2024. május 5., vasárnap

JÉZUS MEGÚJÍTÓ MUNKÁJA ALAPOS❣️

,,💞Azt tanácsolom neked, végy tõlem tûzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy.
(Jelenések 3, 18)

Az Úr tûzben megpróbált arany birtokában van, melynek megbízható és valódi volta pontos ellentéte minden látszólagos értéknek és selejtes munkának. Isten Igéje szerint az ember a maga megtéretlen állapotában tartalmatlan és üres. Így is mondja a Biblia: „hiábavaló". 

Minden a láthatók és a mulandók körül vagy saját személyünk körül forog. 
Minden, amit ez a világ produkál, beleértve a legnemesebbet is, salakos, azaz szennyezett. 
Vannak például emberek, akik újjászületés nélkül is hûségesek, becsületesek, kötelességtudók, de mindezek a jó tulajdonságok az önszeretet salakját hordják magukon. 

Mindjárt észre lehet ezt venni az illetõk érzékenységén vagy megkeseredésén, mihelyt szorgalmukat vagy nemes törekvésüket félreismerik, vagy éppen hálátlansággal viszonozzák. 
Tehát még erényeink is salakosak.

Mit értsünk most már az aranyon? Azt az Istenbõl való életet, melyet a megigazult bûnös nyer. 
Krisztus gondolkodásmódja, a mennyei bölcsesség, az új értelem az, mely Isten gyermekeinek osztályrészül jut. Az önzéstõl mentes tiszta szeretet, egyszóval az az isteni teljesség és a Lélekkel való megteljesedés, amit Jézustól nyerünk, midõn õáltala bûneinkbõl megtisztulunk.

Az Úr itt vételrõl beszél. „Végy tõlem aranyat." Különös kifejezés ez. 
Hát nem ad az Úr mindent ingyen? Dehogynem! 
Olyan pénznélküli vételre vonatkozik ez, amilyenrõl Ézsaiás próféta beszél (Ézs 55, 1). 

A "venni" igének itt kettõs értelme van.
 1.) Az, hogy valamire igényt tartunk és kérjük a magunk számára. Kérjed tehát tõle buzgón és sürgetõleg imádságban ezt az aranyat és fogd szaván az Urat. 
Ha egyszer azt a tanácsot adja neked, hony „végy", akkor nem tagadhatja meg tõled ajándékát. 
Csak könyörögj érte állhatatosan! 
 2.) Venni azt is jelenti, hogy valamit valamiért felkínálni, mint árat adni. 
Ha te például Jézustól szeretnéd megkapni azt a világosságot, hogy minden körülmények között felismerjed az igazságot, oda kell adnod minden eddigi hamis tündöklést és hamis elképzelést.

Ez pedig nem könnyû dolog, mert az ember szívesen ringatódzik édes álmokban és visszariad a meztelen valóság felismerésétõl. Mindazt a szegényes rongyot, melybe oly szívesen takargatod magad, oda kell adnod. Ekkor tesz Jézus gazdaggá mennyei javakban és örömökben.



2024. május 4., szombat

JÉZUSBAN ÚJ TEREMTÉS❣️

"💞[Jézus] ezt mondta: te Simon vagy, Jónának fia, a te neved Kéfás lesz (ami annyi, mint kőszikla)." (János 1, 42)

Több apostol is kapott új nevet Jézustól annak kifejezésére, hogy ő valami újat adott nekik. 
Bertalant Nátánaelnek nevezte, azaz Isten ajándékának. 
Lévit pedig Máténak, Jehova ajándékának. Simon azt a nevet nyerte, hogy Kéfás vagy Péter. 
De tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus azért nevezte őt el így, mert sziklaszilárd lénye volt. Éppen ellenkezőleg! 

