.Mennyi hamis imádság sérti állandóan Isten fülét!
Sokan járulnak eléje szavakkal, de életükkel és magatartásukkal hátat fordítanak neki.
Hát nem hazugság ez? Nem üres játék-e csupán a szent Istennel? 

"Úr"-nak nevezik Őt és nem engedelmeskednek neki. 

A Miatyánk is a valótlanságok láncolata lesz némelyek szájában. 

Még a negyedik kérés is hazugsággá lesz, hiszen nem elégszik meg valójában egy napi eledellel, hanem sok napra szeretné biztosítani magát.

Akkor igazi és valódi az imádkozásunk, ha nemcsak könyörgünk Istenhez, hanem vele is járunk; ha nemcsak szavunkat, de egész testünket és szívünket oltárára helyezzük.
Ha cselekedeteink megegyeznek szavainkkal, akkor igazságban, azaz valóságban imádjuk mennyei Atyánkat.

AZ IMÁDKOZÁS MINDENEKELÖTT VALÓ❣️

"💞Intelek azért mindenekelőtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések és hálaadások. " (1 Tim 2, 1)

Az imádság a keresztyén életben kezdet, folytatás és vég.
A lélek imádkozásban fejezi ki keresését; ott harcol, ott mutatkozik meg a hite, másként néma és halott lenne.
Az imádság olyan nélkülözhetetlen a léleknek, mint testünknek a lélegzetvétel: Egyetlen lépést sem jutunk előre a megszentelődésben, Jézus követésében és a szenvedés útján - imádkozás nélkül. 

Első és legfontosabb az imádság.
A Biblia ugyan nem az imádkozással kapcsolja össze üdvösségünket, hanem a hittel; sokan imádkoznak, akiknek szívében nincs élő hit Krisztusban.

A farizeusok sokat és hosszan imádkoztak, közben pedig gyűlölték és megölték Jézust. 

Az ilyen imádkozásnak nincs értéke.
"Ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom."
- Az is igaz, hogy nincs élő hit, amely ne imádságban nyilvánulna meg, és nem lehet hitre jutni anélkül, hogy komolyan ne könyörögnénk Istenhez.

Isten gyermekei semmit sem tehetnek maguktól, mindent ajándékba kapnak. Teljesen arra vannak utalva, hogy minden ügyükben imádkozzanak.

Földi dolgaikat sem intézhetik saját erejükből.
A világ emberei megvannak imádkozás nélkül is, de Isten az Ő gyermekeinek külső dolgait nem viszi előre, ha nem néznek fel imádkozva Őrá. Különösen belső életünk van teljesen ráutalva a hitből való imádságra.
Minden harc hiábavaló, ha nem azzal az erővel harcoljuk, amit az Úr ad s amit újra meg újra az imádság révén fogadunk el.

Ha egy lelkiismeretbe vágó szót akarunk kimondani, ami betömi az ellenség száját, felemeli a leverteket és feltüzeli a lanyhákat, azt felülről kell kérnünk.
Hány jóakaratú szó és intés pattan vissza a másik szívéről gyümölcstelenül és csak eltompítja azt! Miért?
Mert nem imádkozó lélekből fakadt, hanem saját igyekezetből.
Sok kegyes szó csak a fülünkig jut el, de egyetlen szó is nyílként hatol a másik lelkiismeretébe és balzsamként hat a szívére, ha felülről kikönyörögtük.

Az apostol azt akarja, hogy első dolgunk legyen az imádkozás.
A reggel a nap legjobb időszaka, hadd legyen ez az Úré.
Akkor még frissek vagyunk, este viszont nehezebben emelkedünk fel Istenhez. 

Amit reggel elmulasztunk, nehezen tudjuk behozni. Legyen az imádkozás mindennap az első, mielőtt bármit tennénk vagy mondanánk.

ELŐKÉSZÜLET az ÚRVACSORÁRA❣️

,,💞Próbálja meg tehát az ember magát és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból! " (1 Kor 11, 28)

Az önvizsgálathoz csendességre és időre van szükség.
Ehhez a hétköznapok forgatagában nem jutunk hozzá. Időt kell szentelnünk arra, hogy magunkba nézzünk.
Mindennap legalább fél órát kellene szakítanunk ehhez. 

- Azután önmagunkkal szemben is elfogulatlannak és őszintének, igazságosnak kell lennünk. 

Természetünk szerint mindannyian elnézők vagyunk önmagunkkal szemben és kétféle mértékkel mérünk. 

A mások hibája súlyosabban esik latba, a mienk felett pedig átsiklunk. 

