A BUZGÓSÁG és HŰSÉG KÖVETELMÉNYE❣️

"Igyekezzetek a ti elhivatástokat és kiválasztásotokat minél inkább erőssé tenni. "
(2 Péter 1, 10)

Üdvösségünk teljes egészében Isten cselekedetén nyugszik. Mi az Ő műve vagyunk;
Jézus Krisztusban teremtett minket, hangsúlyozza az apostol (Ef 2, 10)

És azokat, akiket előhív a bűn álmából, igazzá is teszi s ezzel egyszersmind meg is dicsőíti őket a belső ember szerint (Róma 8, 30).

Mindent megkaptunk, ami az élethez és az Isten szerint való járáshoz szükséges. 

Mindenünk megvan, mihelyt eljutottunk a mi dicsőséges Megváltónk megismerésére
(2 Pét 1, 3).

Nekünk magunknak ehhez nem kell már semmit sem hozzátennünk; mert teljes üdvösségünk van.
Ezt pedig egyedül Ő munkálta, nekünk nincs részünk benne.
Mindez nem jogosít fel minket a semmittevésre.
Éppen azért, mert az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, amire szükségünk van, igyekeznünk kell, hogy jótetszésére szolgáljunk mindazzal, amit alapjában véve Ő adott nekünk.
Ha azonban már megmunkálta szívünk talaját, ott "szőlőskertet" létesített s ezzel kapcsolatban minden munkát elvégzett, akkor nyilvánvaló hogy a gyümölcsöket is látni akaraja (Ézs 5).

A mi feladatunk az, hogy az isteni elhívást és kiválasztást megerősítsük.
Ez egyrészt igen sok buzgóságot kíván, másrészt Isten az, aki munkálja mind az akarást, 

mind a véghezvitelt (Fil 2, 12-13).

- Ami feladatunk az engedelmes követés. Isten hív, mi nem dughatjuk be a fülünket. 

Felfedi bűneinket és nekünk nem szabad azokat takargatnunk.
Az ember veheti Isten kegyelmét hiába is, akkor ez még súlyosabb ítéletet von maga után. 

A megtérésnek mindig párosulnia kell a helytállással.
Ez azt jelenti, hogy kitartunk a próbák alatt és győzedelmeskedünk azokban.
A kegyelem nem gyengéket, hanem hősöket nevel.
"Te azért, fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben!" (2Tim 2, 1)

A kegyelem által minden erőnk lendületbe kerül. Isten gyermekeinek életében csodálatosan kapcsolódik össze a nyugalom és a tevékenység.
A szív elcsendesül és Isten szeretetében nyugszik. Ugyanakkor azonban feltámad a lángoló buzgóság, hogy dicsőítsük Őt és kegyelmét magasztaljuk. Isten gyermekeinél mindenkor együttjár a nyugalom a tettrekészséggel.

Az apostol fejezi ki ezt a legszebben, amikor azt mondja:
"Ezért fáradozom én is és tusakodom az Ő ereje szerint, amely bennem hatalmasan munkálkodik" (Kol 1, 29)

AZ ISTENI KIVÁLASZTÁS TITKA❣️

"Akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fiának képmására formáltassanak." (Róma 8, 29)

Az emberi szív megújítása teljes egészében Isten műve. 

Annyira az Ő munkája, hogy Isten minden gyermeke az Ő kiválasztásának köszönheti üdvösségét. Ő már eleve ismert és az üdvösségre hívott el minket.
- Nagy titok előtt állunk itt. Nem kétséges, hogy az Ige egészen világosan beszél a hívő emberek üdvösségre való eleve-elrendeléséről. 

A mi értelmünk hajlamos ebből azonnal levonni a következtetést: akkor tehát mindazok, akik kárhozatra jutnak, már eleve arra is voltak rendelve.

Ez azonban nem így van. Az Ige világosan és határozottan azt tanítja: 

"Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1 Tim 2, 4), mert Krisztus mindenkiért meghalt, és az egész világot kiengesztelte Istennel. Mindenki, aki Jézushoz jön, elfogadásra talál. 

