TANÍTÓMESTERÜNK TULAJONSÁGA🌟

"🌟Én szelíd és alázatos szívű vagyok. "(Máté 11, 29) 

Ilyen a tanítómesterünk. Szelídsége és szívbeli alázata megkönnyíti számunkra a tanulást. 

A szelídség nem temperamentum dolga. A Biblia a dolgok mélyére hatol és gyökerénél fogja meg azokat. Mi szelídségnek mondjuk a csendes kedélyt, ellentétben a felcsattanó természettel. 

De a természettől csendes emberek még korántsem szelídek az Ige értelmében. 

Lehet, hogy nem indulatosak és hangosan nem berzenkednek, de belsőleg mégiscsak felháborodnak, keserűek és dacosak, ha ingerlik őket. Csak az az ember szelíd valójában, aki önző énjétől szabad. 

Az ilyen ember belsőleg csendes és másoknak is teret ad, hogy boldoguljanak.

A szelídség a Lélek egyik gyümölcse. Ha a Lélek gyümölcse a szeretet és a többi csak e szeretetnek a kisugárzása, akkor a szelídség az igénytelen, lemondásra kész és védtelen szeretet. 

Ez a báránytermészet, amely készségesen hajol meg Isten és emberek előtt. 

Lemond a maga hasznáról, zúgolódás és panasz nélkül fogadja becsülete sérelmét. 

Ez az a csodálatos erő, amely leveretve győz; csendes és drága Isten előtt. 

Határtalanul készséges a tűrésre és megbocsátásra.

Ilyen alázatos szívű az Úr. És mert Ő szelíd, nem áll elénk nagy igényekkel és kemény követelésekkel. Nem akar mindenáron azonnal olyanná tenni, mint amilyennek szeretne látni minket. 

Sokat tud elhordozni, tud csendben várni, míg eljön az az idő, amikor új leckére taníthat. 

Nem kíván túl sokat tőlünk, nehogy megfélemlítsen és elcsüggesszen. 

Nem kényszerít ránk külső formákat, nem üti rá a lélekre erőszakosan a maga bélyegét. Szeretettel, kíméletesen és gyengéden kezel mindenkit a maga természete szerint. 

A szelídség és az alázatosság együtt járnak. 

Az elbizakodottság erőszakosságot szül, amely mindenáron a saját akaratát akarja keresztülvinni. 

Jézus alázattal hajol le gyengeségünkhöz. Uralkodása tulajdonképpen szolgálat. 

A mi javunkat tartja szem előtt. Nem ejt el könnyen és nem sújt megvetéssel, ahogy érdemelnénk. 

Mélyen lehajol hozzánk és magához emel fel, a saját lényébe és saját tulajdonságába.

Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd, Követni híven, mint Ő, Atyám parancsait.

AZ ÚR ISKOLÁJA🌟

"🌟Tanuljátok meg tőlem. " -(Máté 11, 29) 

Sok olyan tanítómester ajánlkozik, aki ért hozzá, hogy tanítását csábítóvá és kellemessé tegye. 

Milliókat csapnak be és vezetnek félre.
Krisztus az egyetlen igazi tanító. Istentől jött. Isten útját igazán tanította és élte. 

Mivel fentről jött, mindenek felett áll. 

Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott. Az isteni rendet hozta be ebbe a világba, hogy egészen áthassa azt vele. Minden nép az Ő tanítványa kell legyen. Egyenként hív.

Ha Jézus elfogadott minket és megkegyelmezett nekünk, még nem vagyunk a célnál. 

Most kezdődnek a leckék és a próbák. Nem leszünk egyszeriben hibátlanok.
Az a legnagyobb baj, ha csalhatatlanok akarunk lenni, hibátlanok és nem fogadjuk el, hogy mások megmondják az igazságot. 

Az ilyeneket a Megváltó nem használhatja iskolájában.
Csak azokat viheti előbbre, akik készek tanulni, hibáikat, bűneiket belátni és azoktól megszabadulni. 

Ezek a bölcs emberek: A bolond nem fogadja el, ha helyreigazítják őt.
Jézus iskolájában nem az értelemé a főszerep, hanem az akaraté; nem a tudás, hanem a lelkiismeret, nem a szellemi felfogóképesség, hanem az erkölcsi befogadókészség számít.
Lelkiismeretünket ragadja meg a Mester. Itt fedi fel hibáinkat, int és óv minket.
Minél jobban figyel lelkiismeretünk az Ő hangjára, annál finomabb a hallásunk. 

Ha elengedjük a fülünk mellett, eltompulunk. 

Ha bedugjuk fülünket Jézus igazsága elől, süketté válhatunk.

Az Úr Jézus szívünk rejtekében tanít, magyaráz, int, büntet és megítél. 