Természettől fogva Péter nem volt szilárd, hanem nagyon is megingatható és befolyásolható. 
Hamar fellelkesült, könnyen kimondta az igent, de amikor helyt kellett volna állnia, csődöt mondott. 
Készen volt a halálra is, de röviddel később megtagadta az Urat. 
- Jézus azért nevezte el őt kőszikla-embernek, mert azzá akarta tenni. S ez sikerült is. 
A kegyelem révén sziklaszilárd lett Péter szíve, miután az Úr megbocsátotta neki súlyos bukását és ismét felemelte. Készséggel ment a börtönbe is, ahol János apostollal együtt megbotozták, s ők mégis örömmel távoztak el a tanács elől (Csel 5, 40-41). 
Valószínűleg ugyanilyen szilárdan ment később a saját keresztje felé is, amitől pedig egész természete rettegett (Ján 21, 18).

Jézus mindenkit azzá tehet, amivé Isten akarata szerint lennie kell; a könnyűvérű embert szilárddá, az izgága embert nyugodttá. Oroszlánból báránnyá változtat és a félénk embert hitvallóvá. 
Hányszor teszi a természettől fogva zárkózott embereket nyílttá és közlékennyé, a túl közlékenyeket, felületeseket és fecsegőket pedig elmélyültté. 
Minden Istentől adatott természet önmagában véve jó, az élénk is és a meggondolt is, a csendes, befelé néző is és a lángoló is. 
De minden ilyen természetben lehet valami káros visszásság is: Jézus lelke kihántja a magot a gyakran érdes héjjából és a bennünket akadályozó visszásságokból is előhozza a jót. 
A természeti ember igyekszik alkalmazkodni csak azért, hogy tessék másoknak,vagy fél az emberektől és nem mer azzá lenni, amivé őt Isten rendelte. 
A Szentlélek azonban kibontakoztatja bennünk Istentől kapott tulajdonságainkat.

Add magad Jézus mesteri kezébe, hogy átformáljon, mint a fazekas az agyagot. 
De tedd ezt mielőbb, mielőtt a bűn a lélekbe mélyen belemarná magát és a gonosz vágyak helyrehozhatatlan károkat okoznának.


2024. május 3., péntek

ŐELÖTTE MINDEN ELHALVÁNYUL❣️

"Őérette mindent kárbaveszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem. " Fil 3, 8

Csodálatos dolog Jézus Krisztusért mindent háttérbe állítani, sőt kárnak ítélni. 
De hogyan jut el az ember idáig? Nyilván igen szilárd elhatározás kell hozzá. 
De ami még fontosabb, valaminek felülről kell történnie. 
Mielőtt Pál mindent átadott, már előzőleg minden elvétetett tőle. 
Értékei és kiváltságai egy csapásra eltűntek. 

Senki sem adja oda könnyen a maga dicsőségét, hacsaknem az Úr Jézus elveszi tőle. 
Zákeus sem adta volna oda magától a pénzét. - 
Lehetetlen megválnunk dolgoktól, amikhez a szívünk odanőtt, hacsaknem felülről történik valamiféle feloldás a megkötözöttségtől. 
Különben még a bajainktól és nyomorúságainktól sem tudunk megválni. 
Az iszákos ember sem szabadul meg, noha időnként átérzi nyomorúságát. 
Az ember iszonyatos módon oda van kötve sötét szenvedélyeihez. 
Mennyivel kevésbé válunk meg dolgoktól, melyeknek önmagukban véve bizonyos értékük is van és csak az Úrral való összehasonlításban bizonyulnak értéktelen szemétnek.

Valami igen nagy dologban kell részesülnünk, hogy minden más ahhoz képest elhalványuljon. 
Ezt kapjuk meg Jézusban. Akkor minden más úgy hullik le rólunk, mint elszáradt levelek az új hajtásról. Mélységes szégyenkezéssel ismerjük fel, hogy nagy önáltatásban éltünk. 
Nagynak tartottuk magunkat, pedig Isten előtt nem vagyunk azok, és értékesnek véltünk dolgokat, melyeknek az örökkévalóság szempontjából nincs értékük. 
Pál apostol is csak akkor ítélt szemétnek sok mindent, amikor azok már amúgy is veszendőbe mentek.

