LAGYMATAGSÁG VESZÉLYE❣️

"💞Így mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem forró: kiköplek a számból. " 

(Jelenések 3, 16)

Semmi sem elviselhetetlenebb az Úr Jézusnak, mint a lagymatagság. 

Inkább legyen valaki hideg, mint langymeleg! Vajon miért? 

Mert a lagymatagságban hamisság van és Jézus előtt minden utálatos, ami nem őszinte, nem világos.
Ez ellentmond lényének, mert Ő maga az igazság.
A hideg emberből könnyebben lehet még forró, mint a langymelegből, aki önmagát csapja be.
A Megváltó égő szívű embereket keres, akik égnek a buzgóságtól és szeretettől.

Valószínű, hogy Laodiceában is jólétben éltek.
Az ember ilyenkor úgy érzi, hogy gazdag és lelkileg betelt.
A langymeleg ember valójában sohasem gazdag Istenben, csak annak képzeli magát.
Az Úrban gazdag lelkek önmagukban szegénynek érzik magukat, ezért újra meg újra vágyakozva nyúlnak ki Isten ajándékai után.

A lelki szegénység Isten országa polgárainak első ismertetőjele (Máté 5, 3).

A lagymatag lélek mindig betelt, s mert nincsen egészséges étvágya, élvezeti és izgatószerek után vágyódik. Isten egyszerű Igéje nem elég neki. Elkényeztetett ízlése van, válogat az Ige magyarázatában, kritizálja az igehirdetőket.
Ebbe a lelki elteltségbe jutottak a korinthusiak is.
Ezért ítélkeztek a prédikátorok felett, ahelyett hogy mindegyikük szolgálatát a maguk lelki ajándéka szerint elfogadták volna. "Immár jóllaktatok!" - mondja nekik az apostol.
- Nem lettünk mi is ilyenek? Vagy a szomjas földhöz hasonlítunk, amely bőségesen fogadja magába a vizet?

Az igénytelenség dicsérni való a földi dolgokban, de lelki vonatkozásban nagyon rossz.
A lelki életben úgy haladunk jól előre, ha az Úr Jézus kegyelmére mindjobban rászorulunk és egyetlen óráig sem tudunk nélküle élni.
Langymelegek lehetünk a magunk túlbecsülése vagy világias gondolkozása miatt is.
Az elbizakodottság és beképzeltség mögött önámítás van. 

Az ember bebeszéli magának, hogy gazdag, pedig szegény, szánalomra méltó és nyomorult. 

- Legyünk éberek! Sámson elveszítette az erejét és nem is tudta. Így van ez Jézus tanítványainál is.

"Ó, hadd szeresselek hűn s igazán! Ím így esdeklek én későn, korán. 

Segíts, ó Jézusom, hogy én téged nagyon s mindig jobban szeresselek. - És hogyha baj, nyomor övez körül, 

A Sátán cselt vet rám s titkon örül; Te őrizd szívemet, hogy én csak tégedet, csakis téged szeresselek!"

REJTETT VISSZAESÉS❣️

"💞De azért van panaszom ellened; hogy az első szeretetedet elhagytad. " (Jelenések 2, 4)

Az Úr Jézus sok jót elismer az efézusi gyülekezettel kapcsolatban. Munkálkodnak az Úrért és kitartanak.
Nem tűrik a gonoszt, kivetik maguk közül.
Fegyelmet gyakorolnak. Erkölcsi komolyság uralkodik köztük.
A próbákban megálltak, leleplezték azokat az evangélium-hirdetőket, akik Jézus követeinek mondták magukat és nem voltak azok. Végül még szenvedni is készek Jézusért, a nyomorúság sem téríti le őket útjukról.
Mégis egy súlyos, aggasztó "de" hangzik fel: "De azért van panaszom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad."
- Mi ez az első szeretet? Képzeld magad elé a jeruzsálemi keresztyéneket! Szívük teli volt magasztalással.
Nem tudtak betelni az Ige hallgatásával, buzgón imádkoztak, odaadón szerették testvéreiket úgy, hogy minden vagyonuk közös volt. - Hogyan dicséri Pál a galaták első szeretetét? 