Isten senkit sem utasít el, aki Jézus Krisztusra hivatkozik.
Isten örökkévaló kiválasztása teljesen és kizárólag Jézus Krisztushoz kapcsolódik. 

Ezért mondja Pál is, hogy Isten a Krisztusban választott ki minket. Itt nincs semmiféle önkényeskedésről szó. 

Aki ragaszkodik a Megváltóhoz, azt Isten nem utasíthatja el, s nem zárhatja ki a kegyelemből.

 - Az isteni kiválasztás ténye igen mélyen meg kell alázzon minket. Érdemeink ki vannak zárva.
De ugyanekkor az igazság megvigasztal és fel is emel minket.
Az Isten kegyelmi kiválasztásában van valami mélyen megnyugtató: üdvösségem kizárólag Isten kezében van. Kiválasztása kezeskedik arról, hogy mindenen át vezet engem és majd célhoz is juttat. 

De semmi körülmények között sem ringathatjuk magunkat hamis bizonyosságba az isteni kiválasztást illetően. A mi feladatunk az, hogy kiválasztásunkat "erőssé" tegyük (2 Pét 1, 10) az engedelmesség és megszentelődés buzgó gyakorlása által.

Az isteni kiválasztás tehát nem valami nyugvópárna, hanem ösztönzőleg hat a teljesebb buzgóságra. - Isten a kiválasztás révén nagy célt tűzött maga elé.
Azt akarja, hogy az Ő Fiának képmására formáltassunk. Istennek csekélység volt, hogy egy világot létre hívjon. Ehhez elég egy szava is.

Ezzel szemben az ember megújításánál latba kell vetnie minden szeretetét, hosszútűrését és türelmét. Bölcsességének minden eszközt és módot meg kell találnia, hogy a dacos emberi szív ellenállását megtörje. Ő azonban amit elkezdett, véghez is viszi.

VÉG NÉLKÜLI MAGASZTALÁS❣️

"💞Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről, mind aszerint, amit az Úr velünk cselekedett. " (Ézsaiás 63, 7)

Nincs áldottabb foglalatosság, mint Isten kegyelmes tetteinek a visszaidézése! 

Eközben felismerjük azt az előkészítő irgalmasságot, amellyel Isten megtérésünk útját egyengette. 

Bár még vakok és értelmetlenek voltunk, Isten jóságos keze már formálta életutunkat és készítgette a nagy fordulatot. 

Az igazi szabadság és a belső megbékélés utáni vágyakozás, megkötözöttségünk fájdalmas felismerése, anélkül hogy tudtunk volna róla, közelebb vittek minket a Megváltóhoz. 

Ezután kegyelmének teljes gazdagságával lépett be életünkbe. Életünk legdöntőbb órái ezek.

 A születésünkre emlékeztetnek. Valami új kezdődik és ezeknek az óráknak a hatása kiárad az egész elkövetkező időre, még az örökkévalóságra is. Nem felejtjük el őket soha. 

Senki nem ragadja meg a kegyelmet azonnal a maga teljes gazdagságában. 

Egyesek, akiket különösen megkínzott lelkiismeretüknek a vádaskodása, először talán a kegyelemnek bűnbocsátó jellegét ragadják meg. Mások, akik esetleg hosszú, de sokszor eredményetelen harcban álltak a maguk bűneivel, a kegyelemnek minden akadályt legyőző erejét ismerik fel, amely úrrá lett a magunk tehetetlenségén. Életünk további szakaszaiban a kegyelem újabb megtapasztalásai jönnek elő.

Vajon megragadtuk-e már a kegyelem vigasztaló és mindenre elégséges erejét? 

Nem adtunk-e gyakran teret magunkban az elégedetlenségnek és az aggodalmaskodásnak?
És nem engedtünk-e gyakran a gonosz és utálatos gondolatoknak, ahelyett hogy a kegyelem által legyőztük volna azokat? Mennyi mulasztás terhel minket ezen a téren!
Most látjuk csak igazán, hogy milyen megszégyenítően nagy az a jóság és irgalom, amely minket mindezek ellenére hordoz és nem vet el magától.

