JÉZUS SZERETETÉT ENGEDELMESSÉG ÁLTAL TARTJUK MEG❣️

"Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket; maradjatok meg ebben az én szeretetemben. " (János 15, 9)

Jézus igen kevés alkalommal bizonygatta irántunk érzett szeretetét. 

Nem szavakkal szeret Ő, hanem tettekkel és valóságban, amint az Atya szerette Őt. 

Tehát Jézus isteni és szent szeretettel szeret. - Isten nem azért szereti az embereket, mert szeretetre méltóak és vonzók; Ő szereti a világot, mely vele szemben hidegen és ellenségesen viselkedik. Teremtményei elfordultak tőle, menekülőben vannak előle és szemben állnak vele. 

Ő szereti a lázadók világát és igyekszik megnyerni azt. Így Jézus szeretete is a bűnösök iránt érzett szeretet. 

Aki önmagát bűnösnek ismeri fel, azt mélyen megszégyeníti és megalázza ez a szeretet és alig tudja felfogni, annyira meg nem érdemelt szeretet ez. 

Amint valamikor a Megváltó számára földi életének napjaiban az Atya szeretete kimondhatatlan gazdagságot és mély örömet jelentett, így Jézus szeretete is vigasztalás, gazdagság és erő Isten minden gyermeke számára.

Ez a szeretet megmarad akkor is, amikor bennünk és körülöttünk minden összeomlik. 

Vigasztalást ad, amikor a test és a lélek szenved. Nyugodttá és csendessé tesz a csalódások között és kárpótlást nyújt a veszteségekért.

És amint az Atya szeretete Jézust mindenért kárpótolta, ami ezen a földön vele tártént, úgy Jézus szeretete is az élet napsugarát jelenti övéi számára a hideg és sötét világban. 

Nem mindig érezzük ezt, de újra és újra megtapasztaljuk.
Jézus nem úgy szeret minket, mint ahogyan mi szeretjük önmagunkat, hanem sokkal tisztábban és jobban.

Az Ő szeretete mindig szent, mindig a mi igazi és örök javunkat tartja szem előtt. 

Az Ő szeretete nevel, tisztit és fegyelmez bennünket. 

Gyakran fájdalmat okoz, de csak azért, hogy abból is örökkévaló jót adjon. Szeretete kitartó és fáradhatatlan, hordoz és naponta megbocsát.

Nem engedelmességünk révén érdemeljük meg ezt a szeretetet, de megőrizzük a magunk számára, ha megtartjuk Jézus parancsolatait. Ő maga megmaradt az Atya szeretetében, mert minden időben azt tette, ami az Atyának tetszésére volt. Mi úgy maradunk meg Jézus szeretetében, ha követjük Őt. 

Ne játsszuk el tehát könnyelműen vagy hanyagságból ezt a szeretetet! 

Az Ő szeretete erőt ad az engedelmességre és az engedelmesség révén megmarad és megsokasodik bennünk az Ő szeretete.

A JÉZUS IRÁNTI SZERETET ENGEDELMESSÉGBEN NYILVÁNUL MEG❣️

"💞Aki tudja az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem."

(János 14, 21)

A Megváltó iránti szeretet mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy teszünk érte valamit. 

Ez cselekvő szeretet és nem csupán érzelmi dolog. 

Érzelmeink megcsalnak, hangulataink változnak. Engedelmességben nyilvánul meg a Megváltó iránti szeretet - folyamatosan és állandóan. 

Az van vele igazi szeretet-viszonyban, aki megtartja a Megváltó parancsait, azaz hitét és életét minden vonatkozásban alárendeli az Ő akaratának.

 
A Megváltó iránti szeretet nemcsak azt cselekszi, amit Ő kíván tőlünk, hanem gyűlöli a gonoszt is, mivel Jézus is gyűlöli azt. - A Megváltó iránti szeretet különösen abban mutatkozik meg, hogy az ő kedvéért olyan dolgokat is megteszünk, melyek természetünknek ellenére vannak. 

Oetingernek, a hívő orvos-lelkész-tudósnak egyik napi alapelve ez volt: "Jézusért szívesen megteszem azt is, amit egyébként nem szívesen teszek meg."

