A JÓ TANULÁS TITKA🌟

"🌟Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. "(Fil 4, 13) 

Tanítómesterünk lényegesen különbözik minden más tanítótól és vezetőtől. 

Nemcsak jó utasításokat ad, hanem saját személyében példaadó módon jár előttünk. 

Pál apostol is jó, szemléltető oktatást adott a filippibelieknek, s ezért írhatta nekik:

 "Amit hallottatok is, láttatok is tőlem, azt cselekedjétek!" 

Az Úr Jézus azonban olyat tesz, amire semmiféle emberi tanító nem képes: erőt ad, hogy megtegyük, amit kíván s éljünk, ahogyan Ő előttünk élt. 

Ha erősen érezzük tehetetlenségünket, hiányainkat és gyengeségeinket, hozzá menekülhetünk és az Ő teljességéből vehetünk mindenkor kegyelmet kegyelemre. "Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít." Ő maga munkálkodik az övéiben. Pál harcolt a lelkekért, de nem a saját erejéből. 

Egész megfeszített tevékenysége annak az erejével történt, aki benne hatalmasan munkálkodott.

Csak adjunk helyet az Úrnak, hogy kibontakoztathassa erejét bennünk! 

Akkor mi is olyan tanítványok leszünk, akik dicsőséget hoznak Mesterükre. 

Hagyjunk fel a magunk erőfeszítéseivel, amire óemberünk olyan nagyon hajlamos. 

Mindenekelőtt pedig egyre gyökeresebben szakítsunk a sötét, bűnös gondolatokkal és kívánságokkal! Mert hogyan munkálkodhatnék Krisztus bennünk, ha a Sátán a maga sötét testi üzelmeivel működésben van. 

Tersteegen, az ismert énekköltő így fohászkodott egyszer: "Ne nyomjam el soha, semmiképpen, 

bennem munkált tanításod, imád, harcod!"

 - Amint a napraforgó mindig a nap felé fordul, úgy legyen lelkünk mindig Jézusra irányítva. 

Ugyancsak Tersteegen mondta: "Miként a körző egyik ága a középpontban marad és a másik körben forog, úgy pihenjen lelkünk Őbenne, ha a külső életben forgolódunk is." 

- Augustinus így imádkozott: "Add meg nekem azt amit parancsolsz és aztán parancsold, amit akarsz!" 

A remete Antonius halála előtt tanítványainak ezt helyezte a szívére: 

"Szinte az Úr Jézusban lélegezzetek! Régebben - folytatta - sokat néztem az ellenségre és ezzel megnehezítettem az Úr győzelmét." - Ha engedjük, hogy Jézus bennünk kibontakozzék, 

Ő megtanít minket a kiegyensúlyozott lelkiállapot titkára.

Én nem tudom megtenni, képtelen vagyok erre! Őszintén be kell ezt vallanom előtted, ó Uram, mert nélküled gyenge és erőtelen vagyok. Nem tudom legyőzni a gonoszt, nem tudok neked szolgálni! 

De általad győzhetek, és megtagadhatom a világot.

TANANYAG JÉZUS ISKOLÁJÁBAN🌟

"🌟Megtanultam, hogy abban a helyzetben, amelyben vagyok, megelégedett legyek. 

Tudok szűkölködni is, tudok bővölködni is ... volt részem jóllakásban és éhezésben is, a bővölködésben és szűkölködésben is. "- (Fil 4, 11-12) 

Pál kész volt tanulni isteni Mesterétől. Minden időkre nézve értékes dolgokat tanult tőle: megelégedettséget, belső egyensúlyt. 

Pál Jézus iskolájában tanulta s ezért mondhatta: "

Megtanultam ... hogy elégedett legyek. Tudok bővölködni is, tudok szűkölködni is." 

Nyomorúságos helyzetekben. is megelégedett volt. 

Isten gondoskodik arról, hogy gyermekei különféle helyzetekbe kerüljenek; nem élhetnek mindig egyformán. Jó és rossz napok váltakoznak életükben. 

Ő nem akarja, hogy külsőleg elkülönülve, csak egymás között éljenek gyermekei. 

