HARCI FEGYVERZETÜNK - (I) (II.) (III.) (IV.) (V.)

"Álljatok meg tehát, körülövezve derekatokat igazlelkűséggel! " (Ef 6, 14) 

Ne felejtsük el, hogy minden lelki fegyverzet Istené! Tőle való, nem mi gyártjuk. 

El kell fogadnunk és kérnünk kell tőle. Az "igazság" tehát nem a mi személyes igazunk, hanem a felülről ajándékozott igazság bennünk. Isten Igéje, mindenekelőtt az evangélium: "az igazság". 

A Szentlélek árasztja ezt a szívünkbe, így lesz személyes tulajdonunkká. Ez őriz meg a tévedéstől. 

A világ tele van csaló nézetekkel, amelyek igazságnak adják ki magukat. 

Az idők vége felé a Sátán mindent kockára tesz, hogy az embereket elfordítsa az igazságtól és csalóka gondolatainak hálójába vonja őket.

Isten igazsága szabadít meg a tévedésektől, hamis látszatoktól. Ha Isten gazdagsága és teljessége árad reánk, akkor leszünk a legmélyebb értelemben igazzá és lépünk ki a hazug látszatok világából. 

Amíg ebben mozgunk, szavunk és magatartásunk nem viseli magán a teljes igazság pecsétjét; mindaddig nem Isten előtt állunk, hanem emberek előtt. Gondunk van a szép külső megőrzésére, hogy kellemes benyomást tegyünk. Szerepet játszunk, színészkedünk. A külső nem egyezik meg a belsővel.

Bosszankodunk, de nem akarjuk mutatni. Uralkodunk magunkon, de belül mar és forr bennünk a harag. Lenyeljük azt, de nem győzzük le. Tehát látszat az egész! - Gőgből nem mutatjuk gyengeségünket; összeszedjük magunkat. Erős magatartást mutatunk, míg egyszer törés áll be és megmutatja bensőnk igazi képét.

Isten előtt is valaminek látszani akarunk: jónak, adakozónak, kegyesnek, de szívünket hideg önzés, fösvénység, világi gondolkozás tölti be. Csak ha ezt a látszat-lényünket felismerjük és a kífogásokkal, görbe utakkal, külszínnel palástolt valódi magatartásunkat Isten előtt szégyenkezve elismerjük, jöhet Jézus Szentlelke, aki maga az igazság, hogy magáévá tegyen.
Akkor letehetjük végre a hazugságot. Belülről kell igaznak lennünk, mielőtt igazak lennénk magatartásunkban külsőleg is.
Az apostol övnek mondja áz igazságot, amivel a hosszú, bő ruhát össze lehet fogni, hogy ne akadályozzon a járásban. Azok, akiket az igazság szabadokká tett, felszabadultan élnek. 

A nem tiszta, színlelt magatartás gátol a szabad mozgásban. Ha nem vagyunk őszinték, önmagunkat kötözzük meg.
Az igazság emberei egyenességben járnak.

Fegyverzetünk (II.)

"Álljatok meg tehát ... felöltözve a megigazultság páncéljába! "(Ef 6, 14)

A fegyverzet második darabja a megigazultság páncélja. Ezt is csak Isten adhatja ajándékba. Imádkozva hozzuk elő ezeket a fegyvereket Istenünk fegyvertárából. Az Ő ajándékait mindig újra kell kapnunk. Nem hasonlítanak földi kincsekhez, amelyek egyszer s mindenkorra megvannak és szépen őrizgetjük őket az ékszerdobozban. Ha egyszer megkaptuk az igazság övét és a megigazultság páncélját, akkor minden nap újra fel kell vennünk őket.

Isten maga készítette el a megigazulást Fia keresztjén! Minden bűntől, hamisságtól megtisztít és megszabadít a Bárány vére. Ezt hasonlítja az Ige a páncélhoz. 

A páncél befedi a mellkast, ahol a szív dobog. Az az ember, akit Isten megigazít, védett helyzetben van. Bátor lehet akkor is, ha mindenféle vádaskodást és támadást indítanak ellene. "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?

