JÉZUS KÖVETÉSÉNEK KOMOLYSÁGA❣️

"💞Aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt. " (Máté 16, 25) 

Az Isten iránti engedelmesség egyet jelent Jézus követésével. 

Aki Őt követi, az Isten parancsai iránt való engedelmességben jár. Jézus követése először csak természeti életünk, azaz önmagunk átadásába kerül, azonban elkövetkezhet az üldözés ideje is, amikor már testi életünkbe kerül ez. 

Honnan vegyünk erőt arra, hogy mindent elveszítsünk? - "Énérettem" - mondja az Úr. 

Az iránta való szeretet ad erőt az önmegtagadásra. 

De lehetetlen önmegtagadásban élni, ha nem fogadtuk be Jézust, lelkünk legnagyobb jótevőjét. 

Ha Ő mindenné lett számodra, akkor te is mindent oda tudsz adni érte. 

A szeretetnek semmi sem nehéz. A beteg gyermeke mellett felőrlődő édesanya nem panaszkodik, természetes neki, hogy gyermekéért mindenről lemond.

Ha a Megváltó megnyerte a szívedet, akkor semmi sem lesz túl nehéz és túl sok. 

Sőt, dicsőségesnek látod, ha érte kigúnyolnak és megvetnek. 

Bizonyosan jönnek majd idők, amikor az önmegtagadás útja olyan nehéz lesz, hogy úgy érezzük, nem tudjuk elviselni. 

Elfáradunk, a terhek túl nagyok, az áldozatok túl nehezek. 

De ez csak annak a jele, hogy tekintetünket levettük Megváltónk nagy kegyelméről és szeretetéről, amit halálával bizonyított meg. 

Olyankor újra meg kell emlékeznünk arról, hogy Ő a legnehezebbet, a keresztet hordozta el értünk, s akkor szégyenkezünk majd, hogy keservesnek találtuk az Ő követését.

Ne felejtsük el: mi csak nyomorult, önző és mulandó földi életünket veszítjük el, helyette új, magasabbrendű életet kapunk. Az önmegtagadás minden szakasza egy lépéssel beljebb visz ebbe az életbe. Minden lemondás meggazdagít. 

Most kezdődik csak az élet, amióta annak élünk, aki értünk meghalt és feltámadott. 

Milyen üres és szomorú is az önző élet! 

A Megváltó örömet ajándékoz övéinek a lemondások útján: a szégyent dicsőséggé, a veszteséget nyereséggé változtatja. "Kényszer alatt éltem és szerettem, amíg tenélküled éltem!" - mondja egyik költőnk. Ha a Megváltóért élünk, szabadok vagyunk. 

A szeretet nem ismer kényszert. Aki egyszer megízlelte ezt az élétet, nem vágyik vissza a testi gyönyörökbe (1 Pét 4, 3). Valóban elég volt azokból, mégha csak néhány év volt is az. - 

Amit itt Jézus követésében elveszítünk, azt egykor sokszorosan kapjuk vissza, amikor az Úr Jézus az övéit átviszi a megaláztatásból a dicsőségbe, a szenvedésből a menny örömébe.

JÉZUS KÖVETŐKET AKAR❣️

💞,,Aki nekem szolgál, engem kövessen! " (János 12, 26)

Az óember halálából kihajtó új élet a Jézus szolgálatában és követésében eltöltött élet.
Az óember gyűlöli a szolgálatot. Inkább parancsolni szeret és kiszolgálást igényel. 

A maga ura kíván lenni, keresztülvíve a saját akaratát, nem igazodva másokhoz. 

Önmagába és a világba szerelmes.
De az új élet Jézusból való élet; aki őt szereti, feladja önmagát és egészen az Úrnak adja oda magát.
Az ilyen ember nem a maga útját járja már, hanem követi a Megváltót.
- Nemcsak lelki munkával szolgálhat az ember, hanem azzal is, ha bármely munkát, még az alacsonyrendűt is, gonddal és hűséggel végez Öérte, s ha mindent az Ő dicsőségére tesz, önmagát teljesen átadva neki.

Arndt János mondta: "Krisztusnak sok a szolgája, de kevés a követője."
Az idők folyamán a keresztyénség a bűnös természet ízléséhez igazodott. 

Megalkudott az óemberrel és Jézus követelményeivel.
Az óember sok mindenre rávehető, csak a saját maga feladására nem. 

