A SZENTLÉLEK BIZONYSÁGTÉTELE❣️

"💞Maga a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.,, (Róma 8, 16)

Magában a hitben már bizonyosság van s ezt a Szentlélek még külön megerősíti, aki bennünk így szólal meg: "Abba, Atyánk!" Ez hatalmas bizonyságtétel.
A léleknek ez a bizonyságtétele nem folytonos és nem megszakítás nélküli. 

Mindig vannak különleges pillanatok, amikor istengyermeki voltunknak a bizonyossága egészen lenyűgöző módon jelentkezik bennünk és Isten szeretete mint valami áradat, tör be a szívünkbe. Ilyenkor az embernek felemelő érzései vannak és minden más teremtményt szeretne felszólítani, hogy vele együtt dicsérje és magasztalja Isten kegyelmének csodálatos és nagy voltát. 

Ezek a szívünk talajából feltörő érzések nem csupán érzelmiek, hanem Isten Lelke által munkált szent érzések, amiket Isten gyermeke világosan meg tud különböztetni mindenféle más érzelmi megindultságtól.
Az utóbbiakban nincs erő, de a Lélek által felkeltett érzések felemelik az embert és képessé teszik nagy áldozatokra is. A Léleknek van azonban egy állandó és folyamatos bizonyságtétele és hajtóereje is, amely Isten gyermekeiben állandóan munkálkodik.
Ez a hajtóerő kényszerít arra, hogy a test bűnös hajlamai elé gátat vessünk. Erőt érzünk magunkban, amely Isten iránti engedelmességre ösztönöz. Ha nem is ellenállhatatlan ez az indíttatás - hiszen ki tudunk térni előle -, de a Lélek ösztönzése mégis elég erős arra, hogy a test gonosz indulatait időnként legyőzze.
"A test a Lélek ellen törekedik, a Lélek pedig a test ellen" (Gal 5, 17)

De a Lélek az erősebb, ha engedelmesen átengedjük magunkat neki.
Isten Lelke indít arra is, hogy keressük a többi hívő emberrel való közösséget. Ő teszi az Isten Igéjével való foglalkozásunkat elkerülhetetlenül szükségessé. Isten gyermekei nemcsak kötelességszerűen olvasnak el egy-egy fejezetet a Bibliából; a Lélek az Igét napi táplálékká teszi. Ugyancsak a Lélek kényszerít minket az imádkozásra is. Az Úrral való kapcsolatunk ekkor már nem csupán megszokott ima-alkalmakra és időkre korlátozódik.

Újra meg újra belső kényszert érzünk, hogy az Úrral kapcsolatban maradjunk és kegyelmének jeleit ismételten megköszönjük. Minél inkább engedünk a Lélek ösztönzésének, annál erősebbek leszünk és bizonyosabbak istengyermeki mivoltunkban is.

AZ ÜDVBIZONYOSSÁG KINCSE (I.-II.)❣️

,,💞Meg vagyok gyõzõdve, hogy semmi nem szakíthat el minket az Isten szeretetétõl, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.,, (Róma 8, 38. 39)