 
A kis dolgokban való hűség is Jézus iránti szeretetünket bizonyítja.
A nagy és fontos dolgokban becsvágyunk is kielégülést talál, de a mindennapi élet apróságai egyhangúan hatnak ránk.

 
Aki Jézust szereti, az mindent neki végez, még a legjelentéktelenebb és legmegvetettebb dolgokat is. Jézus tanítványának minden munkájában a szeretet a mozgatórugó és nem a kemény kötelesség.
Sok mindent nem könnyű megtennünk. 

Még nehezebb mindazt elhordozni, amit Jézus akarata ránkhelyez; és elveszteni, elhagyni sok mindent, amit Ő jónak Iát elvenni tőlünk. 

Talán éppen olyasvalami az, amihez szívünk legjobban ragaszkodik. 

Azonban ha szeretjük Jézust, belsőképpen könnyen elengedjük azt. 

Magunk adjuk oda neki, tehát nem kell, hogy elszakítsa tőlünk és nem perlekedünk a veszteség miatt. Jézus néha nehéz körülmények közé helyez minket, amelyeken nem tudunk változtatni, vagy olyan embert állít az oldalunkra, akit nagyon nehéz elviselni.

A Mester maga is három éven keresztül csendesen hordozta Júdást.
- A Megváltó iránti szeretet a nehéz helyzetekben is kitartást ad nekünk, nem dobjuk el gyorsan a terheket, hanem arra indít, hogy várjunk, amíg Ő hozza el a változást.
Az önszeretet saját akaratát követi, az Úr iránti szeretet pedig felteszi a kérdést: 

Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

A MEGVÁLTÓ IRÁNTI SZERETET KELL MEGHATÁROZZA EGÉSZ ÉLETÜNKET❣️

"💞A Krisztus szeretete szorongat minket. " (2 Kor 5, 14)

Az Isten és Jézus iránti szeretet elválaszthatatlan egymástól. 

Csak Jézus Krisztus által tudjuk megismerni és megragadni Istent. Csak aki Jézust szereti, az szereti Istent is.

Ez a Jézus iránti szeretet volt az apostol életében a parancsoló, sürgető erő. 

Annyira körülvette őt, hogy nem tehetett mást, minthogy azon az úton járt, melyet ez a szeretet mutatott neki. Életében nem a kötelességteljesítés volt az uralkodó érzés, mert az hideg, mint a márvány.

Vannak emberek, akiknek az életében vitathatatlanul komoly kegyesség, buzgóság és határozottság van és mégsincs bennük semmi jóleső és valóban melegítő vonás. 

Még mindig saját fejük és akaratuk után mennek és önmagukat istenítik, anélkül, hogy tudnának róla, s ezért valami ridegség, keménység és törvényeskedés jellemzi őket. 

A saját lényük nem szállt alá. "Valakik" akarnak lenni és annak is képzelik magukat; életükben nincsen töredelem. Az az új élet, mely a Jézus iránt való szeretetben mutatkozik meg, náluk még nem kezdődött el. Az apostol életében is akkor állt be a nagy fordulat, amikor megvilágosodott előtte Krisztus halálának jelentősége. Az Ő halálába valamennyien bele vagyunk foglalva.

Ez a halál az önző, a csak önmagát kereső óember meghalását jelenti.

Pál fájdalmasan ismerte fel a sötét önzés kárhozatos és megvetésre méltó jellegét és ez elviselhetetlenné vált számára. Belekapcsolódott Jézus halálába, vele együtt meghalt és most csak egyetlen vágya van: annak akar élni, aki szeretetből meghalt és feltámadott érte. 

Neki élni annyit jelent: az Ő rendelkezésére állni, Őt szeretni. Önmagunk helyébe Ő lép. 

Ha az énem vele együtt megfeszíttetett, akkor egyre inkább Jézus lesz minden a számomra. 

Az iránta való szeretet az én törvényem. Ez a törvény parancsolja, hogy azt cselekedjem, ami az Ő szent akaratának tetszik. A Krisztus iránti szeretet révén Isten törvénye van a szívembe írva. "Szeress és azután tedd azt, amit akarsz!" - mondotta Augustinus. 