Az ember szeretné az óembert is magával vinni Krisztus követésébe és elviselhető létet kíván neki biztosítani, így jól megfér a világgal, nem kell viselnie annak gyűlöletét és haragját.
Az Úr Jézus senkit sem kényszerít követésére, ebben mindenki maga dönt.
De ha már egyszer elhatároztad, hogy szolgálsz neki, akkor ne a magad ízlése és belátása szerint akarj járni, hanem járj azokon az utakon, amelyeken az Úr maga is járt földi napjaiban.

Jézus követése sokba kerül, sőt mindenbe: az óember életébe.
Ne tussold el a nehézségeket. Aki átsiklik rajtuk, nagy csalódásokat él majd át. 

Az Úr Jézus maga szólít fel arra, hogy számítsuk ki a költségeket, mielőtt a nagy munkába belefogunk (Luk 14, 28).
Jézus követésének az útja nem sima, teli van tövissel.
Aki rálép, nemcsak régi, lomha, élvezethajhászó és szenvedélyes természetével kerül szembe, hanem környezetével is.
Minden lehetséges kifogás és meggondolás felhangzik és szívünkben visszhangra is talál.
Az ilyen ellenvetéseket a leghatározottabban el kell hallgattatnunk, mert alapjában véve a Sátán áll mögöttük és el akarja előlünk zárni az utat.

 

Jelszavunk legyen: "Vissza nem fordulok!"

Megpróbált emberek

"...megpróbáltalak a nyomorúság kohójában"
(Ézs 48,10)

Ez az igevers már régóta jelmondatként van felírva hálószobánk falára, és sokféleképpen be van írva a szívünkbe is. Nem kis dolog, ha Isten megpróbálja az embert. Akit Isten kiválaszt magának, azt megpróbálja, és akit megpróbál, az kipróbált ember lesz. Jobb Isten kiválasztottjának lenni, mint ha egy egész ország választana bennünket vezetőjéül. Olyan nagy kiváltság ez, hogy örömmel elfogadhatjuk a vele járó hátrányt, ahogy a zsidók is megették a keserűfüveket a páskabárány kedvéért (2Móz 12,8). Nekünk is el kell fogadnunk a "nyomorúság kohóját", mert Isten abban próbálja meg választottait.

Kiválasztásának eszköze a nyomorúság, nem a bőség és a jólét, a helye pedig a tüzes kemence és nem a palota.
A tüzes kemencében szépségünk eltorzul, erőnk felemésztődik, dicsőségünk megolvad, de csak itt nyilatkoztatja ki az örökkévaló Szeretet számunkra titkait, és itt jelenti ki Isten, hogy választottai vagyunk.
Ezt mi is így tapasztaltuk meg. A legsúlyosabb próbák idején tette Isten világossá számunkra, hogy választottai vagyunk, és tett bizonyossá a szolgálatra nézve.
Amikor így tudatosan is az Urat választottuk Istenünknek, Ő is megmutatta, hogy kétségtelenül választottai vagyunk.
Ezért, ha ma a kemence hétszeresen is van befűtve, nem akarunk félni tőle, mert Isten dicsőséges Fia jár-kel velünk az izzó parázs között.

VILÁGOS JELSZÓ❣️

,,Hátra nem fordultam!,, (Ézsaiás 50, 5)

Ez volt Isten igaz szolgájának, Jézusnak a jelszava.
Tántoríthatatlanul haladt elõre, semmi sem tartóztathatta fel, még Péter szava sem: „Mentsen Isten, Uram, nem eshetik ez meg veled!" Utolsó jeruzsálemi útja elõtt arcát egyenesen Jeruzsálem felé fordította; „eltökélte magát".
Pedig tudta, hogy borzalmak várnak rá ott.
De nem fordult el, nem állt meg, ment egyenesen elõre.
„Hátra nem fordulok!" - ez legyen a mi jelszavunk is, ha már elindultunk a mennyei cél felé.
A régi braunschweigi címeren egy futó paripa van ezzel a felirattal: Nunquam retrorsum! (soha se visszafelé).
Nem lehet megállnunk, a megállás visszacsúszás.
Az emberi lélek szüntelen mozgásban van; ha nem Isten felé, akkor menekülõben elõle.
A Szentlélek szüntelenül elõre és felfelé vonz minket.
Ha nem engedünk neki, visszaesünk és lezuhanunk.
„Jól futottatok, kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?"
A galáciaiak eltértek attól, aki elhívta õket. Hogyan?
Az elsõ öröm és leírhatatlan boldogság után, amit Jézusban találtak, apály állt be náluk.
A boldog érzés helyébe nyomott hangulat lépett.
Tévtanítókat fogadtak be, akik a kegyelem útjáról a törvény útjára irányították õket, azt állítva, hogy nem elég a Jézusban való hit, szükség van a körülmetélkedésre és a többi zsidó törvény megtartására is.
Ma is jönnek tévtanítók a felébredt lelkekhez és kötelezõvé akarják tenni például a szombat megszentelését.
Azt állítgatják, hogy az egyház minden hanyatlása onnan származik, hogy a szombat helyett vasárnapot ünnepel.
Mások szerint az ún. „Szentlélekkel való keresztség" hiánya az oka a keresztyének rossz belsõ állapotának.
Mások mást hoznak elõ. Céljuk mindig az, hogy valamivel segítsük elõ a megváltást, nem elég csak a Megváltóra hagyatkozni és vele mind mélyebb közösségbe jutni.
Elõbbre akarnak jutni és visszaesnek.
Ne engedjük feltartóztatni magunkat, tartsunk ki õvele, a Fõvel és növekedjünk benne.
Haladjunk elõre azokon a nyomokon, amelyekbe Isten kegyelme elõször állított bele (Fil 3, 16)