Sokan úgy vélik, hogy az ember nem tudhatja teljes bizonyossággal, vajon kegyelmet nyert-e vagy sem.
Ha saját cselekedeteinket fogadjuk el alapul, nyilván soha nem jutunk el teljes bizonyosságra és soha nem kerülünk ki az állandó ingadozás állapotából.
Az ember csak akkor lehet biztos és szilárd a maga üdvössége felõl, ha egyedül és kizárólag Jézus halálának és feltámadásának nagy isteni tetteire támaszkodik.
Erre a megingathatatlan fundamentumra csak az tud ráállni, aki eltökélte, hogy minden felismert bûnével szakít, aki nem ragaszkodik többé a gonoszhoz s nem akarja mindenáron elhallgatni bûneit, melyeket lelkiismerete tár elé.
Csak ha nem akarod belátni tévedéseidet és nem vagy hajlandó bevallani azokat, vagy ha titokban valami gonosz dolgot táplálgatsz magadban, vagy a testvéreiddel szemben megmaradsz a szeretetlenség és gyûlölet állapotában, akkor képzõdik majd egy fal Isten és közötted.
Aki üdvbizonyosságra vágyik, ne vájkáljon többé lelkiismeretében s ne mindig csak a saját magatartását figyelgesse.
Hitben álljon arra a kõsziklára, azokra az ígéretekre, amelyek Krisztusban lettek igenné és ámenné.
Az üdvbizonyosság nem a magunk hûségén vagy a megszentelõdésben való elõhaladásunkon nyugszik, hanem egyedül és kizárólag Istennek a Jézus Krisztusban megmutattot nagy üdvtettein.
Ez azonban nem mindig örvendezõ bizonyosság.
Isten gyermekeiben nincs meg mindig az öröm érzése.
A vidám hangulat gyakran vérmérsékletünkkel vagy jó idegállapotunkkal kapcsolatos.
Testi vagy lelki betegségek erõsen gátolhatják a kegyelmi állapot örömteli átérzését és nyomott hangulatot idézhetnek elõ.
Restség, hanyagság, a testi bûnökkel szemben tanusított engedékenység csüggedtséget, levertséget idéz elõ.
A kegyelmi állapotból ezért még nem esünk ki. Isten nem vet el minket azonnal, különösen ha töredelmet, bûnbánatot tanúsítunk. De az õ tekintete mégsem tud jó tetszéssel megnyugodni rajtunk.
Ez abban nyilvánul meg, hogy örömünk elhomályosul, eltompul. 

Isten kénytelen megfeddni minket s ezt úgy érezzük, mint lelkiismeretünk nyugtalankodását. 

Kegyelme azért megmarad, de többé nem tudunk annak úgy örülni, mint szeretnénk.

************************************
Az üdvbizonyosság kincse (II.)

"💞Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem semmi más... nem szakíthat el minket az Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van. " (Róma 8, 38-39)

Vajon szükséges és lehet-e nekünk is olyan bizonyosságunk, mint Pálnak volt? Feltétlenül!
Sõt kell is hogy magunkban hordozzuk ezt a szilárd bizonyosságot a jelenre és a jövõre érvényes üdvösségünket illetõen. Egyesek túlzásnak és elbizakodottságnak tartják ezt. 

Viszont éppen a refomáció derített fényt erre a tévedésre.
Senki nem juthat üdvbizonyosságra, ha nem törekszik komolyan arra.
Hogyan lehetne valaki bizonyossá a bûnbocsánat elnyerése felõl, ha még soha nem nyugtalanította az a kérdés: „Hogyan nyerhetem el Isten kegyelmét?" 

Csak amikor a lelkiismeret felébred és a lélek elé állítja bûneinek végnélküli sorát, lesz égetõvé a kérdés: „ki biztosíthat engem arról, hogy eljuthatok bûneim teljes bocsánatára?" Csak amikor honvágy támad az atyai ház után a tékozló fiú szívében, jön elõ a szorongó kérdés, vajon könyörületességre találhatok-e Atyámnál.

 
De amikor ilyen kérdések vetõdnek fel, akkor már megnyílt az Úr Jézus Krisztusban való hit útja.
A hit nem azt jelenti, hogy önmagunk cselekedeteire, imádságaira, komolyságára vagy buzgóságára alapozunk, mert az ilyen hitnek nem lenne szilárd alapja.
Hitünk csak a Jézus Krisztus által szerzett megváltásra támaszkodhat. Isten nem azért szeret minket, mert mi szeretetre méltók vagyunk õelõtte.
Õ Jézus Krisztusban fordul felénk. Õ az a szeretett Fiú, akin osztatlanul és maradéktalanul megnyugszik Isten jótetszése.

