SZENT PAPSÁG❣️

,,💞Ti magatok is mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, legyetek szent papsággá, áldozzatok lelki áldozatokkal. " (1 Péter 2, 5)

Isten népe egészében véve királyi papság. Az újszövetségben nincs már külön papi rend.
Isten minden gyermekének papi jellege van és papi szolgálatra van elhívva.
Egyben valami királyi és nemes vonás van bennük, mert a legnagyobb király szolgálatában állnak.
Akkor is, ha munkaköpenyben gép mellett, vagy dagadt kezekkel a mosókonyhában és bárhol dolgoznak - mégis királyi lelkületük van. 

Papi áldozatuk már nem véres élő áldozat, hanem lelki jellegű, a Szentlélektől munkált. 

Testüket teszik Isten oltárára, tagjaikat szánják oda az Ő szolgálatára és dicsőségére.

A magasztalás és szeretetszolgálat áldozatával szolgálnak.
Papként közbenjárnak másokért. Az Úr Jézus által, aki munkálkodik bennük, végzik Istennek tetszően szolgálatukat.
Ha a lélek megszentelésében ilyen papokká lettünk, akkor lelki áldozatokkal áldozzunk! 

Egész életünket az áldozat gondolata hassa át.
Mindenekelőtt saját testünket vigyük oda élő és szent áldozatul (Róma 12, 1).

Isten azt akarja, hogy tagjainkat maradéktalanul rendelkezésére bocsássuk, mert munkáját ma emberek és nem angyalok által végzi a földön.
Szüksége van emberekre, akik szájukat, szemüket, fülüket, kezüket és lábukat neki szentelik és mintegy az oltárra helyezik.
"Szentség az Úrnak" - ez volt felírva egy aranytáblácskára, amit az ószövetségi főpap a homlokán viselt.
Egykor visszaéltünk tagjainkkal a bűn szolgálatában és az igazságtalanság szolgáivá tettük azokat.
Sokféleképpen beszennyeztük, de legjobb esetben is saját céljaink és érdekeink szolgálatába állítottuk őket.
Most adjuk oda Istennek az igazság fegyvereiül (Róma 6, 13)! 

Krisztus által vigyünk Istennek állandó hálaáldozatot (Zsid 13, 15).

Ez a papi foglalatosság. Imádva, dicsérve adjuk át szívünket Istennek. 

Ha könyörgünk valamiért, akkor várunk valamit Istentől, ha imádjuk Őt, akkor felajánlunk neki valamit.
A hála jó illatú áldozat. Istent már puszta létezésükkel is dicsőítik művei ebben a sokszólamú háladalban, de legyen az ember a kórusvezető és tiszta, érthető hangot adjon meg.
A természetet mint pap ápolja, és ne önző, kapzsi módon uralja.
- Az Istennek szentelt papi ember a hála és a magasztalás megtestesülése.
Minden, amit tesz, mégha eszik vagy iszik is, Isten dicsőségére történjék.
Így lesz "istentiszteletté" életének minden mozzanata.

AZ EMBERI GONDOLKODÁS❣️

"💞Jézus így szólt Péterhez: Nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberekére! " 

(Máté 16, 23)

Hányszor kellene Jézusnak hozzánk is így szólnia!
Még Jézus tanítványai is, akik közel állnak hozzá, néha nagyon emberi módon gondolkodnak.
Amikor Jézus az előtte álló szenvedésekről beszélt, Péter felkiáltott: "Mentsen Isten Uram! 

Nem eshetik ez meg veled!" Emberileg jót akart, de helytelenül gondolkodott.
Később tökéletesen belátta, milyen balga és rövidlátó volt, hiszen Jézus szenvedése örök élet forrása lett az ő számára is.
A tanítványok legtöbbször képtelenek voltak teljesen megérteni Mesterük elgondolását, szándékát és melléfogtak (Luk 9, 54-56. 59-61; Márk 9, 38-39).

Óemberünk szívesen beleavatkozik ügyeinkbe, ezért sokszor még részrehajlók vagyunk. 