Sokszor ellenséges környezetbe állítja őket. 

Az ellenséges világ a gyakorlóterük, ott próbálja ki és acélozza meg az övéit Isten. 

Elpuhulnának, ha mindig hasonlókkal lennének együtt. 

Így ütést-verést kapnak, üllőre teszik, kalapácsolják és még reszelik is őket. 

Megtanulnak kicsinnyé lenni keserűség nélkül. Rájuk taposhatnak, szemétnek tarthatják őket.

"Úgy vélem, hogy Isten minket, az apostolokat legutolsókul állított ... szinte a világ szemetjévé lettünk."

 A gyülekezetben elsők voltak, a világban az utolsók. 

Háborgás nélkül, vidáman hordozták a szégyent és a megvetést. 

Szívesen foglalták el a legalsó helyet - ez a legbiztosabb hely. 

Azután újra felemelték és ünnepelték Pált. 

Szavának érvénye volt, nagy tekintélynek örvendezett; tudott kiemelkedni is.  Ez nagy művészet! 

Fent lenni gőg és elbizakodottság nélkül s ugyanakkor szívbelileg egészen kicsinek, mindenek között a legkisebbnek, a bűnösök között elsőnek! 

Ezt csak Jézus iskolájában lehet megtanulni. Az apostol ismeri ezt a titkot:

 "Mindenben volt részem." Lehet jóllakni falánkság nélkül és éhezni panasz nélkül; mohóság nélkül élvezni és nem elmerülni a földi javakban. 

Jó napokban a belső ember kárt szenvedhet és szellemi csömört kaphat. 

Végül is könnyebb éhezni, anélkül, hogy a test lenyomna. 

Pál megtanulta, hogy bővölkődni lehet fösvénység és nyereségvágy nélkül is. 

Csodálatos életművészet ez, értékesebb, mint amit értelmünk kiagyalhat. 

Csak Jézus iskolájában tanuljuk meg, hogy bővölködjünk, mintha semmink se lenne és a szűkölködést háborgás és másokra való irigykedés nélkül szenvedjük el.

JÉZUS IGÁJA🌟

"🌟Vegyétek fel magatokra az én igámat! "  (Máté 11, 29

Mi Jézus igája? Az az eszköz, amit arra használ, hogy tanítványait az akaratosságtól és könnyelműségtől megőrizze és a szolgálatra alkalmassá tegye. 

Az iga megkönnyíti a munkát, összekapcsolja az egy igában dolgozókat. 

A mi iga-társunk maga az Úr. Az iga Krisztussal való szoros kapcsolatunknak a képe. 

Arra kényszerít, hogy lépést tartsunk vele. Meghiúsítja saját akaratunkat és saját terveinket. 

Mindent vele és általa végzünk.

A Megváltó először felüdít, aztán igát is helyez ránk. 

Aki belsőleg mélyen felüdült, az késznek mutatkozik arra, hogy hordozza Jézus igáját. 

Az iga alatt járónak nincs többé mozgási szabadsága. 

A Megváltó igája kifejezésre juttatja tőle való teljes függésünket. 

Saját akaratunk helyébe az Ő akarata, vezetése és irányítása lép. 

Az ember nem szívesen adja oda szabadságát. Féltékenyen őrködik felette. 

A Megváltónak több követője lenne, ha ez nem jelentene "korlátozást". 

Fiatalok - akik különösen szeretik a szabadságot - azt gondolják: 

"Kényszerzubbonyba bújtatnak és kolostorfalak mögé kerülök, ha követem Jézust." 

Jézus valóban foglyul ejti embereit és a maga akaratához kapcsolja őket. 

De vajon az ún. szabadságát védő ember hova jut? 

Nem válik-e önfejűsége olyan hatalommá, amit kénytelen követni, tehát ismét csak igát hordoz? 

Van, akit önfejűsége az ideggyógyintézetbe juttat. Dolgai nem úgy alakultak, ahogyan akarta, ismételten fejjel megy a falnak és megzavarodik. 

Vagy gondolj a testi gyönyörök borzalmas igájára, az iszákosságra és egyéb sötét szenvedélyekre. 