 
Õ a tökéletes, engedelmes és igaz, s ha mi hitben ráhagyatkozunk erre a Megváltóra, akkor Isten tekintete jótetszéssel nyugodhat meg rajtunk is. Isten szeretete birtokába vesz minket, részünk lesz a bûnbocsánatban, melyet a kereszten hozott áldozat eszközölt ki.
Ezt a szeretetet soha többé el nem ragadhatja tõlünk senki, a halál éppoly kevéssé, mint az élet.
Csak saját bûneink következtében veszíthetjük el azt ismét. 

Bizonyosan tudjuk, hogy Isten mindaddig nem vonja meg tõlünk szeretetét, amíg minden egyes bukás után bûnbánattal visszatérünk hozzá, megragadva ismét a kegyelmet.

 
Az a tudat, hogy Isten szeret minket, kimondhatatlanul gazdaggá tesz és nagy erõt ad.
Különösen nehéz napokban és nagy nyomorúságok súlya alatt ez a bizonyosság segít minket gyõzelemhez: Isten szeret engem, az õ gyermeke és Jézus tulajdona vagyok!

AZ ÉLET FOLYÓJA❣️

"Íme, víz folyt ki a templom küszöbe alól napkelet felé." (Ez 47, 1)

Csodálatos folyót lát a próféta, amely a templomból ered. 

A víz a szentély legbelsejéből, a nyugati oldalon levő szentek szentjéből folyik kelet felé. 

A folyam - érthetetlen módon - egyre nagyobb lesz, bár semmiféle más víz nem táplálja. 

A szentélytől ezer sing távolságra (egy sing kb. 50 cm) a víz a próféta bokájáig ér, további ezer sing után már térdig, azután derékig, és végül már úsznia kellett.
Ez a folyam a Szentlelket példázza, amely életet fakaszt.
A próféta által látott folyam a Holt-tenger élvezhetetlen vizét az élet bölcsőjévé változtatja át. 

Eddig nem létezhetett benne semmiféle élőlény s most egyszerre hemzseg a halaktól. 

Partjain gazdagon termő gyümölcsfák növekednek, melyek levelei soha nem hervadnak el. 

Havonként teremnek gyümölcsöt, leveleik pedig orvosságul szolgálnak.

A víz a szentélyből, azaz magából Istenből ered, innen van életadó ereje. 

Kétféle életet fakaszt: elrejtettet és láthatót. A halak a folyamban nem láthatók. 

Hasonlóan munkálja a Szentlélek az elrejtett életet: önmagunk odaszánását, az igazi istenfélelmet Isten szentsége iránt, szívünk alázatosságát, szelídséget, józan lelkületet, készséges engedelmességet, mindenkori háládatosságot, valamint az imádatot és a papi érzületet, amely a másokért való könyörgésben nyilvánul meg. 

Megajándékoz az Isten országához való tartozás bizonyosságával, miáltal szívügyünk lesz a mennyei Atya nevének megszentelése, az Ő országának eljövetele, akaratának keresése és annak teljesítése.

A víz által fakasztott élet azonban látható is - a fákban, a gyógyító erejű levelekben és az ízletes gyümölcsökben.
A Szentlélek által teremtett élet is nyilvánvaló lesz: régi lényünk, hiábavaló életünk a múlté, minden megújul.
Az újjászületés hatalmas élménye teljesen átformál. 

Amikor Zákeus elkezdte jóvátenni régi gonoszságait, arra felfigyeltek Jerikó polgárai. 

A Szentlélek tesz minket vonzóvá és hasznossá mások számára, éspedig a tettekben megnyilvánuló szeretet és az élet Igéi által.
Csak ne térjünk ki a "folyam" elől, ne álljunk meg az áramlás szélén, a partmenti tócsáknál! (Ez 47, 11).
- A Lélek áradatának, mint egyetlen életelemünknek, magával kell ragadnia minket, hogy vezessen és hordozzon. Te kinek a sodrában élsz?