 ... Kicsoda vádolja az Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít" (Róma 8, 31. 33). 

Akkor is bizakodunk, ha a Sátán, ez a vádló, nyugtalanítani akar. Valóban erősen állhatunk, bukás nélkül. Sokan a saját igazságuk páncéljába öltöznek. Büszkélkednek, hogy ők milyen jók és kötelességtudók, magatartásuk kifogástalan és semmi gonosz nem terheli őket. Úgy vélik, egykor nyugodtan nézhetnek majd a Bíró szemébe. De ez a páncél nagyon törékeny, szúette, korhadt fából készült. 

Ha valaki egy ilyen erkölcsös, a saját szemében kifogástalan embert kérdőre von, az felháborodik és elveszti önuralmát. Ha azonban Isten kegyelme által bizonyosságra jutottunk, nyugodtak lehetünk. Felindulás és felháborodás azt bizonyítja, hogy mégsem vagyunk olyan biztosak a dolgunkban. 

Saját igazságunk mindig rossz fedezék. Ha felülről megújult a lelkiismeretünk, minden ilyen bizodalmunk szánalmas véget ér, de ha egyedül arra a megigazultságra hagyatkozunk, amit Isten a hitnek ajándékoz, akkor igazán szilárdan állunk.

Isten megigazított gyermekeinek az életéből valóban nem hiányoznak a támadások, árulások, gyalázások. Mindezek azonban nem verik le őt. Nem találja el az ellenséges fegyver. 

Szíve sértetlen és erős marad, annál inkább örvendezik Istentől kapott megigazultságának. 

Akik kifogástalanságukkal büszkélkednek, könnyen elesnek, de aki egyedül a kegyelemből való igazságban bízik, nem szégyenül meg, erősen áll a kísértések között is.

Fegyverzetünk (III.)

"Felsaruzva lábatokat a békesség evangéliumának hirdetésére való készséggel. "(Ef 6, 15)

A fegyverzet harmadik darabja: készség az evangélium hirdetésére. 

Hát erre nemcsak az igehirdetőknek van elhívásuk? Sajnos, sok gyülekezetben megszokták, hogy hallgatnak és ráhagyják a lelkészre az evangélium képviseletét. 

Jézus és az apostolok véleménye szerint azonban minden keresztyén, aki békességre jutott, elhívatott, hogy a békesség követe legyen; az a feladata, hogy szóljon, bizonyságot téve Jézusról, aki egyedül ad nekünk békességet. 

Természetesen nem mindenki van elhíva a nyilvános igehirdetésre, de minden hivő keresztyén tegyen vallást Megváltójáról; ez az Ő akarata. Képessége azért van erre, mert maga már békességre jutott Jézusban. A készséget viszont mindig újra felülről kell kapnia. 

Kegyelem, ha szabadon és bátran tehetünk bizonyságot az evangélium erejéről. 

Az ilyen tanú bátran és biztosan léphet fel, mint az a harcos, aki jól fel van saruzva. 

Akinek Isten ajándékba adja, hogy örömmel szóljon, az ne húzódjék zavartan és szégyenlősen félre, hiszen Isten gyermekének van valamije, ami a világnak nincs: a drága békesség.

Bármennyi pénze, hatalma, becsülete van is a világ gyermekeinek, békességük nincs. 

Olyanok, mint a nyugtalan tenger, amelynek hullámai iszapot és sárt hánynak ki. Igen nagy szüksége lenne a világnak arra, hogy megmutassák neki a békesség útját. 

"Mily szépek az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond" (Ézs 52, 7). 

Lépéseik könnyűek és mégis határozottak. 

Igaz, semmibe veszik őket, lemosolyogják és kigúnyolják őket, de mégsincs okuk rá, hogy félénken visszahúzódjanak a sarokba. Ha megkapták a bizonyságtételhez a bátorságot és határozottságot, akkor még gyenge asszonyok, tanulatlan, egyszerű emberek is olyan bátran szólnak, hogy elképed a világ. Csel 4, 13-ban olvassuk: "Amikor látták az apostolok hitvalló bátorságát és megértették, hogy tanulatlan, egyszerű emberek, csodálkoztak."