Az ember az érzéki szabadságra való törekvésében nem tűr meg semmi törvényt maga felett.

Ki akarja élni magát, vagy egyénisége sajátos törvényeit akarja követni. Isten gyermeke hasonlóképpen szabad a törvénytől, de nincsen törvény nélkül.
Krisztus az ő törvénye, Őt akarja életében kiábrázolni.
A szeretet nem ismer semmiféle előírást, önmagában hordozza saját törvényét.

AKI AZ ÚR JÉZUST NEM SZERETI, LEGYEN ÁTKOZOTT❣️/ Korintus 16:22 /

"💞Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? " (János 21, 16)

Ez az alapvető és legfőbb kérdés.
Minden, amit Jézusért teszünk, értéktelen, ha hiányzik belőlünk a szeretet. Kell, hogy ez hassa át és irányítsa minden tettünket, különben csak holt cselekedet és gépies tevékenység az. 

Amilyen mértékben helyt adunk önmagunkban Krisztus szeretetének és az minket áthat, olyan mértékben fogjuk Öt viszontszeretni. 

Aki szereti Jézust, az magasztalja Őt; Megváltónk csodálatos tulajdonságait nem tudjuk eléggé magasztalni. Aki szereti Őt, azt felüdíti Igéje és a vele való kapcsolat. 

Emberek, akik szeretik egymást, szívesen érintkeznek egymással. 

Ha valaki szereti Jézust, sohasem tud betelni azzal, hogy Igéjét hallgassa és olvassa, s a vele való közösség lelkének legmélyebb igénye.
Aki Jézust szereti, arra is kész, hogy érte szenvedjen.

"A szeretet gyakran a szenvedésen keresztül tisztul meg" - mondja Tersteegen. 

Péter a maga túláradó érzelmében azt hitte, hogy Jézust a börtönig és a halálig tudja követni.
De túlértékelte önmagát. Szeretete még nem volt elég erős ahhoz, hogy a szenvedéstől való irtózását legyőzze.

 
Az édesanya együtt szenved gyermekével vagy gyermekéért és nem gondolja, hogy valami különleges dolgot tesz, amikor beteg gyermeke ápolásában felemészti önmagát.
Az igazi szeretet gyalázatot, gúnyt és üldöztetést is elhordoz a Megváltóért, sőt éppen a szenvedés az, mely a szeretet szálait még szorosabbra vonja. 

A szeretetnek szenvedést jelent, ha valamivel megszomorítjuk Jézust.

Péter igen megszomorodott, mikor az Úr harmadszor is megkérdezte "szeretsz-e engem?".
Ez háromszori megtagadására emlékeztette őt, melyet annakidején keservesen megsiratott.
Az a fájdalom, melyet azért érzünk, hogy szeretetét megszomorítottuk, azt bizonyítja, hogy szeretjük Őt, és Jézus ismételt bocsánata még fokozza ezt a szeretetet.

 
"Mert akinek sok bocsáttatott meg, nagyon szeret."
- "Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott"(1 Kor 16, 22)

 - azaz Istentől elhagyottá válik, Isten ítélete nehezedik rá. Isten áldása pedig azt jelenti, hogy életünk van.
Ahol Jézus van, ott kivirul Isten kertje, aki pedig nem szereti Jézust, az áldásoktól fosztja meg önmagát és végül is az örökös halálba süllyed.

KIFINIMULT LELKI ÉRZÉKENYSÉG❣️

,,💞Még éjjel is oktatnak engem az én veséim." (Zsoltár 16, 7)

A Szentírás szerint a vese a lélek legbelsőbb és legfinomabb rezdüléseinek és érzéseinek központja.
Az Úr a szívek és vesék vizsgálója, mondja az Ige.
Az "oktat" szó héberül azt is jelenti, hogy tanít, int, serkent. Tulajdonképpen mindig az Úr az, aki dicséretre, magasztalásra indít. Dávid a lelkének legmélyéből megérezte ezt az indíttatást a csendes éjszakában.
"Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak neked, igazságod ítéleteiért (Zsolt 119, 62). 

