MÉG NEM VAGY KÉSZEN❣️

"💞Nem mintha ezt már elnyertem volna, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekezem, hogy el is érjem ... " (Fil 3, 12)

Pontosan lefordítva: "Nem mintha már befejezett volnék."
Az apostol a tökéletesek közé számítja magát (Fil 3, 15), de még nem nyert a munka befejezést benne, még nem ért célba. Még fut és harcban van.
Próbák várnak még rá, mindenekelőtt a legnagyobb próba: élete vége, ami számára a mártírhalált jelentette.
Még van tanulnivaló az ő számára is (2 Kor 1, 9).

Tökéletesnek kell lennünk, de nem vagyunk készek addig, amíg ebben a testben élünk.
Gyakran találkozunk keresztyénekkel, akik úgy viselkednek, mint akik már "készek."
Az embernek az a benyomása, amikor hallgatja őket, mintha már minden nehézségen túljutottak volna. Ez nem az érettség jele, hanem az éretlenségé.
A kegyelem elnyerésének első napjaiban az ember valóban szinte átugrik a kísértéseken és akadályokon.

Könnyen túl sokat képzel aztán magáról. Idővel a régi rossz hajlamok és szenvedélyek sokszor még erősebben jelentkeznek, mint megtérésünk előtt.
Akkor fájdalmasan ébredünk rá, hogy még messze vagyunk a céltól és benne vagyunk a harc hevében. Valaki, aki mély belső sötétségbe került, elmondta, hogy megtérése után azt gondolta, hogy most már felesleges is imádkoznia.
Éppen ez lett az oka a belső sötétségnek, ami rászakadt.

Akit Jézus megragadott, annak mindig újabb és mélyebb megtapasztalásai vannak az Ő élő hatalmáról, de a saját halott állapotáról is. Az apostol szüntelenül azon fáradozott, hogy Krisztusban maradjon. Jézus feltámadásának az erejét és a szenvedéseiben való részesülést kívánta mindig jobban megismerni, hogy az óember végleges elhalása révén hasonlóvá legyen az Ő halálához.

Hit által igazak, tiszták és szentek vagyunk Krisztusban. Mindenünk van őbenne, de még távolról sem látjuk át teljesen, mit jelent ez a mi számunkra. Még kevésbé használjuk fel mindazt, amit benne kaptunk.
Lépésről lépésre kell előrejutnunk.

Az igazi keresztyénség sajátságos módon kapcsolja egymásba a nyugalmat és a mozgást.
A hívő ember pihen a kegyelemben és az új élet, a fiúság bizonyosságában, de ugyanakkor folyton előre halad, soha nem teszi ölbe a kezét és a kegyelmet nem használja nyugvópárnának.
Aki lelkileg nyugalomba vonul, az elszegényedik.
Ha kitartóan ellenállunk a bűnnek, még meghódításra vár a szeretet óriási területe.

MUNKÁLKODJUNK ÜDVÖSSÉGÜNKÖN❣️

"💞Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségteket! " (Fil 2, 12)

Ha Istenhez tértünk és üdvbizonyosságra jutottunk, ez még nem jelenti azt, hogy egykor be is vonulhatunk a mennyei városba. Még sok próbán és kísértésen kell átmennünk. 

Megállunk-e és hűségesek maradunk-e?
Ellentmondásnak látszik, hogy a megmentettek vigyék véghez szabadulásukat.
Hiszen a filippibeliek, akikhez ez a felhívás szólt, már megmentett életűek voltak!
Megmentett voltuk elsősorban meg nem érdemelt kegyelmi ajándék volt.

"Kegyelemből tartattok meg hit által; Isten ajándéka ez."

Az ajándékból azonban azonnal feladat lesz.
Óriási adósságunkat tiszta könyörületből elengedte Isten és most elvárja, hogy mi is megbocsássunk, mint ahogyan Ő megbocsátott nekünk, irgalmasak legyünk azokkal szemben, akik ellenünk vétkeztek, mint amilyen Ő volt velünk.

