ŐRIZKEDJÜNK AZ ENGESZTELHETETLENSÉGTŐL❣️

"💞Hányszor vétkezhetik az én testvérem ellenem és hányszor bocsássak meg neki? 

Még hétszer is? Jézus azt mondta neki: Nem mondom neked, hogy hétszer is, hanem hetvenszer hétszer is. " (Máté 18, 21-22)

Amíg a törvényeskedés alapján állunk, számítgatunk.
A szeretet nem számolgat, nem méreget.
Nincsenek szabályai, önmagában hordja törvényét; belső kényszerűség irányítja. 

Így a szeretet egyúttal igazi szabadság.

A kötelesség emberei készen vannak, ha kiszabott teendőjüket teljesítették. 

A szeretet soha nincs készen. Jellemvonása a végtelenség, mint Istennek, aki maga a szeretet. 

Aki önelégülten azt gondolja, hogy megtette kötelességét, abban nincs semmi szeretet.
A szeretet mindig adósnak érzi magát, akkor is, ha megbocsátásról van szó. 

Péter még a tővény alapján állt: "Hányszor kell megbocsátanom?" Úgy gondolta, hogy a legeslegtöbb hétszer.

Utána már mondhatja: "Végeztünk, semmi közünk egymáshoz." 

De a szeretet nem fárad el a megbocsátásban. Hát Krisztus elfárad abban, hogy bűnbocsánatban részesítse az összetört szívű bűnöst? Hányszor bocsát meg nekünk? Naponta csak egyszer?
Meg lehet számolni, hányszor vétkezünk gondolatban és szóval? 

Tudunk-e valaha is olyanok lenni, amilyeneknek Isten akar látni minket? 

Nem kell-e Krisztusnak ismételten esedeznie értünk? 

Ha túl nagynak tűnik előtted a másik vétke, gondolj saját bűneidre Istennel szemben, ami sokkal nagyobb! 

Ha nehezedre esik a megbocsátás, gondolj mulasztásaid tömegére. 

Akkor kisebb lesz a másik bűne, szégyenled engesztelhetetlenségedet és szívből megbocsátasz.
Viszont ha valamit teljesen megbocsátasz, azt el is felejted. 

Ha még titokban felrovod, akkor hazugság azt állítanod, hogy megbocsátottál! 

Ha szívből megbocsátasz, megnyílik előtted a kegyelem ajtaja.
Az engesztelhetetlenséggel falat építünk Isten és a lelkünk közé és összes, előzőleg megbocsátott bűnünk visszazúdul ránk. Ezt mutatja az adós szolga története.
A király elengedi az óriási tartozást az irgalomért könyörgő szolgájának, ez azonban süket szolgatársa hasonló kérésére, aki csak egy csekélyke összeggel tartozik neki.

Az volt a baj, hogy "kiment" urától. Nagylelkű ura jelenlétében, aki olyan jóindulatúan bánt vele, aligha viselkedett volna így, 

- Ha nem maradunk meg a kegyelemben, akkor felülkerekedik szeretetlen, engesztelhetetlen lényünk.

HORDOZÓ SZERETET❣️ I - II.rész

,,💞Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.,, (Gal 6, 2)

Hordozzuk a terhet és ne panaszkodjunk miatta, könnyítsük meg és ne nehezítsük mások életét - ez a mi feladatunk. Jézus Krisztus törvénye a szeretet, és ez hordozóképessé és hordozásra késszé tesz. 

Az önzés lehetõleg kihúzza magát a teher alól és inkább másra teszi azt. Van, aki összeroskad terhe alatt, mert senki nem segít neki. Ha valakit megterhelten látsz, közeledj hozzá részvéttel, érdeklõdj gondja iránt, kérdezd meg, mi nyomja. A megterhelt szívnek könnyebbséget jelent, ha megértõ ember elõtt kibeszélheti magát. Vedd szívedre az õ ügyét. Megosztott fájdalom csak fél fájdalom. 

Állj oda imádkozásodban a testvéredért! A másért mondott imádság csak akkor eredményes, ha az õ terhe téged is nyom. Talán könnyíthetsz a másik helyzetén. 

Hiába mondod neki: „Isten segítsen meg, adjon neked tanácsot!" - ha te is tudnál segíteni rajta, de nem teszed. Isten talán éppen általad akar segíteni. Sokszor a jó tanács is sokat segít.