AKARATUNK TELJES ÁTADÁSA❣️

"És Asa összegyűjtötte az egész Júdát ... és fogadást tettek, hogy ezután az Urat, az ő atyáik Istenét teljes szívvel és teljes lélekkel fogják keresni. És megesküdtek az Úrnak felszóval, kiáltással. " (2 Krónika 15, 9. 12. 14)

A felébredt lelkeket össze lehet és össze kell gyűjteni. Lelki halottakat hiába hívnak össze, de ha megelevenednek, járni kezdenek, sőt összejárnak. Mert közösség által nő az erő, a bátorság és a tűz. 

A magányos parázs hamar kialszik. A tíz törzs országából is sokan jöttek Asához. 

Személye vonzotta őket, mert látták, az Isten vele van. 

Érezhető volt ez Asa öröméből, buzgóságából, sikeres munkájából és lelki növekedéséből, 

Milyen fontos, hogy Isten gyermekei azt a benyomást keltsék, az áradjon belőlük, hogy az Úr velük van. Ez vonz másokat és szívesen velük tartanak. 

Még Saul, Dávid keserű ellensége is kénytelen volt beismerni, hogy az Úr Dáviddal van. 

A határozott életű hívő keresztyének mindig vonzólag hatnak környezetükre. 

- Egyik testvérünk kint a fronton, az első világháborúban olyan bátor tettet vitt véghez, hogy az egész századba lelket öntött. 

Az őrmester megkérdezte, honnan vette azt a bátorságot? 

"Tudom, hogy Isten kezében van az életem és ha Ő elveszi, Őhozzá megyek" - hangzott a válasz. 

Az őrmester érezte, hogy áz Úr van vele és felkérte, hogy minden reggel és este tartson áhítatot társainak. Így vethette a jó magot. 

Még halála napjának reggelén is  elesett a harcban - együtt imádkozott társaival.   

ISTEN IRÁNTI FELTÉTLEN ENGEDELMESSÉG❣️

"Döntsétek el ti magatok, vajon helyes-e az Isten előtt, ha inkább rátok hallgatunk, mint Istenre! " (Cselekedetek 4, 19) 

"Szükség törvényt bont" - mondja a világi közmondás. De Isten törvénye területén ez nem érvényes. 

A főtanács meg akarta tiltani az apostoloknak, hogy bizonyságot tegyenek Jézus nevéről, ők pedig Isten akaratát tartották feltétlenül érvényesnek magukra nézve. Így legyen nálunk is.

Sok embert éppen a legközelebbi hozzátartozói akadályoznak a hitrejutásban, pedig Isten parancsolja mindenkinek mindenütt, hogy megtérjen. 

Lehet, hogy ez az isteni akarat éppen feléd irányul és szüleid vagy más közeli szeretteid nem engednék meg, hogy komolyan vedd Isten akaratát; ebben a dologban vissza kell utasítanod őket. 

Itt lép érvénybe az a "gyűlölet", amiről Jézus beszél, és ami tulajdonképpen egy mélyen megsebzett szív szeretete. 

Mindenesetre az emberek rábeszélése és ítélkezése semmiben ne befolyásoljon. 

Aki emberfélelemből vagy másra való tekintettel hagyja magát feltartóztatni, az hűtlenné lesz Isten hívása és parancsa iránt. Jaj annak, aki inkább enged embereknek, mint Istennek!

