ERŐT ADÓ ÖRÖM❣️

"💞Az Úrnak öröme a ti erősségtek. " (Nehemiás 8, 10)

Nagy különbség az, hogy az öröm érzése természetünkből ered, vagy pedig a Szentlélek munkálta azt bennünk. Igen gyakran sok természeti adottság is vegyül az öröm érzésébe. 

A csupán természeti érzések olyanok, mint a futó homok, nem lehet rá építenünk.
Minél inkább szétválasztjuk magunkban a természeti és a kegyelem által kapott adottságokat, annál tisztább és csendesebb lesz bennünk az örvendezés.

Egyre jobban a hit öröme lesz, mely olyan állandó, mint maga a hit. 

Az Úrban való örvendezés lesz ez. - Amikor a tanítványok bizonyságtételük miatt fogságba kerültek és kihallgatták őket, azt olvassuk, hogy "mikor pedig látták Péternek és Jánosnak hitvalló bátorságát ... csodálkoztak" (Csel 4, 13).

És amikor Pált és Barnabást kiűzték Antiochiából, "a tanítványok megteltek örömmel és Szentlélekkel" (Csel 13, 52).

Örömük az Úrban és mindabban, amit általa kegyelmi javakban kaptak és megtapasztaltak, olyan nagy volt, hogy ez ellenállhatatatlan bizonyságtevő erővé vált bennük.
Az öröm olyan erőssé tette őket, hogy a Jézusért elszenvedett szorongattatásokat kitüntetésnek látták.
Ez a szent öröm egyben erő is; a levertség és csüggedés gyöngeség és erőtlenség.

Ebből az örömből tettek származnak, mert a lélekből fakadó érzések mindig alkotók. 

Minden Isten dicsőségét szolgáló erőteljes tevékenység és az embereknek való szolgálat örvendező lélekből fakad.
Igen nehéz dolog az, ha valakinek feladatai vannak és közben nyomott kedélyű. 

Hogyan tud az ilyen ember Isten dicső tetteiről bizonyságot tenni és dicséretet mondani, 

amikor olyan, mintha ki volna száradva és kihalt volna benne minden? 

A szent öröm olyan, mint a friss forrás. Ahol hiányzik, ott minden eliszaposodik.

Ezért kívánja az apostol a római keresztyéneknek. hogy az Isten töltse be őket "minden örömmel ... hit által" (Róm 15, 13).

Őt ez az öröm tölti be és hozzánk is így szól: "Örüljetek az Úrban mindenkor!"
A Megváltó azt mondta tanítványainak: "Kérjétek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen" (Ján 16, 24).

Az öröm a Szentlélek gyümölcse. Ezt kérnünk kell.
És ahol Ő megadja ezt az ajándékot, ott szeretet vonul be a szívbe, mert az öröm ujjongó szeretet.
- Ó, Uram, ez az érted ujjongó szeretet legyen az én erősségem is!

SZÜNTELEN ÖRÖM❣️

"💞Örüljetek az Úrban mindenkor! "(Fil 4, 4)

Vajon lehet-e parancsolni az örömet? Urai vagyunk-e érzéseinknek?
EI tudjuk-e hessegetni magunktól a szomorúságot?
Ha egy eladósodott embernek, akit igen szorongatnak a hitelezői, azt mondom: "Csak légy jókedvű!" - akkor az ilyen felszólítás lepattan róla.

Vagy ha egy betegnek azt mondom: "Ugyan hagyd már abba a panaszkodást, sóhajtozást!" - akkor az joggal válaszol így: "Te könnyen beszélsz, de az én helyzetemben nem lehet az ember vidám."

 Ellenben ha azt az örömhírt viheted, hogy "adósságod ki van fizetve, szabad vagy!" és a betegnek azt mondhatod: "egész biztos, hogy ismét egészséges leszel!" - akkor van okod arra, hogy így szólj hozzá: örülj!

