KÜZDELEM a SZABADSÁG MEGŐRZÉSÉÉRT❣️

,,Minden szabad nekem, de rajtam semminek se legyen hatalma. " (1 Kor 6, 12)

"Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek." Természetünk szerint mindannyian ebben a szégyenletes rabszolgaságban vagyunk. Csak Krisztus teremt szabad embereket, akik fölött nincs más úr, csak az Isten. Minden más szabadság csak látszatszabadság, hamis csillogású szolgaság.
De nemcsak a szenvedélyek kötöznek meg! Van sok ártatlan, talán a maga nemében értékes és fontos dolog, amelyek azonban mégis elvonnak Istentől és megfosztanak szabadságunktól. 

Sokan úgy vélik, addig dohányoznak, amíg akarnak, pedig tévednek; megkötözi őket a dohányzás.
A mindennapi kenyér "nem lesz szenvedélyünkké, de különben bármilyen élvezeti cikk úrrá lehet rajtunk.
Pál tud olyan keresztyénekről, akiknek istenük a hasuk.
- Mindennapos munkánk Isten akarata, de a munka is leigázhat és rabszolgájává lehetünk. 

Az egészség érték, vigyázzunk rá, de ha túlságosan aggódunk egészségünkért, ez is bilincsbe verhet.
A gyermek Isten ajándéka, de milyen könnyen megtörténhet, hogy parancsolója lesz szüleinek.
Nekem, Isten gyermekének, minden meg van engedve, de semmi nem tarthat fogva. 

A hívő ember mindenek felett úr, de könnyen a dolgok alá kerülhet, ahelyett hogy királyi szabadságban felettük állna!
Aki meg akar maradni abban a szabadságban, amire Krisztus felszabadította (Gal. 5, 1), annak naponta harcolnia kell, hogy semmi ki ne szorítsa az Úr Jézust. 

Mert csak akkor vagyunk szabadok, ha Istent imádjuk és csak neki szolgálunk.

Két dolog szükséges ehhez a harchoz:
1. Őszinteség. A Szentlélek int minket, ha a szívünk valamihez nagyon odatapad. 

Hallgass rá, ne magyarázkodj, valld be, hogy meg vagy kötözve.
2. Határozottság. Sok mindenről határozottan le kell mondanunk, meg kell tagadnunk magunkat.
A legértékesebb dolog is csapdává válhat.
Nincs szükségünk arra, hogy mindenünk legyen és mindent élvezzünk.
Adjunk át mindent az Úrnak. Ami fogva tartja szívünket és újra meg újra erőt vesz rajta, azt dobjuk el, különben Isten sokkal radikálisabban távolítja majd el.
"De mindenekben diadalmaskodunk őáltala, aki minket szeretett."
Az a szeretet, amely megszabadításunkért a legdrágább vételárat tette le, erőt ad arra is, hogy mindent odaadjunk, ami nem egyeztethető össze ezzel a szeretettel.

HARC a TISZTÁTALAN VÁGYAK ELLEN🌟

"🌟Takarítsátok el a régi kovászt! " - (1 Kor 5, 7) 

A régi kovász a pogány természet. A pogányság két alapbűne a fajtalanság és a kapzsiság. 

Mielőtt bármely hibától megszabadulhatnánk, felülről kell szabadulást kapnunk. 

Csak akkor tisztulhatunk meg alaposan, ha először Krisztus vére megtisztítja egész lényünket. 

Talán saját erőnkből is eltávolíthatjuk a gonosz hajtásokat, de ezzel soha nem juthatunk el a szív tisztaságáig. 

Ha a kegyelem által nem kerülünk át új talajba, eredménytelen fáradozás a bűnnel való harcunk. 

Ezért mondja az apostol: "Takarítsátok el a régi kovászt ... hiszen ti kovász nélkül valók vagytok!" 

Ez ellentmondásnak látszik, pedig nem az. 

Aki megragadja Jézus Krisztus kegyelmét és eggyé lesz vele, az új természet. 

A régi természetet azonban nem fújja el a szél. 

Megmozdulnak a vágyak és a kívánságok; erőlködnek hogy érvényesülhessenek, de már nem kell engednünk nekik (Róma 8, 12). 