Aki Jézus igáját nem vállalja, más, nehezebb iga alatt nyöghet.

"Vegyétek fel magatokra az én igámat!" Nem Jézus teszi azt ránk, még kevésbé kényszerít rá. Önkénteseket keres, akiket bensőséges készség indít az iga felvételére. 

Aki megízlelte a Megváltó szeretetét, örömmel veszi fel azt. 

Teljesen, örökre és egyedül az övé akar lenni. Neki akar élni, hozzá kapcsolja életét, neki szolgáltatja ki magát és feltétlen tulajdonául kötelezi el életét. 

Pál apostol büszkén mondja magát Jézus foglyának. 

Boldog rabság ez, amit a szeretet vesz magára. Ez az iga nem nyom, szelíd és könnyű teher. 

Az ember valóban szabadnak érzi magát alatta. Jézus követése nem könnyű sétálgatás ugyan, azonban nem is terhes, hanem boldog út. Igája megőriz az eleséstől, mert igatársunk, Krisztus, 

Ő soha nem bukik el. Igája alatt biztosan célhoz érünk.

JÉZUS KÖVETŐKET AKAR🌟

"🌟Aki nekem szolgál, engem kövessen! " (János 12, 26)

Az óember halálából kihajtó új élet a Jézus szolgálatában és követésében eltöltött élet. 

Az óember gyűlöli a szolgálatot. Inkább parancsolni szeret és kiszolgálást igényel. 

A maga ura kíván lenni, keresztülvíve a saját akaratát, nem igazodva másokhoz. 

Önmagába és a világba szerelmes. 

De az új élet Jézusból való élet; aki őt szereti, feladja önmagát és egészen az Úrnak adja oda magát. 

Az ilyen ember nem a maga útját járja már, hanem követi a Megváltót. 

- Nemcsak lelki munkával szolgálhat az ember, hanem azzal is, ha bármely munkát, még az alacsonyrendűt is, gonddal és hűséggel végez Öérte, s ha mindent az Ő dicsőségére tesz, önmagát teljesen átadva neki.

Arndt János mondta: "Krisztusnak sok a szolgája, de kevés a követője." 

Az idők folyamán a keresztyénség a bűnös természet ízléséhez igazodott. 

Megalkudott az óemberrel és Jézus követelményeivel. 

Az óember sok mindenre rávehető, csak a saját maga feladására nem. 

Az ember szeretné az óembert is magával vinni Krisztus követésébe és elviselhető létet kíván neki biztosítani, így jól megfér a világgal, nem kell viselnie annak gyűlöletét és haragját. 

Az Úr Jézus senkit sem kényszerít követésére, ebben mindenki maga dönt. 

De ha már egyszer elhatároztad, hogy szolgálsz neki, akkor ne a magad ízlése és belátása szerint akarj járni, hanem járj azokon az utakon, amelyeken az Úr maga is járt földi napjaiban.

Jézus követése sokba kerül, sőt mindenbe: az óember életébe. Ne tussold el a nehézségeket. 

Aki átsiklik rajtuk, nagy csalódásokat él majd át. 

Az Úr Jézus maga szólít fel arra, hogy számítsuk ki a költségeket, mielőtt a nagy munkába belefogunk (Luk 14, 28). 

Jézus követésének az útja nem sima, teli van tövissel. 

Aki rálép, nemcsak régi, lomha, élvezethajhászó és szenvedélyes természetével kerül szembe,

hanem környezetével is. Minden lehetséges kifogás és meggondolás felhangzik és szívünkben visszhangra is talál. Az ilyen el

lenvetéseket a leghatározottabban el kell hallgattatnunk, mert alapjában véve a Sátán áll mögöttük és el akarja előlünk zárni az utat. Jelszavunk legyen: "Vissza nem fordulok!"    

 

TANÍTÓMESTERÜNK TULAJONSÁGA🌟

"🌟Én szelíd és alázatos szívű vagyok. "(Máté 11, 29) 

Ilyen a tanítómesterünk. Szelídsége és szívbeli alázata megkönnyíti számunkra a tanulást. 