Mennyivel gyorsabban száguldaná be a világot az örömhír, ha a keresztyének nem lennének olyan félénkek és némák! Vigyázz, nehogy valaki vádoljon majd, akivel gyakran találkoztál, hogy soha nem beszéltél neki Jézusról! De egész lényünkből a békességnek kell áradni, hogy még szavak nélkül is ezt érezzék meg az emberek. Akkor áldott lesz a bizonyságtételünk.

Fegyverzetünk (IV.)

"Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát kiolthatjátok. "- (Ef 6, 16)

A fából készült, bőrrel bevont pajzs az egész embert, fejétől a lábáig fedezte. Ez a hit képe. 

Voltak tüzes nyilak, amelyekkel meg akarták gyújtani a pajzsot; ekkor a harcos védtelenné vált. Ősi ellenségünk mindenekelőtt a hitet akarja elvenni, mert akkor nyert ügye van. 

Csak a hit őrizhet meg és tehet ellenállóvá a Sátán tüzes nyilaival szemben. 

A kétségek, sötét gondolatok, sőt Isten elleni káromlások ezek, amelyeket nyílként dob a lélekbe. 

Különösen a nyomorúság és szenvedés idején jön ezzel: Hol van a te Istened? Mit segít rajtad minden imádságod? Ha Isten igazságos és a szeretet Istene, hogyan győzedelmeskedhet az igazságtalanság, hogyan lehetnek a gyermekei elhagyottak? 

A jelen idők sok alkalmat adnak ilyen gondolatokra, amelyek elnyeléssel fenyegetik a hitet. 

Az Úr Jézus előre megmondta, hogy az utolsó időkben súlyos próbák alá kerül hitünk. 

Sokakat elhitetnek majd a Sátán követei és elbuknak. "Az Embernek Fia, mikor eljön, vajon talál-e hitet a földön?" Sokan hűtlenül elhagyják majd a "zászlót" és hitüket is eldobják.

A hit pajzsát is újra meg újra kell kapnunk. Csak az Isten Lelke által belénk plántált hit áll meg. 

Nem a könyvből tanult "hit", hanem a szív élő hite vezet győzelemre. Maga Isten erősít meg.

A kételkedésnek a hit ellen intézett támadásait ismételten vissza kell vernünk a hit "mégis" szavával. 

Es ha úgy tűnik, hogy minden ígéret semmivé válik, annál erősebben kell ragaszkodnunk Hozzá és a mindig szavahihető Igéhez, még a legnagyobb sötétségben is.

Jób erősítő példa. Megingott a hite, de nem szenvedett hajótörést. Kételkedett Isten szeretetében, Isten kegyetlen ellenségnek tűnt fel előtte, de mégsem engedte el Őt. 

Megrázó, hogy kisiklásai ellenére mégis mindig őbelé kapaszkodik: "Szemem könnyezik Isten felé." - "Az én tanúm az égben van." - "Tudom, hogy az én Megváltóm él." 

A hitnek ezekkel a szavaival védekezik, amikor az ellenség a hitetlenség szakadékába szeretné taszítani őt. "Istenem, a te utad szentséges" - mondja súlyos hitpróba idején a zsoltáríró. 

Úgy látszik, mintha vége lenne az ígéretnek (Zsolt 77, 9), de ő nem veti el bizalmát. 

Bár nem érti Isten homályos útjait, mégis "szentnek" látja azokat. 

Isten soha nem olyan, mint a szeszélyes emberek. Megtartja szavát, hű marad.

Fegyverzetünk (V.)

"Vegyétek fel az üdvösség sisakját is és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. "(Ef 6, 17)

Az üdvösség sisakját más helyen a reménység sisakjának nevezi az Ige (1 Thess 5, 8).

 Itt tehát az eljövendő üdvösségről van szó, amely Urunk visszajövetelével lesz nyilvánvaló. 

Ezt a reménységet sisakhoz hasonlítja, amely megvédi a fejet az ellenséges ütésektől. Isten gyermekei számára is nehéz sorscsapások jönnek, de az eljövendő reménység dicsősége erőt ad nekik a kitartásra. Mindez most csak rövid átmenet, bármilyen fájdalmas is. A végén öröm int felénk.