Ha Jézus lelkének új hajtóereje visz előre, nem engedünk többé a test kívánságainak (Gal 5, 16). Kisöpörjük a régi kovászt azzal, hogy hitben magunkhoz öleljük azt az új természetet, amit Jézusban ajándékba kaptunk (Máté 11, 12). 

Az igazi hit nem álmatag, hanem hatalmas, erőteljes és munkálkodó valami. 

Teljes határozottsággal áll rá a győzelem talajára. 

Ha a gonosz kívánság hevesen támad, a hit így kiált fel: "Uram, segíts rajtam, tied vagyok, nem szolgáltathatod ki saját tulajdonodat!"

A győzelemhez fontos a harci gyorsaság. 

Ha a tisztátalan kívánság már talajra talált, fertőzése könnyen tovább terjed. 

Aki sokáig szolgált és sokszor engedett neki, annak akaratereje annyira meggyengülhet, hogy egyedül nem birkózik meg vele.

Aki ennyire a bűn hatalma alá került, az Jak 5, 16 szerint beszéljen egy hívő keresztyénnel: "Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért." 

Az Úr megáldja azt, aki megalázkodik az emberek előtt, és annak a szeretetét is, aki kiáll a megkötözöttért. A testi kívánságok hatalmasan felburjánzanak, ha a testet a szükségesen felül ápolgatjuk és pihentetjük (Róma 13, 14). 

A gonosz kívánság legyőzésére jó eszköz a munka és a mértékletesség. 

Újabb vereségek könnyen kishitűvé s kedvetlenné teszik az embert, de ne csüggedj! 

Magad miatt ugyan elcsüggedhetsz, de nem az Úr Jézus miatt. 

A tisztátalan kívánság mint a penész lepi be a szívet, de Jézus megtisztíthatja és dicsősége ragyogó tükrévé teheti.

 "💞Boldogok akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják❣️"

HARC a HARAG és GYŰLÖLKÖDÉS ELLEN🌟

,,🌟Vessétek el magatoktól a haragot, indulatosságot, gonoszságot,káromlást.,, (Kol 3, 8)

A gonoszt csak jóval lehet legyõzni: a tisztátalan gyönyöröket azzal,hogy az Úrban gyönyörködünk. 

A fösvénységet és kapzsiságot az adakozás készségével, bármennyire mást mond is az önzõ óember. 

Így a haragot, keserûséget, érzékenységet, viszálykodó természetet is csak úgy lehet levetkõzni, hogy mint Isten megkegyelmezett gyermekei, felöltözzük a szívbeli könyörületet, szívességet, alázatosságot, szelídséget és türelmet. 

Mindenekelõtt a büszke szívnek kell megalázkodni és meglágyulni az Õ meg nem érdemelt irgalma elõtt. 

Jézus báránytermészetére van szükségünk, hogy eredményesen harcolhassunk a harag feltörõ indulatai, a gyûlölködõ, bosszúálló lelkület, a keserûség és érzékenység, minden mérges szó és szidalom ellen, amelyek az óemberbõl törnek elõ.

Természetünk ezt az alapelvet vallja: „Kölcsönkenyér visszajár!" 

Ragadozó állat szunnyad bennünk. Amint ingerlik, kitör. 

Ez a gondolkozás élt Kainban és nemzedékében egyre jobban elburjánzott ez a lelkiség, amelynek semmi sem tetszik s amely mindenkivel szembeszáll, ha büszke énjét sérteni merik.

Dávid is bosszút akart állni Nábálon, aki érzékenyen megbántotta õt, de aztán megköszönte Istennek, hogy még idejében hozzáküldte Abigailt, aki lelkiismeretéhez szólt és megakadályozta, 

hogy vérontással terhelje magát (1 Sám 25, 32-33). 

Amíg azt hisszük, hogy igazunk van, ha haragszunk, ha engesztelhetetlenek, érzékenyek és dacosak vagyunk, addig nincs szabadulás ebbõl. 

Mindez elhordozhatatlan teherré kell váljon számunkra. 

Gondoljunk arra a szeretetre, amely számtalan mulasztásunkkal és hibánkkal együtt szüntelenül hordoz minket, akkor megszégyenülünk türelmetlenségünk miatt.

A sértések és mellõzések nevelésünkhöz tartoznak. 

