A PRÓBÁK SZÜKSÉGE II.

"💞Az Úr, a ti Istenetek kísért meg titeket, hogy megtudja, szeretitek-e Őt teljes szívetekből és teljes lelketekből. " (5 Mózes 13, 3)

Ezért állít bele minket Isten a gonosz világba, amely nem akar róla tudni és a mulandóban, a hiábavalóban keresi örömét, javait és tisztességét. Ha Isten gyermekei mindig csak egymással érintkeznek, csak egymást hordozzák és segítik, könnyen túlértékelik magukat és a valódi szeretetet összetévesztik a szeretet érzésével. Ha azután kikerülnek a rideg világba, úgy járnak, mint az üvegházi növények a zord levegőn: lecsüggesztik fejüket.

Ha igazságtalanság vesz körül, ki kell tűnjön, hogy az istenfélelem erősebb bennünk minden másnál. Némelykor még azok is, akik Isten gyermekei közé számítják magukat, meg vannak mételyezve a kapzsisággal. Ha mindenki uzsoraárat kér, ők sem elégednek meg kevesebbel. 

Milyen sok fiatal lelket elsodort már Jézus és az Atya szeretetétől a világ öröme, a mindenáron való férjhezmenés vagy nősülés vágya, és sok más, ami a szemet és fület gyönyörködteti. 

Beigazolódott, hogy nem szerették az Urat teljes szívből és teljes lélekből. 

Démás nem állta ki a próbát, pedig szoros kapcsolatban volt Pállal. Amikor az apostol sorsában veszélyes fordulat állt be, elhagyta őt, újra megszerette a világot. Sámuel is kiállta a próbát. 

Éli istentelen és kicsapongó fiai mellett is szilárdan ragaszkodott az Úrhoz és nem hajlott el sem emberfélelemből, sem hamis tapintatból az engedelmesség útjától.

Különösen veszteségben és nyomorúságokban mutatkozik meg, milyen erős az Úr iránt való szeretetünk. Isten gyermekeinek úgy kell megtisztulniok, mint az aranynak a tűzben. 

Ki kell tűnjön, hogy Istenhez, vagy ajándékaihoz ragaszkodnak-e jobban? 

Az igazi szeretet így szól: Ha az Úr az enyém, nem érdekel engem semmi, sem égen, sem földön.

 "Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, ó Isten, mindőrökké" (Zsolt 73, 26). 

Aki súlyos veszteségek, kemény csapások és csalódások súlya alatt megkeseredik és titokban vagy hangosan zúgolódik Isten ellen, az azt bizonyítja, hogy még nem áll helyes viszonyban Istennel és szíve inkább emberekhez és dolgokhoz ragaszkodik, mint őhozzá. 

Csak ha megtörjük magunkban ezt a teremtmény-szeretetet, jutunk előbbre s válik tisztábbá és teljesebbé szeretetünk.

 

MAGASRÖPTŰ CÉL

"... Mindazok tehát, akik tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk. " (Fil 3, 15)

A folyón átkelő hajósnak az erős sodrás miatt a kikötőhelynél sokkal feljebb kell irányítania hajóját. Nekünk is így kell kitűznünk a célt. 

A világ és a Sátán ellenállása, meg a saját gyengeségünk egyébként is mindig visszasodornak.

Értelmezzük helyesen a keresztyén tökéletességet. Ez nem bűntelenség, mint némelyek gondolják. 

A Bibliában a tökéletesség azt jelenti, hogy valami teljes, egész, szemben a féllel, a rész szerint valóval. 

A Biblia a belső magatartás és a megismerés tökéletességéről beszél. 

Aki nemcsak lelki életet kapott, hanem Lélek szerint jár is, tehát győzedelmes életet él, az tökéletes az ő életútjában. 

A korinthusiak az ajándékba kapott új életüket még nem voltak képesek minden ponton érvényre juttatni, ezért nevezi őket az apostol "testieknek" (1 Kor 3; Gal 5, 25). Még nem engedték, hogy hétköznapi életükben valóban minden vonalon a Szentlélek uralja őket; óemberük még erősen érvényesült. Ezért tökéletlenek voltak. De a tökéletesekben is van még bűn.

