JÉZUS ARCKÉPE (IV.)

,,💞A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltûr.,,
(1 Kor 13, 7)

Minden emberben van valami, amit el kell hordozni, s nemcsak megtérése elõtt, hanem utána is.
Ha másokra panaszkodsz, hogy elviselhetetlenek, gondold meg, hogy téged is el kell hordozni a többieknek.
Csak újjászületés által, ha az igazi szeretet tölti be az ember szívét, lesz minden más.
Akkor sokkal nehezebb a saját hibáinkat elhordozni, mint a másokét.
A szeretet minden szeretetlenséget, keménységet, hiányosságot elhordoz. 

Nem találja túl nehéznek a terhet, mert mindig Isten szeretetének a forrásából merít.
Ezzel nem mondjuk azt, hogy a szeretet mindent elhallgat, mert sokszor int és helyreigazít, de nem bosszankodik és nem veti el a másikat, mint valami elhordozhatatlan terhet.

Mindent hisz. Határtalan bizalmát még a sok becsapás és csalódás sem oltja ki. 

A hideg, önzõ ember kineveti õt emiatt.
Mégis a bizalom célhoz vezet. Ha valami felemelhet és elõbbre segíthet egy embert, az az iránta tanúsított bizalom.

A bizalmatlanság csak lenyom és dacossá tesz. 

„Ha úgyis rossz vagyok neki, hát annál inkább az akarok lenni" - mondja magában. 

Isten végtelen szeretete mindig bizalommal fordul az emberhez, annak ellenére, hogy annyi rosszat tapasztalt.

Milyen sokszor voltunk hálátlanok és megvetettük a szeretetét.
Pál apostol soha nem felejtette el, hogy az Úr Jézus hûnek és megbízhatónak ítélte õt, szolgálatra rendelte, noha azelõtt üldözte ezt a Jézust (1 Tim 1, 12). 

Pál ragyogóan igazolta is ezt a bizalmat, amit az Úr belé vetett.

A szeretet remél ott is, ahol nincs remélni való és néha megvan az a nagy öröme, hogy reménységében nem szégyenül meg.
- A szeretet mindent eltûr, készségesen viseli a fáradságot, amit szolgálata magával hoz.
Az önzõ ember bolondságnak látja, hogy fáradozzék, terhet hordozzon másokért, ha erre nem kényszerítik. Az utolsó napokban sokan még a természetes szeretet érzését, ösztönét is elfojtják magukban (2 Tim 3, 1-3).
- A szeretet hosszútûrõ, ezzel kezdi az apostol a szeretet himnuszát - mindent eltûr.
És ezzel a végén visszatér a kezdethez.

Jézus arcán teljesen kiábrázolódva látjuk a szeretetnek említett vonásait. 

Igyekezzünk és legyünk egyre teljesebbé a szeretetben, hogy egyre jobban hasonlítsunk Jézus képéhez (1 Thess 4, 10).

JÉZUS ARCKÉPE! (III.)

,,A szeretet nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.,,

(1 Kor 13, 5-6)

A szeretet nem rója fel a rosszat a másikkal szemben, azaz nem vezet könyvet a sértésekrõl, amiket kapott. Ellenkezõleg! Törli az adósságtételt, megbocsát és elfelejt. Nem hánytorgat fel. 

Természetünk sajnos olyan, hogy jobban megjegyezzük magunknak a minket ért rosszat, mint a jót. 

Miért felejtjük el olyan nehezen a bántásokat? 

Mivel mindig visszatérünk rá, ha nem szóval, akkor gondolatban. 

Túlságosan pontosan könyveljük el a minket ért sértéseket és nem írjuk le a másik számlájáról, ezért mindig abban a kedvezõtlen megvilágításban látjuk a másikat, amibe az elõzõ események állították õt. 

Pedig a szeretet nem rója fel a gonoszt. Isten sem emlékezik meg vétkeinkrõl. 

Õ az örök szeretet és ezért a tenger mélyébe veti õket. Megbocsát és elfelejt. 