Túl sokat gondolunk saját érdekeinkre, megvannak az előítéleteink, kedvenc elgondolásaink; szűkkeblűek és rövidlátók vagyunk.
- Jézus anyja és testvérei úgy gondolták, igényt tarthatnak őrá, de Jézus saját anyját sem részesítette előnyben másokkal szemben. "Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám."
- Jeruzsálem asszonyai siratták a Megváltót, amikor keresztjét a Golgota felé vonszolta. 

Jézus azonban nem tartotta magát szánalomra méltónak.

Ha mindenben helyesen értenénk meg Istenünket, akkor minden helyzetünkben magasztalnánk Őt.
Pál kimondhatatlanul szenvedett Izraelnek az Úr Jézussal szemben való megkeményedése miatt. 

Ekkor megmutatta neki az Úr, hogy Izrael szomorú elbukása a pogányok, a többi nemzetek üdvösségére szolgál, és hogy az Ő népe csak egy ideig lesz ebben a tévedésben, majd megtér még az Úrhoz. 

Pál megvilágosodott lelkéből Isten magasztalását, imádását hozta elő az a tény, hogy az ítéletnek ez a borzalmas útja mégis kegyelemben végződik
(Róma 11, 32-36).

Mennyi keserűség, kedvetlenség és türelmetlenség, kétségbeesés a következménye annak a vakságnak, amely nem képes felismerni Urunk gondolatait!
Mily boldog az az ember, aki megtanulja megérteni Istenét és mindent Isten világosságában lát, Igéje szerint ítél!
"Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik."
A tanítványok megbotránkoztak benne, amikor Gecsemáné felé indult.
Mi is megütközünk, ha valami elképzelésünk és terveink ellenére történik?
Boldog az az ember, aki mindig igent mond Ura vezetésére, gondolataira.

JÉZUS GONDOLKODÁSMÓDJA❣️

"💞Bennünk pedig Krisztus értelme van. "(1 Kor 2, 16)

A hívő emberben a Szentlélek által Krisztus gondolkodása, értelme van.
Ez azt jelenti, hogy úgy gondolkodunk, mint Ő. Tagjaiban az Úr maga gondolkodik, bennük érez és bennük öltenek testet a vágyai.
"De ki értette meg az Úr értelmét?" Természete által senki.
A Szentlélek vezet be minket az Úr gondolataiba, mert azok egészen mások, ellenkeznek a szív természetes gondolkodásával (Ézs 55,8.)

Krisztus gondolkodását különösen a boldogmondásokból ismerjük meg. 

Jézus a szegényeket mondja boldogoknak, a világ pedig a gazdagokat.
A Megváltó a szenvedőket, a világ a nevetőket és dúskálókat részesíti előnyben. 

Jézus dicséri a szelídeket, akik mindent türelmesen elhordoznak, a világ ítélete szerint azok az irigylésreméltók, akik tolakodnak és durva erőszakkal célhoz érnek.
A Megváltó jaj-t mond azok felé, akik beteltek, akik a pénzre és hatalomra építenek.
Mindent a feje tetejére állít a világ: neki az a nagy, ami Isten országában semmit sem ér. 

Isten országában az a legnagyobb, aki mindenkinek szolgája.
Ott egészen más törvények és alapelvek érvényesülnek.

A lelki megítélés alapvetően más, mint a világi. 

A Jézustól távol élő emberek gondolatai ferdék, tévelygők. Nem számolnak az élő Istennel, csak a természetes tényezőkkel.
Nem ismerik az ember alapvető romlottságát, ezért nem számolnak vele.
Megmaradnak a külsőségnél, nem néznek a mélyre, ferde a megítélésük.
"Az embert csak a rossz körülmények és állapotok teszik rosszá.
Teremtsetek jobb körülményeket, akkor jobb embereket kaptok" - ez a téves kijelentés széltében-hosszában ismert.
Az emberek okosnak tartják ezt a gondolkodást, Isten előtt azonban üres és hiábavaló.
Isten gondolatai a világ bölcsei szemében merő bolondság.