A szelídség nem temperamentum dolga. A Biblia a dolgok mélyére hatol és gyökerénél fogja meg azokat. Mi szelídségnek mondjuk a csendes kedélyt, ellentétben a felcsattanó természettel. 

De a természettől csendes emberek még korántsem szelídek az Ige értelmében. 

Lehet, hogy nem indulatosak és hangosan nem berzenkednek, de belsőleg mégiscsak felháborodnak, keserűek és dacosak, ha ingerlik őket. Csak az az ember szelíd valójában, aki önző énjétől szabad. 

Az ilyen ember belsőleg csendes és másoknak is teret ad, hogy boldoguljanak.

A szelídség a Lélek egyik gyümölcse. Ha a Lélek gyümölcse a szeretet és a többi csak e szeretetnek a kisugárzása, akkor a szelídség az igénytelen, lemondásra kész és védtelen szeretet. 

Ez a báránytermészet, amely készségesen hajol meg Isten és emberek előtt. 

Lemond a maga hasznáról, zúgolódás és panasz nélkül fogadja becsülete sérelmét. 

Ez az a csodálatos erő, amely leveretve győz; csendes és drága Isten előtt. 

Határtalanul készséges a tűrésre és megbocsátásra.

Ilyen alázatos szívű az Úr. És mert Ő szelíd, nem áll elénk nagy igényekkel és kemény követelésekkel. Nem akar mindenáron azonnal olyanná tenni, mint amilyennek szeretne látni minket. 

Sokat tud elhordozni, tud csendben várni, míg eljön az az idő, amikor új leckére taníthat. 

Nem kíván túl sokat tőlünk, nehogy megfélemlítsen és elcsüggesszen. 

Nem kényszerít ránk külső formákat, nem üti rá a lélekre erőszakosan a maga bélyegét. Szeretettel, kíméletesen és gyengéden kezel mindenkit a maga természete szerint. 

A szelídség és az alázatosság együtt járnak. 

Az elbizakodottság erőszakosságot szül, amely mindenáron a saját akaratát akarja keresztülvinni. 

Jézus alázattal hajol le gyengeségünkhöz. Uralkodása tulajdonképpen szolgálat. 

A mi javunkat tartja szem előtt. Nem ejt el könnyen és nem sújt megvetéssel, ahogy érdemelnénk. 

Mélyen lehajol hozzánk és magához emel fel, a saját lényébe és saját tulajdonságába.

Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd, Követni híven, mint Ő, Atyám parancsait.

AZ ÚR ISKOLÁJA🌟

"🌟Tanuljátok meg tőlem. " -(Máté 11, 29) 

Sok olyan tanítómester ajánlkozik, aki ért hozzá, hogy tanítását csábítóvá és kellemessé tegye. 

Milliókat csapnak be és vezetnek félre.
Krisztus az egyetlen igazi tanító. Istentől jött. Isten útját igazán tanította és élte. 

Mivel fentről jött, mindenek felett áll. 

Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott. Az isteni rendet hozta be ebbe a világba, hogy egészen áthassa azt vele. Minden nép az Ő tanítványa kell legyen. Egyenként hív.

Ha Jézus elfogadott minket és megkegyelmezett nekünk, még nem vagyunk a célnál. 

Most kezdődnek a leckék és a próbák. Nem leszünk egyszeriben hibátlanok.
Az a legnagyobb baj, ha csalhatatlanok akarunk lenni, hibátlanok és nem fogadjuk el, hogy mások megmondják az igazságot. 

Az ilyeneket a Megváltó nem használhatja iskolájában.
Csak azokat viheti előbbre, akik készek tanulni, hibáikat, bűneiket belátni és azoktól megszabadulni. 

Ezek a bölcs emberek: A bolond nem fogadja el, ha helyreigazítják őt.
Jézus iskolájában nem az értelemé a főszerep, hanem az akaraté; nem a tudás, hanem a lelkiismeret, nem a szellemi felfogóképesség, hanem az erkölcsi befogadókészség számít.
Lelkiismeretünket ragadja meg a Mester. Itt fedi fel hibáinkat, int és óv minket.
Minél jobban figyel lelkiismeretünk az Ő hangjára, annál finomabb a hallásunk. 