Igéjével tanít, amely hallás révén vagy mindenféle eseményen és élettapasztalaton át jön hozzánk. 

Mindig az a cél, hogy megtanuljuk átadni az akaratunkat.
Maga a Mester is engedelmességet tanult földi napjaiban, s végül meg kellett tanulnia, hogy igent mondjon a legnehezebb szenvedés útjára is.
Így kell nekünk engedelmességet tanulnunk minden helyzetben és minden körülmények között, mindenekelőtt a szenvedésben is.

Mi megtorpanunk, ha nehéz dolgokat kell elviselnünk, bántásokat kell eltűrnünk.
Többnyire lassan haladunk előre. 

A bizonyítványt, amely a mennyei városba való felvételre jogosít, szeretnénk mégis elnyerni.
Ki szeretne ott rostokolni a zárt ajtó előtt?
Tökéletességre akarunk eljutni, tanuljunk tehát fáradhatatlanul tovább.

TESTÜNK ODASZÁNÁSA🌟

"🌟A test azonban nem a paráznaság számára van, hanem az Úr számára és az Úr a test számára. " - (1 Kor 6, 13)

Amikor Jézus az előtte álló borzalmas szenvedésekről beszélt tanítványainak,
Péter így szólt: "Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg veled!" (Máté 16, 22).

Azt akarta ezzel mondani: Uram, kíméld magad! - Természetünk szerint ezt a kíméletet hirdetjük önmagunknak is és azoknak is, akiket szeretünk. 

Ez a lágy, becézgető szeretet, amely csak kímélni akar, nem isteni, hanem emberi. 

Testünk minden erejével az Úré, és az Ő rendelkezésére kell, hogy álljon. 

Drága áron váltott meg minket, nemcsak lelkünket, de testünket is. 

Őt dicsőítsük hát ne csak lelki erőinkkel, hanem a testiekkel is.

Pál apostol Ura szolgálatában mások javát kereste, és ezért nemcsak mindent kárba veszni hagyott, hanem önmagát is odaszánta és felemésztette. 

Olyan borzalmas dolog egészségünket és életünket odaáldozni Jézusért? 

Hányan emésztik fel magukat becsvágyuk szolgálatában és őrlődnek fel idő előtt? 

Hányan roskadnak össze a munka terhe alatt, holott csak nyereség- meg dicsőségvágyból teszik! Hányan rövidítik meg életüket, rontják meg egészségüket a bűn szolgálatában! 

Az erkölcstelen élet évről évre megszámlálhatatlanul sok áldozatot követel. 

Az iszákosság sok drága emberi életet nyel el. 

Hát olyan sajnálnivaló és borzasztó, ha valakit az Úr házáért való féltő szeretet emészt? 

Nem sokkal inkább ez az élet legmagasztosabb célja?

Nem úgy nyerjük-e meg életünket, ha az Úrért kockára tesszük és elveszítjük? 

Mert aki meg akarja tartani életét, élvezni akarja és azért kíméli, hogy lehetőleg meghosszabbítsa, az elveszíti azt. 

Ezzel szemben Jézus a neki szentelt életet különös védelmébe veheti és védelmébe akarja is venni. 

Ha testedet rendelkezésére adod, akkor mindenható erejével Ő is rendelkezésedre áll. 

Ezt fejezi ki ez az Ige: "Az Úr a test számára." 

Ha valóban az Ő ügyéért tölt be tiszta buzgóság és szeretet, különös erősítést és segítséget ad még testileg is. 

Amíg használni akar, megtart. Arit neki áldozol oda, vissza tudja adni, ki tudja pótolni.

Nagyszerű megtapasztalásaink lesznek testi életünkre nézve is, ha odaszánjuk a Megváltónak. 

Ha korán halunk is meg, mégsem túl korán. 

Az Úr őrködik az életünkön, amit érte élünk és pontosan kimérte életünk idejét.

HALÁLBÓL ÉLET🌟

"🌟Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt, és aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt. " (Máté 10, 39) 

Isten országának egyik alaptörvénye ez. Alkalmazására leginkább az üldözések idején kerül sor. 

Aki meg akarja tartani életét és ezért hitét megtagadja, az elveszíti, de aki az evangéliumért odaadja, 

az a legteljesebb értelemben mint örök életet megtalálja azt. 

De van ennek az Igének egy általános alkalmazása is. Mit tartunk életnek? 

Azokat a javakat és örömöket, amelyeket nyújt? 

Végy ki az életből minden földi jót, jólétet, tisztességet, és máris elveszítette értékét. 

A világi ember ilyenkor eldobja az életét, nem akar tovább élni, ha már csak nyomorúság, fájdalom és megvetés a sorsa. Aki meg akarja nyerni az igazi életet, oda kell adnia földi életét, világi javaival, megbecsülésével, örömeivel együtt. Ha valaki ezekben az elmúló dolgokban látja az életet és ezekre törekszik, az az ellenkezőjét találja meg annak, amit keres: a vége halál. 