Csak az újjászületés által fordul meg gondolkodásunk, értékelődnek át fogalmaink.
A meg nem világosodott ember akadálynak látja azt, amit a lelki ember olyannak tart, ami előbbre visz.
Akiben Krisztus értelme, gondolkodásmódja él, az talál rá az igazira, az Isten Igéjében találja meg az isteni mértéket.
Ezért csak az ilyen ember mutathat kivezető utat minden nyomorúságból: Istenhez és az Ő Fiához, az Úr Jézus Krisztushoz való megtérést, akiben egyedül van szabadulás.

JÉZUS HIGGADTSÁGA❣️

,,💞Mikor gyalázták, a gyalázást nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ügyét arra, aki igazságosan ítél." (1 Péter 2, 23)

Jézus töretlenül, győztesként járta útját.
"Hűség mindhalálig" - ez volt a jelszava. A sok gyalázás és szidalmazás alatt meggörnyedt, 

de hajlíthatatlan maradt.
A Megváltó hallgatva tűrt mindent. Nem szidalmazott, nem fenyegetőzött, még csak nem is panaszkodott.

Hallgatása mögött nem volt dac és harag. Csendesen és készségesen adta meg magát az Atya akaratának. - "Hátát odaadta a verőknek és arcát a szaggatóknak.
Arcát nem fedte be a gyalázás és köpdösés elől."
Olyan megbecsülésben volt része Isten részéről, amit nem rútíthatott el emberek megvetése és árulása. Vajon rossz-e valaki azért, mert az emberek rossznak tartják és sárral dobálják?

Csak a bűn szégyenít és becstelenít meg. Az Úr Jézust szidalmazták, de Ő felülmaradt minden szitkozódáson. Mindent annak a kezére bízott, aki igazságosan ítél.
Nem akart bosszút állni ellenségein, hanem azt az igazolást várta Istentől, amiről Ő maga lemondott. Keményen vádolták Pilátus előtt. Jézus azonban hallgatott, magára vállalta a vádaskodásokat, - hiszen neki bűnössé kellett lennie.

Mire való a mindenféle védekezés? "Ne szállj szembe a gonosszal", azaz a gonosz emberekkel, 

ezt parancsolja Jézus. Ő maga eszerint cselekedett és nem ellenkezett velük, de ha valaki az Atya dicsőségét megsértette vagy az igazságot lábbal tiporta, akkor tiltakozott.
Amikor Őt magát kínozták, akkor hallgatott. Mi természetünk szerint fordítva teszünk. 

Ha becsületünkbe taposnak, felindultan tiltakozunk, de ha Isten dicsőségét sértik, közönyösen és gyáván hallgatunk.Jézus csak Atyjánál keresett igazolást.

Az emberek gonosztevőként megfeszítették, de Isten feltámasztotta és dicsőséggel koronázta meg.
Bárcsak mi se igazolnánk magunkat! Ha Isten szabaddá tett, mit árthat, ha emberek vádolnak? 

Gondolj Róma 8,3-ra!
Isten mondja ki az utolsó szót. Ha Ő megkegyelmezett és felfüggesztette vagy elengedte a büntetést, mit árt emberek vádaskodása?
Kitalált hazugságaik nem bántanak már. Isten napvilágra hozza ártatlanságodat, ezért légy csendben és várj.

- Jézus hallgatása szégyenítsen meg minket, ha indulatba jövünk és lármázni kezdünk. 

Ragyogjon előttünk példaként, legyünk olyan csendesek, mint Ő.

 

JÉZUS ARCKÉPE (IV.)

,,💞A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltûr.,,
(1 Kor 13, 7)

Minden emberben van valami, amit el kell hordozni, s nemcsak megtérése elõtt, hanem utána is.
Ha másokra panaszkodsz, hogy elviselhetetlenek, gondold meg, hogy téged is el kell hordozni a többieknek.
Csak újjászületés által, ha az igazi szeretet tölti be az ember szívét, lesz minden más.
Akkor sokkal nehezebb a saját hibáinkat elhordozni, mint a másokét.
A szeretet minden szeretetlenséget, keménységet, hiányosságot elhordoz. 

