ISTEN BÖLCS VEZETÉSE!🌟

"🌟Tanácsoddal igazgatsz engem és azután dicsőségbe fogadsz be engem. " (Zsoltár 73, 24)

Aszáf, ennek a zsoltárnak az írója, csak súlyos harcok után jutott a hitnek erre a bizonyosságára. 
Először nem tudott tájékozódni Isten útjain.
Azt látta, hogy az istentelenek tervei sikerülnek, jól megy dolguk, előrejutnak, győznek.
Ezzel szemben a kegyeseknek nehéz a soruk, gyötrődnek minden nap.
Egyik baj a másikat éri náluk.
Az egész élet a véletlen értelmetlen játékának tűnik s mint sötét rejtély nehezedik lelkére.
Aszáf már majdnem megingott hitében, míg be nem ment a szentélybe és ki nem öntötte szívét Isten előtte. Ekkor fénysugár hullott lelke sötétségébe.
Az a lényeges, ami a végén történik; meglátta világosan, hogy Isten örök végzése igazgatja sorsomat.
Ő mindent bölcsen intéz. Elkészítette tervét felőlem, célja a dicsőség.
Ez lett előtte hitben bizonyossá és ez így is van.

Isten gyermekei mennyei Atyjuk leggondosabb vezetése alatt állnak.
Ő mindent jól kigondolt és bölcsen elrendezett. Néha értelmetlennek tűnik sok minden, úgy látszik, mintha Isten gyermekei szívtelen emberek erőszakoskodásának lennének kiszolgáltatva, mintha vak természeti erők labdája és a kegyetlen sors áldozatai lennének.
De ez csak látszat. Őrizkedjünk attól, hogy előre hangos véleményt formáljunk és beleszóljunk az Ő vezetésébe. Isten nem kér tőlünk tanácsot és ez jó.
Talán mi magunk szereztünk bajt magunknak. Ha, mint a tékozló fiú, a magunk útjain járunk, ne csodálkozzunk, ha nyomorúságba jutunk. Ne írjuk ezt Istenünk rovására, mert "a magad bűne fenyít meg téged és engedetlenséged miatt bűnhődöl."
Ekkor csak arra van szükségünk, hogy magunkba szálljunk és megforduljunk, így újra Isten kegyelmes keze alá juthatunk, aki mindent jól végez.

Egy asszony évekig ágyhoz volt kötve. Nem sok szellemi adottsággal bírt.
De egyet biztosan tudott: "Ez az út számomra a legjobb.
Ha Isten valami mást, könyebbet talált volna számomra, akkor azt adta volna nekem."
Ez a bizonyosság megőrizte a keserűségtől és zúgolódástól.

Derűsen és bátran hordozta betegségét. - Ne homályosítsuk el Isten végzéseit saját értelmetlenségünkkel, mint egykor Jób a nehéz kísértés óráiban. Higgyünk és várjunk Őrá!
Isten célja az övéivel a dicsőség.
Figyeljünk az út végére, mert ott dől el minden: "... azután dicsőségbe fogadsz be engem."

AZ IGE SZAKADATLAN KUTATÁSA🌟

"🌟A bereabeliek nemesebb lelkűek voltak ... az Igét teljes készséggel fogadták, naponta tudakozva az írásokat, hogy úgy vannak-e ezek. " (Cselekedetek 17, 11) 

Ritkán találunk biliaolvasó keresztyénekre, és nem máról holnapra lesz azzá az ember. 

Olvass, kutass, elmélkedj az Igén, végy ehhez időt magadnak. Üres mentség, hogy nincs idő! 

Használd ki jobban az időt! Aki zsebbibliáját mindenhová magával viszi, mindig talál rá alkalmat, hogy belenézzen. 

A világ embere világi gondolataival törődik, Isten gyermekeinek az Ő gondolataival kell foglalkozniok. Jézus már 12 éves korában Atyja dolgaiban foglalatoskodott.

Az autók és repülőgépek világában élünk, minden nagyon gyorsan megy végbe. 