A teher felvételéhez meg kell hajolnunk. Elbizakodott, öntelt emberek nem alkalmasak a teherhordozásra. A szeretet lehajol és nem vet meg semmi szolgálatot, bármilyen megalázó is az. 

Kész a másiknak a lábát is megmosni, beteget ápolni: ez Krisztus törvényének a betöltése. 

Õ hordozta betegségeinket. Gyógyításai nemcsak látványos csódák voltak, Õ belsõleg is magára vette a másik nyomorúságát. Ezért sóhajtott a süketnéma meggyógyításánál és sírt Lázár sírjánál. 

Az emberi nyomorúság és a halál fájdalmasan nehezedett lelkére. - „Jaj nektek, akik itt nevettek" - akik könnyûvé teszitek az életeteket. Boldogok, akik szenvedést hordoznak, akik nemcsak a saját, hanem a mások fájdalmát is készek magukra venni és a szomorú lelkeket azzal a vigasztalással vigasztalják, amellyel Isten vigasztalta õket. Ha viszont õk jutnak bajba, testvérekre találnak, akik õket imádsággal és tettekkel segítik.
Sokféle teher van, de a legnehezebb a bûn terhe. 

Igénk összefüggésben van az elsõ verssel, ahol Pál olyan emberekrõl beszél, akiket utolért a bûn. 

Ne nézzük öntetszelgéssel mások hibáját, vagy azokat, akik a Sátán tõrébe estek (Luk 10, 31). 

Hajoljunk meg a másik terhe alatt, kiáltsunk kegyelemért, szabadulásért. Ehhez nyitott szemre, könyörülõ szívre és segítõ kézre van szükség. Az irgalmas samaritánusban mindhárom megvolt.

,,💞Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is.,, (Kol 3, 13)

Mindannyiunknak hordoznunk kell egymást. Vannak emberek, akik csak terhet jelentenek a másiknak. 

Az ilyeneket is hordozzuk, ha Isten mellénk állította õket.
Alkalmat adnak a türelemre, és így csiszolókövek õk, akiknek keménysége lényünkbõl sok szögletességet lecsiszol. Jézus három éven át hordozta Júdást, akinek sötét, tisztátalan, titkolózó lénye súlyos teherként nehezedett szívére. Teljesen csendben hordozta, nem könnyített magán senki elõtt.
Milyen érthetõ lett volna, ha valamelyik bizalmas tanítványának beszélt volna róla! 

Nem tette ezt meg az utolsó estéig. Õ volt a nagy teherhordozó. Az egész világ bûnét viselte. Tanítványaiban is sokat kellett elhordoznia. Isten megváltott gyermekei sem üdítik fel Õt, hanem csak megterhelik újabb és újabb tévelygéseikkel, kishitûségükkel, földi gondolkodásukkal és szeretetlenségükkel.
Jézus magára vette bûneinket. Ézsaiás 53-ban errõl olvasunk: „Sokak bûnét hordozta".

Természetünk szerint összeférhetetlenek vagyunk, mert többnyire csak mások hibáit látjuk és nem a magunkét. 

Milyen sokszor segíthetnénk elõbbre egy-egy megtévedt embert, ha valamit mi is vállalnánk a teherbõl. 

De hordozás helyett tiltakozunk, hallgatás helyett szemrehányásokat teszünk. 

Ahelyett, hogy szelíd szóval szólnánk a másik lelkiismeretéhez, hogy meggyõzzük igazságtalanságáról, haragunknak, nemtetszésünknek adunk kifejezést és ezzel dacba, megkeményedésbe sodorjuk õt. 

Ha azt akarjuk, hogy megszabaduljon bûneitõl, nem szabad visszahúzodnunk tõle, ha látjuk, hogy vétkezett. Meg kell tanulnunk, hogy csendben várva imádkozzunk; maradjon meg a szeretet. 

A Megváltó tûrte, hogy az emberek bûne ránehezedjék. 

Nekünk is vállalnunk kell valamit, sõt sokat és végül is mindent! 

Ha lelkiismeretünknél fogva Istenért elhordozzuk a gonoszt és elszenvedjük az igazságtalanságot, és ha talán éppen a jó miatt kell szenvednünk, mint Jézusnak, akkor lehetõség van arra, hogy a gonoszokat megnyerjük és a bûnösök megtérjenek. 

A hordozó türelem és szeretet már sok makacs szívet legyõzátt és erre a vallomásra bírt: 

„Te jobb vagy nálam! Szeretnék olyan lenni mint te!"