Ebben a helyzetben van a hívő keresztyén. Van Megváltója, aki minden adósságát eltörölte.
Orvost talált benne, aki minden baját meggyógyítja, aki a megkötözötteket megszabadítja és a foglyoknak a börtön ajtaját megnyitja.
"Az Úrban" örüljetek mindenkor! És ez lehetséges, mert Ő nem változik meg.

Életünk minden nyomorúságában velünk van; akkor is szeret minket. 

Belekiáltja sötétségünkbe: "Ne félj, mert én veled vagyok!" - És mivel ilyen nagy érték vagyunk szemében és meg akar dicsőíteni minket, azért rendez el mindent úgy, hogy ezt a célt elérjük. Benne rejtve vagyunk, Ő gondoskodik rólunk.
Ez pedig örömre és nem gyászra ad okot. Amikor Luther Márton eljutott a Jézus Krisztusban való hitre, arra szólított fel minden hívő keresztyént, hogy vele együtt örvendezzenek. 

"Aki pedig nem akar örülni - tette hozzá -, az csak jajveszékeljen magában."
Rendkívül fontos, hogy naponta újra meg újra örvendezésre serkentsük magunkat, szemünk elé állítva mindazt, amit Jézusban kaptunk s hogy milyen gazdagon megáldott minket!

Akkor majd szégyenkezünk, hogy milyen gyakran lenyomtak minket a földi és múló szenvedések.
Hiszen minden nyomorúság és bánat "ideigvaló" és ezért könnyű.
A kísértések csak valameddig tartanak, összehasonlítva az örökkévaló dicsőséggel. 

Emlékezzünk vissza mindarra a jóra is, amit már elvettünk és mindarra a segítségre, melyben részünk volt az Úr jóvoltából. És azt se feledjük el, hogy minden nehézségünk ellenére még mennyi jóban van részünk. A legjobb pedig az, hogy Ő a mienk!

AZ ELVEHETETLEN ÖRÖM❣️

"💞Örülni fog a szívetek és senki sem veszi el tőletek a ti örömötöket. "(János 16, 22)

Jézus nem csupán valami felszínes örömöt, hanem mély, szívbeli örömöt ad. 

A világ örömét kívül csillogás, belül romlottság jellemzi. Néhány órára elfeledhetjük belső szorongásainkat, mint ahogy a testi fájdalmat is meg lehet szüntetni rövid időre egy-egy morfium injekcióval. Jézus a nyomorúságoknak legmélyebb okát veszi el: a bűnt. 

Megkönnyíti szívünket, miután a gonosz lidércnyomást megszüntette. Ő ad derűs lelkiismeretet. 

Az alvó lelkiismeret, mely az embert nem kínozza közvetlenül, még távolról sem jó lelkiismeret. 

Azt az örömet, melyet Jézus ajándékoz, senki sem tudja tőlünk elrabolni.

 
Ez az "Ő" öröme. János 17, 13 szerint így imádkozott: "... hogy az én örömem teljes legyen őbennük."
Isten Fiának az volt a legnagyobb öröme, hogy az Atya szerette Őt és gyönyörűsége telt benne. 

Jézus szívét még a legsötétebb órában is áthatotta az a fiúi öröm, melyet az Atya szeretetének és dicsőségének gazdagsága felett érzett. Ez az öröm kell eltöltse a tanítványok szívét is: Istennek kegyelmet nyert és szeretett gyermeke vagyok Krisztus, az én Megváltóm által!

 
- Ez az az öröm, amelyet senki és semmi el nem rabolhat és meg nem zavarhat. Elveszíthetetlen. 

Csak ha Jézust magát elvehetnék tőlünk, szűnne meg az örömünk, mert Ő örömünknek alapja. 

Külsőleg megszomorodhat az ember, de belül megelégedett és boldog az Úrban. Ezt az örömet a sokféle fájdalom és noyomorúság sem tudja elfojtani, hanem csak megtisztítja és elmélyíti.

 
Pál már három esztendeje volt fogságban; minden tevékenységében megakadályozták, és ő, aki csupa tűz és buzgóság volt, mégsem csüggedt el. Amikor a filippibelieknek ír, nem panaszos a levele, hanem az öröm hangja hatja azt át. Még a küszöbönálló halál gondolata sem tudja elnyomni ezt az örömet.
"Ha kiontatik is vérem italáldozatként ... örülök" (Fil 2, 17).

