FOLYTONOS ELVETÉS❣️

"💞Vessétek el magatoktól ti is mindezeket: haragot, indulatosságot, gonoszságot, káromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. "- (Kol 3, 8)

"Aki egy ponton vét a törvény ellen, az egésznek megrontásában bűnös" - mondja a Szentírás.

 - A fent idézett bűnök a szeretetlenség bűnei, amelyek elbizakodottságunkból vagy önző énünkből fakadnak. Vannak bűnök, amelyek még a hívőknél is gyakran előfordulnak: a harag és az indulatosság. Talán nem tör ki belőlünk nyíltan a felháborodás, de belül szinte forr a düh. 

Az ember türtőzteti magát és belül hasonlít a vulkánhoz. Sokan heves természetükre vagy megviselt idegeikre hivatkoznak. Igaz, hogy a felinduláshoz és türelmetlenséghez kedvező alap az idegesség. Azonban nem az idegeink, nem is velünk született hevességünk az oka ennek - még a kiállhatatlan emberek és körülmények sem. Nem ezek tesznek rosszá, hanem csak előhívják belőlünk a rosszat.

Minden rosszindulatú, szeretetlen magatartást "gonosznak" mond a Biblia. 

A gonoszsághoz tartozik a makacsság és engesztelhetetlenség, az irigység és ellenkezés, minden rejtett rosszakarat is. 

A gonoszság éreztetni akarja a másikkal, hogy valami ellenére van. Sötét arcot vág, sértődötten néz. 

A gonoszságból származik a szitok és minden csúnya beszéd.

A "káromlások" alatt nem istenkáromlást kell érteni, hanem szidalmakat, sértő szavakat, amelyeket az ember bosszúságában vet oda a másiknak. "Gyalázatos beszéd" a csúnya, közönséges kifejezések. 

A hívők ajkára csak kedves szavak illenek, amiket jól esik hallani. 

Mindenekelőtt azonban Isten dicsérete és a hálaadás. Egy szájból ne jöjjön ki áldás és átok, mint ahogyan egy forrásból nem fakadhat édes és keserű.

Legyen ezért jelszavunk: elhagyni, elvetni minden gonoszt! 

Ezek nem engedik, hogy az Istenben való élet megerősádjék; átokként telepednek rá a lélekre. 

Olyan hibákat, bűnöket vetünk el, amelyek megszégyenítenek minket és mélységesen fájnak. Jézus iskolájában újra és újra új bűnbánaton megyünk át. 

Aki könnyen átsiklik a bűnein, ismételten beleesik azokba. 

De aki szenved miattuk, akinek elviselhetetlen és terhes, elveti, elhagyja azokat. 

Jézus veszi el és szabadít meg bűneinktől, ha elhatározzuk, hogy eldobjuk őket és könyörgő imádsággal elébe tárjuk ezeket.

🌟ALAPOS TISZTOGATÁS! 1-2.rész❣️

"💞Bátorságosak legyetek, kezeteket le ne eresszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van. És Asa elpusztította Júda és Benjámin földjén mind a bálványokat. "

(2 Krónika 15, 7-8)

Asa, Júda királya, szépen kezdte pályafutását: megtisztította az országot a bálványimádás utálatosságától. Az Úr meghallgatta hitből mondott imádságát és győzelmet adott neki a túlerőben levő hadsereggel szemben. És most ez a prófétai szó hangzik felé: "Légy bátorságban - fogadd el a felkínált kegyelmet - légy erős és határozott!" Asa elpusztította az utálatosságokat. 

Először mindig a sötét múltat kell felszámolni. Asa király már régebben elkezdte, de most alaposan kitakarított minden tisztátalanságot. - A közéletből egy-egy ember nem tudja eltávolítani a visszásságokat. Minden hívő keresztyén sóhajtozik a meglévő sok rossz miatt. 

Ha a határozott keresztyének és minden komoly gondolkodású ember erősen összefogna, akkor a közéletből is sok utálatosságot lehetne kiküszöbölni. 

De hiányoznak a bátor és kitartó elöljárók, vezetők. 

Lassanként megszokják a rosszat. Az Úr Jézus példája megmutatja, mit vihet véghez az egyes ember. Egyszerre megszüntette az adás-vevés utálatosságát a templomban azzal, hogy kiűzte a kufárokat. 