"Vegyétek fel a sisakot!" Ez kétféleképpen történhet. 

Először: Emlékezzetek reménységetekre, mélyedjetek el benne, kutassatok szorgalmasan utána! Mélyedjetek el mindenekelőtt a reménység nagy könyvében, János Jelenéseiben. Itt bontakozik ki reménységünk egész gazdagsága. 

A jelen sötétségében erősítő látásokat kapunk, így derűsek leszünk a nyomorúságban és erősek a tűrésben. 

Másodszor: Reménységünket újra meg újra fentről kell kérnünk, mert sokszor minden szürke körülöttünk. 

Mit ér a legszebb kilátás, ha ködben van a táj? Istennek kell szétoszlatnia a homályt, hogy szemünk csodálkozva lássa, mit készített Ő nekünk. Akkor elfelejtjük a meredek kapaszkodó fáradságát és veszélyeit.

A keresztyének nemcsak védekezésre vannak elhíva, hanem támadásra is. Le kell sújtaniok, ütéseket kell adniok, de nem testi fegyverekkel, nem a gúny és szidalom szavaival, hanem a Lélek kardjával, amely Istennek valamelyik Szava. Az ilyen Igét felülről kell kérnünk. - A felülről ajándékozott szó átütő erejű, hatalma van és villámként hat. Jézus így kapta meg minden szavát az Atyától.

Talán mi sem vagyunk szónokok és nincs természetes beszédkészségünk, de Isten a gyermekek és csecsemők szája által erősíti meg hatalmát ellenségei miatt (Zsolt 8, 3). 

Hányszor megszégyenítette már az okosok hitetlenségét így! Szívesen veszi, ha gyenge és tanulatlan emberek megdicsőítik Őt. 

Péternek a Lélek erejével tett bizonyságára a nagytanács is elhallgat, meg Simon mágus is (Csel 8, 22; 23, 9). 

Ellenségei nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, ahogyan István beszélt (Csel 6, 10). 

De a legdicsőségesebb az, amikor az ellenséget nemcsak elhallgattatja, hanem elvezeti az igazság megismerésére. Ez a legszebb győzelem, aminek az angyalok is örülnek a mennyben.

KÜZDELEM a SZABADSÁG MEGŐRZÉSÉÉRT❣️

,,Minden szabad nekem, de rajtam semminek se legyen hatalma. " (1 Kor 6, 12)

"Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek." Természetünk szerint mindannyian ebben a szégyenletes rabszolgaságban vagyunk. Csak Krisztus teremt szabad embereket, akik fölött nincs más úr, csak az Isten. Minden más szabadság csak látszatszabadság, hamis csillogású szolgaság.
De nemcsak a szenvedélyek kötöznek meg! Van sok ártatlan, talán a maga nemében értékes és fontos dolog, amelyek azonban mégis elvonnak Istentől és megfosztanak szabadságunktól. 

Sokan úgy vélik, addig dohányoznak, amíg akarnak, pedig tévednek; megkötözi őket a dohányzás.
A mindennapi kenyér "nem lesz szenvedélyünkké, de különben bármilyen élvezeti cikk úrrá lehet rajtunk.
Pál tud olyan keresztyénekről, akiknek istenük a hasuk.
- Mindennapos munkánk Isten akarata, de a munka is leigázhat és rabszolgájává lehetünk. 

Az egészség érték, vigyázzunk rá, de ha túlságosan aggódunk egészségünkért, ez is bilincsbe verhet.
A gyermek Isten ajándéka, de milyen könnyen megtörténhet, hogy parancsolója lesz szüleinek.
Nekem, Isten gyermekének, minden meg van engedve, de semmi nem tarthat fogva. 

A hívő ember mindenek felett úr, de könnyen a dolgok alá kerülhet, ahelyett hogy királyi szabadságban felettük állna!
Aki meg akar maradni abban a szabadságban, amire Krisztus felszabadította (Gal. 5, 1), annak naponta harcolnia kell, hogy semmi ki ne szorítsa az Úr Jézust. 

