SÚLYÚS BUKÁS❣️

"💞Péter elkezdett átkozódni és esküdözni: nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek."
(Márk 14, 71)

Ilyen mélyre eshetnek Jézus tanítványai! Néhány órával előbb még bizonygatta: kész vagyok veled a halálba menni - most pedig megtagadja Jézust.
Azt állítja, hogy nem ismeri, tudni sem akar róla, átkozza magát és hamisan esküszik.
Hogyan lehet ilyen rövid idő alatt ilyen nagyot esni?
Péter bízott az érzéseiben, a szíve hangulatában, amely olyan melegen dobogott Mesteréért.
Nem hitt Jézus szavának:
Most nem jöhetsz utánam! Mindenre képesnek tartotta magát és elbukott. Belekeveredett a gonosz bandába a főpap udvarában és melegedett a tüzük mellett.

Ha hivatásunk folytán kerülünk istentelenek társaságába, akkor bízhatunk az Úrban, hogy sértetlenül megőriz minket.
De komolyan kell keresnünk az Ő védelmét, engednünk kell, hogy felfegyverezzen és oltalmazzon, amikor olyan emberek közé megyünk, akik semmit sem akarnak tudni Istenről. 

Tapasztaltuk már, hogy a hitetlen környezet gyengít és lehúz? - Minden embernek van valamilyen lelki atmoszférája. Isten gyermekei mennyei levegőt hordoznak, köztük megerősödünk és felfrissülünk.
A világ embere sokszor pokoli légkört áraszt, s ha ilyenek vesznek körül, nem könnyű szilárdan megállnunk.
- Péter elbukott; aztán elbukott másodszor és harmadszor is! Péter egyre mélyebbre zuhant, megátkozta saját magát, ha nem igaz, amit mond. Hazudott! - Nem dobunk rá követ, mert aki ismeri saját magát, az tudja hogy az ember minden rosszra képes, ha az Úr erős keze meg nem tartja hit által.
Még az is lehetséges, hogy egyazon órában a lelki felemelkedettség magaslatán az Úrnak elkötelezve magunkat, kész vagyunk érte meghalni, de kész vagyunk megtagadni is Őt. 

Ne higgy a szívednek!
Aki a szívére bízza magát, az balga. Csak az Úrban bízzál, önmagaddal szemben légy bizalmatlan.

Péter bukása a mi vigasztalásunkra van feljegyezve.
Vajon mi mindig hűségesek voltunk?
Soha nem tagadtuk meg az Urat? Megálltunk a próbákban?
Soha nem volt vereségünk a hit harcában?
- Egyikünk sem hős, ha magunkra maradunk.
A test erőtelen, csak az Úrban, az Igébe vetett hitben lehetünk erősek. 

Vereségeken át visz az út, míg teljesen megszabadulunk gőgös önbizalmunktól.

LELKI MÁMOROSSÁG❣️

"A részegek éjjel részegednek meg. " - (1 Thess 5, 7)

Amíg az ember az Istentől való elszakadottság éjszakájában él, olyan, mint aki mámoros.
Nem látja világosan a dolgokat, nincs józan ítélőképessége.

Elfeledkezik mindenről, ha elkapja a harag, vagy a kívánság fellobban benne. 

Nem gondol a szomorú következményekre, sem súlyos felelősségére. Engedi, hogy magával ragadja a mámor, és a pusztulásba rohan. 

Ha azután már késő, akkor fájdalmas kijózanodással ébred rá a valóságra. Éppen így ködösít el a gond is. Rémületbe hajt, úgy hogy az ember nincs is igazán magánál. 

A gőgösség, elbizakodottság is olyan mint a köd, körülfogja a lelket. 

Az ember önmagával van eltelve, álmodozik a saját nagyságáról, ügyességéről és kiválóságáról. Önmagával kapcsolatban elvesztette józan ítélőképességét.

Hamis lélek csapja be, a hízelgők csak fokozzák rossz állapotát, annyira, hogy szinte a talajt is elveszti a lába alól. - Néha egy egész népet elfog a gőg. 

A jelszavaknak félelmetes hatalmuk van, mégha nincs is bölcsesség bennük. 