Felségesen fejezi ki ezt az Úr az Õ Igéjében: „Eltörlöm álnokságaidat önmagamért és bûneidrõl nem emlékezem meg" (Ézs 43, 25). 

Vagy: „Eltöröltem álnokságaidat mint felleget és mint felhõt bûneidet" (Ézs 44, 22). 

Nem akarunk-e Isten követõi lenni, hogy ugyanabban a szeretetben járjunk? 

A Megváltó Péternek sem vetett a szemére semmit.

A szeretet nem örül az igazságtalanságnak. Amíg ezt a szeretetet nem ismerjük, csak a rossznak és gyalázatnak örülünk, amit mások véghezvisznek. 

Szívesen mondjuk tovább és mások kíváncsian hallgatják. Sokan élvezik a bírósági tárgyalásokat is, falják a rablótörténeteket, krimifilmeket és mindenféle rémhistóriákat. 

Nyomozzák a csúnya ügyeket és kedvüket lelik bennük (Róma 1, 32). 

A szeretet nem tesz így. Szomorú minden gonosz dolog miatt, ha lehet, meg sem hallgatja. 

Inkább jót, szépet és tiszta dolgokat szeret hallani.

A szeretet örül az igazságnak. Örül, ha Isten igazsága derül ki, hiszen Õ maga az igazság. 

Ujjong, ha az evangélium, az igazság Igéje gyõzelmet arat, ha emberek az igazság megismerésére eljutnak. 

A világ embere fanyar képet vág ehhez, agyonhallgatja az ilyesmit vagy éppen kigúnyolja. 

János apostolnak az volt a legnagyobb öröme, ha látta, hogy a testvérek igazságban járnak. 

A szeretet embere az igazságot segíti elõ, utat készít neki és örül, ha az gyõz, még akkor is, ha õ maga nem részesül benne.

JÉZUS ARCKÉPE(II.)❣️

,,💞A szeretet nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra (nem keseredik meg).,, (1 Kor 13, 5)

A szeretet tapintatosan viselkedik. Talán nem mindig jártas valaki a külsõ udvariassági szabályokban, mégis illendõképpen viselkedik, mintegy belsõ indíttatásból.
A szeretetnélküli udvariasság hûvös vagy éppen fagyos, úgyhogy néha szívesebben vennénk a durva és neveletlen viselkedést.
Nem keresi a maga hasznát, önzetlen, nem a nyereségre néz. Nem azért ad, hogy visszakapja. 

Az önzés sokszor próbál szeretetreméltó lenni, például az öreg, egyedülálló rokon iránt, mert számít valamire. 

„Adjatok, semmit érte nem várván és a ti jutalmatok sok lesz."

A szeretet nem keseredik meg. Néha igen felháborodik a szívünk, különösen ha közelállók sértenek meg. Hogyan csendesíthetjük le ezt a belsõ felindulást? 

Nézz Jézusra, aki a legkeservesebb dolgot is elhordozta és mégsem keseredett meg a szíve. 

Ne tápláld a pusztító tüzet! 

Minél többször ismételgeti az ember magában a megtapasztalt méltánytalanságot, annál erõsebb a belsõ felháborodása. Különösen növekszik a méltatlankodása, ha szavakban is kitör belõle. 

Beszéd közben egyre nõ a harag s az ember mindig jobban belehajszolja magát a bosszúságba, ingerültségbe. 

A nyelv, amit a pokol hoz izzásba, végül is egész életünket lángra gyújtja - mondja Jakab apostol. Komoly figyelmeztetés ez. Szó szerint: „felgyújtja életünk kerekét".

 Mert az élet körforgás ugyan, de szakadatlanul elõre is halad, mint a kerék, és ezt a nyelv a pokol tüzével fel tudja gyújtani.
Uralkodj a nyelveden! Hallgatás által még korlátozható a tûz. 