A csendes érlelődésre, formálódásra, növekedésre kevesen szánják oda magukat. 

Sokan alighogy megtérnek, máris munkába kezdenek az Úrért. Isten Igéjéről mernek beszélni, mielőtt elmélyedtek volna abban. 

Az Úr Jézus 30 éves koráig csak csendben kutatta és magába fogadta az Igét. 

Elmélyedt az Ószövetségbe. Aki olyan vállalkozásba kezd, amit nem tanult meg alaposan, az kontár. 

És aki Isten Igéjéről beszél anélkül, hogy elmerült volna az Ige lényegébe, az fecseg. 

"Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra." 

A halláshoz ebben az esetben az olvasás is odatartozik. 

A Biblián élő keresztyének nem lesznek egyoldalú, felszínes, érzelmi emberek. 

Az érzelmek olyanok, mint a szikrák, de amit a Szentlélek az Igéből ajándékoz nekünk, az állandóan világító fény.

A bibliai alapokon gondolkodó hívők ismeretük és bölcsességük kincseiből másoknak is tudnak adni, mivel megtanulták, hogy a maguk részére vegyenek. 

Milyen nagy szükség van napjainkban a bibliai igazságban szilárdan megalapozott hívő keresztyénekre, akiket nem vakít el és nem ragad magával akármilyen új, feltűnő jelenség, hanem akik meg is vizsgálják azokat és csak azt tartják meg, ami az egész Biblia tanításának megfelel. 

Sok gyorsan kész emberünk van, akik többnek látszanak, mint amit érnek. 

Egy cipészlegény megtérése után mindjárt arra kérte Istent, adjon neki elmélyülő lelkületet. 

Isten meghallgatta kérését. 

Mélyen magába fogadta az Igét, így másoknak is tudott adni. 

Amikor hitmélyítő órán beszélt, többnyire visszamaradtak egy páran, akik még négy szem között is akartak vele az Igéről beszélni.

ISTEN AKARATÁNAK FELISMERÉSE🌟

"🌟Vizsgáljátok meg, hogy mi az, ami kedves az Úrnak! "  (Ef 5, 10)

Az Úr akaratát nem mindig könnyű felismerni. 

"Ne legyetek esztelenek, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata" (Ef 5, 17). 

Bizony, Istentől megvilágosodott értelem kell ehhez! 

Amíg értelmetlenségünkben élünk, hiányzik a képességünk ennek megvizsgálására. 

"Formálódjatok át a ti elmétek megújulásával, hogy megítélhessétek mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata" (Róma 12, 2)  - különben könnyen Isten szavának tartjuk a saját szívünk hangját. 

Ismételten meg kell tagadnunk önző lényünket; gondolkozásunkat és akaratunkat legmélyebb gyökeréig Isten világosságába kell állítanunk és engednünk, hogy Ő újítson meg. 

Ekkor Isten válaszolni fog, elsősorban Igéje által.

Persze a Biblia nem valami polgári törvénykönyv, amely minden lehetséges esetre nézve rendelkezéseket és előírásokat tartalmaz. 

Egyáltalán lehetetlen egy ember életét a törvény paragrafusaival isteni módon szabályozni. 

Ha külsőleg ugyanazok az esetek fordulnak is elő, mégsem azonosak, a körülmények és a személyek különbözők. 

Csak a megvilágosított és megszentelt értelem képes az Igét helyesen alkalmazni egy-egy meghatározott esetre. 

Az Úr Jézus földi életében főként az írott Ige vezetése alatt állt, és mert teljesen Isten világosságában élt, helyesen is alkalmazta. 

Az Ószövetségnek két ellentmondó próféciája van az eljövendő Megváltóról. 

Ézsaiás 9. része királyi dicsőségben állítja elénk a Dávid trónján, az 50. és 53. rész pedig leírhatatlan szenvedések formájában, mint Isten szolgáját. 

A zsidók és a tanítványok is a Messiás ragyogó királyságát várták. 

