ELŐKÉSZÜLET az ÚRVACSORÁRA❣️

,,💞Próbálja meg tehát az ember magát és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból! " (1 Kor 11, 28)

Az önvizsgálathoz csendességre és időre van szükség.
Ehhez a hétköznapok forgatagában nem jutunk hozzá. Időt kell szentelnünk arra, hogy magunkba nézzünk.
Mindennap legalább fél órát kellene szakítanunk ehhez. 

- Azután önmagunkkal szemben is elfogulatlannak és őszintének, igazságosnak kell lennünk. 

Természetünk szerint mindannyian elnézők vagyunk önmagunkkal szemben és kétféle mértékkel mérünk. 

A mások hibája súlyosabban esik latba, a mienk felett pedig átsiklunk. 

Csak a megvilágosodott értelem ismeri fel a saját romlottságát és azt kíméletlenül nevén nevezi, elítéli. Mindenkor imádkozzunk a szemgyógyító írért (Jel 3, 18).

Végül az önvizsgálathoz biztos mértékre is szükségünk van. Ezt Isten Igéje nyújtja, amely megismerteti velünk Isten akaratát, megmutatja nekünk Jézus arcát, ami különösen nagy segítség az önismerethez.

 - Önvizsgálatkor mindenekelőtt ezt kérdezzük meg magunktól: Milyen a szívem Jézus iránt? - "Szeretsz-e engem?" - kérdi tőlünk is az Úr.

Ha a szívem kihűlt, vagy ami még rosszabb, lágymeleg, azaz nem tudok elszakadni kedvenc bűneimtől, de még a szennytől és undokságtól sem, akkor bizony a Jézus iránti szeretetem elégtelen.

 - Tudok-e szeretetből áldozatot hozni, magamat megtagadni, parancsait teljesíteni? 

Elviselem-e a gúnyt és gyűlöletet iránta való szeretetből? Kész vagyok-e arra, hogy meghaljak érte? 

- Az úrvacsorában testét kínálja fel, amit halálra adott értem, vérét, amit kiontott értem.

Felmérem-e ezt a szeretetet? Éhezik és szomjazik-e szívem az Ő szeretetének ereje után? 

- Az úrvacsora megerősít a pusztai vándorlásra ebben az életben. Pusztává lett-e már nekem a világ? 

A mennyei Kánaán-e az én otthonom, célom?
Az úrvacsora közösséget teremt. Egy testté, egyetlen megbonthatatlan egységgé kapcsolja össze azokat, akik részesednek benne. Nemcsak az egyénnek ad erőt, hanem a gyülekezetet is eggyé formálja tagjaiban.

Élő keresztyéneknek mindig fel kell tenniök ezt a kérdést: Kész vagyok-e arra, hogy mindenkivel egyetértésben és békességben éljek, vagy él még bennem a harag és a keserűség? -
Csak ilyen önvizsgálat után menjünk az Ő asztalához, nemcsak egyszer-kétszer egy évben, hanem valahányszor alkalmunk van rá!

AZ ÚRVACSORA ERŐSÍTÉS a HARCRA❣️

,,💞A hálaadás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e?

,,A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösség-e?,, (1 Kor 10, 16)

Az úri szent vacsora erõsítésül szolgál. Valósággal részt nyerünk általa Jézus megdicsõült életébõl.
Az apostol Izrael pusztai vándorlásával hasonlítja ezt össze. Már akkor „lelki eledel" és „lelki ital" volt ez.

A manna és a kõsziklából fakadt víz nem természetes úton keletkezett, hanem csodálatos módon, 

Isten Lelke által. Mennyivel inkább az úrvacsora, ez a csodálatos lelki ajándék.
Ha hittel vesszük a kenyeret és a hálaadás poharát, akkor az Úr megdicsõült testében és vérében részesedünk.

 
De hittel való élvezésrõl és nem átlényegülésrõl van itt szó. Vagy mégis csupán emlékvacsora ez? 

Nem maga Jézus mondta-e: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre?" 