Ha eszedbe is jut a téged ért sérelem, állj ellene azzal a szeretettel, amivel a Megváltó szeretett.
Ha felindulásod erõt venne rajtad, állj meg, tégy pecsétet a szádra Megváltód erejében, aki csendes volt, mint a bárány, amikor a legborzalmasabb sebeket kapta.
Magadat teszed boldogtalanná, ha helyet adsz a keserûségnek.
Ha támadások, ütések és rágalmazások érnek, ne felejtsd el: a szeretet „nem gerjed haragra", nem keseredik meg.

Jézus arcképe (I.)❣️

,,💞A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.,,(1 Kor 13, 4)

Amikor az apostol a legszebb témáról, a szeretetrõl lángoló, lendületes szavakkal ír, tulajdonképpen Jézus képét állítja a szemünk elé. hozzá kell hasonlóvá lennünk.
De egyelõre fájón érezzük a nagy és mély különbséget.
A szeretet türelmes; nem fárad bele oly gyorsan a másik elhordozásába, mégha ismételten elõ is törnek annak régi hibái.
Nem veti el a másikat, mégha az lassan halad is elõre és el-elmaradozik.
Mint ahogyan Isten hosszútûrése a mi menedékünk, úgy sok lelket helyreigazíthatunk, ha lankadatlan türelemmel fáradozunk értük és nem ejtjük el õket.
De milyen rövid lélegzetû a mi szeretetünk!
A hosszútûrés sokszor gyengeségnek látszik, pedig az a legnagyobb erõ.
„Jobb a hosszútûrõ az erõsnél, aki várost vesz be."
A szeretet jóságos. Ez szavakban éppen úgy megmutatkozik, mint cselekedetben.
Üdítõ napfényként hat, éltetõ harmat a léleknek. Ellentéte a sötét, kedvetlen, kemény természet, amely mindig pusztít ,mint a lisztharmat és a fagyos dér.
Egy jóságos szó, egy barátságos kézfogás, egy szívélyes tekintet csodát tehet.
A szeretet nem irigykedik, nem verseng. A szentségtelen, önzõ szeretet féltékeny, ki akarja sajátítani a másikat, pedig a féltékeny ember csak gyötri magát és másokat is.
Szeretetet akar, mégis mindent megtesz, hogy a szeretetet megnehezítse és elhidegítse.
Az igazi szeretet soha nem károsít meg senkit, nem zárja le szûkkeblûen a saját körét, hanem örül mindenkinek, aki hozzá jön. 

A szeretet nem kérkedik, vagy eredeti értelmét nézve: nem hiú, nem fontoskodó és dicsekvõ.
Nem állít félre másokat, nem nevet a kárukon. Az igazi szeretet nem irányítja magára a figyelmet, nem törekszik tekintélyre.
Arra sem törekszik, hogy szerepet játsszon, hangoskodva elöl járjon és másokon túltegyen.
Nem fuvalkodik fel. A hiúság mellett, mely tetszeni vágyik, ott van a gõg, amely önmagát isteníti és másokat lenéz, hidegségével taszít. A szeretet sem nem hiú, sem nem gõgös.
Csupán szolgálni akar és nem tartja magát sokra.
Csak az alázatosság talaján tud gyökeret ereszteni és teremni.
Nem sérteget, hanem inkább gyógyítja a sebeket, amiket a szeretetlenség ütött.

Szívesen elõre enged másokat, sõt hagyja, hogy túlszárnyalják és keserûség nélkül félreáll.

ISTEN MEGÓV az ÖNTELTSÉGTŐL ❣️

".. hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe. "(2 Kor 12, 7)

Mindenkiben ott van az önteltség kísértése.
Nagyon nehéz alázatosnak maradnia különösen annak, aki rendkívüli dolgokat élt át, különös adottságai és sikerei vannak. Isten kénytelen bizonyos eszközöket felhasználni, hogy az embert lent tartsa és saját nagyságának tudatát letörje benne.
Az Úrnak sok ilyen eszköz áll rendelkezésére. - Nabukodonozort, aki királyi uralma teljében istenítette és minden ember fölé helyezte magát, állati sorba süllyesztette.
A büszke király őrületében állatnak tartotta magát és úgy is élt, mint az állat.
"Azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja" - kiáltott fel később a király.
- Amikor Uzziás király hatalomra és tisztességre jutása után szíve elbizakodottságában a papok kiváltságát magához akarta ragadni, áldozott a szentélyben.