A korszellem szinte varázslatos igézete alatt tartja az emberek lelkét.

A Biblia lerántja a leplet mindenről és megmutatja az ilyen mámorosság sátáni eredetét. 

A démoni hatalmak egész tömegeket elvakíthatnak és majd isznak Isten haragja mámoros kelyhéből, aki odaadja őket a sátáni befolyásnak, hogy napról napra a tévelygést tartsák igazságnak és a gonosztettet erényként dicsőítsék.

Csak egy mód van rá, hogy kijussunk a lelki ittasság állapotából: az igazság Igéje! 

Aki hallgat rá, józanná lesz. Az Igében a Szentlélek munkálkodik és ha Ő befolyásolhatja az embert, akkor az magához tér, világosan és értelmesen gondolkodik, mint az a megszállott, aki azután Jézus lábainál ült, miután meggyógyult (Lk 8, 35). 

A világ ugyan az igazi hívőt rajongónak, túlzónak és józantalannak tartja, de valójában a világ szelleme teszi az embert bolonddá és rajongóvá. 

Önmaguktól várnak mindent, azt hiszik, hogy felfelé haladnak, holott lefelé zuhannak. 

Azt remélik, hogy az emberiség a külső körülmények megjavítása által is megteremtheti a boldogság állapotát, megtérés és a gondolkodás megváltoztatása nélkül is. 

Úgy vélik, az emberek csak azért rosszak, mert rosszul megy a soruk. Mindez józantalanság!

LELKI ÉBERSÉG❣️

,,💞Legyünk éberek! Mert az alvók éjjel alusznak ... mi azonban a nappal fiai vagyunk.,, 

(1 Thess 5, 6-8)

Nem vagyunk a sötétség emberei, hanem a nappal fiai - mondja az apostol. 

Ezért éberség illik hozzánk. 

Ha egyszer nappal lett életedben, legyen vége az alvásnak! 

Ha a mi hajnalcsillagunk, Jézus Krisztus, felkelt a szívünkben, akkor virrad, nappalodik. 

Nyissuk fel hitünk szemét, hadd áradjon be a lélekbe a világosság és ragyogja be bensõnk minden kamrácskáját, míg a sötétség legutolsó maradványa is eltûnik. 

Most már tartsd nyitva a szemedet! Elõször is Jézusra nézz! 

Az ébrenlétben egyrészt nyitva tartjuk a szemünket, hogy felismerjük a fenyegetõ veszélyeket és kísértéseket, másrészt mindig az Úron pihen tekintetünk.

A felébredt hívõ ember elmondhatja: „Szemeim mindig az Úrra néznek, mert Õ húzza ki a tõrbõl (csapdából) lábamat" (Zsolt 25, 15). 

Ébren lenni azt jelenti: Az Úr Krisztus jelenlétében maradni. „Járj énelõttem!"

 - „Õ mindig szemeim elõtt van" - mondja Dávid. 

Az egyszerû, õszinte szem kétfelé kacsintgatás nélkül egyedül Jézusra néz. 

Ha álmosak vagyunk, akkor a szemünk zavaros is. 

Az álmos elõtt minden ide-oda libeg, végül egészen lecsukódik a szeme.

 - Ha Jézust elveszítjük szemünk elõl, ki vagyunk téve minden veszélynek.

 Csak az Õ világosságában látjuk meg ellenségeinket is. Felismerjük a közeledõ kísértést és vigyázunk különösen érzékeny pontjainkra, ahol könnyen sebezhetõk vagyunk.

Ha az ellenség támad, Jézushoz meneküljünk, az Õ karjaiban biztonságban vagyunk.

Az elalvás veszélye nagy. Álmos vagy alvó keresztyénekkel vagyunk körülvéve. 

Az álmosság lelke ragadós. Könnyen elõtérbe tolakszik a földi érdek; a világ csalogatása megvesztegetõen és álmosítóan hat lelki szemünkre. Észrevétlenül közönyösebbé leszünk. 

Az Úr Jézus már nem áll olyan világosan lelki szemeink elõtt. 