 "Bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó" - ez életünk végéig így van. 

De mégha meg is mozdul a testi vágy a szívben, többé nem szabad uralomra jutnia. 

A test cselekedeteit a Lélek szerint járó hívő ember szakadatlanul öldökli a Lélek által.

Bűnösnek lenni és bűnt cselekedni nagy különbség.
A bűnre észrevehetően megmarad bennünk a hajlam, de a Lélek ereje által az ember nem adja oda többé az akaratát. Így a bűn csábító ereje gyengül, elveszti táptalaját.
Mégse mondja senki: bennem már meghalt minden bűnös hajlam a tisztátalanságra, fösvénységre, sértődékenységre, irigységre. A látszólag elhalt növényből új hajtások nőhetnek ki.

A Biblia azonban nem emeli túl magasra a mértéket, elég, ha a világosságban járunk.
Aki úgy gondolkozik, mint Pál (Fil 3, 7-14), az tökéletes; teljesen átadva magát az Úr Jézusnak, múltjától elszakadva szabad a bűntől, ha nem is bűntelen.

Ugyanúgy, mint az életmódban, az ismeretben is van kezdeti állapot és van tökéletességi fok. Különbség van az alapvető tanítások -ide tartozik mindenekelőtt a kereszt üzenete, a keresztről való beszéd - és azon tanítások között, amit csak a belsőleg érettek tudnak felfogni és megemészteni. "Bölcsességet az érettek között hirdetünk" - mondja Pál (1 Kor 2; 6).

A PRÓBÁK SZÜKSÉGE (I.)❣️

"💞Az Úr, a te Istened próbált meg téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben. "(5 Mózes 8, 2)

"Az Isten senkit sem kísért" - mondja Jakab apostol. Ellentmondása ez a fenti Igének? 

Semmi esetre sem! A kísértésnek kettős értelme van a Szentírásban. 

Jelentheti ez a szó a gonosz, bűnös csábítást, de jelölheti a próbát is, amelyben megmutatkozik, hogy az ember szilárd-e Istenhez való viszonyában vagy sem. Isten soha nem vet a lélekbe gonosz szikrát; ilyen értelemben nem kísért meg soha senkit. 

De küld mindenféle próbát, hogy az övéi megtisztuljanak és kipróbált voltuk nyilvánvaló legyen.
A próbák által nyilvánvaló lesz a világ rejtett szeretete és az önszeretet, a titkos bűnökre való hajlam.
Azért akarja ezt az Úr, hogy így ezek a dolgok mély bűnbánatban oldódjanak ki belőlünk és a szívünk megtisztuljon. A szmirnai keresztyénekre tíz napig tartó nyomorúságot küldött, hogy "kipróbálja" őket (Jel 2, 10).

Isten az ilyen kísértésekre még a Sátánt is felhasználja, mint ezt Jób könyvéből látjuk.
Az apostolok is belekerültek a Sátán rostájába: a Sátán "kikérte" őket. 

Az ördög kétségbe von mindent, ami jó; nem hitt az apostolok hűségében és hitük valódiságában sem. Azt várta, hogy a rostálásnál majd mindenestől kihullanak, mint a polyva.

Péter szégyenült meg legmélyebben, aki előzőleg a legjobban bízott magában, de még ő sem hullott ki teljesen. Kitűnt, hogy még sok a polyva benne, de mégsem volt mindenestül az.
Isten azt akarja, hogy a rejtett hiba nyilvánvaló legyen.
Nem akarja, hogy a hűtlen hívők elvesszenek, ezért felrázza őket.
A Sátán el akarja pusztítani az igazat. Nem Isten ingerel a gonosz kívánságra, ezt a kísértő teszi. 

Isten soha nem állít csapdákat, nem ébreszt bűnös vágyat és nem szítja fel a gőgöt. 