Továbbá van nevelő és fegyelmező kegyelem!
Gondoljunk csak a megaláztatásokra, amiket Isten kegyelme küldött ránk azért, hogy még több kegyelem befogadására legyünk képesek. Ő "mértékkel" fenyített meg minket.
Ha Isten úgy bánna velünk, amint azt megérdemelnénk, akkor mindent el kellene, hogy vegyen tőlünk.
Szét kellene zúznia minden tagunkat, hiszen szinte valamennyit bűnre használtuk fel.
Csak az Ő jósága és kegyelme az, hogy még nincs végünk. Könyörületességének nincsen határa.
Mennyi kegyelem, mennyi ok a hálaadásra! -

Olvasd el 1 Pét 5, 10-11 verseit:
10. A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká,
11. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen!

GYŐZELMI UJJONGÁS❣️

"De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!"
(1 Kor 15, 57)

Igénk összefüggése értelmében először is a halál felett aratott győzelemről van szó. 

Látszat szerint a halál hatalmasabb, mint az élet és látszólag övé az utolsó szó. 

De végül mégsem a halál, hanem az élet diadalmaskodik. Jézus Krisztus feltámadása kezeskedik erről. Az élet erősebbnek bizonyul, mint a halál, mihelyt kapcsolatba kerülünk Jézus Krisztussal. 

A halál kénytelen mindazokat szabadon engedni, akik már Jézus Krisztus által megújult belső életet nyertek. Miért kellene rettegnünk a meghalástól, amikor az csupán átmenet az életre?
Pál a bűnt a halál fullánkjának nevezi. 

Általa lesz igazán veszélyes a halál, mint a skorpió a fullánkjával. 

Amint a bűn elvétetik, a halál nem tud többé megölni. Jézus győzelmet ad a bűn felett is. 

Már magunkkal hozzuk a világra és a hosszú összeszokás révén rettentő hatalommá válik. 

Ereje úgy roppantja össze jó szándékainkat, mint vékony nádszálakat. Gondoljunk csak az iszákosság vagy a tisztátalan élet ijesztő hatalmára! 

Jézus Kriszus által győzelmet arathatunk minden bűn felett, ő győzelmet ad erőszakos énünk felett, még azokban a sötét órákban is, amikor a testi vágyak nagy erővel törnek ránk. 

Diadalra segít a harag és türelmetlenség idején, melyek magukkal akarnak ragadni minket. 

Legyőzi az irigységet, mely szívünket marcangolja. És Ő segít diadalra mind az érzékenykedés, a neheztelés, a kesergés, mind az aggodalmaskodás és kapzsiság felett, melyek hatalmukba kerítenek minket. Még az idegeink, rossz lelki állapotunk felett is győzelemre segít.

A bűnnel függ össze a lelkiismeretben jelentkező önvád is.
Az ilyen lelkiismeret szörnyű hatalom.
Nem lehet olyan könnyen elhallgattatni, újra meg újra jelentkezik.
A vádoló, furdaló lelkiimerettel szemben az ember nem könnyen állja meg a helyét; a lelkiismeret nem hagy neki nyugtot.

Erősebb, mint a büntetéstől, megszégyenítéstől, vagy magától a haláltól való félelem. 

Csak az Úr Jézus Krisztus csendesítheti le igazán azzal, hogy megszabadít minket a bűn terhelő érzésétől. - Isten győzelmet ad nekünk, de ez nem azt jelenti, hogy felmentést nyerünk a harcok alól.
Sőt ellenkezőleg!

De mivel tudjuk, hogy a győzelem a mienk lesz, bátrabban és örömmel tudjuk vállalni a harcot.
A győzelmek megtapasztalásából eredő bizonyosság hálássá és örvendezővé tesz.

SEGÍTÕSZOLGÁLAT AZ ÖRÖM GYARAPÍTÁSÁRA❣️

"Munkatársai vagyunk örömötöknek. " (2 Kor 1, 24)

Az öröm első és legfontosabb forrása a hit. De a szeretet is örömforrás. 

Nem azok az emberek boldogok, akik kényelmes életet élnek, hanem azok, akik másokért fáradoznak. 

Isten népe mindig örömmel énekelt az Isten által ajándékozott győzelmekről. 