"Milyen boldogok voltatok! Ha lehetett volna, szemeiteket kivájtátok és nekem adtátok volna."
A legdrágábbat és legjobbat is készek voltak odaadni.
A macedóniai keresztyéneknél is láthatjuk, milyen az első szeretet. Sokat kellett szenvedniök, mégis túláradó volt az örömük. Szegények voltak, mégis bőségesen adakoztak (2 Kor 8, 1-5).

Hogyan lanyhul meg az első szeretet?
Az egyiknél a földi gondok, az evilági lelkület fojtja el azt, a másiknál a gőg és a becsvágy. 

Ez utóbbi történhetett Efézusban, ebben a kis-ázsiai anyagyülekezetben.
Pál maga alapította, első helyen állt, a legnépesebb és legtekintélyesebb gyülekezet volt.
Ez veszélyes lett a számára.
Titkos igények támadtak bennük, mint az először felfogadott szőlőmunkásokban (Máté 20, 10-12).

Ilyenkor elapad a szeretet, mert ez csak mély, belső alázatosságból fakad, mint a tékozló fiúnál vagy a bűnös asszonynál (Luk 15, 11-21; 7, 36).

Az Úr Jézusnál nem az a döntő, ami szembeötlik.
Ő szeretet után kutat és ahol ez hiányzik, ott csupán lélektelen gépiesség van. 

"Emlékezzél meg azért, honnét estél le!" Az első szeretet meglanyhulása Jézus szemében már bukás. 

Az ember maga észre sem veszi.

Efézusban nem az Úr Jézus, hanem az ő saját - Isten országáért végzett - munkájuk állt első helyen.
Először csak kicsit hidegül meg a szeretet.
Azután beáll a lagymatagság, végül a lelki halál, mint Sárdisban.
Csak ismételt bűnbánat tartja frissen Megváltó iránti szeretetet.
"Térj meg, mert ha nem,gyertyatartódat kimozdítom helyéből!"

A VISSZAESÉS NYOMORÚSÁGA❣️

"💞Jól futottatok. Kicsoda gátolt meg (tartott fel) titeket? " (Gal 5, 7)

Sokan futnak ugyan, de csak egy lehet a győztes a versenyfutásban. Miért?
Mert sokan rosszul futnak, ellankadnak, elbuknak. Vannak feltartóztató erők.
Sokakat visszavon a világ; kacsingatnak feléje, megállnak és visszanéznek.
"Emlékezzetek Lót feleségére!" Ő is kiindult az ítéletre megérett Sodomából és egy ideig együtt futott a többiekkel.

 
De azután visszagondolt a házára és holmijára, amiktől nem szabadult fel a szíve.
Vágyódva nézett vissza és sóbálvánnyá lett.
Sok olyan keresztyén van, akik világias gondolkozásuk miatt hitben halottá válnak. 

Járják megszokott keresztyén útjukat, valójában azonban mindig távolabb kerülnek.
A keskeny, meredek út túlságosan nehéz nekik.
Szeretnék kényelmesebbé, élvezetessé tenni azt. Másoknál pedig a bűn áll gátként az úton.
A bűn ránk tapad, pontosabban: ólálkodik körülöttünk és utunkat állja (Zsid 12, 1).

 
Fordítsunk hátat a bűnnek, különben megakadályoz minket a futásban. 

Vannak, akik valami megterhelő befolyás alatt állnak, vagy bizonyos kedvenc bűnökkel nem akarnak szakítani, akkor pedig minden imádság és igehallgatás hiábavaló. 

Először ki kell takarítani mindent; egyetlen megtartott bűn is bukást okozhat. 

Ezért álljon el a hamisságtól mindenki, aki a Krisztus nevét vallja!

Vessük el magunktól azt, ami nem való a mennybe. Sokszor hagyjuk, hogy a bánat megnehezítse szívünket. Ha Jézusért szenvedni kell, sokan lekanyarodnak az útról, nem mennek tovább, olyanok, mint az időjárás. - Pált is megkísértette az, hogy belefáradjon a sok kellemetlenségbe, ami folyton érte, de ő erőért kiáltott ahhoz, aki idejében meg tudja erősíteni a megfáradtat.
- A szenvedések mellett a gondok terhe is gátolhatja futásunkat; ha hagyjuk, hogy ránk nehezedjenek, ahelyett hogy ledobnánk öket.