Bizonyos, hogy rá emlékezünk közben; szenvedésére és halálára gondolunk.
Maga az úrvacsora átütõ módon hirdeti az Úr halálát, mi pedig vallást teszünk benne õróla, aki testét adta, vérét ontotta értünk.

 
De nem csupán emlékezés ez. A Megváltó valósággal megvendégel vele. 

Az Õ asztalának vagyunk a vendégei. Megdicsõült életének erõit osztja szét közöttünk.
Tehát nemcsak lelkileg szolgál javunkra, hanem még testileg is áldásul szolgál.
Így is mondhatnánk, hogy mélyebb valónkat a maga egészében befolyásolja, ahol törekvéseink, terveink, egész gondolkodásunk gyökerezik és formálódik (Róma 8, 5)

Jézus megdicsõült testének vétele az alapja a mi egykor bekövetkezõ megdicsõülésünknek is.
Mint ahogyan az úrvacsora hittel való vétele által áldott erõk áradnak életünkbe, ugyanúgy lehetséges az is, hogy méltatlan használatával a halál erõi hatnak ki ránk.

 
Akik tehát nem az övéi és méltatlanul eszik a kenyeret és isszák a bort, vétkeznek az Úr teste és vére ellen és egyben ítéletet esznek és isznak maguknak, mert nem becsülik meg az Úr testét és nem különböztetik azt meg a más, közönséges ételtõi.

Ennek aztán betegség, talán még korai halál is lehet a következménye.
Nem jelenti ez az örök kárhozatot, de könnyelmûségük miatt az ilyenek az Úr ítélõ, fegyelmezõ keze alá kerülnek - csak azért, hogy megmeneküljenek az örök kárhozat szörnyûségétõl.

SZÖRNYŰ CSALÓDÁS❣️

,,💞Barátom, hogyan kerültél ide, hiszen nincs menyegzõi ruhád?,, (Máté 22, 12)

Ez a megrázó Ige éppen a kegyesekre vonatkozik.
A király „barátom"-nak szólítja, tehát azok közül való volt.
Velük akarta ünnepelni a „menyegzõt", de ennél hiányzott a legfontosabb: a menyegzõi ruha.
Ez pedig Krisztus, akibe felöltözünk (Róma 13, 14).

 
A menyegzõi ruha ünnepi ruha, Isten gyermekei ünneplõ nép.
A panaszkodás, kritizálás, zúgolódás, elégedetlenség, kicsinyes gondok és a földiekben való turkálás pontosan ellentéte az ünnepi magatartásnak.
A hála, dicséret és imádat ünneplõ emberekké tesz minket a hétköznapokban is.
Igen sokan vannak, akik ezt a ruhát sohasem teszik igazán magukévá. Isten népéhez akarnak tartozni, 

de régi életüket sohasem számolják fel teljesen. Isten gyermekeinek nevezik magukat, de nem azok, mert az Úr sohasem tudott bennük lakozást venni, nem volt alapos megtérésük.

„Hogyan kerültél ide?" Egyszerûen becsempészted magad?
Nem volt életközösséged Krisztussal, mégis elhitetted magaddal és mások is veled, hogy Isten gyermeke vagy?
Mindez csak vallásos formaság volt. Kölcsönvetted, elméletileg megtanultad, de nem felülrõl plántálták beléd.
Mondogattad, hogy „Uram! Uram!", de ezt a dicsõséges nevet nem a Szentlélek írta be a szívedbe.
Fenntartottad az istenfélõ élet látszatát, de hiányzott annak ereje. Kegyes fátyol leplezte régi, gonosz lényedet.
Kegyes csalásban éltél.
Becsaphatjuk magunkat, még az embereket is, de Istent soha.
Elõtte nem állhat meg a kegyes látszat. Lehull az álarc.
„Az pedig hallgatott." Máskor kegyes szólamokkal jól kivágta magát és kedvezõ fénybe állította személyét. De ennek most már vége. „Kötözzétek meg kezét-lábát és vessétek a külsõ sötétségre!" - hangzik a király rendelkezése. Szörnyû ítélet vár minden hamis és képmutató emberre. 

