ISTEN AKARATÁNAK FELISMERÉSE❣️

"💞Vizsgáljátok meg, hogy mi az, ami kedves az Úrnak! "  (Ef 5, 10)

Az Úr akaratát nem mindig könnyű felismerni. 

"Ne legyetek esztelenek, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata" (Ef 5, 17). 

Bizony, Istentől megvilágosodott értelem kell ehhez! 

Amíg értelmetlenségünkben élünk, hiányzik a képességünk ennek megvizsgálására. 

"Formálódjatok át a ti elmétek megújulásával, hogy megítélhessétek mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata" (Róma 12, 2)  - különben könnyen Isten szavának tartjuk a saját szívünk hangját. 

Ismételten meg kell tagadnunk önző lényünket; gondolkozásunkat és akaratunkat legmélyebb gyökeréig Isten világosságába kell állítanunk és engednünk, hogy Ő újítson meg. 

Ekkor Isten válaszolni fog, elsősorban Igéje által.

Persze a Biblia nem valami polgári törvénykönyv, amely minden lehetséges esetre nézve rendelkezéseket és előírásokat tartalmaz. 

Egyáltalán lehetetlen egy ember életét a törvény paragrafusaival isteni módon szabályozni. 

Ha külsőleg ugyanazok az esetek fordulnak is elő, mégsem azonosak, a körülmények és a személyek különbözők. 

Csak a megvilágosított és megszentelt értelem képes az Igét helyesen alkalmazni egy-egy meghatározott esetre. 

Az Úr Jézus földi életében főként az írott Ige vezetése alatt állt, és mert teljesen Isten világosságában élt, helyesen is alkalmazta. 

Az Ószövetségnek két ellentmondó próféciája van az eljövendő Megváltóról. 

Ézsaiás 9. része királyi dicsőségben állítja elénk a Dávid trónján, az 50. és 53. rész pedig leírhatatlan szenvedések formájában, mint Isten szolgáját. 

A zsidók és a tanítványok is a Messiás ragyogó királyságát várták. 

Jézus azonban az alázatosság útját ismerte fel írásszerűnek a maga számára, mielőtt a dicsőségbe juthatott. Természete megborzadt ugyan ettől a szörnyű úttól, de nem hunyta be szemét ezeknél az igéknél.

A mi óemberünk ravasz és csaló; szívesen magáévá teszi azokat az igéket, amelyek kívánságainak és hajlamainak megfelelnek. 

Figyelj Istennek bizonyos körülményekben adott intéseire is, hogy eligazodhass. 

Istennek olyan világos látású embereitől is kérhetünk tanácsot, akik nem a saját szívünk szerint, hanem Jézus szerint tanácsolnak minket. 

Legyünk nagyon elővigyázatosak belső meglátásainkkal! 

Nálunk még sok minden zavaros és ez a rajongás táptalaja. 

Sok imádkozással és a saját kívánságaink elvetése mellett vizsgáljuk meg, mi kedves az Úrnak.

 

ISTEN IGÉJÉNEK VEZETÉSE❣️

"💞A te bizonyságaid az én tanácsadóim. " (Zsoltár 119, 24)

A Biblia minden helyzetben tud tanácsot adni, ahol mi tanácstalanul állunk. 

Nem teszi ezt gépiesen. Némelyek úgy próbálkoznak vele, hogy felütik a Bibliát és várják, hogy olyan helyre esik tekintetük, ami a kívánt feleletet adja. Vagy sorshúzással kérnek Igét. 

Ha szívből jövő imádság után osztanak így Igéket, ezt nem vetjük el; Isten ilyen úton már sokszor adott egyszerű lelkeknek vezetést, de ne csináljunk rendszert belőle. 

A Biblia nem jóskönyv, ne használjuk gépiesen. 

A Szentírás nagyszerű szempontokat és irányításokat ad. Bele kell merülnünk, szellemébe hatolnunk, hogy igazsága áthasson minket. Így tanuljuk meg, hogy mindent a Biblia szellemében ítéljünk meg.

A bibliai történeteket a mi tanulságunkra írták meg. 

Nem régi elbeszélések ezek csupán, amelyeknek ma már nincs jelentőségük. 