 
Még arra is gondol, hogy az elcsüggedt és levert filippibelieket a saját örömébe bevonja. 

- A pizidiai Antiochiában az újonnan hitre jutott keresztyének az üldözés viharába kerültek. 

Pált, lelkiatyjukat elszakították tőlük és elkergették a város határain kívül. Vajon búskomorságba esnek most?

"A tanítványok megteltek örömmel és Szentlélekkel" (Csel 13, 52).
Ilyen a hívő öröme. A sötétben világít a legtisztábban és legfényesebbe

 

TISZTA és MÉLY ÖRÖM❣️

"Azon örüljetek, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben. " (Lukács 10, 20)

Az emberek olyan szívesen örökítenék meg nevüket.
Ha már a világtörténelem lapjaira nem is tudják felírni - mert ez csak keveseknek jut osztályrészül -, legalább fába és kőbe vésik be azokat. Végső fokon mégis minden név a feledés homályába süllyed, mely nincs felírva a mennyben. Amikor Isten egy ember nevét felveszi a menny polgárainak listájára, annak örökkévaló érvénye van.

A földi polgárok neve a föld porába van írva. "A hamisaknak neve megrothad" (Péld 10, 7).
Minden ok megvan az örömre, amikor Isten egy nevet, melyhez annyi szenny tapad - talán nem is annyira az emberek előtt, mint inkább az örökkévaló világosságában -, arra méltat, hogy könyvébe bejegyezze.

Mennyi szenny, gyalázat, bűn és szégyen fedi nevünket!
Micsoda meg nem érdemelt irgalmassága az Úrnak, amikor egy ilyen nevet beír az élet könyvébe, 

a mennyei polgárlistára, és e név hordozóját az ő királyságának polgárává teszi!
"Nem vagytok már jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és az Isten házanépe" 

(Ef 2, 19) - írja az apostol.

Tehát mindazzal az előjoggal rendelkeztek, ami a polgárokat és családtagokat megilleti.
A Mindenható oltalma alatt állotok, minden időben meneteletek van őhozzá és egykor örököstársak lesztek országában. Mindaz, ami az Úr Jézus ereje által rajtunk keresztül történik, távolról sem olyan értékű, mint ami bennünk és rajtunk megy végbe a kegyelem folytán.
Amikor a 70 tanítvány visszatért első missziói útjáról, különösképpen annak örültek, hogy még a gonosz lelkek is meghátráltak szavuk elől. Jézus azonban egy magasabb rendű és tisztább örömre mutat rá.

A gonosz lelkek kiűzésénél könnyen az önelégültség érzése léphetett fel - hogy olyan nagy dolgokat vittek véghez. Ez hamarosan gőggé és becsvággyá fejlődhet.
És akkor hangzik majd egyszer: nem ismerlek titeket! Lehet, hogy az én nevemben ördögöket űztetek, mégis idegenek maradtatok a számomra, eltávolodtatok az én gondolkodásmódomtól, távozzatok tőlem ti gonoszok.(vö. Máté 7, 23).

- Abban az örömben, hogy a nevem fel van írva a mennyben, már nincs meg a becsvágy önző mellékíze.
Itt nem én magam cselekszem, hanem megtapasztalom a meg nem érdemelt kegyelmet, amelyért Istennek még az örökkévalóságban sem tudok eléggé hálát adni.