Mert csak akkor vagyunk szabadok, ha Istent imádjuk és csak neki szolgálunk.

Két dolog szükséges ehhez a harchoz:
1. Őszinteség. A Szentlélek int minket, ha a szívünk valamihez nagyon odatapad. 

Hallgass rá, ne magyarázkodj, valld be, hogy meg vagy kötözve.
2. Határozottság. Sok mindenről határozottan le kell mondanunk, meg kell tagadnunk magunkat.
A legértékesebb dolog is csapdává válhat.
Nincs szükségünk arra, hogy mindenünk legyen és mindent élvezzünk.
Adjunk át mindent az Úrnak. Ami fogva tartja szívünket és újra meg újra erőt vesz rajta, azt dobjuk el, különben Isten sokkal radikálisabban távolítja majd el.
"De mindenekben diadalmaskodunk őáltala, aki minket szeretett."
Az a szeretet, amely megszabadításunkért a legdrágább vételárat tette le, erőt ad arra is, hogy mindent odaadjunk, ami nem egyeztethető össze ezzel a szeretettel.

HARC a TISZTÁTALAN VÁGYAK ELLEN🌟

"🌟Takarítsátok el a régi kovászt! " - (1 Kor 5, 7) 

A régi kovász a pogány természet. A pogányság két alapbűne a fajtalanság és a kapzsiság. 

Mielőtt bármely hibától megszabadulhatnánk, felülről kell szabadulást kapnunk. 

Csak akkor tisztulhatunk meg alaposan, ha először Krisztus vére megtisztítja egész lényünket. 

Talán saját erőnkből is eltávolíthatjuk a gonosz hajtásokat, de ezzel soha nem juthatunk el a szív tisztaságáig. 

Ha a kegyelem által nem kerülünk át új talajba, eredménytelen fáradozás a bűnnel való harcunk. 

Ezért mondja az apostol: "Takarítsátok el a régi kovászt ... hiszen ti kovász nélkül valók vagytok!" 

Ez ellentmondásnak látszik, pedig nem az. 

Aki megragadja Jézus Krisztus kegyelmét és eggyé lesz vele, az új természet. 

A régi természetet azonban nem fújja el a szél. 

Megmozdulnak a vágyak és a kívánságok; erőlködnek hogy érvényesülhessenek, de már nem kell engednünk nekik (Róma 8, 12). 

Ha Jézus lelkének új hajtóereje visz előre, nem engedünk többé a test kívánságainak (Gal 5, 16). Kisöpörjük a régi kovászt azzal, hogy hitben magunkhoz öleljük azt az új természetet, amit Jézusban ajándékba kaptunk (Máté 11, 12). 

Az igazi hit nem álmatag, hanem hatalmas, erőteljes és munkálkodó valami. 

Teljes határozottsággal áll rá a győzelem talajára. 

Ha a gonosz kívánság hevesen támad, a hit így kiált fel: "Uram, segíts rajtam, tied vagyok, nem szolgáltathatod ki saját tulajdonodat!"

A győzelemhez fontos a harci gyorsaság. 

Ha a tisztátalan kívánság már talajra talált, fertőzése könnyen tovább terjed. 

Aki sokáig szolgált és sokszor engedett neki, annak akaratereje annyira meggyengülhet, hogy egyedül nem birkózik meg vele.

Aki ennyire a bűn hatalma alá került, az Jak 5, 16 szerint beszéljen egy hívő keresztyénnel: "Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért." 

Az Úr megáldja azt, aki megalázkodik az emberek előtt, és annak a szeretetét is, aki kiáll a megkötözöttért. A testi kívánságok hatalmasan felburjánzanak, ha a testet a szükségesen felül ápolgatjuk és pihentetjük (Róma 13, 14). 

A gonosz kívánság legyőzésére jó eszköz a munka és a mértékletesség. 

Újabb vereségek könnyen kishitűvé s kedvetlenné teszik az embert, de ne csüggedj! 

Magad miatt ugyan elcsüggedhetsz, de nem az Úr Jézus miatt. 