Csak a megvilágosodott értelem ismeri fel a saját romlottságát és azt kíméletlenül nevén nevezi, elítéli. Mindenkor imádkozzunk a szemgyógyító írért (Jel 3, 18).

Végül az önvizsgálathoz biztos mértékre is szükségünk van. Ezt Isten Igéje nyújtja, amely megismerteti velünk Isten akaratát, megmutatja nekünk Jézus arcát, ami különösen nagy segítség az önismerethez.

 - Önvizsgálatkor mindenekelőtt ezt kérdezzük meg magunktól: Milyen a szívem Jézus iránt? - "Szeretsz-e engem?" - kérdi tőlünk is az Úr.

Ha a szívem kihűlt, vagy ami még rosszabb, lágymeleg, azaz nem tudok elszakadni kedvenc bűneimtől, de még a szennytől és undokságtól sem, akkor bizony a Jézus iránti szeretetem elégtelen.

 - Tudok-e szeretetből áldozatot hozni, magamat megtagadni, parancsait teljesíteni? 

Elviselem-e a gúnyt és gyűlöletet iránta való szeretetből? Kész vagyok-e arra, hogy meghaljak érte? 

- Az úrvacsorában testét kínálja fel, amit halálra adott értem, vérét, amit kiontott értem.

Felmérem-e ezt a szeretetet? Éhezik és szomjazik-e szívem az Ő szeretetének ereje után? 

- Az úrvacsora megerősít a pusztai vándorlásra ebben az életben. Pusztává lett-e már nekem a világ? 

A mennyei Kánaán-e az én otthonom, célom?
Az úrvacsora közösséget teremt. Egy testté, egyetlen megbonthatatlan egységgé kapcsolja össze azokat, akik részesednek benne. Nemcsak az egyénnek ad erőt, hanem a gyülekezetet is eggyé formálja tagjaiban.

Élő keresztyéneknek mindig fel kell tenniök ezt a kérdést: Kész vagyok-e arra, hogy mindenkivel egyetértésben és békességben éljek, vagy él még bennem a harag és a keserűség? -
Csak ilyen önvizsgálat után menjünk az Ő asztalához, nemcsak egyszer-kétszer egy évben, hanem valahányszor alkalmunk van rá!

AZ ÚRVACSORA ERŐSÍTÉS a HARCRA❣️

,,💞A hálaadás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e?

,,A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösség-e?,, (1 Kor 10, 16)

Az úri szent vacsora erõsítésül szolgál. Valósággal részt nyerünk általa Jézus megdicsõült életébõl.
Az apostol Izrael pusztai vándorlásával hasonlítja ezt össze. Már akkor „lelki eledel" és „lelki ital" volt ez.

A manna és a kõsziklából fakadt víz nem természetes úton keletkezett, hanem csodálatos módon, 

Isten Lelke által. Mennyivel inkább az úrvacsora, ez a csodálatos lelki ajándék.
Ha hittel vesszük a kenyeret és a hálaadás poharát, akkor az Úr megdicsõült testében és vérében részesedünk.

 
De hittel való élvezésrõl és nem átlényegülésrõl van itt szó. Vagy mégis csupán emlékvacsora ez? 

Nem maga Jézus mondta-e: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre?" 

Bizonyos, hogy rá emlékezünk közben; szenvedésére és halálára gondolunk.
Maga az úrvacsora átütõ módon hirdeti az Úr halálát, mi pedig vallást teszünk benne õróla, aki testét adta, vérét ontotta értünk.

 
De nem csupán emlékezés ez. A Megváltó valósággal megvendégel vele. 

Az Õ asztalának vagyunk a vendégei. Megdicsõült életének erõit osztja szét közöttünk.
Tehát nemcsak lelkileg szolgál javunkra, hanem még testileg is áldásul szolgál.
Így is mondhatnánk, hogy mélyebb valónkat a maga egészében befolyásolja, ahol törekvéseink, terveink, egész gondolkodásunk gyökerezik és formálódik (Róma 8, 5)

Jézus megdicsõült testének vétele az alapja a mi egykor bekövetkezõ megdicsõülésünknek is.
Mint ahogyan az úrvacsora hittel való vétele által áldott erõk áradnak életünkbe, ugyanúgy lehetséges az is, hogy méltatlan használatával a halál erõi hatnak ki ránk.

 
Akik tehát nem az övéi és méltatlanul eszik a kenyeret és isszák a bort, vétkeznek az Úr teste és vére ellen és egyben ítéletet esznek és isznak maguknak, mert nem becsülik meg az Úr testét és nem különböztetik azt meg a más, közönséges ételtõi.