 Ilyen lelkületûvé formál minket a fáradhatatlan és teherhordozó Jézus.

HORDOZÓ SZERETET I.rész💞

"💞Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. "(Gal 6, 2) 

Hordozzuk a terhet és ne panaszkodjunk miatta, könnyítsük meg és ne nehezítsük mások életét - ez a mi feladatunk. Jézus Krisztus törvénye a szeretet, és ez hordozóképessé és hordozásra késszé tesz. 

Az önzés lehetőleg kihúzza magát a teher alól és inkább másra teszi azt. 

Van, aki összeroskad terhe alatt, mert senki nem segít neki. 

Ha valakit megterhelten látsz, közeledj hozzá részvéttel, érdeklődj gondja iránt, kérdezd meg, mi nyomja. 

A megterhelt szívnek könnyebbséget jelent, ha megértő ember előtt kibeszélheti magát. 

Vedd szívedre az ő ügyét. Megosztott fájdalom csak fél fájdalom. 

Állj oda imádkozásodban a testvéredért! 

A másért mondott imádság csak akkor eredményes, ha az ő terhe téged is nyom. 

Talán könnyíthetsz a másik helyzetén. 

Hiába mondod neki: "Isten segítsen meg, adjon neked tanácsot!" - ha te is tudnál segíteni rajta, de nem teszed. Isten talán éppen általad akar segíteni. Sokszor a jó tanács is sokat segít.

A teher felvételéhez meg kell hajolnunk. Elbizakodott, öntelt emberek nem alkalmasak a teherhordozásra. A szeretet lehajol és nem vet meg semmi szolgálatot, bármilyen megalázó is az. 

Kész a másiknak a lábát is megmosni, beteget ápolni: ez Krisztus törvényének a betöltése. 

Ő hordozta betegségeinket. Gyógyításai nemcsak látványos csódák voltak, 

Ő belsőleg is magára vette a másik nyomorúságát. Ezért sóhajtott a süketnéma meggyógyításánál és sírt Lázár sírjánál.

Az emberi nyomorúság és a halál fájdalmasan nehezedett lelkére. - "Jaj nektek, akik itt nevettek" - akik könnyűvé teszitek az életeteket. 

Boldogok, akik szenvedést hordoznak, akik nemcsak a saját, hanem a mások fájdalmát is készek magukra venni és a szomorú lelkeket azzal a vigasztalással vigasztalják, amellyel Isten vigasztalta őket. 

Ha viszont ők jutnak bajba, testvérekre találnak, akik őket imádsággal és tettekkel segítik.

Sokféle teher van, de a legnehezebb a bűn terhe. Igénk összefüggésben van az első verssel, ahol Pál olyan emberekről beszél, akiket utolért a bűn. Ne nézzük öntetszelgéssel mások hibáját, vagy azokat, akik a Sátán tőrébe estek (Luk 10, 31). 

Hajoljunk meg a másik terhe alatt, kiáltsunk kegyelemért, szabadulásért.
Ehhez nyitott szemre, könyörülő szívre és segítő kézre van szükség. 

Az irgalmas samaritánusban mindhárom megvolt.

 

ZAVARÓ ÁRNYAK❣️

"💞De mit számít ez? Az a fő, hogy minden módon, akár színből, akár szívből, Krisztust hirdetik. És ennek örülök. " (Fil 1, 18)

Pál szavaiból a lélek derűje csendül ki. Az egész levélen ez vonul végig. 

Pedig külső helyzete nem volt kellemes. Már negyedik éve börtönben volt. 

Szabad volt ugyan kijárnia Rómába, de csak őrző katonájához láncoltan. 

Aki látta, gonosztevőnek tartotta. 

Végre most tárgyalni kezdik ügyét. Filippiben aggódnak érte. 

Pál maga a nyilvános kihallgatásban csak alkalmat lát az örvendezésre, hiszen most kiderül, hogy az evangélium nem törvény- vagy államellenes dolog. 

Azzal vádolták, hogy igehirdetése zavarja a közrendet és mindenütt viszályt teremt. 

Most majd kiderül a tárgyalásnál, hogy Jézus üzenete nem a politikai vagy társadalmi életre, hanem csak az óemberre veszélyes. 

Sok római testvér még nagyobb bizalommal mer előállni Krisztus evangéliumával, mert az apostol pere kedvező fordulatot vett. - Pál mindent az evangéliumért tesz. Saját személyes jóléte nem lényeges.