Jézus azonban az alázatosság útját ismerte fel írásszerűnek a maga számára, mielőtt a dicsőségbe juthatott. Természete megborzadt ugyan ettől a szörnyű úttól, de nem hunyta be szemét ezeknél az igéknél.

A mi óemberünk ravasz és csaló; szívesen magáévá teszi azokat az igéket, amelyek kívánságainak és hajlamainak megfelelnek. 

Figyelj Istennek bizonyos körülményekben adott intéseire is, hogy eligazodhass. 

Istennek olyan világos látású embereitől is kérhetünk tanácsot, akik nem a saját szívünk szerint, 

hanem Jézus szerint tanácsolnak minket. 

Legyünk nagyon elővigyázatosak belső meglátásainkkal! 

Nálunk még sok minden zavaros és ez a rajongás táptalaja. 

Sok imádkozással és a saját kívánságaink elvetése mellett vizsgáljuk meg, mi kedves az Úrnak.

 

ISTEN IGÉJÉNEK VEZETÉSE🌟

"🌟A te bizonyságaid az én tanácsadóim. " (Zsoltár 119, 24)

A Biblia minden helyzetben tud tanácsot adni, ahol mi tanácstalanul állunk. 

Nem teszi ezt gépiesen. Némelyek úgy próbálkoznak vele, hogy felütik a Bibliát és várják, hogy olyan helyre esik tekintetük, ami a kívánt feleletet adja. Vagy sorshúzással kérnek Igét. 

Ha szívből jövő imádság után osztanak így Igéket, ezt nem vetjük el; Isten ilyen úton már sokszor adott egyszerű lelkeknek vezetést, de ne csináljunk rendszert belőle. 

A Biblia nem jóskönyv, ne használjuk gépiesen. 

A Szentírás nagyszerű szempontokat és irányításokat ad. 

Bele kell merülnünk, szellemébe hatolnunk, hogy igazsága áthasson minket. 

Így tanuljuk meg, hogy mindent a Biblia szellemében ítéljünk meg.

A bibliai történeteket a mi tanulságunkra írták meg. 

Nem régi elbeszélések ezek csupán, amelyeknek ma már nincs jelentőségük. 

Problémáik ma is folytonosan ismétlődnek, de csak a Szentlélek alkalmazhatja őket a jelenre és adhat világosságot, hogy a magunk helyzetére és körülményeire értsük. 

Ehhez vizsgálódásra és elmélyülésre van szükség. 

Minden meg van írva a Bibliában, de csak a Szentlélek közvetítheti úgy, hogy alkalmazni tudjuk a jelenre. Csupán a betű nem segít rajtunk.

Ne vegyük könnyedén és felületesen, hanem figyeljünk az Igére; zárjuk szívünkbe éjjel és nappal. 

Nem hagy majd cserben, amikor jó tanácsra van szükségünk. 

Bibliai irányvonalak szerint járunk majd és a Lélek megőriz minket a tévutaktól.

Ha még nem értjük eléggé a Szentírást, kérjünk tanácsot olyan emberektől, akikben már jobban él a teljes Ige. Sohasem szabad egyes, az összefüggésekből kiragadott Igék nyomán elindulnunk. 

A Sátán így akarta alkalmazni az Igét Megváltónkra a negyvennapos kísértés napjaiban. 

Jézus azonban így szólt: "Meg van írva!" 

A tévtanítók is az Írásra hivatkoznak, de egyoldalúan ragadnak ki belőle egyes helyeket, melyek szemléletükhöz illenek, s a többit figyelmen kívül hagyják. 

Ezért olyanoktól kérj tanácsot, akik a teljes Igét tartják szem előtt. 

Gonosz tanácsadók, akiknek az élén a Sátán jár, tanácsaikkal a velünk született bűnös hajlamainkhoz igazodnak, de a jó tanácsadók, akik Isten Igéje szerint tanácsolnak, lelkiismeretünkhöz és igazságérzetünkhöz szólnak.