Ennek aztán betegség, talán még korai halál is lehet a következménye.
Nem jelenti ez az örök kárhozatot, de könnyelmûségük miatt az ilyenek az Úr ítélõ, fegyelmezõ keze alá kerülnek - csak azért, hogy megmeneküljenek az örök kárhozat szörnyûségétõl.

SZÖRNYŰ CSALÓDÁS❣️

,,💞Barátom, hogyan kerültél ide, hiszen nincs menyegzõi ruhád?,, (Máté 22, 12)

Ez a megrázó Ige éppen a kegyesekre vonatkozik.
A király „barátom"-nak szólítja, tehát azok közül való volt.
Velük akarta ünnepelni a „menyegzõt", de ennél hiányzott a legfontosabb: a menyegzõi ruha.
Ez pedig Krisztus, akibe felöltözünk (Róma 13, 14).

 
A menyegzõi ruha ünnepi ruha, Isten gyermekei ünneplõ nép.
A panaszkodás, kritizálás, zúgolódás, elégedetlenség, kicsinyes gondok és a földiekben való turkálás pontosan ellentéte az ünnepi magatartásnak.
A hála, dicséret és imádat ünneplõ emberekké tesz minket a hétköznapokban is.
Igen sokan vannak, akik ezt a ruhát sohasem teszik igazán magukévá. Isten népéhez akarnak tartozni, 

de régi életüket sohasem számolják fel teljesen. Isten gyermekeinek nevezik magukat, de nem azok, mert az Úr sohasem tudott bennük lakozást venni, nem volt alapos megtérésük.

„Hogyan kerültél ide?" Egyszerûen becsempészted magad?
Nem volt életközösséged Krisztussal, mégis elhitetted magaddal és mások is veled, hogy Isten gyermeke vagy?
Mindez csak vallásos formaság volt. Kölcsönvetted, elméletileg megtanultad, de nem felülrõl plántálták beléd.
Mondogattad, hogy „Uram! Uram!", de ezt a dicsõséges nevet nem a Szentlélek írta be a szívedbe.
Fenntartottad az istenfélõ élet látszatát, de hiányzott annak ereje. Kegyes fátyol leplezte régi, gonosz lényedet.
Kegyes csalásban éltél.
Becsaphatjuk magunkat, még az embereket is, de Istent soha.
Elõtte nem állhat meg a kegyes látszat. Lehull az álarc.
„Az pedig hallgatott." Máskor kegyes szólamokkal jól kivágta magát és kedvezõ fénybe állította személyét. De ennek most már vége. „Kötözzétek meg kezét-lábát és vessétek a külsõ sötétségre!" - hangzik a király rendelkezése. Szörnyû ítélet vár minden hamis és képmutató emberre. 

Nincs szó ennek az embernek gonosz tetteirõl, de soha nem ragyoghatta át az igazság fénye, ezért valóban a sötétséghez tartozik. Tulajdonképpen már régóta megkötözte õt a bûn és a saját énje.
- Nem az istentelenek kapják a legsúlyosabb ítéletet, hanem azok, akik a király barátai akartak lenni, de soha nem fogadták el az Õ lelkületét. 

A király „barátom"-nak nevezi, de éppen ez teszi súlyossá bûnét. 

Annak akart látszani, aki nem volt - ez a legítéletesebb, legszörnyûbb dolog.

IDEIGVALÓ TANÍTVÁNYOK❣️

,,💞Ettõl fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül és nem jártak többé vele.,, 

(János 6, 66)

Sokan hittek Jézusban, de hitüket nem az Õ beszédére alapozták, amely pedig lélek és élet.
Ezért csak felszínes, látszathitük volt. Jézus felismerte ezeket az áltanítványokat és átlátott rajtuk. 

Nem is akarta maga mellett tartani ezeket, hanem választás elé állította õket.
Mi indította követõit, hogy hátat fordítsanak a Megváltónak? Megütköztek a beszédén. 

Kemény, emészthetetlen beszéd volt ez számukra.
Jézus elõször csodálatosan megvendégelte õket, ami tetszett nekik. 

De most tovább akarja õket vezetni: az adománytól az adományozóhoz, aki nemcsak adja a kenyeret, hanem Õ maga az igazi kenyér.
Sokan várnak áldást az Úrtól, de Õt magát nem kívánják. Nyomorúságukban hozzá jönnek segítségért, kegyelmének jeleit szívesen elfogadják, de nem lépnek bensõséges közösségre vele. 

A Jézussal való kapcsolatban nemcsak akaratunk és tudatunk részesül, hanem egész lényünk. Természetünket is áthatja az Õ megdicsõült lénye.
Sõt, ha alvás közben, vagy eszméletlenségben öntudatunk ki is hagy, a Vele való kapcsolatunk megmarad.