A tisztátalan kívánság mint a penész lepi be a szívet, de Jézus megtisztíthatja és dicsősége ragyogó tükrévé teheti.

 "💞Boldogok akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják❣️"

HARC a HARAG és GYŰLÖLKÖDÉS ELLEN🌟

,,🌟Vessétek el magatoktól a haragot, indulatosságot, gonoszságot,káromlást.,, (Kol 3, 8)

A gonoszt csak jóval lehet legyõzni: a tisztátalan gyönyöröket azzal,hogy az Úrban gyönyörködünk. 

A fösvénységet és kapzsiságot az adakozás készségével, bármennyire mást mond is az önzõ óember. 

Így a haragot, keserûséget, érzékenységet, viszálykodó természetet is csak úgy lehet levetkõzni, hogy mint Isten megkegyelmezett gyermekei, felöltözzük a szívbeli könyörületet, szívességet, alázatosságot, szelídséget és türelmet. 

Mindenekelõtt a büszke szívnek kell megalázkodni és meglágyulni az Õ meg nem érdemelt irgalma elõtt. 

Jézus báránytermészetére van szükségünk, hogy eredményesen harcolhassunk a harag feltörõ indulatai, a gyûlölködõ, bosszúálló lelkület, a keserûség és érzékenység, minden mérges szó és szidalom ellen, amelyek az óemberbõl törnek elõ.

Természetünk ezt az alapelvet vallja: „Kölcsönkenyér visszajár!" 

Ragadozó állat szunnyad bennünk. Amint ingerlik, kitör. 

Ez a gondolkozás élt Kainban és nemzedékében egyre jobban elburjánzott ez a lelkiség, amelynek semmi sem tetszik s amely mindenkivel szembeszáll, ha büszke énjét sérteni merik.

Dávid is bosszút akart állni Nábálon, aki érzékenyen megbántotta õt, de aztán megköszönte Istennek, hogy még idejében hozzáküldte Abigailt, aki lelkiismeretéhez szólt és megakadályozta, 

hogy vérontással terhelje magát (1 Sám 25, 32-33). 

Amíg azt hisszük, hogy igazunk van, ha haragszunk, ha engesztelhetetlenek, érzékenyek és dacosak vagyunk, addig nincs szabadulás ebbõl. 

Mindez elhordozhatatlan teherré kell váljon számunkra. 

Gondoljunk arra a szeretetre, amely számtalan mulasztásunkkal és hibánkkal együtt szüntelenül hordoz minket, akkor megszégyenülünk türelmetlenségünk miatt.

A sértések és mellõzések nevelésünkhöz tartoznak. 

A legjobb eszköz, hogy a szívünkben levõ tövistõl megszabaduljunk, ha Jézus szavát követjük: „Imádkozzatok azokért, akik bántanak és kergetnek titeket.

" Ha valakiért imádkozunk, azt a szívünkbe zárjuk, és végül elcsendesedik a szívünk, ha Jézus példája szerint mindent az igazságosan ítélõre hagyunk (1 Pét 2, 23).

Ha helyet adunk a haragnak, a keserûségnek és az engesztelhetetlenségnek, magunk szakítjuk el magunkat Isten szeretetétõl és a megbocsátó kegyelemtõl. 

Ezért hát el a szeretetlenséggel, indulattal, bántó szavakkal!

Harc a harag és gyűlölködés ellen❣️

"💞Vessétek el magatoktól a haragot, indulatosságot, gonoszságot,káromlást. "-(Kol 3, 8) 

A gonoszt csak jóval lehet legyőzni: a tisztátalan gyönyöröket azzal,hogy az Úrban gyönyörködünk. A fösvénységet és kapzsiságot az adakozás készségével, bármennyire mást mond is az önző óember. Így a haragot, keserűséget, érzékenységet, viszálykodó természetet is csak úgy lehet levetkőzni, hogy mint Isten megkegyelmezett gyermekei, felöltözzük a szívbeli könyörületet, szívességet, alázatosságot, szelídséget és türelmet. Mindenekelőtt a büszke szívnek kell megalázkodni és meglágyulni az Ő meg nem érdemelt irgalma előtt. Jézus báránytermészetére van szükségünk, hogy eredményesen harcolhassunk a harag feltörő indulatai, a gyűlölködő, bosszúálló lelkület, a keserűség és érzékenység, minden mérges szó és szidalom ellen, amelyek az óemberből törnek elő.