 

A LEGJOBB TANÁCSADÓ🌟

"🌟Áldom az Urat, aki tanácsot adott nekem." (Zsoltár 16, 7)

Sok tanácsadó tolong körülöttünk, de csak egy ad valóban jó tanácsot. Az Úr. 

Ő csodálatos tanácsadó (Ézs 9, 6). Azért tud olyan jó tanácsot adni, mert nemcsak a legtisztább szeretettel keresi javunkat, hanem ismeri jól a körülményeket is, jobban, mint mi magunk. 

 Mit tanácsolt egykor Dávidnak? 

Azt, hogy Őt válassza örökségül. Jobbat nem választhatott volna és Dávid nem tud eléggé hálás lenni ezért a tanácsért. Kaphatunk hasznos és értelmes tanácsokat emberektől is, de Isten tanácsa mindent felülmúl.

A Biblia elején olvasunk a Sátánról, aki gonosz tanácsával az első embert pusztulásba döntötte. 

Akkor a kígyó volt az eszköze, most pedig az a megszámlálhatatlanul sok ember, 

akiken keresztül szórja a maga romboló tanácsait. 

Egykor Ádám megfogadta tanácsát és a mi bűnös, balga szívünkben még most is ez talál igazán visszhangra. 

Akkor azt tanácsolta, hogy a tiltott gyümölcsből egyenek és akkor majd megnyílnak szemeik és csodálatos tudásra jutnak: "Olyanok lesztek, mint az Isten." 

Ugyan ki ne szeretne isteni magasságokra eljutni? 

Évát megvesztegette ez a nagyszerű kilátás, férjének is adott a csábító gyümölcsből. 

A gonosz becsapta őket, vesztettek, ahelyett hogy nyertek volna. Halált ettek maguknak.

Így van ez mind a mai napig. A dőre tanács mindig jobban tetszik természetünknek. 

Gondoljunk páldául Roboámra, Salamon fiára. Uralkodása elején kérte őt a nép, hogy könnyítsen nehéz igájukon, amit apja tett rájuk. Először tapasztalt vénekkel tanácskozott; ezek azt tanácsolták, teljesítse a nép kérését. Ez nem tetszett büszkeségének. Az ifjakkal, a vele egykorúakkal is tanácskozott. 

Ők az ellenkezőjét tanácsolták: súlyosbítsa még jobban az igát. Uralkodási vágyának, erőszakos gondolkozásának ez a tanács tetszett. És mi lett a következménye? Tíz törzs elszakadt tőle. 

A Sátán így mindig a mi fonák gondolkozásunknak megfelelően tanácsol. 

Hízeleg hajlamainknak és a szenvedéstől való - velünk született - félelmünknek. 

"Mentsen Isten, Uram, nem eshetik ez meg veled!" - mondta Péter, de Jézus azonnal felismerte a Sátánt a látszólag jó tanács mögött, amely a szenvedést akarta elkerültetni vele. 

Ha Jézus ezt a tanácsot követi, engedetlenné vált volna Atyja akaratával szemben és az emberiséget nem váltotta volna meg. 

Adjon Isten nekünk olyan tanácsadókat mindenkor, akik az Ő Igéje szerint tanácsolnak minket!

AZ EMBER MAGA OKOZTA VESZTÉT🌟

"🌟Bizony igazak az Úrnak útjai és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtuk. " (Hóseás 14, 10) 

Hóseás próféta eme utolsó szavai mélyértelműek és messzehatók. 
Isten útjai egyenesen vezetnek, kerülők és elhajlások nélkül visznek a nagy cél felé. 

Ez pedig Isten dicsőítése és a mi üdvösségünk. Ha ezek az utak mégis görbének és ferdének látszanak, ez a mi balgaságunk következménye.

Isten útjai sokszor tövisesek és göröngyösek.

Néha a halál árnyékának völgyén vezetnek át (Zsolt 23, 4), de mindig helyesek. Isten őszintén jót akar teremtményeinek. Sajnos sokan félreismerik és hátat fordítanak neki. Isten egyszerűen nem cselekedhet a bűnös ember dőre vágyai szerint. Ő nem igazodik a mi bűnös gondolkozásunkhoz. 