Önzés uralja az életét, ha pedig az ember önmagának él, elvész. 

Ezt a bűnös, önző életet kell elveszítenünk.

Késznek kell lennünk arra, hogy mindent odaadjunk, a legnemesebb földi javakat és örömöket is. 

Soha ne mondjad: "Ettől nem tudok elszakadni! Ezt nem tudom elviselni!" 

Szakadjunk el mindentől és engedjük elszakítani magunkat, amikor Isten mélyre vág, 

csak így találunk rá az igazi életre. 

Ugye, ez olyan igazság, amitől megretten a természetünk?

De nézd csak meg a másik oldalról is. 

Nem neked kell lassan megöldökölnöd és megfojtanod vágyaidat, hanem Krisztus veszi el őket. 

Halála már régen elnyelte az alacsonyrendű, önző életet. 

Bűnné teszi neked a kívánságok uralmát és vágyat ébreszt a Szentlélek uralma alatt folytatott szent élet után. Az Ő élete lesz a te életed. 

Veszítsd el életedet benne, add át neki azt minden testi vággyal, földi céllal; 

Ő bevon téged halálába és új életet ajándékoz neked, amit az Isten és emberek iránt való szeretet tölt be. 

A halál keserű, de Jézus halála lesz a te halálod és ha vele meghalsz, gazdaggá és bolodoggá leszel Isten szeretetében.

Ha Jézusban és Jézussal megnyeri lelkünk az örök életet, akkor a födi élet elveszhet a maga látszat-javaival, gyönyöreivel, tisztességével és megbecsülésével. Nem veszítünk semmit. 

De mindent elveszítünk, ha szégyelljük Jézushoz és az Ő megvetett tanítványaihoz tartozónak vallani magunkat az emberek előtt.

 

AZ ÖNMEGTAGADÁS ÚTJA🌟

"🌟Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát. " (Máté 16, 24

Jézus követése önmegtagadó életet jelent. 

Nem más ez, minthogy nem akarunk többé tudni magunkról. Péter azt mondta, amikor Mesterét megtagadta: "Nem ismerem ezt az embert." 

Nagy dolog, ha saját magunk szemében idegenné leszünk. 

Természete szerint mindenki magát tekinti legközelebbinek, gyengéden bánik magával és szinte szerelmes önmagába. 

Aki Jézus tanítványa akar lenni, mindenekelőtt le kell mondania azokról a hajlamairól és kívánságairól, amelyek elvetendők és bűnösek. 

De még az önmagukban véve jogosnak látszó kívánságok és kedvtelések is halálba kerülnek, amint világossá lesz, hogy a Mester nem érthet egyet ezekkel és nem teljesítheti az ilyen reménységeket. 

Sőt vannak olyan dolgok, amelyek hasznosak és szükségesek, mégis el kell tőlük szakadnunk, ha úgy érezzük, hogy megkötöznek. 

"Minden szabad nekem, de ne ejtsen foglyul semmi" - mondja az apostol. 

Mégha olyan értékes és nélkülözhetetlen is mint a szemünk, a kezünk vagy a lábunk, el kell szakadnunk tőle, ha feltartóztat az örök cél felé vezető úton.

Az önmegtagadás útja a meghalás útja, a gyalázat útja. Fel kell vennünk a keresztet, a gonosztevőknek e szégyenfáját. Ez jelzi mindazt a szégyent, ami Jézusért a követőire hárul. 

Az Úr Jézus elment a legvégső pontig, a gonosztevő gyalázatos haláláig. 

Akik a kereszten a közös emberi szenvedést vagy nyomorúságot értik, félreértik azt. 

A bibliai szóhasználat szerint kizárólag az a kereszt, ami Jézusért ér minket. 

Jézus szerint szenvednünk kell.

 "Az Ember Fiának sokat kell szenvednie" - és ez a tanítványaira is vonatközik. 

"Sok nyomorúságon át kell nekünk az Isten országába bemennünk."

A tanítvány Jézus nevéért megvetésnek teszi ki magát, kiközösítik, kigúnyolják, s már ezt sem tudják sokan elhordozni. Jézus nemcsak azt akarja, hogy beletörődjünk a szenvedés útjába, mint valami elkerülhetetlenbe, hanem azt várja, hogy követői magukra vegyék a keresztet, készségesen meghajolva alatta. 

A terhek súlya különböző, mindenki a neki szánt mérték szerint kapja.

Minél közelebb vagyunk Mesterünkhöz, minél nyíltabban valljuk meg Őt, annál inkább nő a kereszt terhe.