KENET és BIZONYOSSÁG❣️

 ,,Ti azonban a Szent kenetét kaptátok és mindent tudtok. " (1 János 2, 20)

Azok a keresztyének, akik a Szentlélek kenetét vették, mindnyájan egy bizonyos ismerettel, tudással rendelkeznek. Az igazság és bizonyosság birtokában vannak.
"Mindnyájan Istentől tanítottak lesznek."
Ez az Ige azoknál teljesedik be, akik a Szentlélek iskolájába járnak.
"...Mikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket minden igazságra" (Ján 16, 13) -ígérte az Úr Jézus.
"Senki sem tanítja majd az ő atyjafiát így: Ismerd meg az Urat!
Mert mindnyájan megismernek engem, a kicsinyektől fogva a nagyokig" (Zsid 8, 11).
Nagy különbség az, hogy emberek tanítanak-e meg valamire bennünket vagy a Szentlélek vés szívünkbe egy igazságot. Amit emberek nyújtanak nekünk, azt ismét el is vehetik.
Aki csupán emberi tanítás révén szerzett tudomást isteni dolgokról, abban nem sok világosság és bizonyosság van. Isten Szentlelke boldog bizonyosságot teremt s ezt nem lehet összetéveszteni a kínos bizonytalansággal.
Amit megvilágosodás révén ismerünk fel, az belső tulajdonunkká, úgyszólván lényünk egy darabjává válik. Istennek a testi füleinkkel felfogott, külsőképpen meghallott Igéje a Szentlélek által belsőleg is megragadott Igévé válik. Valósággal belénk plántálódik, ahogy Jakab apostol mondja (1, 21).
"Akik mindenkor tanulnak ugyan, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak" (2 Tim 3, 7) - mondja Pál a keresztyének egy elszomorító rétegéről. Írástanítók akarnak lenni, de maguk sem értik, amit mondanak s amikről olyan nagy határozottsággal nyilatkoznak (1 Tim 1, 7).
Vajon mi is azokhoz tartozunk, akikhez állandóan eljut az Ige hangja és mégis üresek maradnak, mivel nincs bepillantásuk Isten titkaiba s hiányzik náluk az a képesség, hogy belsőleg szemléljék az igazságot?
Az ilyenek mindent csak értelemmel akarnak megragadni s emellett elbizakodottá, felfuvalkodottá válnak; másokat akarnak tanítani és közben csak vakoknak vak vezetői. - Isten megvilágosított gyermekei valóban hálásak minden tanításért, de mindazt, ami emberi utakon jut tudomásukra, kell hogy Isten Szentlelke hitelesítse lelkükben, hogy valóban Istentől van-e.
Az, ami tévedés, lepattan róluk.
Tévtanításokba csak olyanok esnek, akik óemberi restségüknél vagy hiúságuknál hagyják magukat megfogni.A megtisztított értelmű embert Isten Lelke világosságról világosságra vezeti.
Kenet és bizonyosság.

A HIT BIZONYOSSÁG, nem csupán vélemény❣️

"És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. " (János 6, 69)