Nincs szó ennek az embernek gonosz tetteirõl, de soha nem ragyoghatta át az igazság fénye, ezért valóban a sötétséghez tartozik. Tulajdonképpen már régóta megkötözte õt a bûn és a saját énje.
- Nem az istentelenek kapják a legsúlyosabb ítéletet, hanem azok, akik a király barátai akartak lenni, de soha nem fogadták el az Õ lelkületét. 

A király „barátom"-nak nevezi, de éppen ez teszi súlyossá bûnét. 

Annak akart látszani, aki nem volt - ez a legítéletesebb, legszörnyûbb dolog.

IDEIGVALÓ TANÍTVÁNYOK❣️

,,💞Ettõl fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül és nem jártak többé vele.,, 

(János 6, 66)

Sokan hittek Jézusban, de hitüket nem az Õ beszédére alapozták, amely pedig lélek és élet.
Ezért csak felszínes, látszathitük volt. Jézus felismerte ezeket az áltanítványokat és átlátott rajtuk. 

Nem is akarta maga mellett tartani ezeket, hanem választás elé állította õket.
Mi indította követõit, hogy hátat fordítsanak a Megváltónak? Megütköztek a beszédén. 

Kemény, emészthetetlen beszéd volt ez számukra.
Jézus elõször csodálatosan megvendégelte õket, ami tetszett nekik. 

De most tovább akarja õket vezetni: az adománytól az adományozóhoz, aki nemcsak adja a kenyeret, hanem Õ maga az igazi kenyér.
Sokan várnak áldást az Úrtól, de Õt magát nem kívánják. Nyomorúságukban hozzá jönnek segítségért, kegyelmének jeleit szívesen elfogadják, de nem lépnek bensõséges közösségre vele. 

A Jézussal való kapcsolatban nemcsak akaratunk és tudatunk részesül, hanem egész lényünk. Természetünket is áthatja az Õ megdicsõült lénye.
Sõt, ha alvás közben, vagy eszméletlenségben öntudatunk ki is hagy, a Vele való kapcsolatunk megmarad.

Ezt a boldog igazságot nem értették meg az említett tanítványok és megütköztek benne. 

Még nem ismerték fel azt, hogy nekik kizárólag és egészen az Úrra van szükségük. Jézus ekkor szándékosan idézte elõ a szétválást.
Úgy beszélt, hogy azokat, akik nem teljes szívükbõl keresték Õt, visszariasztotta.
Õ döntésre hív, el akarja választani a valódit a hamistól. Jézusnál nem a tömeg számít, Õ odaszentelt tanítványokat akar. Amikor egy alkalommal nagy tömeg kísérte, olyan döntõ, kemény szót mondott az Õ követésérõl, hogy azok, akik csak sodródtak, minden kedvüket elvesztették (Lk 14, 25-26)

Jézus elküldi magától azokat, akik nem szívbõl ragaszkodnak hozzá. Ezzel tiszta helyzetet teremt.
Akit most elutasít, talán késõbb igazán jön majd.
Senkít ne akarjunk minden eszközzel Jézushoz kapcsolni. Akit Jézus és az evangélium nagyszerûsége nem ragad meg, inkább menjen.
Talán késõbb szükségét érzi majd, hogy megkeresse Õt.
Jobb az elszakadás, mint a felemás helyzet és félszívvel történõ állásfoglalás. 

Jézus nem tartóztatta azokat, akik elmentek és nem volt megbántva, amiért cserbenhagyták.
Sajnálja õket, mert tudja, hogy nélküle sötét éjszakába jutnak.
De az Úr csak teljes értékû tanítványokat akar, akiket szilárd hit kapcsol össze vele.

REJTETT TISZTÁTALANSÁG❣️

"💞Rád és a te magodra ragad a Naámán poklossága mindőrökké." (2 Kir 5, 27)

Géházit, Elizeus szolgáját ennek a borzalmas betegségnek a büntetése sújtotta. 

Isten ezzel teszi nyilvánvalóvá rejtett romlottságát. Piszkos pénzvágy rejtőzött szívében, ezt hozza világosságra a poklosság. Mint Isten emberének a szolgája, naponta hallgathatta őt, megfigyelhette magatartását.
Elizeus éppen előtte mutatott példát az önzetlenségre, mert bár Naámán felkínálta neki, sőt rá akarta kényszeríteni ezüstjét és aranyát, Isten embere állhatatosan visszautasított minden jutalmazást. 