Túlságosan belemerülünk a munkánkba, hajszába kerülünk és így az marad el, ami egyedül fontos.
Elveszítjük a célt szemünk elől és kárt szenvedünk.
De van még egy veszély, amibe a galaták kerültek.
Engedték, hegy a tévtanítók megzavarják és letérítsék őket a kegyelem útjáról a törvény útjára.
Félrevezették őket azzal, hogy ki kell egészíteni az evangéliumi kegyelmet körülmetélkedéssel, újholdünnepléssel és más törvényekkel. 

Nem a szombat megtartásával, hanem a kegyelem pályáján futva, hit által jutunk célhoz.

CSAK a KIPRÓBÁLT KAP KORONÁT❣️

"💞Miután a próbát kiállotta, elveszi az életnek koronáját." (Jakab 1, 12)

A megpróbálás időbe telik. Rendszerint nem máról holnapra megy végbe.
Kivétel volt a lator: nála csak néhány óráig tartott. Türelmesen kitartott kínjai között és az ellenség gúnyolódása ellenére is hitt.
Még Jézus felkiáltása: "Én Istenem, miért hagytál el engem?"
- sem tévesztette meg. Jézus ígéretéhez tartotta magát: "Ma velem leszel a paradicsomban."
Így nála néhány órán belül ment végbe mindaz, ami másoknál éveket vesz igénybe.

Ne halogasd a megtérésedet, különben a végén elszalasztod a megpróbáltatásra való lehetőséget. 

Néha a próba bűnünk miatt hosszúra nyúlik. Ha mindjárt határozottak és bátrak lennénk, nem tennénk ki magunkat bizonyos új kísértéseknek. Így azonban engedünk, elbukunk vagy csak fél győzelemmel végzünk. - Van olyan hívő keresztyén, aki bizonyos kedvenc bűne vagy gyengesége felett egész életében nem lesz úrrá. A kipróbáltság elmarad, de ezzel együtt a korona is.
Az illető nem juthat teljességre, befejezetlenül megy át az örökkévalóságba.
Egyeseknél egészen mély, súlyos az eset. Talán kapnak még kegyelmi időt a bűnbánatra és hogy újra megragadhassák a kegyelmet, de már nem jutnak igazán erőre és megszentelődésre.
Valami eltávozott tőlük, az Úrral való igazi gyengéd, bensőséges közösség nincs már meg.

Ha fokozódik a próbatétel, nő a belső erő és annak a finom megérzése, hogy mi van az Úr tetszésére. Nő a bátorság, tudunk örvendezni a bajban és a sokféle kísértésben is.
Először csak a lélek öröme ez. "A test kínlódik és vérzik" - mondta Luther forrón szeretett Magdolna leányának halálakor (lásd Zsid 12, 11). 

- A szenvedésre való készséggel nő a reménység öröme is.
Az állhatatosság kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet teremt (Róma 5, 4)

Van okunk rá, hogy reménységünk a dicsőség felé forduljon és egyre jobban vonzódjunk a menny felé. Honvágyunk nő, mialatt itt lent sokféle próbán át meghalunk a múló világ számára.
A megpróbáltat elvesztette a Sátán, már nem játszhatja nála a vádló szerepét.
De soha ne legyünk magabiztosak, ne tartsuk lehetetlennek, hogy bűnbe eshetünk.
Nem tudhatjuk, nem jön-e még egy olyan próba, amely minden eddiginél erősebb:
Még Pál is szeme előtt tartotta a fenyegető veszélyt, hogy esetleg nem állja meg a próbát és elvettetik. Csak aki mindvégig kitart, az győzhet!

PRÓBA NÉLKÜL NINCS HELYTÁLLÁS❣️

"💞Boldog ember az, aki a kísértésben megáll. " (Jakab 1, 12)

Az apostol boldognak mondja azt, akit a lelki tusakodás nem tesz erőtelenné és nem buktat el. 

Ne sajnálkozz azon a testvéren, akire nehézségek zúdulnak.
Ellenkezőleg, tartsd boldognak, ha kitart. Ha valaki megáll a kísértésben, előrehalad a dicsőség felé. 