Tekintetünk meghomályosodik, elfátyolozódik és így az ellenségnek több hatalma van arra, 

hogy észrevétlenül ránk törjön és elbuktasson. - Legyünk hát éberek! 

Gyakoroljuk magunkat abban, hogy szüntelenül Jézusra nézünk és az Õ világosságát engedjük be a szívünkbe! 

Ne rejtõzzünk el soha az Õ szeme elõl! 

Ne kerüljük ki tekintetét akkor sem, amikor vádlón néz ránk. 

Álljunk ellene naponta az álmosító hatalmaknak!

 „Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az Úr, amikor visszajön!"

ELŐRE a MEGSZENTELŐDÉSBEN❣️

"💞Tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki szennytől és Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket. " (2 Kor 7, 1)

A második korinthusi levél 6. fejezetének nagy ígéretei indítsanak erőteljesen a megszentelődésre!
A megtisztulás eszköze Jézus vére. 

Ha a lélek e vérben bízva alapvető megtisztuláson ment át, akkor őrizze meg magát tisztán. 

A mázoló kabátján néhány folttal több nem jelent semmit, de ha új és nemrégen kitisztított ruhát viselünk, arra vigyázunk, mert a legkisebb folt is zavaró rajta. 

A megszentelt keresztyén is tartsa tisztán belső ruháját, amit Jézus vérében megmosott! 

Isten gyermekeinek a lelkét is eltorzítja a bűn. 

Érvényre jutnak még bennük is a testi bűnök: tisztátalanság és mértéktelenség; és a szellemi jellegűek, mint az irigység, gyűlölködés, szeretetlen ítélkezés, hamisság, érzékenykedés, akaratosság, önfejűség.

Legyenek mások a hívők, mint a meg nem tért emberek! 

Azok ugyanis egyre mélyebbre jutnak a tisztátalanságba, mert megtűrik a szennyet. 

A Bárány vérében megtisztult lélek azonban nem vak, látja foltjait és utálatosnak érzi azokat. 

Nem is nyugszik, míg meg nem szabadult tőlük. 

Egyre előbbre jut a megszentelődésben, nem áll meg! 

Sajnos, mégis elég sok olyan hívő ember van, akiknél nincs előrehaladás, még mindig a régi utakon járnak.

Pál apostol szüntelenül futott, nem volt megállása. Így kell előrehaladnunk a megszentelődésben. 

Aki nem törekszik tökéletességre, az visszaesik, eltompul és elhal. 

Megszokja régi hibáit, beletörődik, elfogadja a megjegyzést: "Mindenkinek megvan a gyenge oldala." Ezeket cipeli magával, mintha elkerülhetetlenül szükséges lenne és elszárad, ahelyett hogy lelki élete naponként gyökeréig megújulna. 

Vegyük komolyan ezt a figyelmeztetést: "Isten félelmében vigyük véghez a megszentelődésünket!" 

Ne álljunk meg félúton, ne elégedjünk meg gyatra részeredményekkel!

Isten adja az erejét: engedd magadba hatolni! Az Úr Jézus minden hibát, minden bűnt le tud győzni. Még régi, megrögzött szokások, kedvenc bűnök, vérmérsékleti hibák alól is felszabadít! 

Harcold meg te is Jákób harcát: "Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem!" 

Ne add át magad a gonosz szokásoknak, mintha ennek úgy kellene lenni!
Ne vigasztalódj másokkal, hogy ők sem különbek. Hatolj előre a hit és imádság harcában! 

Sokan futnak ugyan, de nem teljes odaadással. Csak egy nyeri el a jutalmat!

Elõre a megszentelõdésben❣️

,,Tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki szennytõl és Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelõdésünket.,,- (2 Kor 7, 1)

A második korinthusi levél 6. fejezetének nagy ígéretei indítsanak erõteljesen a megszentelõdésre! A megtisztulás eszköze Jézus vére. Ha a lélek e vérben bízva alapvetõ megtisztuláson ment át, akkor õrizze meg magát tisztán. A mázoló kabátján néhány folttal több nem jelent semmit, de ha új és nemrégen kitisztított ruhát viselünk, arra vigyázunk, mert a legkisebb folt is zavaró rajta. A megszentelt keresztyén is tartsa tisztán belsõ ruháját, amit Jézus vérében megmosott! Isten gyermekeinek a lelkét is eltorzítja a bûn. Érvényre jutnak még bennük is a testi bûnök: tisztátalanság és mértéktelenség; és a szellemi jellegûek, mint az irigység, gyûlölködés, szeretetlen ítélkezés, hamisság, érzékenykedés, akaratosság, önfejûség.