Ingyen, felülről kapta a gyógyítás csodálatos ajándékát, ingyen adta tovább.
Gyalázatos nyerészkedés lett volna szemében, ha valamit is elfogad érte (1 Pét 5, 2). 

Géházi azonban nem tudta elviselni, hogy Naámán ismét magával vigye minden drága kincsét.

A szívében lakó kapzsiság gonosz tettre indította. Szemenszedett hazugsággal tetemes összeget csalt ki tőle. Ezzel urára, aki előzőleg olyan határozottan utasította vissza a jutalmazást, rossz fényt vetett, Naámánban pedig megütközést kelthetett, hogy kételkedjék lelki vezetője őszinteségében.
Később Elizeus előtt még meg is keményedett hazugsága igazolásában.
Géházi minden időkre intő példa. Lehet valaki állandó kapcsolatban Isten valamelyik emberével; mindenütt jelen lehet, ahol Isten Igéjét hatalommal hirdetik, rendszeresen látogathatja a komoly keresztyének köreit és mégsem tartozik oda. 

Amikor Jézus a földön járt, sokan dicsekedtek azzal, hogy vele ettek és ittak és az ő utcáikon tanított.
De Jézus majd elutasítja őket magától, mert belsőleg idegenek maradtak, nem vették át az Ő gondolkodását (Lk 13, 26).
Fel lehet venni Isten emberének külső magatartását, kegyes beszédmódját és mégis csak üres frázis, hamis látszat az egész.

Nagyon jellemző, hogy Géházi azt mondja:
"Él az Úr!" - miközben aljas tervét véghez vitte. Aki vallásos és hívő körökben forog, de mégsem tér meg teljes szívéből, könnyen képmutatóvá válik.
És ezek rosszabbak, mint az istentelenek. Mint a Sátán, ők is a világossság angyalainak mutatják magukat és romlására vannak másoknak.
Isten őrizzen minket attól, hogy Géházi- és Júdás-lelkek legyünk!
Legyen szívünkben iszonyat minden - a szent dolgokkal kapcsolatos - hamis játékkal szemben.

HAMIS KERESZTÉNYEK❣️

"💞Belopódzkodtak hamis atyafiak, akik azért lopakodtak közénk, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban vett szabadságunkat. " (Gal 2, 4)

Már az első időkben is akadtak hamis atyafiak, akik testvérnek adták ki magukat, de nem voltak azok.
Pál jobban szenvedett tőlük, mint Krisztus kimondott ellenségeitől. 

Voltak például zsidók, nem is kevesen, akik beléptek Jézus gyülekezetébe, de zsidóságukat nem vetkőzték le.

A törvény alatt maradtak és gyanakodva figyelték azokat, akiknek életében érvényre jutott Jézus teljes szabadsága.
Kémek, leselkedők, hírhordók voltak, akik az élő hitű keresztyéneket ismét a szolgaság igájába akarták visszavinni.

Ma is vannak olyanok, akik például törvényeskedő módon súlyosan elítélnek mindenkit, aki valamilyen alkoholféleséget fogyaszt. 

Alacsonyabb rendű keresztyéneknek tartják őket, mert a saját önmegtartóztatásukból (ami önmagában véve hasznos és áldott dolog) mindenki számára kötelező tőrvényt csinálnak.Az Isten országa azonban "nem evés és nem ivás".

Az ember nem azért válik Isten országának polgárává, mert étel vagy ital dolgában így vagy úgy gondolkodik vagy cselekszik.
**A fődolog mégiscsak az "igazság, békesség és Szentlélekben való öröm"**
Ez a fő, de a törvényeskedő emberek a mellékes dolgokra helyezik a hangsúlyt.
Így az ítélkezés bűnébe esnek és megzavarják az embereket.