De nemcsak a közéletben, az otthonokban és a saját szívünkben is sok utálatosság van, amelyekkel szemben kíméletlenül kellene eljárnunk.

Megéri a fáradságot, hogy egyszer utánanézzünk, mi mindent mond a Biblia utálatosságnak. 

Például: "Ne találtassék teközötted ráolvasó, jövendőmondó, vagy jegymagyarázó, vagy aki a halottak után tudakozódik. Mert mind utálatos az Úrnak, aki ezeket cselekszi" (5 Móz 18, 10). 

Mennyi gonosz babona van még közöttünk: szerencsés és szerencsétlen napok vagy számok, betegségre ráolvasás, elköltözött lelkekkel való érintkezés (spiritizmus), kártyavetés stb. 

Félre mindezzel az utálatossággal!

Hamis mérleg, hamis mérték, becstelenség az üzleti életben, szintén utálatos a Biblia szerint. Gondoljunk csak az uzsoraárakra és a csempészésre!
A hazugságot és elbizakodottságot szintén utálatosnak nevezi a Biblia (Luk 16, 15).
Még az imádság is utálatos lehet Isten előtt bizonyos körülmények között.
Aki imádkozik, de fülét elfordítja és nem hallgat Isten akaratára, annak az imádsága utálatos
(Péld 28, 9).
Így a hitetlenek áldozata is utálatos Isten előtt. Ürítsünk ki, takarítsunk ki egyszer mindent alaposan!

Alapos tisztogatás (II.)

"💞És Asa megújította az Úr oltárát. És Asa anyját, Maákát is letette a trónról, hogy ne legyen királynő. "(2 Krónika 15, 8. 16)

Jahve oltárát a bálványimádás miatt elhanyagolták és romokban állt. Szívünk az Úr oltára kell legyen, de a bűn megszentségtelenítette. Ezen az oltáron szent tűznek kellene égnie, ehelyett azonban a tisztátalan vágyak tüzétől kialudt kráter lett. Az Úr Jézus áldozata által újra Isten templomává leszünk, szívünk pedig oltárrá lesz. Ehhez komolyan szánjuk oda magunkat!

A legnehezebb lépés Asa számára saját anyjának elmozdítása volt. Ezzel saját testébe vágott.

Mint anyakirálynő befolyásos tisztséget élvezett, azonban sajnos, bálványimádó volt.

Most a saját fia vetett véget ennek; bálványait megsemmisítette.

Bizonyára nagyon nehezére esett ez a fiúnak. Az embernek nem könnyű, hogy legközelebbi vérrokonával szemben kíméletlenül és határozottan állást foglaljon az igazság mellett. 

Jákób hamis kíméletből tűrte kedvenc feleségének, Rákhelnek a bálványait.

Csak akkor lépett közbe, amikor felülről komoly intést kapott (1 Móz 35).

Sokszor megfigyelhetjük, hogy szülők, különösen édesanyák, hamis engedékenységgel elrontják gyermekeik életét. Nem akarják elveszíteni gyermekeik szeretetét, nem akarják eltaszítani őket, inkább - mintha nem látnák, vagy nem tudnák az igazságot - sok mindent megtűrnek, amivel szemben komolyan fel kellene lépniök. 

A gyerekek irányítják a szülőket. Isten komolyan veszi, ha valaki apjáról vagy anyjáról, vagy testvéréről, gyermekéről azt mondja: "Nem ismerem őt!" (5 Móz 33, 9). 

A gyermekeknek nem használ, sőt csak árt nekik, ha gyengeségből mindent elnéznek nekik.

,,Boldog az az ember, aki rendíthetetlenül ragaszkodik az igazsághoz és azt keresztül is viszi.,,

(Gal 2, 5), mégha ez azzal a veszéllyel is járna, hogy elidegenülés következik be. 

Jobb egy időre mindent elveszteni és a végén mégis megnyerni. 

Amikor Asa saját anyját letette a trónról, vérzett a szíve és bizonyára anyjának is nagyon fájt ez. 

De ez volt az egyetlen út, hogy belátásra jusson, ha egyáltalán képes volt még rá. 