Fontos kérdéseknél a bizonytalanság szorongást vált ki, a bizonyosság pedig boldoggá tesz.
Hogyan jutott el Péter arra a bizonyosságra, hogy Jézus Krisztus a világnak régóta megígért Megváltója? Mindenekelőtt nem a csodák szolgáltattak alapot erre a hitbeli bizonyosságra.
Azok is közreműködtek. A kánai menyegzőn történt első csoda után azt olvassuk: "és hittek benne a tanítványai". Azonban a csodákban való hit mindig csak kezdeti hit.
Jézus maga nem sokra tartotta ezt. "Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." Péter számára Jézus beszéde, szavai voltak a döntők. "Örök életnek beszéde van tenálad."
Belsőleg bizonyossá vált előtte: ő az és senki más, akiben egész üdvösségünk el van rejtve. Péternek és apostol-társainak ez azt jelentette: "Kihez mehetnénk?"
Az ő beszéde által nyertünk új életet; többé nem távolodhatunk el tőle, különben elveszítjük életünket, belsőleg meghalunk, visszasüllyedünk ismét a szellemi halál állapotába.
Aki ilyen kapcsolatban van az Úr Jézussal, lehet, hogy egy időre eltávolodik tőle, de elszakadni többé nem tud. Újra és újra fájdalmas bűnbánattal őhozzá tér majd vissza.
A hit közvetlen felismerés, sokszor minden külső indítóok nélkül. A bizonyságtételen alapul.
Hallásból van, Isten Igéje révén és hem látásból.
Aki hisz, abban már magában is ott él az Ige. Belső tulajdonává vált. Aki hisz az Isten Fiában, annak bizonyságtétele van önmagában és abban a bizonyságtételben hisz, amellyel Isten tett bizonyságot az ő Fiáról (vö. 1 Ján 5, 10).
A hit a legmélyebb meggyőződés, ami csak létezik.
Hitetlenek mondhatják, hogy ezek csupán egyéni nézetek, amikor valaki bizonyságot tesz előttük Jézusról.
A hit azonban nem valami nézet, amit ma magáévá tesz az ember s holnap talán egy másikkal váltja fel.
Mélységes, belső élmény ez, a lehető legszemélyesebb és legközpontibb megtapasztalás.
Mintha pikkelyek esnének le szemeinkről; a lélek előtt ott áll Jézus a maga dicsőségében, telve kegyelemmel.
Ez a Megváltó az én Megváltóm!
Nem test és vér, nem saját kutatásunk, nem emberi rábeszélőképesség, hanem a mennyei Atya maga teszi ezt nyilvánvalóvá az ő Lelke által.
A hit Isten által munkált bizonyosság, amely egyszerre csak fellobban a szívedben, hiszel és imádod őt (Ján 9, 38).

A KERESZTSÉG MINT KEGYELMI TÉNY❣️

"...akik megkeresztelkedtünk a Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg."

(Róma 6, 3)

"Jézus halálára keresztelkedtetek meg."
A megkeresztelendő személy tehát tényleges kapcsolatba került Krisztussal, beleplántálódott.
Részese lett Krisztus halálának, ővele együtt meghalt.
Ezzel zárul le a régi élet. Annak, aki Jézusra keresztelkedik meg, háta mögött marad a világ, mint Egyiptom, és útja most Kánaán felé vezet (1 Kor 10, 1-2).

Erre utal a keresztelési parancs is. Szó szerint ezt mondja: "Belekeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe!"
- A nevet pedig sohasem szabad a személytől elválasztanunk. Tehát a keresztség által lényeges kapcsolat jön létre.
"Mert akik Krisztusra keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel" (Gal 3, 27).
A keresztség tehát egyrészt Krisztussal egyesít, másrészt a megkeresztelteket egy testté kapcsolja össze.
Szilárdan és elválaszthatatlanul összeforrnak az "egy Lélek által" (1 Kor 12, 13).

A keresztség továbbá jelképe is a megtisztulásnak, sőt több, magával hozza azt. Méghozzá az Igén, mint eszközön keresztül.
És az Ige alatt itt nem csupán a keresztelés szereztetési Igéjét értjük.
Sokkal inkább arról van szó, hogy Krisztus, aki a keresztségnél láthatatlanul jelen van és működik, valami olyasmit mond ki, mint egykor a bélpoklos meggyógyításánál: tisztulj meg és az tiszta lett (Ef 5, 26).
Mint ahogy nyilván Krisztus beszél, amikor mi az Igét hirdetjük - különben csak szegényes emberi szó maradna -, így a keresztséget is alapjában véve ő hajtja végre.
Ezért tulajdonít Péter a keresztségnek megtartó erőt
(1 Pét 3, 21). Tehát nem csupán külső és testi megtisztulást jelent, hanem a bűn szennyétől való szabadulást.
Aki aláveti magát ennek, az arról tesz bizonyságot, hogy jó lelkiismeret után vágyakozik (1 Pét 3, 21).