Természetünk ezt az alapelvet vallja: "Kölcsönkenyér visszajár!" Ragadozó állat szunnyad bennünk. Amint ingerlik, kitör. Ez a gondolkozás élt Kainban és nemzedékében egyre jobban elburjánzott ez a lelkiség, amelynek semmi sem tetszik s amely mindenkivel szembeszáll, ha büszke énjét sérteni merik. 

Dávid is bosszút akart állni Nábálon, aki érzékenyen megbántotta őt, de aztán megköszönte Istennek, hogy még idejében hozzáküldte Abigailt, aki lelkiismeretéhez szólt és megakadályozta, hogy vérontással terhelje magát (1 Sám 25, 32-33). 

Amíg azt hisszük, hogy igazunk van, ha haragszunk, ha engesztelhetetlenek, érzékenyek és dacosak vagyunk, addig nincs szabadulás ebből. Mindez elhordozhatatlan teherré kell váljon számunkra. Gondoljunk arra a szeretetre, amely számtalan mulasztásunkkal és hibánkkal együtt szüntelenül hordoz minket, akkor megszégyenülünk türelmetlenségünk miatt.

A sértések és mellőzések nevelésünkhöz tartoznak. A legjobb eszköz, hogy a szívünkben levő tövistől megszabaduljunk, ha Jézus szavát követjük: "Imádkozzatok azokért, akik bántanak és kergetnek titeket." Ha valakiért imádkozunk, azt a szívünkbe zárjuk, és végül elcsendesedik a szívünk, ha Jézus példája szerint mindent az igazságosan ítélőre hagyunk (1 Pét 2, 23). 

Ha helyet adunk a haragnak, a keserűségnek és az engesztelhetetlenségnek, magunk szakítjuk el magunkat Isten szeretetétől és a megbocsátó kegyelemtől. 

Ezért hát el a szeretetlenséggel, indulattal, bántó szavakkal!

HARC a KAPZSISÁG ELLEN❣️

"💞Öldököljétek meg a ... kapzsiságot, amely bálványimádás. "(Kol 3, 5) 

A testi ember test szerint gondolkozik (Róma 8, 5), de akiben Isten élete van és lelki ember, azt minden törekvés felfelé vonzza. Lehetetlen a földi gondolkozást legyőzni, amíg Isten Fia értelmet nem adhatott nekünk, hogy megismerjük az igazat (1 Ján 5, 20).
Csak ekkor szabadulunk meg a földi dolgokhoz való ragaszkodástól és tanulunk meg az élő Istenben bízni, aki megad nekünk mindent gazdagon (1 Tim 6, 17).
Ha Krisztussal meghaltunk a világnak, akkor teljes buzgósággal keressük azt, ami odafelvaló!
Folyamatosan öldököljük meg magunkban a pénzszeretetet és a kapzsiságot, amire nézve Jézus szabadulást hozott.
Pál sokakról tudott, akiket a pénz szerelme eltávolított a hittől és sok fájdalommal szegezték át magukat (1 Tim 6, 10).
Mert ha valaki egyszer megízlelte az Úr jóságát és mégis boldogtalan, ez csak azért van, mert belekeveredett földi törekvésekbe. Minél mélyebben merül bele az ember a földi dolgokba, annál erősebb benne a földi gondolkodás.
És minél inkább elmerül Istenben és minél többet foglalkozik az Ő dolgaival, annál inkább növekszik benne a mennyei gondolkodás. - Olyan a természetünk, hogy magunkhoz ragadnánk mindent, amit csak lehet; Isten jellemvonása az adás. A legdrágábbat adta oda ennek a hálátlan világnak. Isten Fia önmagát és mindenét odaáldozta értünk.
Aki megtapasztalja magán Istennek ezt az ajándékozó szeretetét, új emberré lesz, olyanná, aki maga is képes adni.
A thessalonikai és filippibeli keresztyének Isten kegyelme által olyan örömmel adakoztak, hogy szinte zavarba hozták az apostolt. Jeruzsálemi testvéreik szorultságának megkönnyítésére erejükön felül adtak (2 Kor 8, 1-3).
Isten gyermekei megértik az Ige szavát: Jobb adni, mint venni!
A jókedvű adakozót szereti az Isten és megáldja.
Az ilyen ember megtapasztalja az Igét:
"Adjatok és nektek is adatik. Jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak majd az öletekbe" (Luk 6, 38).
Aki fösvény és nem tud adni, ne gondolja, hogy Isten gyermeke, mert megcsalja magát. 