Nagy áldás van a rendületlen határozottságon. Amit pillanatnyilag elveszítünk, azt megnyerjük az örökkévalóságnak.

MINDEN VONALON SZENTEK❣️

,,💞Amint szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.,,

(1 Péter 1, 15)

Isten gyermekeinek nagy feladata, hogy minden magatartásukban szentnek találtassanak. 

Nem maguk produkálják a szentséget, hanem a kegyelembõl kapott szentségükbõl élnek. 

Elõször megszentelõdnek, azután bizonyíthatják is, hogy szentek lettek - napról napra kegyelembõl. Minden magatartásukban! Otthon és máshol. 

A házon kívül könnyebb szentként viselkedni, mint a házon belül, otthon. 

Az övéi között az ember könnyen szabadjára engedi magát és a magatartása nem Isten szerint való. 

Nem zabolázza meg a nyelvét és nem tartja meg Isten gyermekeihez illõ méltóságát. 

Szentnek lenni a házaséletben, ó, milyen nagy feladat ez! Isten szerint és nem a mi szentségtelen élvezeteink szerint érintkezni egymással fegyelemben és mértéktartással!

Gyermek a szülõvel, munkás a fõnökével szemben maradjon meg Isten szerinti vonalon az engedelmességben, tiszteletben és hûségben.

A hivatásban és üzleti életben is szentnek kell lennünk. 

A világ, amiben élünk, tele van becstelenséggel, lelkiismeretlenséggel, hazugsággal és csalással, ami megfertõzte az egész üzleti életet. 

Nem könnyû egészen másként viselkedni és az isteni parancsot véghezvinni. Isten gyermekeivel nem nehéz szentül érintkezni, õk erõsítik és kölcsönösen segítik egymást szent magatartásukban. 

De a világi,testi felfogású emberekkel szentül bánni csak úgy lehetséges, ha szakadatlanul kapcsolatban vagyunk Krisztussal, aki szentséggé lett nekünk. 

Nemcsak az emberek által látható, hanem egy rejtett, belsõ magatartásunk is van, amit csak az ellenõrizhet, aki belelát a szívbe is. 

Gondolatvilágunk, fantáziánk, érzelemvilágunk is szent kell legyen. Milyen könnyen jutnak veszélyes, téves vágányra gondolataink. Szentül élni azt jelenti: Isten elõtt, az Õ tetszésében járni. 

Ez olyan nagy feladat, hogy nem lehet elég korán megkezdenünk. 

Öregkorban már nehezebb elérnünk a szent magatartást. Isten szentsége a mi fenséges példaképünk. 

Ne feledjük el, hogy Isten szentségének magva az Õ szeretete és irgalmassága! 

Ahol hiányzik a szeretet, ott csak farizeusi szentség lehet. 

A világtól való elszakadás nem tetszik Istennek, ha hiányzik a könyörülõ, mentõ, megbocsátó és hordozó szeretet. Csak akkor vagyunk igazán szentek, azaz Istenhez hasonlóak, ha szeretetben járunk.

HALÁL vagy ÉLET❓

"Nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Lélekkel megöldökölitek, élni fogtok. "
(Róma 8, 12-13)

Amíg régi természetünk szerint élünk, nem is tehetünk mást: engedünk a testnek és ösztöneinek. 

De ha hit által új, lelki természetet kaptunk, akkor felszabadulunk a szomorú kötelezettség alól, hogy a bűnnek szolgáljunk. 

Most az a kötelességünk, hogy engedjük, a Szentlélek határozza meg minden gondolatunkat és cselekedetünket. 

A Lélek fegyelmezésével szemben való hűtlenség és lustaság, azaz hogy nem használjuk fel a lelki erőket, súlyos vétek. Akik a kegyelemmel játszanak, sokszor mélyebbre esnek, mint akik még meg sem tértek.

Azt mondja az Ige, hogy a test cselekedeteit meg kell ölni. Megölni azt jeleni, hogy valamit teljesen eltávolítani. Ez nem lehet csak félmunka. 

A bűnös hajlamokat egészen el kell pusztítani, nem elég csak gátat vetni nekik vagy visszafojtani őket. 

A világi ember erkölcse abból áll, hogy a rosszat bizonyos mértékig korlátok közé szorítja. 