A keresztségnek ezt a mély és csodálatos értelmezését nem lehet minden további nélkül a gyermekkeresztségre alkalmazni. Az apostoloknak munkájuk során elsősorban felnőtt megkeresztelendőkkel volt dolguk.
Főleg olyanokat kereszteltek, akik ezt a Jézus mellett való személyes döntésük alapján kérték; mint ahogy ma a misszionáriusok teszik. Kiskorú gyermekekről nem lehet elmondanunk, hogy Krisztust öltözték fel.
Nem azzal a vágyakozással lépnek Isten elé, hogy jó lelkiismeretet nyerjenék.
De Jézus tulajdonává válhatnak s kell is, hogy azzá legyenek.

AZ IGE és az ÚJJÁSZÜLETÉS❣️

"Nem mulandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Istennek élő és maradandó beszéde által. " (1 Péter 1, 23)

Az újjászületésnek Isten Igéje az eszköze. A Jézusról való bizonyságtétel vezet a Jézusban való hitre, és a benne való hit által vesszük a Szentlelket s leszünk új emberekké. 

Az Ige személyünkben szólít meg minket, lelkiismeretünkhöz és akaratunkhoz szól.

 Az Ige vezet hitre, ami azt jelenti, hogy egész lényünket alávetjük Krisztusnak és evangéliumának.

A keresztség önmagában véve nem elegendő. Ha nem kerül sor az üdvösségnek személyes megragadására, ha elzárkózunk Jézus elől és a világnak, valamint bűnös hajlamainknak élünk, akkor megkeresztelt voltunk ellenére is a gonosz gyermekei vagyunk. Isten fiai csak a Jézus Krisztusban való hit által vagyunk (Gal 3, 26).

Jézus szerint víz és Lélek által kell újjá születnünk. Ezt sokan úgy értelmezték - tévesen -, hogy ez a keresztségre vonatkozik. Jézusnak ezek a szavai a vízre vonatkozólag csak a Keresztelő János keresztségére utalhattak, aki magáról azt mondotta: "én vízzel keresztelek, de aki utánam iön, Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket". 

Nikodémus, akivel Jézus ezekről a dolgokról beszélt, csupán a János keresztségére gondolhatott. 

A keresztyén értelemben vett keresztségre vonatkozólag Jézus csak később adott parancsot.

Jánosnak a vízkeresztsége a bűnbánatot példázta. 

Aki ezt vállalta, az arról tett bizonyságot, hogy a bűnnek tisztátalanságától szeretne szabadulni.
Nyilvánvaló, hogy a víz csak külső tisztulást eredményez, új életet ném ad.
Erre csak a Szentlélek képes, aki az élet Lelke.
Azonban a bűnbánat és a bűnnel való szakítás elengedhetetlen feltétele a Szentlélek elnyerésének. 

Tehát mind Jánosnak, mind Jézusnak a tanítása minden időkre érvényes; mert az újjászületéshez két dolog szükséges: a mi részünkről bűnbánat, gondolkodásmódunk megváltozása, őszinte elhatározás, hogy elszakadjunk régi énünktől; de - és ez a fődolog - valaminek felülről kell megtörténni, amikor is a Szentlélek új lelkületet teremt.
Gondolataink új irányt kapnak, melynek szükségességét már a bűnbánat felismertette velünk. 

De amennyire a természeti életet sem mi adjuk önmagunknak, éppen úgy a lelki élet is adatik, mégpedig az Isten Igéjébe vetett hit által.