SEGÍTÕSZOLGÁLAT AZ ÖRÖM GYARAPÍTÁSÁRA❣️

"Munkatársai vagyunk örömötöknek. " (2 Kor 1, 24)

Az öröm első és legfontosabb forrása a hit. De a szeretet is örömforrás. 

Nem azok az emberek boldogok, akik kényelmes életet élnek, hanem azok, akik másokért fáradoznak. 

Isten népe mindig örömmel énekelt az Isten által ajándékozott győzelmekről. 

Az Úr által adott kegyelmi napok és nagy segítségének megtapasztalásai is örömet szereznek és vidámságra hangolnak (Zsolt 118, 15. 24; 126, 3).
Még az Úrért elhordozott szenvedések is örömmel töltötték el Pál szívét (Kol 1, 24)

Az eljövendő dicsőség reménysége további nagy örömforrás, különösen a jelen nagy nyomorúságai között. Hívő keresztyénnek lenni annyit jelent, mint örömben élni.
A bűn uralma alatt nincs igazi öröm.
A bűn romlására van az embernek és szétrombolja életörömét. 

Aki segít neked abban, hogy megszabadulj a bűntől, az a te örömöd munkatársa.
Tekintsd nagy szeretetszolgálatnak azt, amikor valaki figyelmeztet hibáidra és az egyébként gyógyíthatatlan bajra orvosságot kínál.
Ne tekintsd ellenségednek azt, aki megmondja neked az igazságot, hanem lásd meg benne örömed munkatársát.

(Gal 4, 16)
"Ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek" - olvassuk János első levelében. 

Röviddel előtte ezzel jelöli meg levelének a célját: "... hogy örömünk teljes legyen."

Ez a kettő egybe vág. Az öröm növekszik, fokozódik, minél inkább megszabadulunk a bűntől és minél inkább növekszünk a hitben. Ha a Megváltó egészen teret nyer életünkben, vele együtt a teljes öröm is behatol abba.
Az öreg János apostolnak az volt a boldogsága, hogy közösségünk lehet az Atyával és a Fiúval.
Ezt a boldogságot kívánja olvasóinak is.
Ezt tapasztaljuk meg, minél inkább eltávolodunk a világtól és saját énünktől.
Miből erednek szomorú, borús óráink?
Nem voltunk hűségesek és éberek az imádságban.
A gonosz erőt vett rajtunk. Miért vagyunk olyan halálosan letörtek minden veszteségnél?
Még mindig fölöttébb ragaszkodunk dolgokhoz, még mindig vannak bálványaink és ezért vigasztalanok vagyunk.
Honnan ered a kedvetlenség, lehangoltság, érzékenység és keserűség, amikor emberek nagyon ránk telepszenek és megbántanak minket?
Még mindig túlságosan a saját énünk körül forgunk.
Ha mindenben Jézus lesz minden számunkra, akkor lesz mienk az a teljes, maradandó öröm, ami Jézusban volt, mert az Atya minden volt számára.

REMÉNYTELJES ÖRÖM❣️

"Örülni is fogok, mert tudom, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem nagy nyíltsággal magasztaltatik majd Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által. " (Fil 1, 18. 20)

Az apostol örvendezve néz a jövőbe. Tudja, hogy minden javára és üdvösségére szolgál, bármi is következzék, tehát világos és ragyogó jövőbe pillant bele. 

Nem mintha már mindent tudna, amit a jövő hoz számára. 

Azt azonban tudja, hogy semmiben meg nem szégyenül. Hogyan jutott Pál ilyen örvendező lelki beállítottságra a jövőt illetően? 

Egyszerűen úgy, hogy életét összekapcsolta Krisztussal. Átadta neki egészen és kezébe helyezte azt. 

Aki így tesz, az mindig megvigasztalódva és örömmel nézhet a jövő elé. 

Biztosan számíthat rá, hogy nem szégyenül meg, különben maga Jézus Krisztus kellene, hogy vereséget szenvedjen.