Problémáik ma is folytonosan ismétlődnek, de csak a Szentlélek alkalmazhatja őket a jelenre és adhat világosságot, hogy a magunk helyzetére és körülményeire értsük. 

Ehhez vizsgálódásra és elmélyülésre van szükség. Minden meg van írva a Bibliában, de csak a Szentlélek közvetítheti úgy, hogy alkalmazni tudjuk a jelenre. Csupán a betű nem segít rajtunk.

Ne vegyük könnyedén és felületesen, hanem figyeljünk az Igére; zárjuk szívünkbe éjjel és nappal. 

Nem hagy majd cserben, amikor jó tanácsra van szükségünk. 

Bibliai irányvonalak szerint járunk majd és a Lélek megőriz minket a tévutaktól.

Ha még nem értjük eléggé a Szentírást, kérjünk tanácsot olyan emberektől, akikben már jobban él a teljes Ige. Sohasem szabad egyes, az összefüggésekből kiragadott Igék nyomán elindulnunk. 

A Sátán így akarta alkalmazni az Igét Megváltónkra a negyvennapos kísértés napjaiban. 

Jézus azonban így szólt: "Meg van írva!" A tévtanítók is az Írásra hivatkoznak, de egyoldalúan ragadnak ki belőle egyes helyeket, melyek szemléletükhöz illenek, s a többit figyelmen kívül hagyják. 

Ezért olyanoktól kérj tanácsot, akik a teljes Igét tartják szem előtt. 

Gonosz tanácsadók, akiknek az élén a Sátán jár, tanácsaikkal a velünk született bűnös hajlamainkhoz igazodnak, de a jó tanácsadók, akik Isten Igéje szerint tanácsolnak, lelkiismeretünkhöz és igazságérzetünkhöz szólnak.

A LEGJOBB TANÁCSADÓ❣️

"💞Áldom az Urat, aki tanácsot adott nekem." (Zsoltár 16, 7)

Sok tanácsadó tolong körülöttünk, de csak egy ad valóban jó tanácsot. Az Úr. 

Ő csodálatos tanácsadó (Ézs 9, 6). Azért tud olyan jó tanácsot adni, mert nemcsak a legtisztább szeretettel keresi javunkat, hanem ismeri jól a körülményeket is, jobban, mint mi magunk. 

 Mit tanácsolt egykor Dávidnak? 

Azt, hogy Őt válassza örökségül. Jobbat nem választhatott volna és Dávid nem tud eléggé hálás lenni ezért a tanácsért. Kaphatunk hasznos és értelmes tanácsokat emberektől is, de Isten tanácsa mindent felülmúl.

A Biblia elején olvasunk a Sátánról, aki gonosz tanácsával az első embert pusztulásba döntötte. 

Akkor a kígyó volt az eszköze, most pedig az a megszámlálhatatlanul sok ember, akiken keresztül szórja a maga romboló tanácsait. 

Egykor Ádám megfogadta tanácsát és a mi bűnös, balga szívünkben még most is ez talál igazán visszhangra. 

Akkor azt tanácsolta, hogy a tiltott gyümölcsből egyenek és akkor majd megnyílnak szemeik és csodálatos tudásra jutnak: "Olyanok lesztek, mint az Isten." 

Ugyan ki ne szeretne isteni magasságokra eljutni? Évát megvesztegette ez a nagyszerű kilátás, férjének is adott a csábító gyümölcsből. 

A gonosz becsapta őket, vesztettek, ahelyett hogy nyertek volna. Halált ettek maguknak.

Így van ez mind a mai napig. A dőre tanács mindig jobban tetszik természetünknek. 

Gondoljunk páldául Roboámra, Salamon fiára. Uralkodása elején kérte őt a nép, hogy könnyítsen nehéz igájukon, amit apja tett rájuk. Először tapasztalt vénekkel tanácskozott; ezek azt tanácsolták, teljesítse a nép kérését. Ez nem tetszett büszkeségének. Az ifjakkal, a vele egykorúakkal is tanácskozott. 

Ők az ellenkezőjét tanácsolták: súlyosbítsa még jobban az igát. Uralkodási vágyának, erőszakos gondolkozásának ez a tanács tetszett. És mi lett a következménye? Tíz törzs elszakadt tőle. 