Miután az Úr Jézus előtt önmaga is porba hullott, lett porrá és szemétté sok minden a Iába alatt. 
Ha egyszer téged az Úr Jézus megragadott, vedd azt komolyan és tedd teljessé a döntést. 
Mivel pedig mi annyira ragaszkodunk önnön szegényes dicsőségünkhöz s annyira nincs szemünk Isten dicsőségének a Krisztusban való megpillantására, Isten kénytelen sok esetben súlyos életpróbákkal segítségünkre sietni. Ott, ahol mi nem akarunk engedni, ő szakítani és tépni fog. 

Sokszor az önigazult ember erényeire való büszkeségét töri szét és olyan bukást enged meg nála, ami súlyos módon meggyőzi önigazságának semmis voltáról. 
Nagyot kell zuhannunk ahhoz, hogy elfogadjuk nyomorult bűnös voltunkat, melyben nem tudunk többé semmi jót találni. Az ilyen embernek ajándékozza oda Jézus önmagát.

2024. május 2., csütörtök

AMIKOR MÁR JÉZUS A MINDENEM❣️

"💞De én mindazt, ami nekem nyereség volt, a Krisztusért kárnak ítéltem. 
Sőt ezen felül most is kárnak ítélek mindent, az én Uram Jézus Krisztus ismeretének mindent túlhaladó nagyságáért. "  (Fil 3, 7-8) 

Pál minden drága kincse veszendőbe ment.
Most így szól: "Mindent kárnak ítéltem" - mindent, ami nekem olyan értékes volt. 
A befejezett múlt idővel, amit itt használ, azt fejezi ki, hogy ez az ítélete végleges és így is marad.
Nem mindenki ad fel annyi mindent megtérésekor, mint Pál.
Ő egyszerűen mindent kárnak és szemétnek ítél Jézus Krisztus megismeréséhez viszonyítva. 
Szemei megnyíltak és tudja, hogy mi mindent kapott Krisztusban, akivel összehasonlítva minden más csak értéktelen, sőt káros.
 
Mert a legnemesebb és legdrágább dolgok is kárunkra vannak, ha akadályoznak minket Krisztus megragadásában, vagy okot szolgáltatnak arra, hogy őt ismét elveszítsük.
Mindazt, ami útját állja annak, hogy Jézust megnyerjük, egyenesen gyűlölnünk kell (Luk 14, 26).
Aki a földi javakon elakad, nem tudja birtokába venni a legfőbb jót.
Aki arra törekszik, hogy emberek értékeljék, azt Isten nem fogja értékelni.
Aki testi örömöknek hódol, nem talál lelki örömöket.

Senki nem lett még azzal szegényebb, ha az Úrért mindattól távol tartja magát, ami ővele nem egyeztethető össze, sőt így lesz az ember valóságban gazdag. Krisztusban minden magasabb és igazibb értelmet nyer (Fil 3, 9-10).

Nincs az a földi származás vagy előjog, ami ehhez lenne fogható. 
Tagjai leszünk Isten népének, mely fölötte áll mindenféle nemzetnek. Olyan kegyelmi ajándékokat kapunk, amelyek minden természeti adottságot felülmúlnak.
 
Olyan öröm jut a birtokunkba, melyhez képest minden földi öröm és jó értéktelen és semmi.
Az új élet célkitűzése toronymagasságban lesz minden földi célkitűzés felett. 
Isten Lelke olyan buzgóságot ébreszt bennünk, melynek forrása többé nem a becsvágy, hanem az Isten iránt való szeretet.
Új képzettségünk és tudásunk túlszárnyal majd minden földi ismeretet (1 Ján 2, 20), mert Isten Lelke vezet be minket Isten titkaiba és érteti meg velünk az ő útjait.
Helyes ön- és istenismeretünk lesz.
 