A hívõ ember örömének kiapadhatatlan❣️

"S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből " (Ézsaiás 12, 3)

Ez Isten gyermekének legkedvesebb foglalatossága.
Az isteni üdvösség kútfői, vagy más szóval forrásai üdítők és kimeríthetetlenek. Milyen üdítő forrássá lett maga az Isten Igéje milliók és milliók számára.
Vigasztalás, fény, élet és szeretet árad belőle.
Persze vannak olyan kutak is, amelyeket emberek készítenek. Ezek sokszor repedezettek, nem adnak vizet, vagy csak nagyon poshadt, élvezhetetlen vizet nyújtanak. Azt a forrást, amelyből üdvösség és erő árad, Isten nyitja meg. Ebből mindig örömmel meríthetünk.
Üdvösségünk forrása Jézusban van. Belőle árad felénk az élet. Ő mindenre elégséges; hol bűnbocsánatot merítünk belőle, hol bensőséges és hűséges szeretetének bizonyosságát. Egyszer a bajban való csodálatos segítség ígéretét, kegyelme gazdagságának mélységét, máskor az örökkévalóság dicsőségének vagy az ő lényének szépségét tárja fel előttünk egy-egy Ige.
Miért fekszel hát eltikkadva az útszélen, Isten gyermeke, mint egykor Illés? Ha angyala révén már akkor erősítést küldött szolgájának, mennyivel több van most itt, mint egy angyal! Hiszen Jézus Krisztus van itt, az élő Istennek Fia, az élet és az öröm forrása.
Milyen sajnálatra méltó az, aki itt lent keresi ezt a forrást. Bár maga a földi élet is sok örömet és felüdülést kínál, de ez a forrás egyszer csak eldugul. Eljönnek a betegségnek, az öregedésnek a napjai, amelyek véget vetnek az élvezeteknek. Akit kielégített a szennyes, tisztátalan szórakozás, annak életében a mámort fájdalmas kijózanodás váltja fel egyszer. A bűnös örömök fájdalommá változnak, bűnbánatban, szégyenkezésben vagy önutálatban végződnek, végül pedig örök kínokban. Az istentelenség, az elszakadottság állapotában az embernek sötét gondolatai támadnak Istenről; komor lénynek tűnik előtte. A lelki életet valamiféle örömtelen tengődésnek látja, pedig éppen az ellenkezője igaz. Isten maga tele van örömmel, aki Jézus Krisztusban úgy mutatta meg magát, mint az élet és öröm forrását.
A szerecsenországi komornyik is ebből merített és utána továbbment az útján - örömmel.
Ezt találta meg a filippibeli börtönőr is és egész háznépével együtt örült, hogy hitre jutott, miután előzőleg Isten nélkül s ezért vigasztalás nélkül élt ebben a világban.

A hívő ember örömének kiapadhatatlan❣️

"S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből " (Ézsaiás 12, 3)

Ez Isten gyermekének legkedvesebb foglalatossága.
Az isteni üdvösség kútfői, vagy más szóval forrásai üdítők és kimeríthetetlenek. 

Milyen üdítő forrássá lett maga az Isten Igéje milliók és milliók számára.
Vigasztalás, fény, élet és szeretet árad belőle.

Persze vannak olyan kutak is, amelyeket emberek készítenek. 

Ezek sokszor repedezettek, nem adnak vizet, vagy csak nagyon poshadt, élvezhetetlen vizet nyújtanak. Azt a forrást, amelyből üdvösség és erő árad, Isten nyitja meg. 

Ebből mindig örömmel meríthetünk.

Üdvösségünk forrása Jézusban van. Belőle árad felénk az élet. 

Ő mindenre elégséges; hol bűnbocsánatot merítünk belőle, hol bensőséges és hűséges szeretetének bizonyosságát. 

Egyszer a bajban való csodálatos segítség ígéretét, kegyelme gazdagságának mélységét, 

máskor az örökkévalóság dicsőségének vagy az ő lényének szépségét tárja fel előttünk egy-egy Ige.
Miért fekszel hát eltikkadva az útszélen, Isten gyermeke, mint egykor Illés? 

Ha angyala révén már akkor erősítést küldött szolgájának, mennyivel több van most itt,

 mint egy angyal! 

Hiszen Jézus Krisztus van itt, az élő Istennek Fia, az élet és az öröm forrása.

Milyen sajnálatra méltó az, aki itt lent keresi ezt a forrást. 

Bár maga a földi élet is sok örömet és felüdülést kínál, de ez a forrás egyszer csak eldugul. 