Jelszavuk: önuralom. Belül tombolhat, csak a külső látszatot őrizzék meg. 

Titokban gonosz élvezeteknek hódolnak, csak ne leplezzék le őket. 

Ezzel szemben Isten gyermekének jelszava: "Teljesen elszakadok a rossztól és Krisztushoz ragaszkodom!" A szív legtitkosobb zugából is kiüldözi a gonoszságot és tudja, hogy életbe vágó kérdés, vajon a Lélek vagy a bűn győz-e? Minden engedékenység, a bűnnel való játék, keserűen megbosszulja magát. Ha egy kicsit engedek neki, erőre kap és árad, míg minden gátat át nem tört. 

Ezért a Lélek erejében hit által vájjuk ki kéjsóvár szemünket, vágjuk le gonosz kezünket, rosszra siető lábunkat. A bűnnel szemben való engedékenység gyengíti, majd megfojtja új életünket. 

Milyen sokan sínylődnek lelkileg, mert engedékenyek önmaguk iránt! 

Az öldöklés fáj, de aki a Szentléleknek enged, annak a lelki ereje megsokasodik. 

Beteljesedik Jézus Igéje: "Akinek van, annak adatik, úgy bővölködik." 

Így jutunk el a Lélek teljességéig is. Sokan egy hirtelen "Lélek keresztségére" várnak. 

Előfordulhat ugyan, hogy valaki, akinek szegényes lelki élete volt, egyszerre átjut a Lélek erejébe, de inkább a másik út a megszokottabb, mint az előbbi Ige mondja:

 "Akinek van", azaz aki megtartja amit kapott, hűségesen felhasználja és értékesíti, az kap többet - egészen a bővölködésig.

NEVELŐ KEGYELEM❣️

"💞Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadva az istentelenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon. "- (Titus 2, 11-12)

A gyógyító vagy megmentő kegyelem nevel is és nem nyugszik, míg helyes állapotba nem hozott minket. Megmentetésünk egyszerre történt. A bűnös kegyelmet kap abban a pillanatban, amikor a Megváltót hittel megragadja. Isten a bűn egész terhét egyszerre elveszi, "egy napon", mint ezt már a próféta is megmondta (Zak 3, 9). Más azonban a nevelő kegyelem.

Ennek a munkája egész életünkben folyik. -
Az Úr "elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat és ez nekik az én szövetségem, mikor eltörlöm bűneiket" (Róma 11, 26-27). A kegyelem tehát elveszi a bűnadósságot.

Istennek van egy másik szövetsége, amikor rendíthetetlenül elhatározta, hogy megkegyelmezett népének minden szentségtelen vonását is eltörli. Ettől a szándékától Ő el nem tér.
Nem nyugszik, míg odáig el nem juttat minket, hogy mértékletesen, igazán és szentül éljünk ezen a világon. Az egyetlen feltétel az, hogy kegyelmes nevelésének készségesen és engedelmesen alávessük magunkat. Kegyelme felfedezi szívünknek minden istentelenségét és a még rejtett világi kívánságokat is.

Érezzük, hogy ez nem illik az új szívhez. Azelőtt a világ kívánságaival együtt természetes otthonunk és életelemünk volt, a kegyelem állapotában azonban olyan valaminek érezzük, ami idegen a Lélekben új ember számára. A kegyelem tanít meg bennünket, hogy fegyelmezetten éljünk és az óember kívánságaival és szenvedélyeivel ne jusson érvényre. 

Tulajdonképpen nem mi uralkodunk önmagunkon, hanem a kegyelem, ha nevelésének engedelmeskedünk. 

A kegyelem eljuttat oda, hogy megfelelő legyen embertársainkkal való kapcsolatunk, ne bánjunk igazságtalanul senkivel, se szóval, se tettel és mindenkinek megadjuk a magáét.

A kegyelem istenfélő, szent életre is nevel. A külső élet szétszórtságából csendességbe visz, int bennünket az Ige által és az imádkozás által, hogy maradjunk kapcsolatban, erős közösségben az Atyával és a Fiúval, mert minden ebből fakad.
Mértékletesen (fegyelmezetten), igazán és istenfélő módon élni ezen a mértéktelen, fegyelmezetlen, igazságtalan és istentelen világon valóban nagy dolog.