Előzőleg az ember vak, önmagát imádja és Istent nem becsüli. Szegényes kis önigazságunk helyét isteni megigazulás váltja fel, mely Istennek tetsző és őt szolgálj
a (Róm 5, 1).


2024. május 1., szerda

AMIKOR MÉG A SAJÁT ÉNEM A MINDENEM❣️

"💞Ha bárki más úgy véli, hogy testben bizakodhatik, én sokkal inkább. " (Fil 3, 4)

A hitetlen embernek jellegzetes ismertetőjele a testi dicsekedés. 
Igen nagyra van azokkal a tulajdonságaival, melyek testi, természeti életéhez tartoznak, ellentétben az újjászületés életével. Különösen a maga személyiségének előnyös vonásaival pöffeszkedik.
Így volt ez Pál apostolnál is mindaddig, míg távol volt Jézustól.
Minden oka megvolt, hogy másokkal szemben bizonyos előnyökre hivatkozzék.
Büszke volt arra, hogy Isten népének a tagja, Benjámin törzséből. 
Tudatosan nevezte magát hébernek.
Izraelnek a kegyelmi kiválasztás miatt nevezték a népet, azaz hogy bennük áldatnak meg a föld összes nemzetségei.
Hébereknek viszont természeti sajátosságaik és bizonyos jellemvonásaik értelmében nevezték őket: éles értelmük, gyakorlati ügyességük és szívós kitartásuk után.
Büszkesége volt az is, hogy a farizeusok szigorú rendjéhez tartozott. 
Mindenekelőtt azonban igen nagyra volt a zsidóság iránti buzgóságával. Éppen ez tette őt a keresztyének üldözőjévé. 
Hitehagyott és káros személyeknek tartotta őket. Végül igazságával is dicsekedett.
Elmondhatta a gazdag ifjúval együtt: "Minden parancsolatot megtartottam ifjúságomtól fogva."

A megtérés előtt valamennyien el vagyunk telve saját dicsőségünkkel. 
Az ember büszke a származására, ügyességére, képzettségére, tanultságára, állására, tulajdonára. Milyen sokan büszkék például az erényeikre, vagy nagyra tartják kifogástalan magatartásukat és viselkedésüket. Jaj annak, aki ezen a ponton meg meri támadni őket! 
Az ember olyan nagynak és gazdagnak gondolja magát, pedig alapjában véve mindez csak értéktelen, mulandó testi dolog Isten előtt és az örökkévalóság szempontjából a nagy önhittség mindig a nagy vakságnak és visszásságnak a bizonyítéka.

A test szerinti Izraelnek semmi érdeme nem volt Isten előtt. Előtte csak a szív körülmetélt volta és a belső tisztaság számít. Saul azt gondolta, hogy Istennek szolgál, a valóságban pedig Isten ellen harcolt, mivel Isten gyülekezetét üldözte. 
Igazsága Isten szemében csak hamisság volt, csalóka látszat, hiszen szívében gonosz önzés és becsvágy élt. - Ilyen hiábávaló öndicsőítésben élünk valamennyien, mielőtt Jézus dicsősége felragyog előttünk.

A Biblia beszél azokról, akik "szívűk gondolatában felfuvalkodottak", s mindnyájan ilyenek vagyunk természet szerint.