Ismered-e belsődnek ezt a rejtett, dicséretre és hálaadásra való indíttatását? És vajon helyet is adsz neki?
Van egy bizonyos jó értelme is annak, hogy "veséim oktatnak" - fegyelmeznek engem. 

Gyakran valamilyen belső intést érzünk magunkban és emögött Isten Lelke áll. 

Sajnos belső érzékeink éppen úgy tönkremehetnek, mint a hallásnak vagy a látásnak az érzékszerve. 

A Biblia beszél "gyakorlott" érzékekről, melyek lehetővé teszik azt, hogy pontosan meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól (Zsid 5, 14).
De szól az Ige arról is, hogy "megbomolhatnak" ezek a belső érzékek és az igazság szavát már nem képesek meghallani: "... járnak elméjük hiábavalóságában, mert értelmükben meghomályosodtak, az isteni élettől elidegenültek a bennük levő tudatlanság miatt, szívük megkeményedése miatt"
(Ef 4, 17-18).

Manapság tele vagyunk ilyen szomorú emberekkel.
Jól érzik magukat a sötétségben, Istentől távol.
Az Isten utáni vágyakozásnak minden szikrája kialudt szívükben.
Ezzel egyszersmind minden erkölcsi érzéküket is elvesztették, nem azt keresik, ami a helyes, hanem csupán azt, ami előnyös vagy kellemes nekik. Számukra bűn sincs többé, ők legfeljebb csak valami "ostobaságot" követnek el.

De hogyan juthat az ember gyakorlott belső érzékenységhez?
A belső érzék, ill. érzékenység mindannyiszor fokozódik, ha az ember gondosan ügyel rá, kíméli és nem zavarja vagy akadályozza működését. 

Ekkor Isten Lelke is érzékelhetővé és hallhatóvá tudja tenni magát rajta keresztül.

Ezt különösen a csendesórák idején teszi vagy éjszaka, amikor a napi lárma elcsitul. 

Ekkor felélednek, működésbe lépnek belső érzékeink. Rögtön észrevesszük, ha valami zavarólag Isten és a lélek közé kerül.

Az engedelmesség és igazság vonalától való legfinomabb elhajlást is észrevesszük. 

Bárcsak engedelmeskednénk az ilyen belső figyelmeztetéseknek!

ÉN URAM VAGY TE❣️

"Ezt mondom az Úrnak: én Uram vagy te." (Zsoltár 16, 2)

Ez az Ige az első parancsolat - Én vagyok az Úr, a te Istened - csodálatos visszhangja. Istenének szava mélyen behatolt Dávid lelkébe s most e nagyszerű hitvallás szavaival visszaadja azt az Úrnak. Sok lélekben egyszerűen "hever" Isten Igéje.
Lerakódik bennünk, mint valami holt anyag.
Ha azonban életté válik bennünk, akkor az Ige, amit hallottunk, mint vallomás és bizonyságtétel kerül felszínre. 

Ez a különbség a csak megszokásból hallgatók és az élő lelkű hallgatók között.
A zsoltáríró nem tudott hallgatni, mert Isten naggyá, sőt mindenné lett a számára.
Az isteni kijelentés a kegyelemben és irgalmasságban való gazdagságával megnyerte Dávid szívét.
Egészen különös kegyelmi megtapasztalás volt mögötte.
Túláradó, hálás örömmel kiáltja: "igen, te vagy az Isten és rajtad kívül nincs szabadító! 

Te vagy az én mindenem."

 
Ezt mondotta Istenének és ezzel a vele való szövetséget megszilárdította.
Dávid a fenti megnyilatkozásával Istent egyedüli és feltétlen Urának ismerte el, teljesen átadta és elkötelezte magát neki.
Így szól Dávid: "Ezt mondom" - és nem azt fejezi ki, hogy ezt mondtam valamikor.
Ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy ezt mondom most és emellett maradok.
Ezt többé nem lehet megmásítani.