Teljes megszentelődés (II.)❣️

"💞Hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet, az ismeretben az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatásban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet, a kegyességben a testvérekhez hajló szívet, a testvérekhez hajló szívben a szeretetet. "- (2 Péter 1, 6-7)

Aki a megismerést elhanyagolja, az ellaposodik. Isten lényének és országa tervének mélyebb megismerésére való behatolás szabaddá tesz minden szűkkeblű kicsinyességtől (Ján 8, 32).

De a megismeréshez kell kapcsolódnia az önmegtartóztatásnak is, vagyis szent mértéktartásra van szükség. A megismerés által nyert szabadság fegyelmezetlenséggé torzulhat. 

A nikolaiták, akiktől Jézus komolyan óvott, a Sátán mélységeinek megismerésével dicsekedtek (Jel 2, 24). 

Ezért könnyen túltették magukat rajta, azt hitték, olyan magasan állnak a bűn felett, különösen a testi kívánság felett, hogy őket már semmi nem szennyezheti be. 

Veszélyes gőg, amely a megismerés alapján áll! Saját személyünk komoly megfegyelmezésének össze kell kapcsolódni azzal a szabad állásponttal, amire a megismerés segít el.

Ha tudom is, hogy minden szabad nekem, mégis elhagyom azt, ami valamiképpen megkötözhet, hogy másoknak botránkozássá ne legyek (Róm 14, 9; 1 Kor 10, 29). 

Milyen kemény és szigorú volt Pál önmagával szemben (1 Kor 9, 27)! 

Az önmegtagadás két irányban mutatkozik meg: megtagadunk magunktól gyakori kellemes dolgokat és készen vagyunk kellemetlenséget is magunkra venni.

A komoly önfegyelemhez járuljon kitartás! Ne csak kezdjétek az önmegtagadást, hanem tartsatok ki benne. De ne tegyétek ezt egyoldalúan törvényes szigorral és keménységgel, különben ridegség és merevség alakul ki, amely másokat visszariaszt. Ezért kapcsoljátok össze a kitartást szívből való kegyességgel, istenfélelemmel és Isten iránti szeretettel. Az a szigorúság, amely önmagánál és másoknál semmit nem néz el, csodálatot kelthet, de nem vonz senkit. 

Az Istennel való bensőséges kapcsolat meleggé és irgalmassá teszi a szívet. 

Az Istenben való boldogság azonban ne legyen kegyes élvezet és tétlen szemlélődés. 

Ezért kell hozzá a testvéri szeretet. Istennek átadottan az embereknek is adjuk át magunkat. 

De ne szűkítsük le ezt a szeretetet a hívők szűk körére, hanem érvényesüljön mindenki iránt, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.  

TELJES MEGSZENTELŐDÉS❣️

"Arra törekedjetek, hogy hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet. " (2 Péter 1, 5)

A tetterős keresztyénséggel együtt kell járjon az ismeret ápolása is. 

Legtöbbször azonban a különben komoly keresztyéneknél megrövidül az ismeretben való elmélyülés. És ezzel nagyon lényeges dolog hiányzik. Bizonyos, hogy a keresztyén életben fődolog a határozott akarat, hogy az Úrnak szolgáljunk. De Isten értelmet is adott nekünk. 

A hit nemcsak az akaratnak ad új irányt, hanem megvilágosítja értelmünket is. 

Isten a Krisztusban nyilatkoztatja ki magát. 

Betekintést kapunk Isten titkaiba, a jelenvaló és az örökkévaló országát átfogó terveibe. 

A hitben kapott erőhöz hitben való világosság is járul s ez utóbbit a megismerésnek kell kifejleszteni. Sokaknál nagyon elsatnyult ez az oldal. 

Elfelejtik, hogy Krisztusban nemcsak váltságot kaptunk, hanem a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse benne van elrejtve. Ezeket a kincseket ki kell emelnünk. 

Természetesen van terméketlen ismeret is, amely nem a lelki életből származik és nem is segíti azt előre; csupán az értelem munkája. 