2024. április 30., kedd

PÁL VALLOMÁSA A BŰNRŐL ÉS A KEGYELEMRÕL (I - III.)❣️

,,💞A bûnösök közül elsõ vagyok én.,,(1 Tim 1, 15)

Elõzõleg Pál ott állott az igazak elsõ sorában. A törvény betû szerinti értelmében feddhetetlen volt. 
A farizeusokhoz, ehhez a szigorú zsidó irányzathoz tartozott. 
Ugyan ki vádolhatta volna õt valami gonoszsággal? És most íme, a bûnösök közül az elsõ. 
Így van ez, amikor világosság támad egy lélekben. Pál is vak volt még Saul korában. 
Azt hitte, hogy ismeri Istent és õt szolgálja, közben pedig üldözte az Isten gyülekezetét. 
Úgy gondolta, hogy helyes úton van, pedig tévutat járt. 
A zsidóságért való fanatikus buzgóság arra hajtotta, hogy üldözze a keresztyéneket. 
Hitehagyottakat, eretnekeket látott bennük, akiket írmagostól ki kell irtani. 
Irgalmatlan keménységgel járt el velük szemben. 
Elhurcolta õket házaikból, elszakította szeretteiktõl, kínozta õket és némelyiket talán még hite megtagadására is sikerült rávennie. 
Másokat viszont, akik állhatatosak maradtak, kiszolgáltatott a halálnak. 
Mindent a saját erejébõl akart elintézni. 
Fogalma sem volt arról, hogy lelki dolgokban az Úré a cselekvés. 
Erõszakos, önzõ, szívtelen, ráadásul beképzelt volt ez a Saul megtérése elõtt.
 „Egyszerre mintha pikkelyek estek volna le szemérõl" - micsoda elvakult ember voltál! 
Hogy megbántottad Istent és ártatlan vért ontottál. Gonosztevõvé és bûnössé vált, mindenki mást megelõzve.

A legtöbb ember nagyon könnyen túlteszi magát bûnein. 
Keresztyéneknek tartják magukat, de semmi szeretet nincs bennük Isten és Jézus Krisztus iránt. 
Sokra tartják feddhetetlenségüket s közben sok rejtett gonoszt és undokságot hordoznak magukban. Nem Isten tökéletes akaratának szent mértékéhez mérik magukat, hanem másokhoz hasonlítják életüket és úgy látják, hogy nem roszszabbak, sõt jobbak, mint azok.

Ha valaki isteni világosságot nyer, akkor ismeri fel igazán lelke teljes sötétségét. 
Megrendül és belátja, hogy szörnyû önáltatás rabja volt. 
Elõzõleg talán azt mondta, hogy valamennyien gyarlók vagyunk, de ekkor: „a bûnösök közül elsõ vagyok én". 
Amikor az ember Isten parancsainak, de különösen a szeretet nagy parancsának mértéke alá áll, tévedéseinek és mulasztásainak tömegével találja magát szemben. Felismeri, hogy egész életét megmérgezte a bûn. 
De amikor valaki Isten Lelkétõl vezettetve erre a felismerésre eljut, már nyílóban van elõtte a kegyelem kapuja.

Pál vallomása a bûnrõl és a kegyelemrõl (II.)

,,💞De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsõsorban bennem mutassa meg az õ teljes hosszútûrését, hogy példaképe legyek azoknak, akik majd hisznek benne az örök életre.,, (1 Tim 1, 16)

Az az isteni irgalom, melyet az apostol megtapasztalt, nemcsak neki vált javára, hanem tanulság és vigasztalás lett mindazoknak, akik õutána hitre jutottak. Pál Jézus nevének gyalázója, gyülekezetének pedig üldözõje volt s az Úr mégis legyõzte õt.„Tudatlanul cselekedtem, hitetlenségben." 

Úgy hangzik ez, mint valami mentegetõdzés, pedig ha pontosabban megfigyeljük, nem az. 
A hitetlenség ugyanis a Szentírás szerint mindig valami kárhozatos dolog. 
Magva az igazsággal szemben való ellenállás. Amit magyar Bibliánk így fordít le, hogy „tudatlanul", az az egész Újszövetség tanúsága szerint olyasmit jelent, hogy valaki nem is akar valamirõl tudni. 