Sokan Istenre hárítják bukásuk okát, mintha Ő hozta volna őket abba a helyzetbe.
Ez nagy tévedés! Az igazság az, hogy én a magam bűne miatt buktam el.
A próbákban derül ki, mi van a szívben.
Az apostolokban még sok volt az emberfélelem és kishitűség.
Izrael népében a különféle próbák alatt - a pusztai vándorlás közben - még sok elégedetlenség, zúgolódás és engedetlenség volt. Isten tudja, mennyi salak, tisztátalanság rejlik még bennünk.
Ezt akarja Ő nyilvánvalóvá tenni, hogy ezáltal mindig újabb bűnbánatra és megalázkodásra késztessen.

MAGASRÖPTÛ CÉL❣️

,,💞... Mindazok tehát, akik tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk.,, (Fil 3, 15)

A folyón átkelõ hajósnak az erõs sodrás miatt a kikötõhelynél sokkal feljebb kell irányítania hajóját. Nekünk is így kell kitûznünk a célt. A világ és a Sátán ellenállása, meg a saját gyengeségünk egyébként is mindig visszasodornak.

Értelmezzük helyesen a keresztyén tökéletességet. Ez nem bûntelenség, mint némelyek gondolják. 

A Bibliában a tökéletesség azt jelenti, hogy valami teljes, egész, szemben a féllel, a rész szerint valóval. 

A Biblia a belsõ magatartás és a megismerés tökéletességérõl beszél. 

Aki nemcsak lelki életet kapott, hanem Lélek szerint jár is, tehát gyõzedelmes életet él, az tökéletes az õ életútjában. 

A korinthusiak az ajándékba kapott új életüket még nem voltak képesek minden ponton érvényre juttatni, ezért nevezi õket az apostol „testieknek" (1 Kor 3; Gal 5, 25). 

Még nem engedték, hogy hétköznapi életükben valóban minden vonalon a Szentlélek uralja õket; óemberük még erõsen érvényesült. 

Ezért tökéletlenek voltak. De a tökéletesekben is van még bûn.

 „Bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó" - ez életünk végéig így van. 

De mégha meg is mozdul a testi vágy a szívben, többé nem szabad uralomra jutnia. 

A test cselekedeteit a Lélek szerint járó hívõ ember szakadatlanul öldökli a Lélek által.

Bûnösnek lenni és bûnt cselekedni nagy különbség. 

A bûnre észrevehetõen megmarad bennünk a hajlam, de a Lélek ereje által az ember nem adja oda többé az akaratát. Így a bûn csábító ereje gyengül, elveszti táptalaját. 

Mégse mondja senki: bennem már meghalt minden bûnös hajlam a tisztátalanságra, fösvénységre, sértõdékenységre, irigységre. 

A látszólag elhalt növénybõl új hajtások nõhetnek ki. A Biblia azonban nem emeli túl magasra a mértéket, elég, ha a világosságban járunk. 

Aki úgy gondolkozik, mint Pál (Fil 3, 7-14), az tökéletes; teljesen átadva magát az Úr Jézusnak, múltjától elszakadva szabad a bûntõl, ha nem is bûntelen. 

Ugyanúgy, mint az életmódban, az ismeretben is van kezdeti állapot és van tökéletességi fok. 

Különbség van az alapvetõ tanítások -ide tartozik mindenekelõtt a kereszt üzenete, a keresztrõl való beszéd - és azon tanítások között, amit csak a belsõleg érettek tudnak felfogni és megemészteni. „Bölcsességet az érettek között hirdetünk" - mondja Pál (1 Kor 2; 6).

MINDIG ELŐRE❣️

,,💞Úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél." (1 Kor 9, 26)

Az igazi hívő keresztyénben csodálatosan párosul a harc és a békesség. 

Isten gyermeke békességre jutott, mégsem hagy nyugtot önmagának. 

Mindig csendes, de mégsem nyugszik soha - ez a tulajdonsága. Futás és nem üldögélés, nem is kényelmes ballagás a hívő állapot; harc és nem játék.

Mai keresztyénségünk az elpuhultság és lanyhaság bélyegét viseli magán. 