Az elbizakodottság befészkeli magát az emberbe, fölényben látja magát és különbnek tartja magát állítólagos mély tudásával. De ez csak a kíváncsiságát elégíti ki. 

Nem a központi igazságok, hanem a mellékes dolgok állnak a középpontban; megvan a kedvenc véleménye és a "vesszőparipája". Szeret vitázni, szóharcot folytatni, hogy neki legyen igaza.

A termékeny ismeret megvilágosodásból és lelki életből fakad, és hogy ezt elnyerjük, kérnünk kell Istentől a bölcsességnek és a kijelentésnek a Lelkét. 

Ez a Lélek elvezet minket Istennek és az Úr Jézusnak amegismerésére. 

Megvilágosítja szemünket, hogy mélyebben betekinthessünk annak a csodálatos gazdagságába és reménységébe, amit már most megkaptunk a Krisztus Jézusban. 

Végül belevisz Isten túláradó erejébe, amely a hívőben megvalósul. Az ilyen megismerés Isten imádásához vezet és megerősíti a belső életet. Ennek gyógyító ereje van. Nagy és termékeny gondolatokkal tölt meg, felemeli a lelket Istenhez és szentséget ad.

Az igazi keresztyén Isten boldog gyermekeként él a megbocsátó kegyelem alatt, bízva és gondtalanul AtyJára támaszkodva. Mint ifjak, legyenek erősek, meggyőzve a gonoszt; mint atyák, az érett kor világos tekintetével hatoljanak be Isten örökkévaló Fiának megismerésébe és szeretetébe, amely minden ismeretet felülhalad.

***********************

Teljes megszentelõdés (II.)

,,Hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet, az ismeretben az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatásban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet, a kegyességben a testvérekhez hajló szívet, a testvérekhez hajló szívben a szeretetet.,, (2 Péter 1, 6-7)

Aki a megismerést elhanyagolja, az ellaposodik. Isten lényének és országa tervének mélyebb megismerésére való behatolás szabaddá tesz minden szûkkeblû kicsinyességtõl (Ján 8, 32). 

De a megismeréshez kell kapcsolódnia az önmegtartóztatásnak is, vagyis szent mértéktartásra van szükség. A megismerés által nyert szabadság fegyelmezetlenséggé torzulhat. 

A nikolaiták, akiktõl Jézus komolyan óvott, a Sátán mélységeinek megismerésével dicsekedtek (Jel 2, 24). 

Ezért könnyen túltették magukat rajta, azt hitték, olyan magasan állnak a bûn felett, különösen a testi kívánság felett, hogy õket már semmi nem szennyezheti be. 

Veszélyes gõg, amely a megismerés alapján áll! Saját személyünk komoly megfegyelmezésének össze kell kapcsolódni azzal a szabad állásponttal, amire a megismerés segít el. 

Ha tudom is, hogy minden szabad nekem, mégis elhagyom azt, ami valamiképpen megkötözhet, hogy másoknak botránkozássá ne legyek (Róm 14, 9; 1 Kor 10, 29). 

Milyen kemény és szigorú volt Pál önmagával szemben (1 Kor 9, 27)! 

Az önmegtagadás két irányban mutatkozik meg: megtagadunk magunktól gyakori kellemes dolgokat és készen vagyunk kellemetlenséget is magunkra venni.

A komoly önfegyelemhez járuljon kitartás! Ne csak kezdjétek az önmegtagadást, hanem tartsatok ki benne. De ne tegyétek ezt egyoldalúan törvényes szigorral és keménységgel, különben ridegség és merevség alakul ki, amely másokat visszariaszt. 

Ezért kapcsoljátok össze a kitartást szívbõl való kegyességgel, istenfélelemmel és Isten iránti szeretettel. 

Az a szigorúság, amely önmagánál és másoknál semmit nem néz el, csodálatot kelthet, de nem vonz senkit. Az Istennel való bensõséges kapcsolat meleggé és irgalmassá teszi a szívet. 

Az Istenben való boldogság azonban ne legyen kegyes élvezet és tétlen szemlélõdés. 

Ezért kell hozzá a testvéri szeretet. Istennek átadottan az embereknek is adjuk át magunkat. 

De ne szûkítsük le ezt a szeretetet a hívõk szûk körére, hanem érvényesüljön mindenki iránt, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.