A Sátán így mindig a mi fonák gondolkozásunknak megfelelően tanácsol. 

Hízeleg hajlamainknak és a szenvedéstől való - velünk született - félelmünknek. 

"Mentsen Isten, Uram, nem eshetik ez meg veled!" - mondta Péter, de Jézus azonnal felismerte a Sátánt a látszólag jó tanács mögött, amely a szenvedést akarta elkerültetni vele. 

Ha Jézus ezt a tanácsot követi, engedetlenné vált volna Atyja akaratával szemben és az emberiséget nem váltotta volna meg. 

Adjon Isten nekünk olyan tanácsadókat mindenkor, akik az Ő Igéje szerint tanácsolnak minket!

AZ EMBER MAGA OKOZTA VESZTÉT❣️

"Bizony igazak az Úrnak útjai és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtuk. " (Hóseás 14, 10) 

Hóseás próféta eme utolsó szavai mélyértelműek és messzehatók. 
Isten útjai egyenesen vezetnek, kerülők és elhajlások nélkül visznek a nagy cél felé. 

Ez pedig Isten dicsőítése és a mi üdvösségünk. Ha ezek az utak mégis görbének és ferdének látszanak, ez a mi balgaságunk következménye.

Isten útjai sokszor tövisesek és göröngyösek.

Néha a halál árnyékának völgyén vezetnek át (Zsolt 23, 4), de mindig helyesek. Isten őszintén jót akar teremtményeinek. Sajnos sokan félreismerik és hátat fordítanak neki. Isten egyszerűen nem cselekedhet a bűnös ember dőre vágyai szerint. Ő nem igazodik a mi bűnös gondolkozásunkhoz. 

Nekünk kell őhozzá alkalmazkodnunk, az Ő útjára térnünk.

Az igazak, akik Isten útaihoz igazodnak, azokon is járnak. Mindenben egyetértenek Istenükkel. 

Szeretik az igazságot akkor is, ha fájdalmas, ragaszkodnak a jóhoz, mégha az nyomorúságot és veszteséget is jelent nekik. Ha másokat látszólag könnyebb úton vezet Isten, nem éreznek magukban irigységet. Meghajolnak az Ő akarata előtt és készségesen alárendelik magukat. 

Nem akarnak okosabbak lenni Istennél. Ha látszólag kerülő utakon vezeti őket, tudják, ez azért van, mert nincs rövidebb út. 

Bárcsak több ember lenne bölcs, hogy megértenék Istent és tudnák, hogy az Ő útjai mindig helyesek.

Azok, akik áthágják parancsait, akik jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot, elesnek az Úr útjain. Nem akarnak meghajolni, megalázkodni, ezért beleütköznek Isten vezetésébe, ami által meg akarja őket alázni, megtérésre szeretné őket segíteni. 

Különösen azon az úton botránkoznak meg, amit Isten az emberiség megmentésére szerzett. 

A golgotai kereszt botránkozás és bolondság nekik. 

A kötelesség emberei, akik kifogástalan magatartásukkal dicsekednek, alapjában véve pedig áthágják Isten szent parancsait, önigazságuk miatt megbotránkoznak azon, hogy ők erényeik és jó cselekedeteik mellett halálra méltó bűnösök. Ezt büszkeségük el nem hordozhatja. 

A világ szerint boldog emberek gyűlölik, kigúnyolják a keresztet, mert az halálos ítéletet mond a világiasság felett, pedig nekik a világ jelenti a mennyet. 

De mindazoknak, akik az igazság és Isten után vágyakoznak, az Ő ereje és bölcsessége a kereszt.

ÖNFEJÜSÉG a KEGYES ÁLARC MÖGÖTT❣️

"Könyörögj érettünk az Úrnak, a te Istenednek ... és jelentse meg nekünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen járjunk és a dolgot, amit cselekedjünk,, (Jeremiás 42, 2-3)

Amikor Nabukodonozor a legtekintélyesebb zsidókat elhurcolta Babilonba, a visszamaradottak nehéz helyzetbe jutottak.
A jóérzésű helytartót, Gedáliást, elvetemülten meggyilkolták.
Emiatt féltek a hatalmas uralkodó haragjától és Egyiptomba akartak menekülni.
De előbb mégis arra kérték Jeremiást, forduljon tanácsért Istenhez.
Nagy hangon ígérgették, hogy engedelmeskedni fognak, bármi lesz is a felelet.
Jeremiás Isten elé vitte az ügyet imádságában.
Nem kapott mindjárt választ. Az emberek aggódtak és nyugtalankodtak. Isten akarata tehát egyelőre az volt, hogy várjanak. De milyen nehéz ez a türelmetlen embernek!