Az Úr által adott kegyelmi napok és nagy segítségének megtapasztalásai is örömet szereznek és vidámságra hangolnak (Zsolt 118, 15. 24; 126, 3).
Még az Úrért elhordozott szenvedések is örömmel töltötték el Pál szívét (Kol 1, 24)

Az eljövendő dicsőség reménysége további nagy örömforrás, különösen a jelen nagy nyomorúságai között. Hívő keresztyénnek lenni annyit jelent, mint örömben élni.
A bűn uralma alatt nincs igazi öröm.
A bűn romlására van az embernek és szétrombolja életörömét. 

Aki segít neked abban, hogy megszabadulj a bűntől, az a te örömöd munkatársa.
Tekintsd nagy szeretetszolgálatnak azt, amikor valaki figyelmeztet hibáidra és az egyébként gyógyíthatatlan bajra orvosságot kínál.
Ne tekintsd ellenségednek azt, aki megmondja neked az igazságot, hanem lásd meg benne örömed munkatársát.

(Gal 4, 16)
"Ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek" - olvassuk János első levelében. 

Röviddel előtte ezzel jelöli meg levelének a célját: "... hogy örömünk teljes legyen."

Ez a kettő egybe vág. Az öröm növekszik, fokozódik, minél inkább megszabadulunk a bűntől és minél inkább növekszünk a hitben. Ha a Megváltó egészen teret nyer életünkben, vele együtt a teljes öröm is behatol abba.
Az öreg János apostolnak az volt a boldogsága, hogy közösségünk lehet az Atyával és a Fiúval.
Ezt a boldogságot kívánja olvasóinak is.
Ezt tapasztaljuk meg, minél inkább eltávolodunk a világtól és saját énünktől.
Miből erednek szomorú, borús óráink?
Nem voltunk hűségesek és éberek az imádságban.
A gonosz erőt vett rajtunk. Miért vagyunk olyan halálosan letörtek minden veszteségnél?
Még mindig fölöttébb ragaszkodunk dolgokhoz, még mindig vannak bálványaink és ezért vigasztalanok vagyunk.
Honnan ered a kedvetlenség, lehangoltság, érzékenység és keserűség, amikor emberek nagyon ránk telepszenek és megbántanak minket?
Még mindig túlságosan a saját énünk körül forgunk.
Ha mindenben Jézus lesz minden számunkra, akkor lesz mienk az a teljes, maradandó öröm, ami Jézusban volt, mert az Atya minden volt számára.

REMÉNYTELJES ÖRÖM❣️

"Örülni is fogok, mert tudom, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem nagy nyíltsággal magasztaltatik majd Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által. " (Fil 1, 18. 20)

Az apostol örvendezve néz a jövőbe. Tudja, hogy minden javára és üdvösségére szolgál, bármi is következzék, tehát világos és ragyogó jövőbe pillant bele. 

Nem mintha már mindent tudna, amit a jövő hoz számára. 

Azt azonban tudja, hogy semmiben meg nem szégyenül. Hogyan jutott Pál ilyen örvendező lelki beállítottságra a jövőt illetően? 

Egyszerűen úgy, hogy életét összekapcsolta Krisztussal. Átadta neki egészen és kezébe helyezte azt. 

Aki így tesz, az mindig megvigasztalódva és örömmel nézhet a jövő elé. 

Biztosan számíthat rá, hogy nem szégyenül meg, különben maga Jézus Krisztus kellene, hogy vereséget szenvedjen.

Pálnak megvan az a bizonyos reménysége, hogy Jézus Krisztus megdicsőíttetik az ő testében, akár élete, akár halála által. Élete azért magasztalja Őt, mivel neki szentelte azt és az emberek Jézus kegyelmi erejét látják hatni abban. Pál engedi, hogy a Megváltó használja és felhasználja őt. 

Teste eszköz az Úr dicsőségére, aki olyan drága áron váltotta meg őt. 

Mások kényelemre, sőt élvezetekre használják fel testüket, látványossá teszik divat-szenvedélyükben, vagy a becsvágy és nyereségvágy kielégítésére áldozzák életerejüket. 

Nem egy becsvágyó ember így panaszkodik: "Életem a csalódások láncolata." 