Legyenek mások a hívõk, mint a meg nem tért emberek! Azok ugyanis egyre mélyebbre jutnak a tisztátalanságba, mert megtûrik a szennyet. A Bárány vérében megtisztult lélek azonban nem vak, látja foltjait és utálatosnak érzi azokat. Nem is nyugszik, míg meg nem szabadult tõlük. Egyre elõbbre jut a megszentelõdésben, nem áll meg! Sajnos, mégis elég sok olyan hívõ ember van, akiknél nincs elõrehaladás, még mindig a régi utakon járnak.

Pál apostol szüntelenül futott, nem volt megállása. Így kell elõrehaladnunk a megszentelõdésben. Aki nem törekszik tökéletességre, az visszaesik, eltompul és elhal. Megszokja régi hibáit, beletörõdik, elfogadja a megjegyzést: „Mindenkinek megvan a gyenge oldala." Ezeket cipeli magával, mintha elkerülhetetlenül szükséges lenne és elszárad, ahelyett hogy lelki élete naponként gyökeréig megújulna. Vegyük komolyan ezt a figyelmeztetést: „Isten félelmében vigyük véghez a megszentelõdésünket!" Ne álljunk meg félúton, ne elégedjünk meg gyatra részeredményekkel!

Isten adja az erejét: engedd magadba hatolni! Az Úr Jézus minden hibát, minden bûnt le tud gyõzni. Még régi, megrögzött szokások, kedvenc bûnök, vérmérsékleti hibák alól is felszabadít! Harcold meg te is Jákób harcát: „Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem!" Ne add át magad a gonosz szokásoknak, mintha ennek úgy kellene lenni! Ne vigasztalódj másokkal, hogy õk sem különbek. Hatolj elõre a hit és imádság harcában! Sokan futnak ugyan, de nem teljes odaadással. Csak egy nyeri el a jutalmat!

LELKI JÓZANSÁG❣️

,,💞Mint józanok ... ,,- (1 Péter 1, 13)

Péter elsõ levelében háromszor szólítja fel olvasóit a józanságra. Megvolt rá az oka. 

Fájdalmasan tapasztalta saját magán, mit jelent, ha valaki elveszíti józanságát. 

Mivel Jézus intõ szava nem tudta õt józanságra bírni és inkább saját szíve érzéseiben bízott, ezért mélyre esett. 

Most már felismerte, micsoda szakadékok rejtõznek az ember szívében és mennyire nem józanul gondolkodunk, ha szívünk hangulatainak és elképzeléseinek jobban hiszünk, mint Isten Igéjének. 

Józan ember az, aki semmit sem vár önmagától, hanem mindent az Úrtól; aki felismeri romlott szívét és belátja, hogy azonnal képes minden rosszra, amint az Úr leveszi róla a kezét. 

Józan ember az, aki nem önmagának, hanem Isten Lelkének enged, az Õ Igéje alapján él. 

Szívünket egyedül a kegyelem erõsíti meg, különben ide-oda ingadozik, mint a nádszál.

Legyetek józanok! Az apostol azokhoz intézi ezt a felhívást, akik már egyszer kijózanodtak Isten Igéje által. 

Most meg kell maradniok a józanságban. Nem valami elméleti, hideg és értelmi magatartás ez, mert az ilyen józanság a szeretet buzgóságát, a szent lelkesedést rajongásnak tartja. 

Vannak idõsebb keresztyének, akik lanyhák, lágymelegek; szívükben nem a szent tûz jólesõ feltisztultsága ég. 

Akkor vagyunk teljesen józanok, ha egészen megtölthet a Szentlélek; ha Jézus szeretete tölt be úgy, hogy önmagunkról és minden másról elfeledkezünk, amikor Isten gazdag kincseiben örvendezünk.