Nekünk kell őhozzá alkalmazkodnunk, az Ő útjára térnünk.

Az igazak, akik Isten útaihoz igazodnak, azokon is járnak. Mindenben egyetértenek Istenükkel. 

Szeretik az igazságot akkor is, ha fájdalmas, ragaszkodnak a jóhoz, mégha az nyomorúságot és veszteséget is jelent nekik. Ha másokat látszólag könnyebb úton vezet Isten, nem éreznek magukban irigységet. Meghajolnak az Ő akarata előtt és készségesen alárendelik magukat. 

Nem akarnak okosabbak lenni Istennél. Ha látszólag kerülő utakon vezeti őket, tudják, ez azért van, mert nincs rövidebb út. 

Bárcsak több ember lenne bölcs, hogy megértenék Istent és tudnák, hogy az Ő útjai mindig helyesek.

Azok, akik áthágják parancsait, akik jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot, elesnek az Úr útjain. Nem akarnak meghajolni, megalázkodni, ezért beleütköznek Isten vezetésébe, ami által meg akarja őket alázni, megtérésre szeretné őket segíteni. 

Különösen azon az úton botránkoznak meg, amit Isten az emberiség megmentésére szerzett. 

A golgotai kereszt botránkozás és bolondság nekik. 

A kötelesség emberei, akik kifogástalan magatartásukkal dicsekednek, alapjában véve pedig áthágják Isten szent parancsait, önigazságuk miatt megbotránkoznak azon, hogy ők erényeik és jó cselekedeteik mellett halálra méltó bűnösök. Ezt büszkeségük el nem hordozhatja. 

A világ szerint boldog emberek gyűlölik, kigúnyolják a keresztet, mert az halálos ítéletet mond a világiasság felett, pedig nekik a világ jelenti a mennyet. 

De mindazoknak, akik az igazság és Isten után vágyakoznak, az Ő ereje és bölcsessége a kereszt.

ÖNFEJÜSÉG a KEGYES ÁLARC MÖGÖTT🌟

"🌟Könyörögj érettünk az Úrnak, a te Istenednek ... és jelentse meg nekünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen járjunk és a dolgot, amit cselekedjünk! " (Jeremiás 42, 2-3)

Amikor Nabukodonozor a legtekintélyesebb zsidókat elhurcolta Babilonba, a visszamaradottak nehéz helyzetbe jutottak. A jóérzésű helytartót, Gedáliást, elvetemülten meggyilkolták.

Emiatt féltek a hatalmas uralkodó haragjától és Egyiptomba akartak menekülni. 
De előbb mégis arra kérték Jeremiást, forduljon tanácsért Istenhez. 
Nagy hangon ígérgették, hogy engedelmeskedni fognak, bármi lesz is a felelet. 
Jeremiás Isten elé vitte az ügyet imádságában. 
Nem kapott mindjárt választ. Az emberek aggódtak és nyugtalankodtak. 
Isten akarata tehát egyelőre az volt, hogy várjanak. De milyen nehéz ez a türelmetlen embernek! 
Saját szíve sietve vinné véghez elgondolását. Kapkodva, gyorsan, mielőbb célhoz akar érni. 
Isten azonban alkalmat ad az embernek, hogy túlbuzgóságát lehűtse, elcsendesedjen és megértse Isten szavát. Azonban a várakozási idő sajnos csak fokozta nyugtalanságukat.

Minden késlekedés csak növeli az ember lázas sietségét, ahelyett hogy csendben várna Isten jeladására.
A tizedik napon végre felelt Isten: "Maradjatok, ne menjetek Egyiptomba." 
Ez teljesen értelmetlennek tűnt nekik. Ugyanazok, akik esküdöztek, hogy engedelmeskedni fognak, rátámadtak a prófétára: Hazudsz, felbiztattak ellenünk, szerencsétlenségbe akarsz dönteni minket!