Ha Isten megkegyelmezett gyermeke bezárja szívét testvére nyomorúsága elől és ellenáll Isten Lelkének, amikor az arra indítja, hogy segítsen rajta, mert van miből, akkor Isten szeretete eltávozik a megkeményedett szívből (1 Ján 3, 17) és ismét éjszaka borul a lélekre.

"Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ förtelmeit elkerülik ugyan, de azokba ismét belekeverednek és legyőzetnek, az utolsó állapotuk gonoszabb lesz az elsőnél" (2 Pét 2, 20).

Vannak, akik megtértek ugyan, de az elnyert kegyelmen kényelmesen elpihennek, ahelyett hogy mindent arra fordítanának, hogy ezt a kegyelmet megtartsák és megsokasítsák.
Nem venni észre rajtuk Pál szent aggodalmát, aki teljes komolysággal harcolt a bűn ellen, nehogy végül ő maga is elvettessék és elveszítse a koronáját (1 Kor 9, 27).

Mindennel beteltek, tökéletesnek tartják magukat, közömbösek és hanyagok.
A földiek miatt való gond, a pénz és jólét után érzett vágy elfojtja hitéletüket, vagy pedig azért esnek el, mert nem akarnak Jézusért gúnyt és üldözést szenvedni.
- Az izraeliták kimenekültek ugyan Egyiptomból, de a legtöbben nem érték el mégsem a célt, mert lázadozásuk, engedetlenségük miatt a pusztában vesztek el.

Lót feleségé is a megszabadultak között volt, mégis elveszett, mert engedetlenül megállt és hátranézett, nem tudott elszakadni javaitól. - Ezért hát félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségteket!
Ha szívünk hangjára hallgatunk, útvesztőbe kerülünk.
Csak ha kitartunk a hitben, azaz győzünk hit által, érjük el hitünk célját, a lélek üdvösségét.

EGY LÉLEK JÉZUSSAL❣️

"💞Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele." (1 Kor 6, 17)

Hogyan lesz úrrá bennünk Jézus gondolkozása?
Ha eggyé leszünk vele, ragaszkodunk hozzá, akkor mindjobban kiformálódik bennünk az Ő lénye.
Már az emberekkel való érintkezés is formál minket.
Akikkel sokat vagyunk együtt, azoknak önkéntelenül átvesszük a vonásait, modorukat, viselkedésüket.
Ugyanígy vagyunk azokkal a könyvekkel, folyóiratokkal és iratokkal is, amiket olvasunk.
Az istentelen írások vagy izgató és sikamlós regények olvasása veszélyes dolog. 

Az a lélek, akit még nem hatott át az Úr dicsősége és beszédének igazsága, mérget szív magába az ilyen irodalomból. Elveszti a Biblia iránti szeretetét, vagy megzavarja bibliaolvasását.
Keressük ehelyett a Jézussal való kapcsolatot!
Az Úr Jézus egybeforr azokkal, akiknek a számára Ő az első; ezek elnyerik az Ő gondolkozásmódját.
Mivel Jézussal az Ige szaván át találkozunk, így az Igében való kutatás arra szolgál, hogy gondolkozásunk, akaratunk egyre jobban egybeolvadjon vele. Így egy lélek leszünk Jézussal.

Az Igével való foglalkozás semmiképpen se legyen csak az értelem dolga. 

Az írástudók Jézus korában minden írásismeretük ellenére is idegenek maradtak az Úrral szemben. Csak értelmi tudásuk volt. Hiányzott belőlük a felülről való világosság.

A zsoltáríró könyörgésével kell olvasnunk a Bibliát:
"Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát" (Zsolt 119, 18).

Éhséggel kell azt olvasnunk; Jézus után, szabadítás, erő és vigasztalás után sóvárogva. 

Az egész írás róla tesz bizonyságot. De aki nem szomjazik a kegyelem után, az nem találja meg Jézust az Ószövetségben, bármennyit tanulmányozza is, de nem talál rá az Újszövetségben sem Isten egyszülött Fiára, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. 

Aki az Igét nem kíváncsiságból, nem kritikusan, nem megszokott kötelességteljesítésből, hanem éhséggel olvassa, azzal találkozik az Úr Jézus.