Ha elengedjük a fülünk mellett, eltompulunk. 

Ha bedugjuk fülünket Jézus igazsága elől, süketté válhatunk.

Az Úr Jézus szívünk rejtekében tanít, magyaráz, int, büntet és megítél. 

Igéjével tanít, amely hallás révén vagy mindenféle eseményen és élettapasztalaton át jön hozzánk. 

Mindig az a cél, hogy megtanuljuk átadni az akaratunkat.
Maga a Mester is engedelmességet tanult földi napjaiban, s végül meg kellett tanulnia, hogy igent mondjon a legnehezebb szenvedés útjára is.
Így kell nekünk engedelmességet tanulnunk minden helyzetben és minden körülmények között, mindenekelőtt a szenvedésben is.

Mi megtorpanunk, ha nehéz dolgokat kell elviselnünk, bántásokat kell eltűrnünk.
Többnyire lassan haladunk előre. 

A bizonyítványt, amely a mennyei városba való felvételre jogosít, szeretnénk mégis elnyerni.
Ki szeretne ott rostokolni a zárt ajtó előtt?
Tökéletességre akarunk eljutni, tanuljunk tehát fáradhatatlanul tovább.

TESTÜNK ODASZÁNÁSA🌟

"🌟A test azonban nem a paráznaság számára van, hanem az Úr számára és az Úr a test számára. " - (1 Kor 6, 13)

Amikor Jézus az előtte álló borzalmas szenvedésekről beszélt tanítványainak,
Péter így szólt: "Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg veled!" (Máté 16, 22).

Azt akarta ezzel mondani: Uram, kíméld magad! - Természetünk szerint ezt a kíméletet hirdetjük önmagunknak is és azoknak is, akiket szeretünk. 

Ez a lágy, becézgető szeretet, amely csak kímélni akar, nem isteni, hanem emberi. 

Testünk minden erejével az Úré, és az Ő rendelkezésére kell, hogy álljon. 

Drága áron váltott meg minket, nemcsak lelkünket, de testünket is. 

Őt dicsőítsük hát ne csak lelki erőinkkel, hanem a testiekkel is.

Pál apostol Ura szolgálatában mások javát kereste, és ezért nemcsak mindent kárba veszni hagyott, hanem önmagát is odaszánta és felemésztette. 

Olyan borzalmas dolog egészségünket és életünket odaáldozni Jézusért? 

Hányan emésztik fel magukat becsvágyuk szolgálatában és őrlődnek fel idő előtt? 

Hányan roskadnak össze a munka terhe alatt, holott csak nyereség- meg dicsőségvágyból teszik! Hányan rövidítik meg életüket, rontják meg egészségüket a bűn szolgálatában! 

Az erkölcstelen élet évről évre megszámlálhatatlanul sok áldozatot követel. 

Az iszákosság sok drága emberi életet nyel el. 

Hát olyan sajnálnivaló és borzasztó, ha valakit az Úr házáért való féltő szeretet emészt? 

Nem sokkal inkább ez az élet legmagasztosabb célja?

Nem úgy nyerjük-e meg életünket, ha az Úrért kockára tesszük és elveszítjük? 

Mert aki meg akarja tartani életét, élvezni akarja és azért kíméli, hogy lehetőleg meghosszabbítsa, az elveszíti azt. 

Ezzel szemben Jézus a neki szentelt életet különös védelmébe veheti és védelmébe akarja is venni. 

Ha testedet rendelkezésére adod, akkor mindenható erejével Ő is rendelkezésedre áll. 

Ezt fejezi ki ez az Ige: "Az Úr a test számára." 

Ha valóban az Ő ügyéért tölt be tiszta buzgóság és szeretet, különös erősítést és segítséget ad még testileg is. 

Amíg használni akar, megtart. Arit neki áldozol oda, vissza tudja adni, ki tudja pótolni.

Nagyszerű megtapasztalásaink lesznek testi életünkre nézve is, ha odaszánjuk a Megváltónak. 

Ha korán halunk is meg, mégsem túl korán. 

Az Úr őrködik az életünkön, amit érte élünk és pontosan kimérte életünk idejét.