Talán valamikor kapott már kegyelmet, de letért Isten útjáról, mivel újra elfoglalta szívét a pénzszeretet.
A kapzsiság és fösvénység bálványozás.
Aki a mammonnak szolgál, bálványimádó (Ef 5, 5).
A fösvénység szívesen ölt kegyes ruhát, pedig a pénz embere Isten ellensége.

HARC a HAZUGSÁG ELLEN❣️

"💞Vessétek el a hazugságot, szóljatok igazat ki-ki az ő felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk. "- (Ef 4, 25) 

Az óember keresztül-kasul hazug. Becsapja önmagát és másokat is. 

A látszatok világában mozog, minden törekvése az értelmetlen becsvágy, a semmitérő birtoklási vágy és a hiábavaló világi kívánság. Valaminek képzeli magát, holott semmi. 

Csak ha levetkőztük az óembert az Úr Jézusban való hitben, tudunk minden mást is letenni, 

ami az ő területébe vág. És ebben első a hazugság. 

Rátapad az emberre mint valami sötét árnyék. Természete szerint mindenki hajlamos arra, 

hogy hibáit letagadja. 

Megtérni azt jelenti: igazzá lenni. Vannak emberek, akik általában utálják a hazugságot és szégyellnék magukat, ha másokat becsapnának, de gőgjük megakadályozza őket abban, hogy beismerjék saját igaztalan voltukat. Csak az lesz igazzá, aki alázatosan meghajol Isten előtt.

"Vessétek el a hazugságot!" De hogyan vethetnénk el, ha fel sem ismerjük és ügyet sem vetünk rá? Vigyázzunk szavainkra és kérjük az igazság Lelkét, hogy intsen, valahányszor hamis érveket hozunk fel, büntessen meg, ha igaztalan szó csúszik ki a szánkon. 

- Milyen sokszor túlzunk és fontoskodunk! Csak azt említjük meg, ami előnyös és kedvező fényt vet ránk, a többit elhallgatjuk. 

Nem hazudunk kifejezetten, de megkerüljük az igazságot, nagyzolunk, kétértelműen beszélünk. Valamilyen mellékes okot megnevezünk, de a főokot elhallgatjuk, vagy pedig hallgatásunkkal a másikat hamis hitben hagyjuk, mert kellemetlen a dolgot tisztáznunk. 

Hányszor visszatartjuk az igazságot emberfélelemből vagy nem mondunk igazat, hogy tessünk embereknek. 

Ha Jézus Lelke ezekhez hasonló hamisságokat fed fel bennünk, üdvös azt nyíltan bevallani:

 "Nem mondtam igazat!" Vagy: "Elhallgatással vétkeztem az igazság ellen." 

Az ilyesmit persze nehezen vesszük ajkunkra; mélyen megszégyenítő, de biztos eszköz arra, 

hogy a hamis látszattól megszabaduljunk.

Elsősorban az Úr előtt alázkodjunk meg mélyen, ha hamisságon kapjuk magunkat és keressünk megtisztulást Jézus vérében. A hazugság másokkal kapcsolatban azért olyan utálatos, mert megöli a bizalmat és a szívélyes testvéri érintkezést. A hazug ember kiközösíti magát a gyülekezetből. 

Az apostol kifejezetten hozzáteszi: "mert egymásnak tagjai vagyunk." 

- A nem őszinte lelkület szétválaszt, az igazság összekapcsol, ezért: vessétek el a hazugságot!