Nem találja túl nehéznek a terhet, mert mindig Isten szeretetének a forrásából merít.
Ezzel nem mondjuk azt, hogy a szeretet mindent elhallgat, mert sokszor int és helyreigazít, de nem bosszankodik és nem veti el a másikat, mint valami elhordozhatatlan terhet.

Mindent hisz. Határtalan bizalmát még a sok becsapás és csalódás sem oltja ki. 

A hideg, önzõ ember kineveti õt emiatt.
Mégis a bizalom célhoz vezet. Ha valami felemelhet és elõbbre segíthet egy embert, az az iránta tanúsított bizalom.

A bizalmatlanság csak lenyom és dacossá tesz. 

„Ha úgyis rossz vagyok neki, hát annál inkább az akarok lenni" - mondja magában. 

Isten végtelen szeretete mindig bizalommal fordul az emberhez, annak ellenére, hogy annyi rosszat tapasztalt.

Milyen sokszor voltunk hálátlanok és megvetettük a szeretetét.
Pál apostol soha nem felejtette el, hogy az Úr Jézus hûnek és megbízhatónak ítélte õt, szolgálatra rendelte, noha azelõtt üldözte ezt a Jézust (1 Tim 1, 12). 

Pál ragyogóan igazolta is ezt a bizalmat, amit az Úr belé vetett.

A szeretet remél ott is, ahol nincs remélni való és néha megvan az a nagy öröme, hogy reménységében nem szégyenül meg.
- A szeretet mindent eltûr, készségesen viseli a fáradságot, amit szolgálata magával hoz.
Az önzõ ember bolondságnak látja, hogy fáradozzék, terhet hordozzon másokért, ha erre nem kényszerítik. Az utolsó napokban sokan még a természetes szeretet érzését, ösztönét is elfojtják magukban (2 Tim 3, 1-3).
- A szeretet hosszútûrõ, ezzel kezdi az apostol a szeretet himnuszát - mindent eltûr.
És ezzel a végén visszatér a kezdethez.

Jézus arcán teljesen kiábrázolódva látjuk a szeretetnek említett vonásait. 

Igyekezzünk és legyünk egyre teljesebbé a szeretetben, hogy egyre jobban hasonlítsunk Jézus képéhez (1 Thess 4, 10).

JÉZUS ARCKÉPE! (III.)

,,A szeretet nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.,,

(1 Kor 13, 5-6)

A szeretet nem rója fel a rosszat a másikkal szemben, azaz nem vezet könyvet a sértésekrõl, amiket kapott. Ellenkezõleg! Törli az adósságtételt, megbocsát és elfelejt. Nem hánytorgat fel. 

Természetünk sajnos olyan, hogy jobban megjegyezzük magunknak a minket ért rosszat, mint a jót. 

Miért felejtjük el olyan nehezen a bántásokat? 

Mivel mindig visszatérünk rá, ha nem szóval, akkor gondolatban. 

Túlságosan pontosan könyveljük el a minket ért sértéseket és nem írjuk le a másik számlájáról, ezért mindig abban a kedvezõtlen megvilágításban látjuk a másikat, amibe az elõzõ események állították õt. 

Pedig a szeretet nem rója fel a gonoszt. Isten sem emlékezik meg vétkeinkrõl. 

Õ az örök szeretet és ezért a tenger mélyébe veti õket. Megbocsát és elfelejt. 

Felségesen fejezi ki ezt az Úr az Õ Igéjében: „Eltörlöm álnokságaidat önmagamért és bûneidrõl nem emlékezem meg" (Ézs 43, 25). 

Vagy: „Eltöröltem álnokságaidat mint felleget és mint felhõt bûneidet" (Ézs 44, 22). 

Nem akarunk-e Isten követõi lenni, hogy ugyanabban a szeretetben járjunk? 