Saját szíve sietve vinné véghez elgondolását.
Kapkodva, gyorsan, mielőbb célhoz akar érni. Isten azonban alkalmat ad az embernek, hogy túlbuzgóságát lehűtse, elcsendesedjen és megértse Isten szavát.
Azonban a várakozási idő sajnos csak fokozta nyugtalanságukat.
Minden késlekedés csak növeli az ember lázas sietségét, ahelyett hogy csendben várna Isten jeladására.
A tizedik napon végre felelt Isten:
"Maradjatok, ne menjetek Egyiptomba."

Ez teljesen értelmetlennek tűnt nekik. Ugyanazok, akik esküdöztek, hogy engedelmeskedni fognak, rátámadtak a prófétára: Hazudsz, felbiztattak ellenünk, szerencsétlenségbe akarsz dönteni minket!
Nem engedelmeskedtek, hanem Egyiptomba menekültek s így saját pusztulásukba rohantak.
Ilyen az ember, ha még nem tört meg az akarata.
Követni akarja Istent, de csak akkor, ha Isten enged az ő kívánságainak.
Amint azonban Isten ítélete kedve ellen való, az ember Isten Igéjét tartja házugságnak.
Olyan tanácsadókat keres, akik igazat adnak neki elgondolásaiban. 

Ellenségnek tekinti, aki másként tanácsol. Milyen balgaság!

Mit segítenek rajtunk azok az emberek, akik mindent csak helyeselnek és úgy beszélnek, ahogyan mi kívánjuk?
Csak balgaságunkban erősítenek meg, ahelyett hogy kiigazítanának.
Ne utasítsuk el azt a tanácsot, amely kívánságainkat és kedvenc terveinket áthúzza.
Sokszor éppen az a helyes és jó út, ami ellenedre van.
Isten többnyire azt akarja, ami hajlamunk és természetünk ellenére van.
Őszintén kérdezzük meg: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?"
S ha Isten válaszol, akkor engedelmeskedjünk!

Az engedelmesség megőrzi a békességet

"Vajha figyeltél volna parancsolataimra, olyan volna békességed, mint a folyóvíz és igazságod, mint a tenger habjai. " - (Ézsaiás 48, 18) 

Isten nem kényszeríti rá az emberre akaratát. Szeretné, ha az ember megnyílna őelőtte. 

Adott neki döntési szabadságot, ezért nem kelletlenül, hanem készségesen alávetheti magát Isten akaratának. A szeretet vágya, óhaja ez Istenben, mikor így szól: "Bár figyeltél volna parancsolataimra!" Sürgetve biztatja az embert, hogy adja neki a szívét. Várakozva nyújtja ki kezét egész nap engedetlen teremtményei felé, de nem alkalmaz velük szemben erőszakot. Mi se akarjunk kényszeríteni senkit hitéletre, kegyességre. Különösen a fiatalságot ne. Lelki területen minden kényszer ellenállást szül. Beszéljünk szívükre, lelkiismeretükre, sürgetve, de nem erőszakoskodva. Ne akarjuk az embereket odacibálni Istenhez. A világ gyermekei erőszakosak és hallgatóikra rá akarják erőltetni nézeteiket.

De mi hívogassuk és biztatgassuk őket. Mindenekelőtt rajtunk kell megérezniök, milyen nagyszerű és jó dolog Isten gyermekének lenni és hogy olyan boldogságban lesz részük, amit a világ soha nem adhat.

"Olyan lesz a békességed mint a folyóvíz." A békesség mély, belső jólét, igazi lelki boldogság.

Külső jólét mellett is lehet belsőleg boldogtalan vagy elégedetlen az ember. 

Aki megnyerte Isten békességét, az mindig jól van. Különösen akkor ízleli meg Isten szeretetét, ha külsőleg rossz dolga van. A békesség, mint a folyóvíz, mély, nem zavarodik fel.