A legjobb eszköz, hogy a szívünkben levõ tövistõl megszabaduljunk, ha Jézus szavát követjük: „Imádkozzatok azokért, akik bántanak és kergetnek titeket.

" Ha valakiért imádkozunk, azt a szívünkbe zárjuk, és végül elcsendesedik a szívünk, ha Jézus példája szerint mindent az igazságosan ítélõre hagyunk (1 Pét 2, 23).

Ha helyet adunk a haragnak, a keserûségnek és az engesztelhetetlenségnek, magunk szakítjuk el magunkat Isten szeretetétõl és a megbocsátó kegyelemtõl. 

Ezért hát el a szeretetlenséggel, indulattal, bántó szavakkal!

Harc a harag és gyűlölködés ellen❣️

"💞Vessétek el magatoktól a haragot, indulatosságot, gonoszságot,káromlást. "-(Kol 3, 8) 

A gonoszt csak jóval lehet legyőzni: a tisztátalan gyönyöröket azzal,hogy az Úrban gyönyörködünk. A fösvénységet és kapzsiságot az adakozás készségével, bármennyire mást mond is az önző óember. Így a haragot, keserűséget, érzékenységet, viszálykodó természetet is csak úgy lehet levetkőzni, hogy mint Isten megkegyelmezett gyermekei, felöltözzük a szívbeli könyörületet, szívességet, alázatosságot, szelídséget és türelmet. Mindenekelőtt a büszke szívnek kell megalázkodni és meglágyulni az Ő meg nem érdemelt irgalma előtt. Jézus báránytermészetére van szükségünk, hogy eredményesen harcolhassunk a harag feltörő indulatai, a gyűlölködő, bosszúálló lelkület, a keserűség és érzékenység, minden mérges szó és szidalom ellen, amelyek az óemberből törnek elő.

Természetünk ezt az alapelvet vallja: "Kölcsönkenyér visszajár!" Ragadozó állat szunnyad bennünk. Amint ingerlik, kitör. Ez a gondolkozás élt Kainban és nemzedékében egyre jobban elburjánzott ez a lelkiség, amelynek semmi sem tetszik s amely mindenkivel szembeszáll, ha büszke énjét sérteni merik. 

Dávid is bosszút akart állni Nábálon, aki érzékenyen megbántotta őt, de aztán megköszönte Istennek, hogy még idejében hozzáküldte Abigailt, aki lelkiismeretéhez szólt és megakadályozta, hogy vérontással terhelje magát (1 Sám 25, 32-33). 

Amíg azt hisszük, hogy igazunk van, ha haragszunk, ha engesztelhetetlenek, érzékenyek és dacosak vagyunk, addig nincs szabadulás ebből. Mindez elhordozhatatlan teherré kell váljon számunkra. Gondoljunk arra a szeretetre, amely számtalan mulasztásunkkal és hibánkkal együtt szüntelenül hordoz minket, akkor megszégyenülünk türelmetlenségünk miatt.

A sértések és mellőzések nevelésünkhöz tartoznak. A legjobb eszköz, hogy a szívünkben levő tövistől megszabaduljunk, ha Jézus szavát követjük: "Imádkozzatok azokért, akik bántanak és kergetnek titeket." Ha valakiért imádkozunk, azt a szívünkbe zárjuk, és végül elcsendesedik a szívünk, ha Jézus példája szerint mindent az igazságosan ítélőre hagyunk (1 Pét 2, 23). 

Ha helyet adunk a haragnak, a keserűségnek és az engesztelhetetlenségnek, magunk szakítjuk el magunkat Isten szeretetétől és a megbocsátó kegyelemtől. 

Ezért hát el a szeretetlenséggel, indulattal, bántó szavakkal!