Milyen más az, amit Pálban látunk.
Ha egy ember lelkileg felébredt, felserken a közönyösség és a bűn álmából. 

Magabiztosságát, amiben addig éldegélt, lerázza önmagáról. Hajtja belül valami, siet, hogy kimeneküljön a pusztulásból és megragadja a szabadulást. Jézushoz siet és újra meg újra hozzá menekül, különösen a kísértés órájában. Közben szemmel tartja a nagy célt.
Pál nem vakon, hanem céltudatosan és biztosan futott.
Ha valaki nem siet mindjárt a megtérésekor, az már az elején sem jut világos döntésre.

Minden reggel újra kezdődik ez a futás.
Rosszul kezdődik a nap, ha az ember nem tudja időben otthagyni az ágyat, csak ha a munka készteti erre. Igyekezzél, hogy már korán reggel legyen találkozásod Jézussal, különben egész nap nem igazodsz helyre.
Maga Jézus akar magához vonni.

"És én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok" (Ján 12, 32). 

Adj alkalmat a Megváltónak már a kora reggeli órákban arra, hogy kegyelmét reád árassza és vonzóereje munkálkodjék benned. Ha Igéjével foglalkozol és imádkozol, közel lép hozzád, megerősödik a vele való kapcsolatod. Különben lanyhul vonzása és futásod egyre lankadtabb lesz. 

Még az út kicsi kövei is feltartóztatnak. Nagyobb nehézségeken még inkább megakadunk. Szükségünk van mindig új felfrissülésre, különben nem tartunk ki.

 "A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet.

Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban!" (Zsolt 119, 32. 35).
Ebben a tekintetben a nap első órája a legfontosabb, mert akkor még nem bonyolódtunk bele a napi munkába.
Ilyenkor még szellemileg frissek vagyunk és könnyebben felemelkedünk az Úrhoz. 

Könyörögjünk hozzá: "Vonj te engem magadhoz, mert az én igyekezetem nagyon hiányos!"
Ha engedünk az Ő vonzásának, akkor átjutunk minden akadályon.
Olyanok vagyunk, mint a tovasietők, szárnyaló léptekkel haladunk a nagy mennyei cél felé.

MÉG NEM VAGY KÉSZEN❣️

"💞Nem mintha ezt már elnyertem volna, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekezem, hogy el is érjem ... " (Fil 3, 12)

Pontosan lefordítva: "Nem mintha már befejezett volnék."
Az apostol a tökéletesek közé számítja magát (Fil 3, 15), de még nem nyert a munka befejezést benne, még nem ért célba. Még fut és harcban van.
Próbák várnak még rá, mindenekelőtt a legnagyobb próba: élete vége, ami számára a mártírhalált jelentette.
Még van tanulnivaló az ő számára is (2 Kor 1, 9).

Tökéletesnek kell lennünk, de nem vagyunk készek addig, amíg ebben a testben élünk.
Gyakran találkozunk keresztyénekkel, akik úgy viselkednek, mint akik már "készek."
Az embernek az a benyomása, amikor hallgatja őket, mintha már minden nehézségen túljutottak volna. Ez nem az érettség jele, hanem az éretlenségé.
A kegyelem elnyerésének első napjaiban az ember valóban szinte átugrik a kísértéseken és akadályokon.

Könnyen túl sokat képzel aztán magáról. Idővel a régi rossz hajlamok és szenvedélyek sokszor még erősebben jelentkeznek, mint megtérésünk előtt.
Akkor fájdalmasan ébredünk rá, hogy még messze vagyunk a céltól és benne vagyunk a harc hevében. Valaki, aki mély belső sötétségbe került, elmondta, hogy megtérése után azt gondolta, hogy most már felesleges is imádkoznia.
Éppen ez lett az oka a belső sötétségnek, ami rászakadt.