 
- Amikor Pál apostol háromszor könyörgött az Úrnak, hogy szabadítsa meg őt fájdalmas szenvedéseitől, akkor olyan választ kapott felülről, amely nem felelt meg az ő vágyakozó imádságának, de amelyről világosan tudta, hogy most már mindig így maradnak nála a dolgok.
"Az Úr szólt így hozzám" és ezt nem lehet egyszerűen lerázni magunkról (2 Kor 12, 9)

Vajon tudsz-e te is ilyen teljes átadásról?
Átadtad-e már neki a kizárólagos rendelkezési jogot önmagad és életed felett? 

Tersteegen, sok lelki ének híres szerzője, életének egy ilyen megszentelt órájában belekarcolt késheggyel a saját karjába és kiserkenő vérével örök tulajdonul elkötelezte magát az Úrnak.
De a dolog nem ilyen külsőségeken fordul meg.
Nem ez a lényeges. Egyszer azonban teljes és kizárólagos kapcsolatra kell jutnod az Úrral.
Szívünk jégkérgének végre le kell teljesen olvadni és el kell tűnjön az utolsó ellenállás is.

Ha viszont az Úrral való szövetséget megkötöttük, akkor Ő szavunkon fog minket és nem enged el többé.

ISTEN GYERMEKEI SZERETIK AZ URAT❣️

"Feletted való jóm nincsen. "(Zsoltár 16, 2)

Az embernek meg kell tapasztalnia, milyen túláradó lesz a szíve, amikor Isten szeretetét a maga teljességében megérezheti. Szeretetének napja előtt minden fény elhalványul. 

Péter igazán őszinte volt, amikor így kiáltott fel: "Uram, hová mehetnénk? Örök életnek beszédei vannak nálad!" És akkor is becsületes volt, amikor azt bizonygatta: "... még a börtönbe és a halálba is elmegyek veled!"
De azután az élethez való ragaszkodás mégis felülmúlta a szeretetet.
Félelemből tagadta meg Jézust, pedig szíve legmélyén Ő volt számára a legdrágább.
Ezért volt utána olyan vigasztalhatatlan és sírt keservesen.

Mindig különbséget kell tennünk a között, ami a lélek legmélyén van és ami esetenként felszínre kerül. A szív alapvető magatartása a döntő, azonban kétségtelenül egyre inkább ténnyé és élő valósággá kell válnia annak, ami legbelsőbb érzésem; ti. annak, hogy számomra valóban Jézus az egyetlen és minden. Ezt szolgálják a különféle próbák, amelyek jönnek: veszteségek és csalódások, csapások és halálos sebek. Akinek nincs teljes és igazi kapcsolata az Úrral, az elbukik. 

Jób nem szakadt el soha egészen Istenétől. Nem tudott volna nélküle létezni, de keserű érzések és letörtség támadt benne, olyan szavakat ejtett, amiért utána porban és hamuban bűnbánatot tartott.

- Ilyen az emberi szív. A kegyelem óráiban bizony sokszor csordultig telve van azzal az érzéssel: "Keresztfán én üdvösségem" - Őt szeretem legjobban. És azután ismét olyan vigasztalan és lesújtott, mintha minden elveszett volna. Vajon miért? Hát nem Ő a mi legfőbb jónk, akihez mérten minden más csak kár és szemét? Helyes ez így? 

Még mindig sokkal jobban ragaszkodsz a múló dolgokhoz és drágább számodra az életed, mint ahogy elképzelted. 

A kegyelem óráiban mindeneknek fölébe kerültél. Ilyenkor az ember túlértékeli önmagát. 

De azután jönnek a sötét órák és az ilyen próbákban tűnik ki, hogy valójában milyen az ember. 

Újra bűnbánaton kell keresztülmenni.

Sok nyomorúságon, megaláztatáson át jutunk el odáig, hogy örömben és fájdalomban, hivatásunkban és emberekkel való kapcsolatunkban Ő lesz a mindenek felett kiemelkedő örömünk kiapadhatatlan forrása, akiben a lélek minden időben gyönyörűséget talál.
Ekkor nem feledkezik meg többé róla az örömben, és a szenvedésben sem szakad el tőle.