Pál tehát nem akarja egykori sötét állapotát szépíteni, mintha valamiképpen kiérdemelte volna Isten könyörületességét. Ezt mi soha nem tudjuk kiérdemelni, legfeljebb eljátszani s ezt is csak akkor, ha valaki, miután hitben állt és megismerte az igazságot, ismét istenkáromlóvá és a hivõk üldözõjévé lesz. - Pálnak bõségesen volt alkalma, hogy megragadja az evangélium igazságát. 

Akadtak ugyan a kezére került szegény áldozatok között olyanok is, akik hitüket megtagadták 
(Csel 26, 11), de sokan voltak olyanok is, akik állhatatosak maradtak mindhalálig. 
Látta és hallotta, mint fejezte be életét István, Jézusnak ez a ragyogó bizonyságtevõje, de behunyta szemét az ott szétáradó fény elõl.
Minden idõkben akadtak emberek, akik harcoltak a keresztyénség ellen, üldözték Isten gyermekeit és elzárkóztak Isten dicsõségének azokból kiáradó ragyogása elõl. 
De még az ilyeneket sem szabad feladnunk. Az Úr a legerõsebbet is rabjává teheti. 
Õ tudja egyedül, kik elõl zárja el az utat és kit enged magához. - 
Pál példája igen nagy vigasztalás lehet azoknak, akik hasonló utakat jártak. 
Amikor egy megrögzött bûnös megvilágosodik, lehet, hogy elõször azt gondolja: nálam már késõ, túl gonosz voltam.
Krisztus kifejezett ellenségei, akik másokat is elfordítottak, könnyen kételkedhetnek saját menekülésükben.
De Pál példája számukra is bátorítólag hathat. Bármilyen nagy is a bûn, Isten kegyelme még nagyobb.
Senki se kételkedjék a szabadulásban. 
Aki elõtt Isten felfedi elesett voltát, azt át is segíti az örök életre.

Pál valtomása a bûnrõl és a kegyelemrõl (III.)

,,💞Könyörült rajtam.,, (1 Tim 1, 16)

Emberi elképzelésünk szerint azt várnánk, hogy Isten az õ munkájának olyan tönkretevõjét, mint Saul, végképp félreállítja. Nem akadt akkoriban olyan keresztyén, aki arra még csak gondolt is volna, hogy dühödt ellenségüket Isten irgalmassága veszi majd körül. 
Csak azért imádkoztak, hogy Isten hárítsa el õt és állítsa le a maga gonoszságában. 
Ha villám sújtott volna le rá, abban az emberek csak Isten jól megérdemelt büntetését látták volna és magasztalták volna Isten igazságát. 
Ehelyett azonban Isten könyörült rajta valami érthetetlen és túláradó kegyelemmel. 
Jézus nem lesújtó ítélettel, hanem aggódó szeretettel állt eléje az úton: Saul, Saul! 
Mit csinálsz, te szerencsétlen? 
Nem kemény szavakkal, hanem szeretetteljes komolysággal kérdezi ezt tõle. Saul lelkiismeretéhez fordul. Miért üldözöl engem, hiszen nincs okod rá.

Így tesz Jézus ma is. Mi természettõl fogva ellene vagyunk. „Aki nincs velem, ellenem van." 
E világ szerinti gondolkodásunkkal és gõgünkkel ellenségei vagyunk. 
Semmibe se vettük õt, ellene szegültünk. Tanítványait nem tudjuk elviselni, kerüljük vagy szidalmazzuk õket. És még õ jön utánunk, kopogtat szívünk ajtaján és nem tágít, míg végül is megadjuk magunkat. Micsoda tengernyi szeretet, mely elnyeli vétkeinket és hamisságainkat! 
Saulon könyörült és értelmét, gondolkodásmódját megváltoztatta. 
Szívének hitetlenségét és vakságát fény váltotta fel, Isten dicsõségének ragyogása, melyet csak a hit szemei látnak. 
Kemény, szeretetlen lénye gazdaggá lett a szeretetben. 
Elõzõleg a keresztyének réme volt, most pedig a lelkek áldozatos gondozója.