HARC a KAPZSISÁG ELLEN❣️

"💞Öldököljétek meg a ... kapzsiságot, amely bálványimádás. "(Kol 3, 5) 

A testi ember test szerint gondolkozik (Róma 8, 5), de akiben Isten élete van és lelki ember, azt minden törekvés felfelé vonzza. Lehetetlen a földi gondolkozást legyőzni, amíg Isten Fia értelmet nem adhatott nekünk, hogy megismerjük az igazat (1 Ján 5, 20).
Csak ekkor szabadulunk meg a földi dolgokhoz való ragaszkodástól és tanulunk meg az élő Istenben bízni, aki megad nekünk mindent gazdagon (1 Tim 6, 17).
Ha Krisztussal meghaltunk a világnak, akkor teljes buzgósággal keressük azt, ami odafelvaló!
Folyamatosan öldököljük meg magunkban a pénzszeretetet és a kapzsiságot, amire nézve Jézus szabadulást hozott.
Pál sokakról tudott, akiket a pénz szerelme eltávolított a hittől és sok fájdalommal szegezték át magukat (1 Tim 6, 10).
Mert ha valaki egyszer megízlelte az Úr jóságát és mégis boldogtalan, ez csak azért van, mert belekeveredett földi törekvésekbe. Minél mélyebben merül bele az ember a földi dolgokba, annál erősebb benne a földi gondolkodás.
És minél inkább elmerül Istenben és minél többet foglalkozik az Ő dolgaival, annál inkább növekszik benne a mennyei gondolkodás. - Olyan a természetünk, hogy magunkhoz ragadnánk mindent, amit csak lehet; Isten jellemvonása az adás. A legdrágábbat adta oda ennek a hálátlan világnak. Isten Fia önmagát és mindenét odaáldozta értünk.
Aki megtapasztalja magán Istennek ezt az ajándékozó szeretetét, új emberré lesz, olyanná, aki maga is képes adni.
A thessalonikai és filippibeli keresztyének Isten kegyelme által olyan örömmel adakoztak, hogy szinte zavarba hozták az apostolt. Jeruzsálemi testvéreik szorultságának megkönnyítésére erejükön felül adtak (2 Kor 8, 1-3).
Isten gyermekei megértik az Ige szavát: Jobb adni, mint venni!
A jókedvű adakozót szereti az Isten és megáldja.
Az ilyen ember megtapasztalja az Igét:
"Adjatok és nektek is adatik. Jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak majd az öletekbe" (Luk 6, 38).
Aki fösvény és nem tud adni, ne gondolja, hogy Isten gyermeke, mert megcsalja magát. 

Talán valamikor kapott már kegyelmet, de letért Isten útjáról, mivel újra elfoglalta szívét a pénzszeretet.
A kapzsiság és fösvénység bálványozás.
Aki a mammonnak szolgál, bálványimádó (Ef 5, 5).
A fösvénység szívesen ölt kegyes ruhát, pedig a pénz embere Isten ellensége.

HARC a HAZUGSÁG ELLEN❣️

"💞Vessétek el a hazugságot, szóljatok igazat ki-ki az ő felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk. "- (Ef 4, 25) 

Az óember keresztül-kasul hazug. Becsapja önmagát és másokat is. 

A látszatok világában mozog, minden törekvése az értelmetlen becsvágy, a semmitérő birtoklási vágy és a hiábavaló világi kívánság. Valaminek képzeli magát, holott semmi. 

Csak ha levetkőztük az óembert az Úr Jézusban való hitben, tudunk minden mást is letenni, 

ami az ő területébe vág. És ebben első a hazugság. 

Rátapad az emberre mint valami sötét árnyék. Természete szerint mindenki hajlamos arra, 

hogy hibáit letagadja. 

Megtérni azt jelenti: igazzá lenni. Vannak emberek, akik általában utálják a hazugságot és szégyellnék magukat, ha másokat becsapnának, de gőgjük megakadályozza őket abban, hogy beismerjék saját igaztalan voltukat. Csak az lesz igazzá, aki alázatosan meghajol Isten előtt.

"Vessétek el a hazugságot!" De hogyan vethetnénk el, ha fel sem ismerjük és ügyet sem vetünk rá? Vigyázzunk szavainkra és kérjük az igazság Lelkét, hogy intsen, valahányszor hamis érveket hozunk fel, büntessen meg, ha igaztalan szó csúszik ki a szánkon. 

- Milyen sokszor túlzunk és fontoskodunk! Csak azt említjük meg, ami előnyös és kedvező fényt vet ránk, a többit elhallgatjuk. 

Nem hazudunk kifejezetten, de megkerüljük az igazságot, nagyzolunk, kétértelműen beszélünk. Valamilyen mellékes okot megnevezünk, de a főokot elhallgatjuk, vagy pedig hallgatásunkkal a másikat hamis hitben hagyjuk, mert kellemetlen a dolgot tisztáznunk. 