Pálnak megvan az a bizonyos reménysége, hogy Jézus Krisztus megdicsőíttetik az ő testében, akár élete, akár halála által. Élete azért magasztalja Őt, mivel neki szentelte azt és az emberek Jézus kegyelmi erejét látják hatni abban. Pál engedi, hogy a Megváltó használja és felhasználja őt. 

Teste eszköz az Úr dicsőségére, aki olyan drága áron váltotta meg őt. 

Mások kényelemre, sőt élvezetekre használják fel testüket, látványossá teszik divat-szenvedélyükben, vagy a becsvágy és nyereségvágy kielégítésére áldozzák életerejüket. 

Nem egy becsvágyó ember így panaszkodik: "Életem a csalódások láncolata." 

Aki az Úr rendelkezésére bocsátja életét, azt Ő soha nem hagyja cserben, sem nem engedi meg, hogy ellenségei csúfjára legyen. 

De még a halál sem nyújt olyan rettenetes képet, ha azáltal is Jézus Krisztus magasztaltatik - amikor látják, milyen nyugodttá és megvigasztalttá tudja tenni az Úr az övéit, úgyhogy készséggel teszik le életüket, mihelyt őneki ez úgy tetszik.

Legyen a mi célunk is az, hogy Jézus Krisztus magasztaltassék testünkben, életünkben és halálunkban.
Akkor mi is, akárcsak az apostol, zavartalan örömmel nézhetünk a jövőbe. 

Nem szégyenülünk meg, ha Jézus Krisztus naggyá lesz általunk.
De akkor megszégyenülünk, ha mi akarunk nagyok lenni és Jézusnak csak egy kis helyet engedünk életünkben.

Amikor azután a "hitből" majd a látás világába érkezünk, az igazak várakozása csodálatos és kibeszélhetetlen örömmé változik.
Ekkor "Az Úr megváltottai megtérnek és ujjongás között Sionba jönnek s örök öröm fejükön.,, (Ézs 35, 10).

 

ERŐT ADÓ ÖRÖM❣️

"Az Úrnak öröme a ti erősségtek. " (Nehemiás 8, 10)

Nagy különbség az, hogy az öröm érzése természetünkből ered, vagy pedig a Szentlélek munkálta azt bennünk.
Igen gyakran sok természeti adottság is vegyül az öröm érzésébe. A csupán természeti érzések olyanok, mint a futó homok, nem lehet rá építenünk.
Minél inkább szétválasztjuk magunkban a természeti és a kegyelem által kapott adottságokat, annál tisztább és csendesebb lesz bennünk az örvendezés.
Egyre jobban a hit öröme lesz, mely olyan állandó, mint maga a hit. Az Úrban való örvendezés lesz ez. -
Amikor a tanítványok bizonyságtételük miatt fogságba kerültek és kihallgatták őket, azt olvassuk, hogy "mikor pedig látták Péternek és Jánosnak hitvalló bátorságát ... csodálkoztak" (Csel 4, 13).
És amikor Pált és Barnabást kiűzték Antiochiából, "a tanítványok megteltek örömmel és Szentlélekkel"
(Csel 13, 52).
Örömük az Úrban és mindabban, amit általa kegyelmi javakban kaptak és megtapasztaltak, olyan nagy volt, hogy ez ellenállhatatatlan bizonyságtevő erővé vált bennük.
Az öröm olyan erőssé tette őket, hogy a Jézusért elszenvedett szorongattatásokat kitüntetésnek látták.
Ez a szent öröm egyben erő is; a levertség és csüggedés gyöngeség és erőtlenség.
Ebből az örömből tettek származnak, mert a lélekből fakadó érzések mindig alkotók. Minden Isten dicsőségét szolgáló erőteljes tevékenység és az embereknek való szolgálat örvendező lélekből fakad.
Igen nehéz dolog az, ha valakinek feladatai vannak és közben nyomott kedélyű. Hogyan tud az ilyen ember Isten dicső tetteiről bizonyságot tenni és dicséretet mondani, amikor olyan, mintha ki volna száradva és kihalt volna benne minden? A szent öröm olyan, mint a friss forrás.
Ahol hiányzik, ott minden eliszaposodik.
Ezért kívánja az apostol a római keresztyéneknek. hogy az Isten töltse be őket "minden örömmel ... hit által"
(Róm 15, 13).
Őt ez az öröm tölti be és hozzánk is így szól: "Örüljetek az Úrban mindenkor!"
A Megváltó azt mondta tanítványainak: "Kérjétek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen" (Ján 16, 24).
Az öröm a Szentlélek gyümölcse. Ezt kérnünk kell.
És ahol Ő megadja ezt az ajándékot, ott szeretet vonul be a szívbe, mert az öröm ujjongó szeretet.
- Ó, Uram, ez az érted ujjongó szeretet legyen az én erősségem is!