Ezt a boldog igazságot nem értették meg az említett tanítványok és megütköztek benne. 

Még nem ismerték fel azt, hogy nekik kizárólag és egészen az Úrra van szükségük. Jézus ekkor szándékosan idézte elõ a szétválást.
Úgy beszélt, hogy azokat, akik nem teljes szívükbõl keresték Õt, visszariasztotta.
Õ döntésre hív, el akarja választani a valódit a hamistól. Jézusnál nem a tömeg számít, Õ odaszentelt tanítványokat akar. Amikor egy alkalommal nagy tömeg kísérte, olyan döntõ, kemény szót mondott az Õ követésérõl, hogy azok, akik csak sodródtak, minden kedvüket elvesztették (Lk 14, 25-26)

Jézus elküldi magától azokat, akik nem szívbõl ragaszkodnak hozzá. Ezzel tiszta helyzetet teremt.
Akit most elutasít, talán késõbb igazán jön majd.
Senkít ne akarjunk minden eszközzel Jézushoz kapcsolni. Akit Jézus és az evangélium nagyszerûsége nem ragad meg, inkább menjen.
Talán késõbb szükségét érzi majd, hogy megkeresse Õt.
Jobb az elszakadás, mint a felemás helyzet és félszívvel történõ állásfoglalás. 

Jézus nem tartóztatta azokat, akik elmentek és nem volt megbántva, amiért cserbenhagyták.
Sajnálja õket, mert tudja, hogy nélküle sötét éjszakába jutnak.
De az Úr csak teljes értékû tanítványokat akar, akiket szilárd hit kapcsol össze vele.

REJTETT TISZTÁTALANSÁG❣️

"💞Rád és a te magodra ragad a Naámán poklossága mindőrökké." (2 Kir 5, 27)

Géházit, Elizeus szolgáját ennek a borzalmas betegségnek a büntetése sújtotta. 

Isten ezzel teszi nyilvánvalóvá rejtett romlottságát. Piszkos pénzvágy rejtőzött szívében, ezt hozza világosságra a poklosság. Mint Isten emberének a szolgája, naponta hallgathatta őt, megfigyelhette magatartását.
Elizeus éppen előtte mutatott példát az önzetlenségre, mert bár Naámán felkínálta neki, sőt rá akarta kényszeríteni ezüstjét és aranyát, Isten embere állhatatosan visszautasított minden jutalmazást. 

Ingyen, felülről kapta a gyógyítás csodálatos ajándékát, ingyen adta tovább.
Gyalázatos nyerészkedés lett volna szemében, ha valamit is elfogad érte (1 Pét 5, 2). 

Géházi azonban nem tudta elviselni, hogy Naámán ismét magával vigye minden drága kincsét.

A szívében lakó kapzsiság gonosz tettre indította. Szemenszedett hazugsággal tetemes összeget csalt ki tőle. Ezzel urára, aki előzőleg olyan határozottan utasította vissza a jutalmazást, rossz fényt vetett, Naámánban pedig megütközést kelthetett, hogy kételkedjék lelki vezetője őszinteségében.
Később Elizeus előtt még meg is keményedett hazugsága igazolásában.
Géházi minden időkre intő példa. Lehet valaki állandó kapcsolatban Isten valamelyik emberével; mindenütt jelen lehet, ahol Isten Igéjét hatalommal hirdetik, rendszeresen látogathatja a komoly keresztyének köreit és mégsem tartozik oda. 

Amikor Jézus a földön járt, sokan dicsekedtek azzal, hogy vele ettek és ittak és az ő utcáikon tanított.
De Jézus majd elutasítja őket magától, mert belsőleg idegenek maradtak, nem vették át az Ő gondolkodását (Lk 13, 26).
Fel lehet venni Isten emberének külső magatartását, kegyes beszédmódját és mégis csak üres frázis, hamis látszat az egész.

Nagyon jellemző, hogy Géházi azt mondja:
"Él az Úr!" - miközben aljas tervét véghez vitte. Aki vallásos és hívő körökben forog, de mégsem tér meg teljes szívéből, könnyen képmutatóvá válik.
És ezek rosszabbak, mint az istentelenek. Mint a Sátán, ők is a világossság angyalainak mutatják magukat és romlására vannak másoknak.
Isten őrizzen minket attól, hogy Géházi- és Júdás-lelkek legyünk!
Legyen szívünkben iszonyat minden - a szent dolgokkal kapcsolatos - hamis játékkal szemben.