Sokszor előfordul az is, hogy az emberek Isten parancsa áthágására akarnak rávenni. 

Felettesed megkívánja például, hogy hazugsággal leplezz valami üzleti vagy hivatali szempontot. 

Állj meg erősen. Hívő keresztyén nem hazudhat! Lehet, hogy nem tiszta ügyekbe, csalásokba, lopásba akarnak magukkal sodorni. Sokszor nehéz kimaradnod, mert emiatt a többiek sem érik el céljukat. Gonosz tervük meghiúsul. Hadd gyűlöljenek; tűrd el, hogy kiközösítsenek vagy esetleg elbocsássanak állásodból, de állj Isten parancsa mellett! Ő a te oldaladon van és ez elég.

 "Az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj!"

A rossz értelemben vett engedékenység elszakít Istentől. Emberek ugyan békében hagynak akkor, de lelkiismeretünknek nincs nyugalma. 

A világ is megveti azokat a keresztyéneket, akik saját meggyőződésükkel ellentétbe kerülnek. 

Ha Isten akarata szerint akarunk cselekedni, neki mindig van útja számunkra. 

Ha meg akarjuk könnyíteni utunkat és hajlunk az emberek ferde felfogása felé, gonosz bonyodalmakba juthatunk és mindenképpen elzárjuk utunkat a kegyelem trónjához.

De hogyan tehetné ezt meg Isten gyermeke? Van-e olyan nyomorúság, amely elszakaszthat Isten szeretetétől? Ragaszkodj Isten szavához és akaratához!

ÁLDÁSBÓL ÁLDÁS❣️

"💞Megáldalak téged ... és áldás leszel. " -(1 Mózes 12, 2) 

Isten megáldotta Ábrahámot. Földi javakban meggazdagította, Izrael törzsatyjává tette és neki ígérte Kánaán földjét. 

De a legdrágább áldás Isten barátsága volt. Ábrahám bizalmas viszonyban lehetett Istennel, beszélt vele, mint barátjával. Így áld meg Isten. 

Természetes állapotunkban Isten átka van rajtunk, hiszen átkozott mind, aki nem tartja meg a törvény beszédeit és nem cselekszik aszerint. Isten áldása: élet és békesség. 

Lelke által az élet lelkével áld meg. 

Aki még Isten átka alatt van, az lelkileg halott és békétlen. Nevethet, tréfálhat, lehet féktelenül jókedvű, de nincs lelki békessége. 

Élvezheti az életet, de tulajdonképpen nincs élete.

Jézus keresztjén ment végbe a nagy fordulat: átokból áldás. Jézus átokká lett helyettünk, hogy mi áldást nyerhessünk. Aki hittel fordul az Úr Jézushoz, arra az isteni szeretet áldásfolyama árad. 

Az ilyen ember mások számára is áldás lehet. De kell is, hogy azzá legyen! 

Ez Isten akarata, tőle kapott feladatunk. Így lett Ábrahám Lót számára áldás, és a házanépe, az ország lakosai számára is; s mint a hitből való engedelmesség nagyszerű előképe, a mi számunkra is áldás. Eliézer urától tanult imádkozni és magáévá tette annak nemes, tiszta gondolkozását. 

Így volt ez Józsefnél is. Isten áldottjaként áldás áradt belőle Potifár házában, a börtönben és családjában.

Vagy áldás, vagy átok árad belőlünk környezetünkre és mindazokra, akikkel találkozunk. 

Aki még Isten átka alatt van, az másokra is átok; ő maga elégedetlen és másokra is ez árad belőle; könnyelmű és másokat is könnyelművé tesz. 

Üres, tartalmatlan beszédével másokat is megüresít.

Kétszínű, tisztátalan szavaival mérget önt a vele érintkezők lelkébe. 

Izgató beszédmodorával aláássa az istenfélelem és rend védőgátjait. 

Nem is sejti, mennyit ront és rombol. 

Viszont Isten gyermeke sem tudja, hogy csendes, fegyelmezett, szelíd magatartása nyomán mennyi áldás árad belőle.

Vagy-vagy! Vagy áldás, vagy átok. Az ítéletkor is csak ez a két csoport lesz: áldottak, akik öröklik az országot és átkozottak, akik az örök tűzre mennek. 

Amennyi helyet engedünk szívünkben Isten áldásának, olyan mértékben leszünk magunk áldássá. 

Ha áldás árad belőlünk, mi is új áldást nyerünk felülről. 

Ha elmulasztjuk az áldást továbbadni, fentről sem árad az tovább és mi magunk is elsorvadunk.