Hatoljunk bele egyre jobban a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségbe; mindenekelõtt az igazság Igéjének a mélységébe, hogy józanok lehessünk! 

Az Ige megtanít helyesen értékelni korunk eseményeit, jelenségeit. 

Akkor nem kiáltozunk együtt a világgal, nem álmélkodunk azon, amit a világ megcsodál, s nem rajongunk az emberiség nagy eredményeiért és a világbékéért. 

Nem férkõzik hozzánk mindenféle idegen tanítás sem, amit a gõgös ember talál ki. 

Mert a gõg a józantalanság forrása, az alázatosság azonban józanná tesz. 

A legtöbb tévtanítás rejtett elbizakodottságból, gõgbõl fakad. 

Különlegeset, rendkívülit akarnak adni és hallani, és így egészségtelen, nem józan utakra tévednek. 

Pál apostol a megtérést és a hitet mindig a középpontba állította: ez józanság! 

Aki ebben marad, az nem esik bele abba a veszélybe, hogy ingadozóvá válik és elesik kábultságában.

ÉRZÉKENYSÉG A BŰN IRÁNT❣️

"Tisztátalant ne érintsetek. "- (2 Kor 6, 17)

A tisztátalansággal naponta találkozunk. 

Szemünk sokszor olyan dolgokat lát, amelyek tisztátalan, sóvárgó gondolatokat keltenek. 

Mennyi szennyes, istentelen beszéd hatol fülünkbe! 

Ezt nem akadályozhatjuk meg. 

De a tisztátalanságot érintenünk nem szabad. 

Az Ige eredeti szövegében a "megérinteni" szó azt is jelenti: valamire rátapadni vagy kedveskedve megérinteni. 

Ez történhet tekintetünkkel vagy gondolatainkkal. 

Nemcsak nagyobb beszennyeződéstől kell őrizkednünk; kerülnünk kell még a szemek finom játékát is. Gondolatainkat és képzeletünket ne engedjük át tisztátalan dolgoknak.

Nagy különbség, hogy valamit észreveszünk csak, vagy rá is tapad a szemünk. 

Így van ez a fülünkkel is: lehet dolgokat meg nem hallani. 

Ne engedjük be magunkba a romlott, sikamlós szavakat! 

Ki szívja be szívesen a fertőzött levegőt? 

A romlott szív azonban élvezi a rothadt szagot. 

 Szennyes folyadék érintésétől piszkosak leszünk, így a szív is beszennyeződik, ha átadja magát a féktelen fantáziának és gonosz gondolatoknak. Akinek tisztaságérzéke van, az óvja ruháit. 

Ha vigyázatlanságból folt esik rá, nem nyugszik addig, amíg ki nem tisztítja. 

Tisztátalan emberek nem is látják már a foltokat; szemük megszokta a piszkot. 

Néhány folttal több vagy kevesebb, nem számít. Ha szívünk tisztára van mosva a Bárány vérében, érzékenyek vagyunk a foltokra. 

Bárcsak megmaradna ez a finom érzékenységünk, sőt egyre inkább fokozódna! 

Akkor minden beszennyeződést tőlünk telhetően kikerülünk, és ha beszennyeződtünk, elviselhetetlennek érezzük és nem nyugszunk, amíg a Bárány vére meg nem tisztított. 

Ha azonban hagyjuk, tovább terjed és mélyre hatol, mint a rozsdafolt. 

Egyre tompábbak és közönyösebbek leszünk s végül már nem zavarnak a foltok. 

Legfeljebb csak akkor kínos, ha mások látják. 

A rejtett foltok, amiket csak Isten lát, már nem bántanak minket.

Mint ahogyan a pók ezer szállal szövi körül a legyet, amit hálójába fogott, ugyanúgy tesz az ellenség azzal a lélekkel, aki lanyha és hanyag a megszentelődésben. 

Minden beszennyeződés hatalmat ad neki a lélek felett, és az ilyeneket még inkább kábítja és befonja, míg meg nem fojtja. 

Légy éber! Ha teljesen elszakadunk minden tisztátalantól, akkor "magamhoz fogadlak titeket" - mondja az Úr.