ERŐT ADÓ ÖRÖM❣️

"💞Az Úrnak öröme a ti erősségtek. " (Nehemiás 8, 10)

Nagy különbség az, hogy az öröm érzése természetünkből ered, vagy pedig a Szentlélek munkálta azt bennünk. Igen gyakran sok természeti adottság is vegyül az öröm érzésébe. 

A csupán természeti érzések olyanok, mint a futó homok, nem lehet rá építenünk.
Minél inkább szétválasztjuk magunkban a természeti és a kegyelem által kapott adottságokat, annál tisztább és csendesebb lesz bennünk az örvendezés.

Egyre jobban a hit öröme lesz, mely olyan állandó, mint maga a hit. 

Az Úrban való örvendezés lesz ez. - Amikor a tanítványok bizonyságtételük miatt fogságba kerültek és kihallgatták őket, azt olvassuk, hogy "mikor pedig látták Péternek és Jánosnak hitvalló bátorságát ... csodálkoztak" (Csel 4, 13).

És amikor Pált és Barnabást kiűzték Antiochiából, "a tanítványok megteltek örömmel és Szentlélekkel" (Csel 13, 52).

Örömük az Úrban és mindabban, amit általa kegyelmi javakban kaptak és megtapasztaltak, olyan nagy volt, hogy ez ellenállhatatatlan bizonyságtevő erővé vált bennük.
Az öröm olyan erőssé tette őket, hogy a Jézusért elszenvedett szorongattatásokat kitüntetésnek látták.
Ez a szent öröm egyben erő is; a levertség és csüggedés gyöngeség és erőtlenség.

Ebből az örömből tettek származnak, mert a lélekből fakadó érzések mindig alkotók. 

Minden Isten dicsőségét szolgáló erőteljes tevékenység és az embereknek való szolgálat örvendező lélekből fakad.
Igen nehéz dolog az, ha valakinek feladatai vannak és közben nyomott kedélyű. 

Hogyan tud az ilyen ember Isten dicső tetteiről bizonyságot tenni és dicséretet mondani, 

amikor olyan, mintha ki volna száradva és kihalt volna benne minden? 

A szent öröm olyan, mint a friss forrás. Ahol hiányzik, ott minden eliszaposodik.

Ezért kívánja az apostol a római keresztyéneknek. hogy az Isten töltse be őket "minden örömmel ... hit által" (Róm 15, 13).

Őt ez az öröm tölti be és hozzánk is így szól: "Örüljetek az Úrban mindenkor!"
A Megváltó azt mondta tanítványainak: "Kérjétek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen" (Ján 16, 24).

Az öröm a Szentlélek gyümölcse. Ezt kérnünk kell.
És ahol Ő megadja ezt az ajándékot, ott szeretet vonul be a szívbe, mert az öröm ujjongó szeretet.
- Ó, Uram, ez az érted ujjongó szeretet legyen az én erősségem is!

SZÜNTELEN ÖRÖM❣️

"💞Örüljetek az Úrban mindenkor! "(Fil 4, 4)

Vajon lehet-e parancsolni az örömet? Urai vagyunk-e érzéseinknek?
EI tudjuk-e hessegetni magunktól a szomorúságot?
Ha egy eladósodott embernek, akit igen szorongatnak a hitelezői, azt mondom: "Csak légy jókedvű!" - akkor az ilyen felszólítás lepattan róla.