Aki helyes kapcsolatban van az Úrral, az a legsúlyosabb helyzetben sem kételkedik benne, nem inog meg szeretetében. A veszély abban rejlik, ha az ember, bár a kegyelem a mélységek fölött hordozza, a maga hitét erősnek tartja, a gonosz hatalmát pedig lebecsüli. 

Isten ilyenkor megvonhatja áldásának áramlását. Félelmetes hatalommal mozdulnak meg a sötét hajlamok és ösztönök, amikről azt gondoltuk, hogy már végleg legyőztük őket. 

Itt kell eldőlni, ki lesz a győztes: Krisztus vagy a Sátán? 

Sokan "örömmel" fogadják az Igét, de ha szenvedések és üldözések támadnak, visszarettennek. Ügyesen kikerülik a nehézségeket, vagy pedig elkeserednek. 

- Ne fuss el soha ebből az iskolából, hanem tarts ki! 

Ha nehezen elviselhető embert tesznek melléd, maradj csendben. Jézus mindvégig hordozta Júdást. 

Atyja akarata volt, hogy elhordozza ezt a próbát és elszenvedje környezetében ezt a hamis, belsőleg idegen, ellenséges indulatú embert napról napra.

Mi olyan gyorsan lerázzuk magunkról a kellemetlen terhet. 

Vannak fontos, sőt kritikus helyzetek, ahol minden kockán forog: vagy megállunk, vagy csődöt mondunk és akkor gyorsan vissza is esünk. 

Sok felébredt lélek a pénz zátonyán szenved hajótörést. 

Vonzza a nyereségvágy, a pénzéhség s azáltal, hogy gazdag akar lenni, eltévelyedik a hittől és saját magának is sok fájdalmat okoz. 

Aki már megízlelte az Úr jóságát, nem lesz többé boldog nélküle. A tövis mindig benne marad. 

A családalapítás is már sok fiatalnak lett szomorú fordulóponttá. 

A földiekért való gondok háttérbe szorították a lelki életet vagy talán meg is fojtották azt. 

Egyedül a jólét fontos. 

Van, akit a becsvágy, a világ részéről kapott tisztelet ejt csapdába. 

Esetleg eredményes a lelki munkában, elismerik és dicsérik őt a hívő körökben, elbizakodik és végül is szégyenbe, bűnbe esik. 

A rejtett becsvágy is méreg, ha nem győzzük le magunkban, hanem tápláljuk, szerepelni akarunk, fontoskodunk és szeretnénk, ha felfigyelnének ránk. 

Ilyenkor sok irigység támad, ellenségeskedés és gyűlölködő, keserű lelkület lesz úrrá. 

Boldog az az ember, aki a kísértésben megáll!

ZÚGOLÓDÁS❣️

,,💞Ne zúgolódjatok! " (1 Kor 10, 10)

A nehézségek, szenvedések és terhek alatt könnyen zúgolódás tör ki belőlünk. 

Van hangos, de van csendes zúgolódás is. Minden rossz kedv a szív zúgolódásának a jele. 

Sokaknál szinte állandóvá válik, krónikus elégedetlenségben szenvednek.

Milyen forrásból fakad a zúgolódás?
1. Vakok vagyunk szívünk állapotát illetően.
Panaszkodunk a körülmények és emberek miatt, de magunkat nem vádoljuk.

 "Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűne ellen zúgolódjék."
- Némelyek azt nehezményezik, hogy mindenütt lemaradnak és nincsenek a helyükön, ami jogosan megilletné őket. "Mindenki belém törli a lábát!" -
"Megvetnek engem!"
"Szerencsétlen órában születtem, nekem semmi sem sikerül!" - sóhajtoznak.
A felülről való világosság sok mindent felfed, amit eddig nem láttál meg. 

Meglátod saját bűnödet, sokféle engedetlenségedet.
Ekkor elhallgat a zúgolódás és ezt mondod:
"Még mindig jobb dolgom van, mint ahogyan megérdemelném."

2. Vakok vagyunk Isten útjait illetően. Nem értjük Istent és ezért kemény szavakkal szólunk ellene (Mal 3, 13).
Minden elégedetlen beszéd tulajdonképpen Isten ellen irányul.
Az Úr ítélni fog és megbüntet minden istentelent és minden kemény szót, amit istentelen bűnösök szóltak ellene.
Aki a sorsa miatt zúgolódik, az Isten útjait kritizálja és elhomályosítja az örök rendet értelmetlenséggel, mint egykor Jób (Jób 38, 2). Istennek minden útja jó és mindent jól cselekszik. 