Ekkor az Úr poklos kiütéssel sújtotta, mégpedig a homlokán, az ember egyik legnemesebb testrészén.
Ennél megalázóbb nem történhetett volna vele.
Arca eltorzult, betegsége kizárta őt a társadalomból és királyi tisztségének betöltéséből.
- Pál apostolnak olyan szenvedés jutott osztályrészül, ami különösen megalázó volt.
A Sátán angyala szinte öklével verte őt.
Ezek hirtelen fellépő, nagyon fájdalmas rohamok lehettek, amelyek visszataszítólag hatottak környezetére.
Ezért írja a galatáknak: "Megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg engem ..."

Pál is azt gondolta, ha megszabadulna ettől a szenvedéstől, jobban szolgálhatna az Úrnak.
Az Úr azonban jobban tudta, mit miért enged meg. Pálnak szüksége volt erre a fékező erőre, mert az lelkileg javát szolgálta.
Később megértette ő maga is az Urat, s tudta, hogy erre a leterhelésre szüksége van, hogy kicsi maradjon.

Megtanult úgy nézni a testébe hatoló tövisre, mint valami ajándékra.
Már nem kívánt tőle szabadulni.
Nagy dolgokat végezhet valaki Isten országában, de ha ez önteltté teszi, akkor megrabolja Isten dicsőségét.

Az ember a gonoszok kategóriájába kerül, akiknek az Úr egyszer azt mondja majd:
"Távozzatok tőlem!"
Az Úr a semmik és senkik által viszi véghez a maga munkáját.
"A gyermekek és csecsemők által szereztél dicsőséget és befogtad az ellenség száját."
- A gyengeségben lesz nyilvánvaló az Ő ereje és az alázatosságban bontakozhat ki teljesebben a nagysága.

A GŐG LEALACSONYÍT❣️

"💞Aki felmagasztalja magát, megaláztatik. " (Lukács 18, 14)

A nagyravágyás mélyen a természetünkben gyökerezik.
Az alapvető bukást tulajdonképpen ez okozta.
"Olyanok lesztek, mint az Isten."
A kígyó ezzel a csábító kilátással ébresztette fel a gőgöt a paradicsomban.
Ezért bukott el az első ember és veszítette el igazi nagyságát. Alapjában véve az ember lealacsonyítja magát a gőgössége, elbizakodottsága által.

Csak az alázatosság ad igazi nagyságot! 

A kevélyeket Isten kitaszítja és a pokol mélyéig alázza.
A gőg pontosan ellentéte Istennek.
Az önteltség mindig önistenítés, ezért Isten a kevélyeknek ellene áll.
Önmaga dicsőítésével Isten dicsőségét rabolja meg az ember.
Nemcsak külső fellépésben vagy magatartásban kell felismernünk a gőgöt.
Bár a büszke szavakból, öltözetből és járásból, tekintetből és mozdulatokból is kiolvasható, mégis a szív mélyén fészkel, mégha külső szerénység vagy alázatosan hangzó beszéd mögé rejtőzik is. 

Lehetséges, hogy úgy teszünk, mintha szívesen félreállnánk, mégis felháborodunk, amikor háttérbe szorítanak bennünket.