Akit Jézus megragadott, annak mindig újabb és mélyebb megtapasztalásai vannak az Ő élő hatalmáról, de a saját halott állapotáról is. Az apostol szüntelenül azon fáradozott, hogy Krisztusban maradjon. Jézus feltámadásának az erejét és a szenvedéseiben való részesülést kívánta mindig jobban megismerni, hogy az óember végleges elhalása révén hasonlóvá legyen az Ő halálához.

Hit által igazak, tiszták és szentek vagyunk Krisztusban. Mindenünk van őbenne, de még távolról sem látjuk át teljesen, mit jelent ez a mi számunkra. Még kevésbé használjuk fel mindazt, amit benne kaptunk.
Lépésről lépésre kell előrejutnunk.

Az igazi keresztyénség sajátságos módon kapcsolja egymásba a nyugalmat és a mozgást.
A hívő ember pihen a kegyelemben és az új élet, a fiúság bizonyosságában, de ugyanakkor folyton előre halad, soha nem teszi ölbe a kezét és a kegyelmet nem használja nyugvópárnának.
Aki lelkileg nyugalomba vonul, az elszegényedik.
Ha kitartóan ellenállunk a bűnnek, még meghódításra vár a szeretet óriási területe.

MUNKÁLKODJUNK ÜDVÖSSÉGÜNKÖN❣️

"💞Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségteket! " (Fil 2, 12)

Ha Istenhez tértünk és üdvbizonyosságra jutottunk, ez még nem jelenti azt, hogy egykor be is vonulhatunk a mennyei városba. Még sok próbán és kísértésen kell átmennünk. 

Megállunk-e és hűségesek maradunk-e?
Ellentmondásnak látszik, hogy a megmentettek vigyék véghez szabadulásukat.
Hiszen a filippibeliek, akikhez ez a felhívás szólt, már megmentett életűek voltak!
Megmentett voltuk elsősorban meg nem érdemelt kegyelmi ajándék volt.

"Kegyelemből tartattok meg hit által; Isten ajándéka ez."

Az ajándékból azonban azonnal feladat lesz.
Óriási adósságunkat tiszta könyörületből elengedte Isten és most elvárja, hogy mi is megbocsássunk, mint ahogyan Ő megbocsátott nekünk, irgalmasak legyünk azokkal szemben, akik ellenünk vétkeztek, mint amilyen Ő volt velünk.

Ha Isten megkegyelmezett gyermeke bezárja szívét testvére nyomorúsága elől és ellenáll Isten Lelkének, amikor az arra indítja, hogy segítsen rajta, mert van miből, akkor Isten szeretete eltávozik a megkeményedett szívből (1 Ján 3, 17) és ismét éjszaka borul a lélekre.

"Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ förtelmeit elkerülik ugyan, de azokba ismét belekeverednek és legyőzetnek, az utolsó állapotuk gonoszabb lesz az elsőnél" (2 Pét 2, 20).

Vannak, akik megtértek ugyan, de az elnyert kegyelmen kényelmesen elpihennek, ahelyett hogy mindent arra fordítanának, hogy ezt a kegyelmet megtartsák és megsokasítsák.
Nem venni észre rajtuk Pál szent aggodalmát, aki teljes komolysággal harcolt a bűn ellen, nehogy végül ő maga is elvettessék és elveszítse a koronáját (1 Kor 9, 27).

Mindennel beteltek, tökéletesnek tartják magukat, közömbösek és hanyagok.
A földiek miatt való gond, a pénz és jólét után érzett vágy elfojtja hitéletüket, vagy pedig azért esnek el, mert nem akarnak Jézusért gúnyt és üldözést szenvedni.
- Az izraeliták kimenekültek ugyan Egyiptomból, de a legtöbben nem érték el mégsem a célt, mert lázadozásuk, engedetlenségük miatt a pusztában vesztek el.

Lót feleségé is a megszabadultak között volt, mégis elveszett, mert engedetlenül megállt és hátranézett, nem tudott elszakadni javaitól. - Ezért hát félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségteket!
Ha szívünk hangjára hallgatunk, útvesztőbe kerülünk.
Csak ha kitartunk a hitben, azaz győzünk hit által, érjük el hitünk célját, a lélek üdvösségét.