De amíg az ember balga, visszásnak tartja Istent és nem érti meg Isten bölcs nevelő útjait.
Nem tudja, hogy Isten azért aláz meg, hogy megőrizzen minket az áldatlan felemelkedéstől; megüresít, hogy igazi tartalommal töltsön be; megöl bennünk sok mindent, hogy életet adjon; letépi a bilincseket, hogy vele lehessünk.
Aki megérti Isten útjait, az Istennek ad dicsőséget.
A te szívedben is sokféle elégedetlenség és lehangoltság rejlik még? 

Nem tudod, hogy a sötét gondolatok, érzések mindig mélyebbre hatolnak, és végül egész bensődet megfertőzik, úgy hogy arcod is mogorva lesz?
Nem veszed észre, hogy teher vagy környezeted számára és megijednek tőled? 

Rossz kedveddel másokat is befolyásolsz, békétlenségeddel mások békességét is elveszed.
Ismerd fel vakságodat, önfejűségedet, engedd, hogy az Úr Jézus lelkedbe világítson, s akkor lénye belőled is ragyog.

ERŐNKHÖZ MÉRTEN❣️

,,💞Gondolkodom, hogy ezt megérthessem, de nehéz dolog ez szemeimben. 

Mígnem bementem az Isten szent helyébe és megértettem azoknak sorsát."

(Zsoltár 73, 16-17)

Vigasztaló, hogy a Biblia hívő embereit nemcsak hitük erejében, hanem nehéz óráikban is láthatjuk.
Aszáfnak a súlyos külső élmények kísértéssé váltak. Szenvedés szenvedésre, fenyítés fenyítésre következett.

Minden reggel újra kezdődött számára a nyomorúság. Embereket látott maga körül, akik nem törődtek Istennel, mégis jól ment soruk. Minden tervüket véghezvitték, gőgösségük nem ismert határt. Nagyszájúak és nagyhangúak voltak.
A tömeg elismerte és követte őket, Aszáf pedig magányosan, megvetetten, félreállítva, naponként zaklatások közt élt. Itt már nem látott világosan.
Isten szeretetében és igazságosságában való kínzó kételkedés lepte meg. 

Gondolkozott, töprengett, de értelmével nem jutott célhoz és majdnem megingott.
Valóban, Isten vezetései néha nagyon rejtettek és érthetetlenek.
De hát meg kell nekünk értenünk mindjárt azokat? Tersteegen azt írja:
"Minél inkább felülről valók a vezetések, annál kevésbé tudjuk őket felfogni."
Megütközzünk akkor? Vagy jobban akarjuk tudni Istennél, mi a jó?
Aszáf beismeri: "Hogyha keseregne szívem és háborognának veséim, akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad" (Zsolt 73, 21-22)

Mi hozta létre benne a nagy fordulatot? Az, hogy bement Isten szent helyébe.
Gyümölcstelen tépelődések helyett imádkozva közeledett Istenhez, akivel kapcsolatban kétségek támadtak benne. Lábaihoz borult.
Nem engedte Őt el, bár Isten látszólag tudni sem akart róla.
Most megvilágosodott és a mélyből a magasságba jutott. Szégyellte, hogy kételkedett az Úr szeretetében, akinek neve irgalom és hűség.
Aszáf a gyötrelem éjszakájából a hit világos magaslataira emelkedett.
Mégha elepedne is teste és lelke, ha mindent elveszítene, ami az életet széppé és kívánatossá teszi, még akkor is csak Isten az ő szívének vigasztalása és osztályrésze.
Ha kétségek viharzanak át szívünkön, menjünk be mi is Isten szent helyébe, az imádság szentélyébe, ahol mi beszélünk Ővele.
Minél inkább úgy látszik, mintha Isten eltűnne, annál inkább közeledjünk hozzá, megalázkodva, bűnbánattal kétségeink és gonosz gondolataink miatt.
Akkor megvigasztalódunk és új emberként jövünk ki a szentélyből, mint egykor Aszáf.