Az ilyen ember áldást nyer és közelebb jut hozzá, Ő pedig elárasztja és átjárja azt Szentlelkével.
Az Ige tükrében az Úr dicsőségét szemléljük és ugyanarra a képre formáltatunk át dicsőségről-dicsőségre (2 Kor 3, 18).
Akkor mi is mindent úgy ítélünk meg, ahogyan Jézus.
Az embereket, az eseményeket és a dolgokat úgy látjuk és értékeljük, mint Ő.
Most már mindenünk, amink van, az övé. Így, ebben a teljes függőségben és hozzá kötve vagyunk igazán szabadok.

ZÚGOLÓDÁS NÉLKÜL❣️

"💞Mindent zúgolódások és tétovázás nélkül cselekedjetek! " (Fil 2, 14)

Ha Isten gyermekei panaszkodnak, olyanok, mint a kormos lámpák. Gyógyító fény helyett fojtó füstöt árasztanak.
Az apostol azt szeretné, ha a hívő keresztyének mint csillagok fénylenének a világon, ez elfordult nemzetség között, amelyben élnek. Nem külsőképpen szakadtak el tőle, de alapvetően mássá kell lenniök, mint a körülöttük levő világ.
Ott a zúgolódás, panaszkodás, zsörtölődés és kritizálás otthonos. Isten gyermekei mindent mennyei Atyjuk kezéből fogadnak el, még a nehézségeket és szenvedéseket is.
Aki az igazságban jár és gyűlöli az igazságtalanságot és fösvénységet, az megkapja kenyerét és vize sem fogy el (Ézs 33, 15-16).
Amikor Izraelre ránehezedett a drágaság, Illés próféta nem zúgolódott együtt a néppel.
Bízott az Úrban. Az utolsó időkben még keményebb próbák várnak Isten népére. 

De zúgolódhat-e egy gyermek apja ellen, akinek szeretetéről és bölcsességéről mélyen meg van győződve?
Isten gyermekeihez nem a zúgolódás, hanem a hálaadás illik. Mindenben, amit végezniök kell, mennyei Atyjuktól kapott feladatot látnak. Az Ő szolgálatában tudják magukat, hogyan zúgolódnának hát azon, hogy túl sok a terhük?
Nem lenne ez lázadás az Úr ellen, aki pedig oly kimondhatatlanul jót akar az övéivel?
Amit saját akaratunkból vállalunk, az természetesen nagyon terhessé, sőt elviselhetetlenné válhat.
Aki azonban minden cselekedetét alárendeli Isten akaratának és csak neki szeretne tetszeni, annak nem szabad zúgolódnia, mégha néha nagyok is az igények vele szemben, vagy elmarad a hála, amit talán megérdemelne.
A tartós zúgolódás haragossá, mogorvává tesz.
Isten gyermekei mindent zúgolódás és tétovázás nélkül tegyenek, azaz aggályoskodás és töprengés nélkül.
Helyes, ha először mérlegeljük az elvégeznivalót és azután látunk a dolgokhoz, de ha a folytonos átgondolástól nem jutunk a cselekvésig, ez szánalmas dolog.
Ha bizonyos vagy abban, hogy valaminek Isten akarata szerint meg kell történnie, akkor ne gondolkozz sokat, ne adj helyet okoskodásoknak, ne tartóztasson fel és ne fordítson vissza semmi. 

Cselekedj határozottan!
Debora énekében azt olvassuk Rúben törzséről, hogy Rúben nagy volt az elgondolásokban és a tervezésben.
Számolt és tervezett, de nem vett részt a szent harcban.
Isten gyermekei derűs, tetterős emberek.

MAGATARTÁSUNK A ROSSZINDULATÚAKKAL SZEMBEN❣️

"💞Emlékeztesd őket, hogy senkit ne szidalmazzanak, ne torzsalkodjanak, nyájasak legyenek mindenki iránt, teljes szelídséget tanúsítva." (Titus 3, 2)

A keresztyén ember ne szidalmazzon senkit.
A bűnt nevén kell ugyan nevezni, mert nem takargathatjuk azt, de a szidalmazás egészen más, mint ahogyan azt a Megváltó is tanítja a hegyi beszédben. "Ráka" - üresfejű vagy bolond - azt jelenti: Istentől elszakadt, kárhoztatott ember!
- Ne bélyegezzünk valakit elhamarkodottan javíthatatlannak, mert meg van írva:
"Ne kárhoztassatok, hogy titeket se kárhoztassanak."
Továbbá a hívő keresztyén ne torzsalkodjék, ne zsörtölődjék. 