JÉZUS KÖVETÉSÉNEK KOMOLYSÁGA🌟

"🌟Aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt. " (Máté 16, 25) 

Az Isten iránti engedelmesség egyet jelent Jézus követésével. 

Aki Őt követi, az Isten parancsai iránt való engedelmességben jár. 

Jézus követése először csak természeti életünk, azaz önmagunk átadásába kerül, 

azonban elkövetkezhet az üldözés ideje is, amikor már testi életünkbe kerül ez. 

Honnan vegyünk erőt arra, hogy mindent elveszítsünk? - "Énérettem" - mondja az Úr. 

Az iránta való szeretet ad erőt az önmegtagadásra. 

De lehetetlen önmegtagadásban élni, ha nem fogadtuk be Jézust, lelkünk legnagyobb jótevőjét. 

Ha Ő mindenné lett számodra, akkor te is mindent oda tudsz adni érte. 

A szeretetnek semmi sem nehéz. A beteg gyermeke mellett felőrlődő édesanya nem panaszkodik, természetes neki, hogy gyermekéért mindenről lemond.

Ha a Megváltó megnyerte a szívedet, akkor semmi sem lesz túl nehéz és túl sok. 

Sőt, dicsőségesnek látod, ha érte kigúnyolnak és megvetnek. 

Bizonyosan jönnek majd idők, amikor az önmegtagadás útja olyan nehéz lesz, hogy úgy érezzük, 

nem tudjuk elviselni. Elfáradunk, a terhek túl nagyok, az áldozatok túl nehezek. 

De ez csak annak a jele, hogy tekintetünket levettük Megváltónk nagy kegyelméről és szeretetéről, 

amit halálával bizonyított meg. 

Olyankor újra meg kell emlékeznünk arról, hogy Ő a legnehezebbet, a keresztet hordozta el értünk,

 s akkor szégyenkezünk majd, hogy keservesnek találtuk az Ő követését.

Ne felejtsük el: mi csak nyomorult, önző és mulandó földi életünket veszítjük el, helyette új, 

magasabb rendű életet kapunk. Az önmegtagadás minden szakasza egy lépéssel beljebb visz ebbe az életbe. Minden lemondás meggazdagít. 

Most kezdődik csak az élet, amióta annak élünk, aki értünk meghalt és feltámadott. 

Milyen üres és szomorú is az önző élet! 

A Megváltó örömet ajándékoz övéinek a lemondások útján: a szégyent dicsőséggé, a veszteséget nyereséggé változtatja. "Kényszer alatt éltem és szerettem, amíg tenélküled éltem!" - mondja egyik költőnk. Ha a Megváltóért élünk, szabadok vagyunk. 

A szeretet nem ismer kényszert. Aki egyszer megízlelte ezt az életet, nem vágyik vissza a testi gyönyörökbe (1 Pét 4, 3). Valóban elég volt azokból, még ha csak néhány év volt is az. - 

Amit itt Jézus követésében elveszítünk, azt egykor sokszorosan kapjuk vissza, 

amikor az Úr Jézus az övéit átviszi a megaláztatásból a dicsőségbe, a szenvedésből a menny örömébe.

Megpróbált emberek

"...megpróbáltalak a nyomorúság kohójában"
(Ézs 48,10)

Ez az igevers már régóta jelmondatként van felírva hálószobánk falára, és sokféleképpen be van írva a szívünkbe is. Nem kis dolog, ha Isten megpróbálja az embert. Akit Isten kiválaszt magának, azt megpróbálja, és akit megpróbál, az kipróbált ember lesz. Jobb Isten kiválasztottjának lenni, mint ha egy egész ország választana bennünket vezetőjéül. Olyan nagy kiváltság ez, hogy örömmel elfogadhatjuk a vele járó hátrányt, ahogy a zsidók is megették a keserűfüveket a páskabárány kedvéért (2Móz 12,8). Nekünk is el kell fogadnunk a "nyomorúság kohóját", mert Isten abban próbálja meg választottait.

Kiválasztásának eszköze a nyomorúság, nem a bőség és a jólét, a helye pedig a tüzes kemence és nem a palota.
A tüzes kemencében szépségünk eltorzul, erőnk felemésztődik, dicsőségünk megolvad, de csak itt nyilatkoztatja ki az örökkévaló Szeretet számunkra titkait, és itt jelenti ki Isten, hogy választottai vagyunk.
Ezt mi is így tapasztaltuk meg. A legsúlyosabb próbák idején tette Isten világossá számunkra, hogy választottai vagyunk, és tett bizonyossá a szolgálatra nézve.
Amikor így tudatosan is az Urat választottuk Istenünknek, Ő is megmutatta, hogy kétségtelenül választottai vagyunk.
Ezért, ha ma a kemence hétszeresen is van befűtve, nem akarunk félni tőle, mert Isten dicsőséges Fia jár-kel velünk az izzó parázs között.