Micsoda változás az isteni könyörület hatalma által! 
Amikor Timótheusnak ír, már egy emberöltõ telt el megtérése óta. 
Kétszer is hangsúlyozza egymás után. „Könyörült rajtam". 
Olyan új és nagy ez elõtte akkor is, mint az elsõ napon volt. 
Soha többé nem tudta elfelejteni Jézus nagylelkûségét. 
Az Úr soha többé nem gondolt Saul vétkeire. Éppen ez az isteni. 
Nekünk azonban jó visszaemlékeznünk ismételten is arra, hogy milyen vak és gonosz emberek voltunk. 
Akkor soha nem hal ki szívünkbõl a hála. Isten igazi gyermekei állandóan éheznek és szomjúhoznak Jézus kegyelme után. Az evangélium számukra mindig új és vonzó. 
Jaj nekünk, ha unalmas dologgá válik! 
A tanítványok soha sem tudnak betelni a Megváltóval, õ napról-napra vonzóbbá lesz.

2024. április 29., hétfő

Pál vallomása a bűnről és 2


"De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban bennem mutassa meg az ő teljes hosszútűrését, hogy példaképe legyek azoknak, akik majd hisznek benne az örök életre. "
(1 Tim 1, 16)


Az az isteni irgalom, melyet az apostol megtapasztalt, nemcsak neki vált javára, hanem tanulság és vigasztalás lett mindazoknak, akik őutána hitre jutottak. Pál Jézus nevének gyalázója, gyülekezetének pedig üldözője volt s az Úr mégis legyőzte őt.

"Tudatlanul cselekedtem, hitetlenségben." Úgy hangzik ez, mint valami mentegetődzés, pedig ha pontosabban megfigyeljük, nem az. A hitetlenség ugyanis a Szentírás szerint mindig valami kárhozatos dolog. Magva az igazsággal szemben való ellenállás. Amit magyar Bibliánk így fordít le, hogy "tudatlanul", az az egész Újszövetség tanúsága szerint olyasmit jelent, hogy valaki nem is akar valamiről tudni. Pál tehát nem akarja egykori sötét állapotát szépíteni, mintha valamiképpen kiérdemelte volna Isten könyörületességét. Ezt mi soha nem tudjuk kiérdemelni, legfeljebb eljátszani s ezt is csak akkor, ha valaki, miután hitben állt és megismerte az igazságot, ismét istenkáromlóvá és a hivők üldözőjévé lesz. - Pálnak bőségesen volt alkalma, hogy megragadja az evangélium igazságát. Akadtak ugyan a kezére került szegény áldozatok között olyanok is, akik hitüket megtagadták (Csel 26, 11), de sokan voltak olyanok is, akik állhatatosak maradtak mindhalálig. Látta és hallotta, mint fejezte be életét István, Jézusnak ez a ragyogó bizonyságtevője, de behunyta szemét az ott szétáradó fény elől.

Minden időkben akadtak emberek, akik harcoltak a keresztyénség ellen, üldözték Isten gyermekeit és elzárkóztak Isten dicsőségének azokból kiáradó ragyogása elől. De még az ilyeneket sem szabad feladnunk. Az Úr a legerősebbet is rabjává teheti. Ő tudja egyedül, kik elől zárja el az utat és kit enged magához. - Pál példája igen nagy vigasztalás lehet azoknak, akik hasonló utakat jártak. Amikor egy megrögzött bűnös megvilágosodik, lehet, hogy először azt gondolja: nálam már késő, túl gonosz voltam. Krisztus kifejezett ellenségei, akik másokat is elfordítottak, könnyen kételkedhetnek saját menekülésükben. De Pál példája számukra is bátorítólag hathat. Bármilyen nagy is a bűn, Isten kegyelme még nagyobb. Senki se kételkedjék a szabadulásban. Aki előtt Isten felfedi elesett voltát, azt át is segíti az örök életre.