Vannak emberek, akik nem tudják elhordozni az ellentmondást és minden körülmények között az övék kell legyen az utolsó szó. 

A hívő legyen szelíd.
"A ti szelídlelkűségtek ismert legyen minden ember előtt", azaz mindenféle ember előtt. 

Sokszor akad dolgunk kevésbé szeretetreméltó emberekkel, akik különösképpen türelmetlenségre ingerelnek. 

Éppen ezekkel szemben kell megmutatnunk szelídségünket, mert bármilyenek is, mégis barátságos közeledésre várnak. Bántó szavakra, szeretetlen magatartásra válaszoljunk barátságosan és kedvesen.
A hívők bizonyítsák be, hogy szelídlelkűek, akik félre tudnak állni, igényeikről le tudnak mondani. 

A szelídlelkűség testvére az alázatosság, ami nélkül a szelídség is csak mesterkélt, fáradságosan megteremtett önuralom. A szelídlelkűség már sokszor nyert nagy győzelmeket dacos, haragos szívek felett, sokszor gyűjtött eleven szenet gyűlöködő emberek fejére.

Ilyen legyen a hívő keresztyén meg nem tért embertársával szemben, mert hiszen ő is balga, rossz és szeretetre méltatlan volt, s teljesen saját érdem nélkül támadt fel számára Isten jóságának és kegyelmének napja. Ezért tud most ő is jóságot és szeretetet sugározni. 

Ha azt érzed, hogy sötét árnyak telepszenek lelkedre, ha kifogy türelmed és szelídséged, állj bele az isteni szeretet fényébe, ami Jézus Krisztusban jelent meg. Engedd, hogy ujra meg újra áthasson ez a felülről való fény, hogy általad másokra is tovább áradjon világossága és melege.

 
Sokan várnak, hogy jóságos, szerető Istenünkhöz közel vigyük őket. 

Bár az ember egyfelől menekül Isten elől, másrészről mégis vonzódik az örök szeretet felé. 

Áradjanak át rajtad Isten szeretetének sugarai, hogy azok a szeretet napjához vonják hitetlen felebárátodat.

JÉZUSHOZ MÉLTÓAN❣️

,,💞Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek!,, (Fil 1, 27)

A hívõ ember életmódja a világ szeme elé állítja és szemlélteti az evangéliumot. 

Az evangélium: örömüzenet. 

Hogyan egyezik ezzel össze, ha a hívõk sötétek, barátságtalanok, rosszkedvûek? 

Ha az élet apró dolgai is rosszkedvre hangolják õket és annyi bosszúság és méltatlankodás van az életükben? Az evangélium szerint való ez? 

Hiszen ennek az örömét még a viszontagságok sem homályosíthatják el! 

A Jézusról szóló örömhír révén tapasztaljuk meg Isten meg nem érdemelt nagy irgalmasságát.

Az az ember él az evangélium szerint, aki másokon is gyakorolja azt, amit vele Isten tett. 

De aki felrója a gonoszt, engesztelhetetlen és kemény, az arcul csapja az evangéliumot. 

Az evangélium szabadulást kínál fel minden megkötözöttségünkbõl. 

Akit azonban a pénz köt s akinek az életútját a kapzsiság és nyereségvágy jellemzi, az nem szerez tisztességet az evangéliumnak. Isten megváltott gyermeke minden földi dologtól szabad, még az emberfélelemtõl is. Istenhez van odakötve. 

Vidám, de mégsem könnyelmû, komoly, de mégis derûs. Szeretetteljes, de határozott; engedékeny, de hajthatatlan, ha az igazságról van szó. 

Az evangélium bizakodóvá tesz, de ugyanakkor a porba is aláz. 