Aki az Úr rendelkezésére bocsátja életét, azt Ő soha nem hagyja cserben, sem nem engedi meg, hogy ellenségei csúfjára legyen. 

De még a halál sem nyújt olyan rettenetes képet, ha azáltal is Jézus Krisztus magasztaltatik - amikor látják, milyen nyugodttá és megvigasztalttá tudja tenni az Úr az övéit, úgyhogy készséggel teszik le életüket, mihelyt őneki ez úgy tetszik.

Legyen a mi célunk is az, hogy Jézus Krisztus magasztaltassék testünkben, életünkben és halálunkban.
Akkor mi is, akárcsak az apostol, zavartalan örömmel nézhetünk a jövőbe. 

Nem szégyenülünk meg, ha Jézus Krisztus naggyá lesz általunk.
De akkor megszégyenülünk, ha mi akarunk nagyok lenni és Jézusnak csak egy kis helyet engedünk életünkben.

Amikor azután a "hitből" majd a látás világába érkezünk, az igazak várakozása csodálatos és kibeszélhetetlen örömmé változik.
Ekkor "Az Úr megváltottai megtérnek és ujjongás között Sionba jönnek s örök öröm fejükön.,, (Ézs 35, 10).

 

ERŐT ADÓ ÖRÖM❣️

"Az Úrnak öröme a ti erősségtek. " (Nehemiás 8, 10)

Nagy különbség az, hogy az öröm érzése természetünkből ered, vagy pedig a Szentlélek munkálta azt bennünk.
Igen gyakran sok természeti adottság is vegyül az öröm érzésébe. A csupán természeti érzések olyanok, mint a futó homok, nem lehet rá építenünk.
Minél inkább szétválasztjuk magunkban a természeti és a kegyelem által kapott adottságokat, annál tisztább és csendesebb lesz bennünk az örvendezés.
Egyre jobban a hit öröme lesz, mely olyan állandó, mint maga a hit. Az Úrban való örvendezés lesz ez. -
Amikor a tanítványok bizonyságtételük miatt fogságba kerültek és kihallgatták őket, azt olvassuk, hogy "mikor pedig látták Péternek és Jánosnak hitvalló bátorságát ... csodálkoztak" (Csel 4, 13).
És amikor Pált és Barnabást kiűzték Antiochiából, "a tanítványok megteltek örömmel és Szentlélekkel"
(Csel 13, 52).
Örömük az Úrban és mindabban, amit általa kegyelmi javakban kaptak és megtapasztaltak, olyan nagy volt, hogy ez ellenállhatatatlan bizonyságtevő erővé vált bennük.
Az öröm olyan erőssé tette őket, hogy a Jézusért elszenvedett szorongattatásokat kitüntetésnek látták.
Ez a szent öröm egyben erő is; a levertség és csüggedés gyöngeség és erőtlenség.
Ebből az örömből tettek származnak, mert a lélekből fakadó érzések mindig alkotók. Minden Isten dicsőségét szolgáló erőteljes tevékenység és az embereknek való szolgálat örvendező lélekből fakad.
Igen nehéz dolog az, ha valakinek feladatai vannak és közben nyomott kedélyű. Hogyan tud az ilyen ember Isten dicső tetteiről bizonyságot tenni és dicséretet mondani, amikor olyan, mintha ki volna száradva és kihalt volna benne minden? A szent öröm olyan, mint a friss forrás.
Ahol hiányzik, ott minden eliszaposodik.
Ezért kívánja az apostol a római keresztyéneknek. hogy az Isten töltse be őket "minden örömmel ... hit által"
(Róm 15, 13).
Őt ez az öröm tölti be és hozzánk is így szól: "Örüljetek az Úrban mindenkor!"
A Megváltó azt mondta tanítványainak: "Kérjétek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen" (Ján 16, 24).
Az öröm a Szentlélek gyümölcse. Ezt kérnünk kell.
És ahol Ő megadja ezt az ajándékot, ott szeretet vonul be a szívbe, mert az öröm ujjongó szeretet.
- Ó, Uram, ez az érted ujjongó szeretet legyen az én erősségem is!