 
Hamis keresztyének az ilyenek, akiknek soha nem volt alapos megtérésük, soha nem mentek be a szoros kapun.
**Mert az egyetlen ajtó, ami a mennybe vezet, Jézus Krisztus maga.**
Ők azonban "belopakodtak" hogy zavart keltsenek.
Jn 10, 1: ,,Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.,,

Pál apostol nem elhamarkodottan, hanem megfontoltan írta le a fenti mondatot.
Szent méltatlankodás és nem testi keserűség hangzott belőle, az Úr ügyét mélyen és komolyan átérezte.
Vannak emberek, akik állítólag megtértek, de valójában csak zavaros dolgokat visznek be abba a keresztyén körbe, ahová csatlakoznak. Csak zűrzavart támasztanak.

Mindig voltak ilyen sajnálatra méltó emberek, akiknek a megtérése csupa visszásság, zavaros dolog.
Becsvágyó lényüket nem vetkőzték le, szerepelni akarnak és embereket magukhoz vonzani. Szeretetlen bírák és hamis lelkületet terjesztenek.
Bárcsak felfedne előttünk Isten minden hamisságot, hogy se magunkat, se másokat meg ne csaljunk és meg ne károsítsunk!

ÓVÁS KÉPMUTATÁSTÓL❣️

"💞Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis az ő képmutatásuktól. " (Lukács 12, 1)

Az Úr egyik legkomolyabb intése volt ez, amit tanítványai szívére helyezett. Semmit sem vetett meg jobban, mint a képmutatást!
Alapvető bűn ez az Ő szemében, aki maga az igazság.
Jézusban nyoma sem volt a hamis látszatnak, Ő minden tekintetben teljesen tiszta és őszinte volt.
"Hazugság nem találtatott a szájában." Szeme rögtön meglátta a rejtett hazugságot, amely különösen a kegyesség köntösében jelentkezett.
Leginkább a képmutatástól óvta övéit. Ez kiváltképpen a kegyes ember kísértése. 

A világ úgyis képmutatónak bélyegzi a hívőket és nem ismeri fel, hogy ő maga is benne ül a képmutatásban, hiszen a világ aztán igazán a látszat és az alakoskodás hazája!
De a hívőket is átjárhatja ez a gonosz méreg, ha nem védekeznek ellene komolyan. Két oldaról támadhat ránk a képmutatás.

A kegyesek körében szívesen ölti fel az ember a vallásosság palástját.
Általában jobbnak mutatják magukat az emberek, mint amilyenek.
Ügyesen elrejtik óemberüket és annak gonosz hajlamait.
Pál legszívesebben a gyengeségeivel dicsekedett.
Mélységesen becsületes volt, semmi áron nem akarta, hogy valaki többre tartsa annál, mint aki valójában volt.
Sokan elrejtik gyengeségüket és csak a jó oldalukról mutatják magukat.
Külsőleg szelídnek látszanak, belül azonban ragadozó farkasok.
Büszkén feszítenek, idegen tollakkal ékeskednek, beszédjük mesterkélt, másokat utánoznak. 

Merő hamisság és képmutató látszatélet!

A világgal való érintkezés közben másféleképpen jelentkezik a képmutatás veszélye. Az ember elrejti azt a jót, amit a Szentlélek munkált és a világhoz igazodik, hogy összeütközésbe ne kerüljön vele és a világ fiai ne gúnyolódjanak rajta.
Nem vallja be, hogy Jézus tanítványa. Elrejti keresztyénségét, együtt fut a világgal. ű
Azonosnak tetteti magát vele, nem akar "maradinak" minősülni.
Ki akarja kerülni a szégyent és az üldöztetést, szeretne a világban is érvényesülni és megbecsülésben részesülni.
A fenti Igében a képmutatásnak pontosan erre a fajtájára utal Jézus.
Azt mondja tanítványainak: Álljatok elő azonnal és teljes mértékben! Ne titkoljátok el, hogy tanítványok vagytok!
Ez úgyis hiábavaló, mert a világ észreveszi, hogy Jézussal tartotok.
Sokkal okosabb, ha mindjárt nyíltan kiálltok; akkor tudja a világ, kikkel van dolga.

******************
„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem” (Zsoltárok 51:12)