Hányszor visszatartjuk az igazságot emberfélelemből vagy nem mondunk igazat, hogy tessünk embereknek. 

Ha Jézus Lelke ezekhez hasonló hamisságokat fed fel bennünk, üdvös azt nyíltan bevallani:

 "Nem mondtam igazat!" Vagy: "Elhallgatással vétkeztem az igazság ellen." 

Az ilyesmit persze nehezen vesszük ajkunkra; mélyen megszégyenítő, de biztos eszköz arra, 

hogy a hamis látszattól megszabaduljunk.

Elsősorban az Úr előtt alázkodjunk meg mélyen, ha hamisságon kapjuk magunkat és keressünk megtisztulást Jézus vérében. A hazugság másokkal kapcsolatban azért olyan utálatos, mert megöli a bizalmat és a szívélyes testvéri érintkezést. A hazug ember kiközösíti magát a gyülekezetből. 

Az apostol kifejezetten hozzáteszi: "mert egymásnak tagjai vagyunk." 

- A nem őszinte lelkület szétválaszt, az igazság összekapcsol, ezért: vessétek el a hazugságot!

NE A LEVEGŐT VAGDOSD❣️

"💞Úgy küzdök, mint aki nem levegőt vagdos. "-(1 Kor 9, 26) 

Ha túljutottunk a megtérés harcán, még nem vagyunk túl a küzdelmeken.
Most az Isten kegyelme által elnyert helyünket kell megtartanunk.
A gonosz ugyan legyőzött ellenség, de a győzelmet mindig újra meg kell ragadnunk hitben.
Pál apostol eltalálta az ellenséget, nem a levegőt vagdosta.

Nem mellé csapott, mint sokan, akik csak látszatra vívnak és nem akarják megadni óemberüknek a halálos döfést. Pál kíméletlen volt saját teste ellen. 

"Megsanyargatom (szó szerint: öklözöm) testemet." Nem volt elnéző és kíméletes a testével, 

hanem szigorú és könyörtelen. 

Nem uralkodhatott rajta többé a test. Pál megfékezte és lekötözte, hogy szolgai helyére utasítsa vissza, ahová való. A test csak eszköze a léleknek, nem szabad uralkodnia felette.

 "Segíts Uram, hogy a testem ne okozzon kárt a lelkemnek" - imádkozott egyszer valaki. 

A testi szükségletek és igények kielégítése nem kerülhet első helyre. 

Ha testünket a szükséges mértéken túl ápolgatjuk, érzékivé, mindenféle kívánság és élvezet táptalajává válik.

Legyünk szigorúak testünkkel és egész óemberünkkel szemben, aki semmi áron nem akar meghalni; ellenkezik, kér, könyörög. Legyünk határozottak: a testünk részéről legnagyobb veszély az élvezetvágy. Sokak számára el van zárva e felé az út, kevesen élhetnek nagy bőségben, a legtöbben szűkös körülményekre vannak ítélve. 

Most csak az a kérdés, hogyan viseli el az ember a szűkölködést. 

Ha élvezetvágy él benne, nincs ínyére a sovány eledel. 

A nemi ösztön is sok alkalmat ad a szakadatlan harcra. 

Nehogy legyőzzön és veszélyes utakra vonjon, amelyek mocsárban és szakadékban végződnek!

 Itt határozottnak és kérlelhetetlennek kell lennünk. 

Ha mindjárt az elején nem állunk ellent, csakhamar beleveszünk a bűnbe.

Természetesen az apostol nem a saját erejéből állt ellent olyan kímélet nélkül saját testének, 

hanem Jézus szeretetének erejében, amely betöltötte a szívét.

Nem képzelte magát mégsem hősnek, aki lenézhet másokat és aki elől a gyengék félelemmel visszahúzódnak. 

Tudatában volt saját gyengeségének; minden erőtelen testvérhez lehajolt, együttérzett velük. 

Legyünk szigorúak önmagunkkal szemben, szelídek és szeretetteljesek másokkal szemben!

Ilyenek a kegyelem talaján álló hősök, ellentétben a saját erejükből harcolókkal.