Nagyvonalúvá tesz, de a kicsiben is hûségessé. Csendes, higgadt lelkületet teremt, de ugyanakkor erõt és tüzet is ad, hogy Isten dicsõségéért síkra szálljunk.

Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek -int az apostol. Istenben elrejtett életünk, házas- és családi életünk mind az evangéliumot kell dicsõítse. De még a közéletben is így járjunk. 

Ott is az evangéliumhoz kell vonzanunk az embereket.

 „Úgy tündököljék a ti vilagosságtok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteteiteket és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat" (Máté 5, 16). 

Az élet prédikációja az is, ha asszonyok „szavak nélkül" nyerik meg férjüket, csendes, szent életükkel és istenfélelemmel. Krisztus ügyének nagy ártalmára van, ha híveinek élete szomorú és megbotránkoztató gyengeségeket árul el és visszatart másokat attól, hogy közelebb jussanak Jézushoz.

A világnak éles a szeme és pontosan tudja, mi illik Jézus tanítványaihoz. 

Nem hisz az evangéliumban, ha a bizonyságtevõk élete nem egyezik meg vele. 

Ha az evangélium szerint élünk, akkor célba talál Jézusról szóló bizonyságtételünk.

BÖLCSESSÉG HAMISSÁG NÉLKÜL❣️

,,💞Legyetek azért okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok! "

(Máté 10, 16)

Amint az ember megtér, összeütközésbe kerül a körülötte levő világgal.
Már másként él és cselekszik, és ezt nagyon rossz néven veszik tőle.
A világ nem akar hozzánk igazodni és nekünk sem szabad többé hozzá igazodnunk.
Megtért üzletemberek és munkások nem járhatnak többé azokon a tisztességtelen utakon, amelyek az üzleti életben vagy az üzemben napirenden vannak.

Lelkiismeretük miatt bizonyos dolgokat vissza kell utasítaniok.
- Az ellenséges világ leselkedik Jézus tanítványaira, hogy rájuk támadjon. 

Olyanok, mint a farkasok a juhok között. Jézus azért hangoztatja az okosságot, hogy ügyetlen magatartásukkal ne hívják ki a világ támadásait, vagy összeütközéseket ne idézzenek elő. 

Kényes dolgokban nagy szükség van a szent bölcsességre, amely nem e világból, hanem felülről való.
Kérnünk kell Istentől a megfelelő szót, az alkalmas időt és a helyes magatartást.
Legyetek szelídek, hamisság nélkül, mint a galambok, tehát ne ravasz és furfangos diplomaták. 

A világi, nem őszinte okosság ügyesen átsiklik, manőverezik és ide-oda hajlik. 

Kerülő utakon jár, alkalmazkodó.

Így ki lehet kerülni az összeütközéseket, de az igazság rovására.
Elmaradnak a külső konfliktusok, de annál több lesz a belső, ha Isten kegyelméből érzékeny lelkiismeretünk van.
Az ilyen lelkiismeret tiltakozik, nem tud megnyugodni, ha az Urat megtagadják és a világgal egy úton járnak, csak azért, hogy elkerüljék a kellemetlenségeket.
Minden körülmények között egyenes úton kell járnunk.
Soha ne állj azok oldalára, akik nem tiszta eszközökkel segítenek magukon.

Az ilyeneket Isten megfogja az ő okosságukban, s amikor már mindent ügyesen elintéztek, akkor húzza keresztül szándékukat. De akik szívükben őszinték, azokat megőrzi az Úr, talál számukra utat és kiutat, amit semmiféle bölcsesség nem tudott volna kitalálni (Csel 16, 35).
Ha a hívő keresztyén minden körülmények közt azt teszi, amit lelkiismerete követel, Isten nem hagyja őt cserben, hanem kisegíti a nehézségekből.

Éppen a súlyos helyzetekben van alkalma Istennek megmutatni az Ő dicsőségét.
De minden esetben örvendező szívet ad a támadások és ütések között, amiket Jézusért és a jó lelkiismeretért kell, jobban mondva "szabad" elszenvedni.
- 2 Kor 1, 12 - a Jézus gondolatai szerint való okosság és szelídség.