Az evangélium jóindulatú bizonyságtevői mellett voltak Rómában olyanok is, akik az apostolnak rosszat akartak. Becsvágyó, tisztességtelen zsidó-keresztyének, akik igyekeztek a megtérteket maguk köré gyűjteni, az apostol nélkül. 

Azt gondolták, hogy Pál főleg pogányokból akar gyülekezetet alakítani és bántja majd, ha ezen kívül más gyülekezetek is alakulnak, melyek nem az ő munkájába kapcsolódnak be. 

Pál nem nézi kedvetlenül a versengők munkáját. 

Örül, ha Krisztust hirdetik, mégha az indítóokok nem is helyesek, hanem irigy, versengő gondolkozásból származnak. 

Ő szabad volt önmagától, ezért volt elpusztíthatatlan a derűje és rendíthetetlen a békessége.

A saját énjüktől megszállott és megkötözött emberek magukban hordozzák a rosszkedv és harag forrását. 

Mindent saját személyükre vonatkoztatnak és háttérbe szorítva érzik magukat ott is, ahol senki sem akarja bántani őket. 

Tele vannak irigységgel és keserűséggel, ha mások is munkálkodnak. 

Hosszabb ideig senkit sem tudnak elviselni, vitatkozók, de maguk is boldogtalanok és másoknak terhet jelentenek. Szegények! 

Mindenütt okot látnak az érzékenykedésre és mindenkiben találnak kifogásolni valót, csak önmagukban nem. 

Boldog ember az, aki szabad önmagától, mert énjét elvesztette már Jézus Krisztusban!

AZ EGYSÉG ISTENI ALAPJAI❣️

"💞Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten és mindeneknek Atyja. " (Ef 4, 5-6)

Az emberek között levő különbözőségekből, a népek, fajok, társadalmi osztályok, a műveltség, vagyon és tehetség különbözőségéből ellentétek keletkeznek a bűn miatt. 

A mennyben azonban Isten megteremtette az egység alapját és mindenki számára rendelt egy Urat, egy Főt: Krisztust.

Egyetlen mentőeszköz áll mindenki rendelkezésére: a hit. Mindnyájan Isten előtt állnak, egyformán bűnösök és egyformán elveszettek. Az emberek különbséget tesznek a "rendesek" és haszontalanok, a tisztességesek és elzüllöttek, erkölcsösek és romlottak között. 

De Isten előtt nincs különbség: mindnyájan vétkeztek. 

Nincs aki jót cselekedjék, nincs egy igaz sem. Mindannyian elhajlottak, alkalmatlanná lettek. És mindenki ingyen és kegyelemből igazul meg, csakis hit által. Egy az életük alapja, tartalma és egyetlen az életcéljuk, egy a reménységük a jövőre nézve. 

Egy Isten van felettük, aki őket eszközként használja és a Szentlélek által bennük lakik. Így kiegyenlítődnek, eltűnnek és háttérbe szorulnak a különbözőségek a nagy egység előtt, amely áthidalja az ellentéteket. 

Mindannak, ami szét akar választani, el kell tűnnie.

LÉLEKMENTÉS SZERETET NÉLKÜL❣️

"💞Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt áttérítsetek! "  (Máté 23, 15)

Ezek az emberek valóban nem kíméltek költséget és fáradságot, hogy lelkeket nyerjenek meg ügyüknek. Messzi vidékeket beutaztak, örültek, ha csak egy pogányt is megnyerhettek. 

Mégis, csak a poklot gazdagították és a Sátánt kötelezték hálára. Intő példa ez minden időre!

Nagy különbség van abban, hogy hogyan nyerünk meg lelkeket. 

Van térítő buzgóság, amely nagyon hasonlít a farizeusokéhoz. 

Saját pártjának, szektájának akar az ilyen buzgó ember követőket szerezni és sok időt, költséget fordít rá. 

Azt állítja, hogy az Úrnak szolgál, de igazában csak a maga becsvágyát elégíti ki. 

Az ember dicsekszik a számokkal, büszke, ha a saját munkája nő, és mivel alapjában véve nem az Úrért dolgozik, így nem is az Úrban, hanem saját eszközeivel munkálkodik. 

"Elvégre minden eszköz jó, ha célt érnek el vele" - mondják. 

Az ember ügyes fogásokat, csalogató eszközöket alkalmaz, és kész a pillanatnyi siker. 

A siker azonban még nem gyümölcs; arany, ezüst, drágakő helyett csak fa, fű és pozdorja. 