A gőgöt két dologról lehet felismerni: a gőgös embernek nem lehet semmit sem mondani, nem lehet figyelmeztetni; hibátlannak tartja önmagát, sem helyreigazítást, sem ellentmondást nem tud elviselni.
A gőgös emberek érzékenyek, ingerlékenyek, könnyen megsértődnek.
Szeretetlenek és hidegek mások iránt, lenézik a másikat, és ha az többet ér vagy jobb eredményt mutat fel, akkor gyűlölik és irigylik őt. A gőgöt a legnehezebb kiirtani.
Míg az ember meg nem tér, akadálytanul nő, hízik és terpeszkedik.
A megtéréskor hatalmas ütést kap és egy időre talán el is tűnik, mert a bűnbánat fájdalmában az ember átérzi semmivoltát és értéktelenségét.
De azután újra feltámad, ha nem is a régi durva formában, hanem mint lelki gőg.
Az ember elbizakodott lesz a bibliaismeretére, ítélőképességére, igehirdetői adottságára és lenéz másokat.
Így nem egy hívő bukott el megszégyenítő módon.
Isten pedig megengedte, mert hamis magasságokba tévedt.
A bukást legtöbbször a kevélység előzi meg.
Ha mi nem hajlunk meg, akkor Isten mindig mélyebbre vet le.

 - Uram, őrizz meg a nagyravágyástól és tégy alázatossá engem! Ne engedd, hogy a gőg hamis magaslatai felé törtessek!

Lukács 18:10-14
,,💞Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő.

A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is.
Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem.
A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz, mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.,, (Károli rev.)

NEMES ALÁZAT❣️

"💞Ne kevélykedjetek (ne legyetek nagyratörők), hanem az alázatosokhoz szabjátok magatokat." (Róma 12, 16)

A lelki gőg veszélyes ellenség. Isten gyermeke sok előnnyel rendelkezik másokkal szemben, de ne tartsa ezért magát előbbre valónak.
Az újjászületett ember természetileg egy hajszállal sem jobb, mint más; szíve ugyanolyan romlott, minden rosszra képes.
Isten megvilágosodott gyermekei egyre jobban érzik utálatosságaikat, minél előbbre haladnak a megszentelődésben.
Aki előtt Isten Szentlelke feltárta saját szívét, az mind vallja ezt.

Az igazi hívő élete és útja kiemelkedik, de ő maga nem akar kitűnni; különös ajándékot kapott, de semmi különös nem akar lenni. 

Nemes magból származnak, de az alacsony rendűekhez szegődnek; eltűnnek a kicsik között, akiket mások figyelembe sem vesznek. 

Szentek, de nem dicsekesznek szentségükkel, hanem inkább a gyengeségükkel. 

Fény árad ki belőlük, de nem ők akarnak ragyogni. Isten gyermekének legszebb ékessége a tettetés nélküli alázat. Ahol ez hiányzik, ott minden egyéb erény nem más, mint csillogó vétek. 

A titkos öntetszelgés és önteltség utálatos az Isten előtt.

 
A világ is joggal utasítja vissza magától a lelki gőgöt. A világ emberei nagyon különbözők.
Vannak rosszakaratúak, akik mindent gyaláznak ami isteni, mások viszont fogékonyak a jóra.
Ahol őszinte, igazi hívő keresztyénnel találkoznak, azok iránt bizalmuk támad, megnyílnak előttük és csatlakoznak hozzájuk.

Sajnos azonban sokan, akik hívőknek mondják magukat, szeretetlen, gőgös lényükkel taszítótag hatnak.
Pál ezt írja a galatákhoz: "Legyetek olyanok mint én, hiszen én is olyan vagyok, mint ti." 

Ne gondoljátok, hogy az én természetem jobb a tieteknél!
Ami vagyok, Isten kegyelme által vagyok.

Ti is azzá lehettek, ha a Megváltót megragadjátok és engeditek, hogy magáévá tegyen.
Ne támasszatok senkiben olyan érzést, hogy ti többek vagytok!
Ne vonakodjunk még attól sem, hogy bűnbakok legyünk, akikre minden bűnt ráraknak. Legyünk készen arra, hogy a legutolsó helyet foglaljuk el és a legkisebbekhez, sőt a legrosszabbakhoz számítsanak. Legyünk hasonlók a lábhoz - mint Luther mondja -, amely az egész embert hordozza, mégis a legtöbb sár rá fröccsen; ez a jutalma. -
Mindenesetre őrizkedjünk a látszólagos alázatosságtól is, mely sokszor nem más, mint leplezett gőg.
Legyünk alázatosak Isten előtt, aki a szíveket vizsgálja.

Áldás!