Vagy ha egy betegnek azt mondom: "Ugyan hagyd már abba a panaszkodást, sóhajtozást!" - akkor az joggal válaszol így: "Te könnyen beszélsz, de az én helyzetemben nem lehet az ember vidám."

 Ellenben ha azt az örömhírt viheted, hogy "adósságod ki van fizetve, szabad vagy!" és a betegnek azt mondhatod: "egész biztos, hogy ismét egészséges leszel!" - akkor van okod arra, hogy így szólj hozzá: örülj!

Ebben a helyzetben van a hívő keresztyén. Van Megváltója, aki minden adósságát eltörölte.
Orvost talált benne, aki minden baját meggyógyítja, aki a megkötözötteket megszabadítja és a foglyoknak a börtön ajtaját megnyitja.
"Az Úrban" örüljetek mindenkor! És ez lehetséges, mert Ő nem változik meg.

Életünk minden nyomorúságában velünk van; akkor is szeret minket. 

Belekiáltja sötétségünkbe: "Ne félj, mert én veled vagyok!" - És mivel ilyen nagy érték vagyunk szemében és meg akar dicsőíteni minket, azért rendez el mindent úgy, hogy ezt a célt elérjük. Benne rejtve vagyunk, Ő gondoskodik rólunk.
Ez pedig örömre és nem gyászra ad okot. Amikor Luther Márton eljutott a Jézus Krisztusban való hitre, arra szólított fel minden hívő keresztyént, hogy vele együtt örvendezzenek. 

"Aki pedig nem akar örülni - tette hozzá -, az csak jajveszékeljen magában."
Rendkívül fontos, hogy naponta újra meg újra örvendezésre serkentsük magunkat, szemünk elé állítva mindazt, amit Jézusban kaptunk s hogy milyen gazdagon megáldott minket!

Akkor majd szégyenkezünk, hogy milyen gyakran lenyomtak minket a földi és múló szenvedések.
Hiszen minden nyomorúság és bánat "ideigvaló" és ezért könnyű.
A kísértések csak valameddig tartanak, összehasonlítva az örökkévaló dicsőséggel. 

Emlékezzünk vissza mindarra a jóra is, amit már elvettünk és mindarra a segítségre, melyben részünk volt az Úr jóvoltából. És azt se feledjük el, hogy minden nehézségünk ellenére még mennyi jóban van részünk. A legjobb pedig az, hogy Ő a mienk!

AZ ELVEHETETLEN ÖRÖM❣️

"💞Örülni fog a szívetek és senki sem veszi el tőletek a ti örömötöket. "(János 16, 22)

Jézus nem csupán valami felszínes örömöt, hanem mély, szívbeli örömöt ad. 

A világ örömét kívül csillogás, belül romlottság jellemzi. Néhány órára elfeledhetjük belső szorongásainkat, mint ahogy a testi fájdalmat is meg lehet szüntetni rövid időre egy-egy morfium injekcióval. Jézus a nyomorúságoknak legmélyebb okát veszi el: a bűnt. 

Megkönnyíti szívünket, miután a gonosz lidércnyomást megszüntette. Ő ad derűs lelkiismeretet. 

Az alvó lelkiismeret, mely az embert nem kínozza közvetlenül, még távolról sem jó lelkiismeret. 

Azt az örömet, melyet Jézus ajándékoz, senki sem tudja tőlünk elrabolni.

 
Ez az "Ő" öröme. János 17, 13 szerint így imádkozott: "... hogy az én örömem teljes legyen őbennük."
Isten Fiának az volt a legnagyobb öröme, hogy az Atya szerette Őt és gyönyörűsége telt benne. 

Jézus szívét még a legsötétebb órában is áthatotta az a fiúi öröm, melyet az Atya szeretetének és dicsőségének gazdagsága felett érzett. Ez az öröm kell eltöltse a tanítványok szívét is: Istennek kegyelmet nyert és szeretett gyermeke vagyok Krisztus, az én Megváltóm által!

 
- Ez az az öröm, amelyet senki és semmi el nem rabolhat és meg nem zavarhat. Elveszíthetetlen. 