A Megváltó Péternek sem vetett a szemére semmit.

A szeretet nem örül az igazságtalanságnak. Amíg ezt a szeretetet nem ismerjük, csak a rossznak és gyalázatnak örülünk, amit mások véghezvisznek. 

Szívesen mondjuk tovább és mások kíváncsian hallgatják. Sokan élvezik a bírósági tárgyalásokat is, falják a rablótörténeteket, krimifilmeket és mindenféle rémhistóriákat. 

Nyomozzák a csúnya ügyeket és kedvüket lelik bennük (Róma 1, 32). 

A szeretet nem tesz így. Szomorú minden gonosz dolog miatt, ha lehet, meg sem hallgatja. 

Inkább jót, szépet és tiszta dolgokat szeret hallani.

A szeretet örül az igazságnak. Örül, ha Isten igazsága derül ki, hiszen Õ maga az igazság. 

Ujjong, ha az evangélium, az igazság Igéje gyõzelmet arat, ha emberek az igazság megismerésére eljutnak. 

A világ embere fanyar képet vág ehhez, agyonhallgatja az ilyesmit vagy éppen kigúnyolja. 

János apostolnak az volt a legnagyobb öröme, ha látta, hogy a testvérek igazságban járnak. 

A szeretet embere az igazságot segíti elõ, utat készít neki és örül, ha az gyõz, még akkor is, ha õ maga nem részesül benne.

JÉZUS ARCKÉPE(II.)❣️

,,💞A szeretet nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra (nem keseredik meg).,, (1 Kor 13, 5)

A szeretet tapintatosan viselkedik. Talán nem mindig jártas valaki a külsõ udvariassági szabályokban, mégis illendõképpen viselkedik, mintegy belsõ indíttatásból.
A szeretetnélküli udvariasság hûvös vagy éppen fagyos, úgyhogy néha szívesebben vennénk a durva és neveletlen viselkedést.
Nem keresi a maga hasznát, önzetlen, nem a nyereségre néz. Nem azért ad, hogy visszakapja. 

Az önzés sokszor próbál szeretetreméltó lenni, például az öreg, egyedülálló rokon iránt, mert számít valamire. 

„Adjatok, semmit érte nem várván és a ti jutalmatok sok lesz."

A szeretet nem keseredik meg. Néha igen felháborodik a szívünk, különösen ha közelállók sértenek meg. Hogyan csendesíthetjük le ezt a belsõ felindulást? 

Nézz Jézusra, aki a legkeservesebb dolgot is elhordozta és mégsem keseredett meg a szíve. 

Ne tápláld a pusztító tüzet! 

Minél többször ismételgeti az ember magában a megtapasztalt méltánytalanságot, annál erõsebb a belsõ felháborodása. Különösen növekszik a méltatlankodása, ha szavakban is kitör belõle. 

Beszéd közben egyre nõ a harag s az ember mindig jobban belehajszolja magát a bosszúságba, ingerültségbe. 

A nyelv, amit a pokol hoz izzásba, végül is egész életünket lángra gyújtja - mondja Jakab apostol. Komoly figyelmeztetés ez. Szó szerint: „felgyújtja életünk kerekét".

 Mert az élet körforgás ugyan, de szakadatlanul elõre is halad, mint a kerék, és ezt a nyelv a pokol tüzével fel tudja gyújtani.
Uralkodj a nyelveden! Hallgatás által még korlátozható a tûz. 

Ha eszedbe is jut a téged ért sérelem, állj ellene azzal a szeretettel, amivel a Megváltó szeretett.
Ha felindulásod erõt venne rajtad, állj meg, tégy pecsétet a szádra Megváltód erejében, aki csendes volt, mint a bárány, amikor a legborzalmasabb sebeket kapta.
Magadat teszed boldogtalanná, ha helyet adsz a keserûségnek.
Ha támadások, ütések és rágalmazások érnek, ne felejtsd el: a szeretet „nem gerjed haragra", nem keseredik meg.