Üzletszerű foglalkozás ez, ahol csak üres jelszavakkal és sablonos eszközökkel dolgoznak.

Mindenki, aki már kegyelmet kapott, el van kötelezve arra, hogy másokat Jézushoz vezessen.

De ne felejtsük el, a tevékenység soha nem állhat az első helyen! Ott az imádat és mély megalázkodás legyen, Istennek a Krisztusban adott nagy irgalmasságáért. 

Az imádás lelkületéből kell fakadnia minden cselekedetünknek, az imádkozásnak is, különben nem kedves Istennek. 

Enélkül csak saját buzgólkodás, sürgés-forgás minden, és csak az öntetszelgés, önszeretet, becsvágy és irigység ékteleníti. 

Szíved mélyére legyen belevésve a Miatyánk első kérése: "Szenteltessék meg a te neved!" 

Akkor eltűnik a sietség és nyugtalanság, mindenféle hajszoltság és erőszakoskodás, ami a lelki munkában nem hozhat jó gyümölcsöt. 

Pál kettőt hangsúlyoz: Szolgálok az evangéliummal lelkem szerint - tehát legbensőbb, személyes részvétellel, nem hidegen, kötelességszerűen vagy üzletszerűen. 

Másodszor: papi módon viszi Isten evangéliumát, tehát mindig Isten felé fordulva.

A lényeg nála nem a siker, hanem Isten szolgálata. 

Ebben az értelemben segítsünk, szolgáljunk mi is a lelki munkában!

EBBEN a VILÁGBAN, de NEM e VILÁGBÓL❣️

"💞Menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, azt mondja az Úr. " (2 Kor 6, 17)

Sokszor nehéz teljesen szakítanunk hitetlen és istenellenes környezetünkkel. 

Belehasít lelkünkbe, ha még legközelebbi hozzátartozóink útját sem tudjuk mindig vállalni. 

Azok is haragusznak, felháborodnak és bántó szavakkal fájdalmat okoznak nekünk. 

Valahogy elszenvedné a világ Isten gyermekeit, hacsak legalább bizonyos mértékig igazodnának hozzá és járnának vele; azt azonban nem tudják elviselni, hogy azok kimennek közülük és elkülönülnek. - "Attól még igazán komolyan vehetik hitüket, ha nem is élezik ki az ellentéteket, a különbségeket viselkedésükkel, amivel elrontják mások jókedvét és örömét." 

Aki így beszél, az elfelejti, hogy a világiasan gondolkodó ember is eléggé egyértelmű a magatartásával, azaz nem csupán a szívével szereti a világot, hanem cselekedeteivel is benne él. 

Azon az úton járnak, azokat a helyeket keresik fel, ahol nyereséget vagy élvezetet találhatnak. 

Elveikből tettek lesznek.

Ha az Úr Jézus útjára tértünk, egész életünkkel igyekszünk az Ő akaratát követni, különben csak félemberek vagyunk és egyik oldalon sem leszünk állhatatosak. 

A Megváltó felfelé vonz, környezetünk pedig lefelé, és ha mindkét, ellentétes irányból jövő vonzásnak engednénk, akkor lelkileg zilálttá, meghasonlottá válnánk. 

Természetesen nem mehetünk ki a világból. 

Hivatásunk talán kifejezetten világi emberek közé, Isten ellenségei közé állít.

A munkahelyünkön, az utcai közlekedésben többnyire hitetlen, idegen lelkületű emberek között vagyunk. 

Ezt nem tudjuk és ne is akarjuk kikerülni. Az Úr akarata, hogy ez elfordult és elvetemedett nemzetségben fényeskedjünk mint a csillagok. 

De könnyelmű beszédmodorukban, kétértelmű tréfálkozásaikban ne vegyünk részt, hanem hallgatásunkkal vagy szóval tegyünk ellene bizonyságot. 

A szabad időben, de még inkább az ünnepnapokon válnak szét igazán az utak: ezek elcsendesedést keresnek, amazok szórakozást.

A fentiek alapján sokan elkerülhetetlennek tartják, hogy az elvilágiasodott keresztyénségre vonatkozólag is alkalmazzák a felhívást: "Menjetek ki közülük!" 

De a mi feladatunk sokkal inkább az, hogy mindenütt bizonyságot tegyünk az igazságról és aszerint is éljünk. 

Amíg ebben nem akadályoznak meg minket, ott kell maradnunk mindenütt mint só és világosság.