Csak ha Jézust magát elvehetnék tőlünk, szűnne meg az örömünk, mert Ő örömünknek alapja. 

Külsőleg megszomorodhat az ember, de belül megelégedett és boldog az Úrban. Ezt az örömet a sokféle fájdalom és noyomorúság sem tudja elfojtani, hanem csak megtisztítja és elmélyíti.

 
Pál már három esztendeje volt fogságban; minden tevékenységében megakadályozták, és ő, aki csupa tűz és buzgóság volt, mégsem csüggedt el. Amikor a filippibelieknek ír, nem panaszos a levele, hanem az öröm hangja hatja azt át. Még a küszöbönálló halál gondolata sem tudja elnyomni ezt az örömet.
"Ha kiontatik is vérem italáldozatként ... örülök" (Fil 2, 17).

 
Még arra is gondol, hogy az elcsüggedt és levert filippibelieket a saját örömébe bevonja. 

- A pizidiai Antiochiában az újonnan hitre jutott keresztyének az üldözés viharába kerültek. 

Pált, lelkiatyjukat elszakították tőlük és elkergették a város határain kívül. Vajon búskomorságba esnek most?

"A tanítványok megteltek örömmel és Szentlélekkel" (Csel 13, 52).
Ilyen a hívő öröme. A sötétben világít a legtisztábban és legfényesebbe

 

TISZTA és MÉLY ÖRÖM❣️

"Azon örüljetek, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben. " (Lukács 10, 20)

Az emberek olyan szívesen örökítenék meg nevüket.
Ha már a világtörténelem lapjaira nem is tudják felírni - mert ez csak keveseknek jut osztályrészül -, legalább fába és kőbe vésik be azokat. Végső fokon mégis minden név a feledés homályába süllyed, mely nincs felírva a mennyben. Amikor Isten egy ember nevét felveszi a menny polgárainak listájára, annak örökkévaló érvénye van.

A földi polgárok neve a föld porába van írva. "A hamisaknak neve megrothad" (Péld 10, 7).
Minden ok megvan az örömre, amikor Isten egy nevet, melyhez annyi szenny tapad - talán nem is annyira az emberek előtt, mint inkább az örökkévaló világosságában -, arra méltat, hogy könyvébe bejegyezze.

Mennyi szenny, gyalázat, bűn és szégyen fedi nevünket!
Micsoda meg nem érdemelt irgalmassága az Úrnak, amikor egy ilyen nevet beír az élet könyvébe, 

a mennyei polgárlistára, és e név hordozóját az ő királyságának polgárává teszi!
"Nem vagytok már jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és az Isten házanépe" 

(Ef 2, 19) - írja az apostol.

Tehát mindazzal az előjoggal rendelkeztek, ami a polgárokat és családtagokat megilleti.
A Mindenható oltalma alatt állotok, minden időben meneteletek van őhozzá és egykor örököstársak lesztek országában. Mindaz, ami az Úr Jézus ereje által rajtunk keresztül történik, távolról sem olyan értékű, mint ami bennünk és rajtunk megy végbe a kegyelem folytán.
Amikor a 70 tanítvány visszatért első missziói útjáról, különösképpen annak örültek, hogy még a gonosz lelkek is meghátráltak szavuk elől. Jézus azonban egy magasabb rendű és tisztább örömre mutat rá.

A gonosz lelkek kiűzésénél könnyen az önelégültség érzése léphetett fel - hogy olyan nagy dolgokat vittek véghez. Ez hamarosan gőggé és becsvággyá fejlődhet.
És akkor hangzik majd egyszer: nem ismerlek titeket! Lehet, hogy az én nevemben ördögöket űztetek, mégis idegenek maradtatok a számomra, eltávolodtatok az én gondolkodásmódomtól, távozzatok tőlem ti gonoszok.(vö. Máté 7, 23).

- Abban az örömben, hogy a nevem fel van írva a mennyben, már nincs meg a becsvágy önző mellékíze.
Itt nem én magam cselekszem, hanem megtapasztalom a meg nem érdemelt kegyelmet, amelyért Istennek még az örökkévalóságban sem tudok eléggé hálát adni.