Ki ne kívánná ezt a drága kincset? Mégis, csak azok kapják meg, akik teljesítik a feltételt: szakítanak a bűnnel és megtérnek Istenhez. Sokan nem akarnak lemondani önállóságukról, nem akarják fejüket Jézus igájába hajtani. Tetszésük szerint akarják berendezni az életüket. 

Senki sem térne meg, ha lelkiismerete nem ébredne fel, nem fordulna könnyelműsége ellen és nem tenne bizonyságot bűnös voltáról. 

A lelkiismeret Isten oldalára áll, legyőzi természetünk gonosz ellenállását s egyben felébred az Isten utáni vágy is. Ez vonja el az embert a világ szeretetétől. 

Tisztán kegyelmi ajándékként kapjuk meg Isten békességét, bűneink bocsánata alapján. 

A megfeszített Megváltó a mi békességünk. 

Ezt a kegyelemből való békességet Ő megerősíti, táplálja és megőrzi, ha Isten kegyelme és szeretete erőt vesz rajtunk és alávetjük magunkat az Ő akaratának.

A MEGTÖRT LÉLEK ISTEN KEZÉBEN❣️

"💞Sírva jönnek és imádkozva hozom őket; így vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton."   (Jeremiás 31, 9) 

Az Úr a nyomorultakat jól vezeti és megtanítja őket az Ő útjára. 

Kik a nyomorultak? A megalázott, megtört lelkek. Az elbizakodott embereket nem lehet vezetni. 

Csak a belsőleg megalázott, összetört embereket vezetheti az Úr; azokat, akik így kiáltanak fel: "Megvertél engem és megverettettem, mint a tanulatlan tulok" (18. vers). 

Felismerik önfejűségüket, hogy olyanok, mint a féktelen fiatal állat. Amikor a külső és belső fenyítések megtörik az ember merev gondolkozását, fájdalommal ismeri fel engedetlen magatartását. 

Ugyanekkor meglátja Istenének végtelen türelmét és hosszútűrését is, és ekkor megerednek a könnyei. 

Ekkor kezdődik az igazi imádkozás is. Előzőleg saját magát imádja az ember. 

Most már nem vár semmit önmagától, hanem mindent az Úrtól. Szíve legmélyéről jön ekkor a kérő kiáltás: "Fogd két kezem kezedbe s vezess, Uram! Egy lépést sem tehetek tenélküled ..." 

Isten "vizek folyásaihoz" akar vezetni. Saját téves útjaink a pusztába visznek; kifáradunk, eltikkadunk bolyongásunkban. 

De az Úr vezetése alatt járva, nehéz útakon is felüdülünk és bőséges vigasztalást veszünk. 

Igen, Ő az, aki egyenetlen, göröngyös utakat is egyenessé, simává tesz, mert csak a saját önfejűségünk teszi nehézzé és göröngyössé útjainkat. Azt gondoljuk, hogy ennek mások az oka, ők szereznek annyi bosszúságot nekünk, meg a körülmények is nehezek, nyomasztóak, pedig mi vagyunk a bűnösök. 

Vagy hallod-e egyáltalán, hogy Jézus igazi követője így panaszkodik: "

Ó, milyen nehéz utam van. Semmi sem sikerül, mindenütt csak akadályók vannak! 

Mintha minden összeesküdött volna ellenem"? - 

Nem, azok, akik Jézusnak átadták magukat, csak azzal dicsekesznek, hogy ó csodálatosan átviszi őket mindenen és úgy alakítja életútjukat, ahogy az az ő számukra helyes és jó. 

Nem csoda, hogy az önszeretet uralma alatt élő ember mindig panaszkodik. 

Azt gondolja, hogy másnak olyannak kellene lenni, mint ő szeretné és a körülményeknek is úgy kell alakulniok, amint ő eltervezte. 

Temészetünk engedetlensége kimeríthetetlen súrlódásokba, hányattatásokba, nehézségekbe vezeti az embert. Boldog az az ember, aki belsőleg összetörve, imádkozva jön és engedi, hogy a Megváltó kezénél fogva vezesse. 

Az Úr mindig talál utat, ott is, ahol mi már semmit sem remélünk. 

Ő biztosan célhoz vezet.