Eljönnek a betegségnek, az öregedésnek a napjai, amelyek véget vetnek az élvezeteknek. 

Akit kielégített a szennyes, tisztátalan szórakozás, annak életében a mámort fájdalmas kijózanodás váltja fel egyszer. 

A bűnös örömök fájdalommá változnak, bűnbánatban, szégyenkezésben vagy önutálatban végződnek, végül pedig örök kínokban. 

Az istentelenség, az elszakadottság állapotában az embernek sötét gondolatai támadnak Istenről; 

komor lénynek tűnik előtte. A lelki életet valamiféle örömtelen tengődésnek látja, pedig éppen az ellenkezője igaz. Isten maga tele van örömmel, aki Jézus Krisztusban úgy mutatta meg magát, mint az élet és öröm forrását.

A szerecsenországi komornyik is ebből merített és utána továbbment az útján - örömmel.
Ezt találta meg a filippibeli börtönőr is és egész háznépével együtt örült, hogy hitre jutott, miután előzőleg Isten nélkül s ezért vigasztalás nélkül élt ebben a világban.

AZ ISTENTELENEK ÁLBOLDOGSÁGA❣️

"💞Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek.,,(Márk 6, 21)

Heródes látszólag boldog ember volt. Mindent megkapott, amit szíve megkívánt. 

Gonosz szenvedélyre lobban saját bátyja felesége iránt. Sötét terve sikerült s az asszony, Heródiás, az övé lett. 

A nagyszabású születésnapi vacsorán Heródes az egész fényes társaság középpontja. 

A jókedv magasra csap. Csak aki a dolgok mélyére lát, veszi észre, hogy a fény és a pompa hazug.
Az Istentől való elszakadottságban soha nincs igazi boldogság. 

Lehetséges, hogy sokszor féktelen öröm fogja el őket, lelkük mélyén azonban sötét árnyak vannak. Isznak a mámorító kehelyből, kacagásuk önfeledt, de az öröm látszata alatt egyre sivárabb a lélek. 

Cifra nyomorúságban élnek.

Minden lépés, amit a világ szerint elképzelt boldogság felé tesznek, egy-egy lépés lefelé a romlás és pusztulás útján.
Bűnös terveik szerencsés kimenetele egyre jobban Isten haragját halmozza fejükre, s ez egyszer szörnyű módon robban majd ki.

"A balgatagok szerencséje elveszti őket" (Péld 1, 32).
A testi vágyak azonban kiölik az emberből mindazt, ami még talán nemes volt benne. 

Durvává és állatiassá teszik. Heródes egy nép felett uralkodott, csak éppen önmaga felett veszítette el az uralmát.

Milyen szánalmasan ingatag az ember Isten nélkül!
- Az ünnepi lakoma fénypontja Heródes életében szomorú fordulópontot jelentett. 

Annak előtte mindig volt valamiféle fogékonyság benne a jóra. 

Félte (tisztelte) Keresztelő Jánost, mert megértett valamit annak tiszta és szent lényéből. 

Heródiás ugyanakkor gyűlölte őt és boldogságának megzavaróját látta benne.

Ebben az asszonyban már régen kialudt minden jóérzés. 

Most azonban Heródes is fordulóponthoz ért.
Azt tette, amiről meg volt győződve, hogy rossz: hozzájárulását adta a szörnyű bűnhöz, Isten szent emberének a kivégzéséhez. Lelkiismeretének figyelmeztető szavát elhallgattatta, mert vendégei előtt nem akart határozatlannak és szószegőnek bizonyulni.

De ezzel a paranccsal megpecsételte saját sorsát is.
Attól kedzve egyre mélyebbre süllyedt, lelkiismerete mindinkább elnémult. 

S amikor egyszer Jézussal személyes találkozásra került a sor, nem fogott fel semmit annak hatalmából. 

Csak a kíváncsiskodás keltette fel érdeklődését a Megváltó iránt, s amikor az nem elégítette ki, gúnyt űz belőle. Ne irigyeljük soha az istentelenek látszólagos boldogságát, inkább sajnáljuk őket!