Egy gonosztevõ kegyelmet talál ❣️(III.)

,,💞Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban. (Luk 23, 43)

Jézus világos ígéretet tesz neki s mintegy pecsétül a „bizony" szóval erõsíti meg azt. 

Most már a gonosztevõ egészen bizonyos abban, hogy Isten õt elfogadta. 

Teste még a kínok poklában gyötrõdik, de lelke már az üdvösségben van. 

Szenvedni vigasz nélkül rettenetes. 

Az Isten szeretetének vigasztalásában szenvedni nem elviselhetetlen. 

Mindenesetre a gonosztevõ üdvbizonyosságát még néhány dolog próbára tette; például Jézusnak ez a kiáltása: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" Hogyan? 

Hát még ezt a Jézust is elhagyhatja Isten? 

Mi lesz akkor velem? De Jézusnak a kereszten mondott két utolsó szava ismét vigasztalást nyújtott neki. Akkor azonban egy újabb próba jött, az Úr Jézus kiszenvedett. 

Most már egyedül maradt és Jézus látható jelenléte nem tudta többé erõsíteni. 

Hite most már csak azokra a szavakra támaszkodhatott, melyeket az Úr mondott neki.

A hitnek mindig az ígéretnek soha meg nem ingó szavára kell támaszkodnia. 

Tulajdonképpen az a teljes hit, melynek nincs egyéb támasztéka, csak az Ige. 

S ekkor jött a legutolsó próba. 

Neki és társának a katonák szétzúzták végtagjaikat. Ez aztán minden egyéb volt, csak nem csendes befejezés. És mégis tudta: ma a Paradicsomba jutok. Nem mindenkinek jut a békés meghalás. 

Gyakran éppen Isten gyermekei a végén még súlyos szenvedéseken mennek keresztül, de a fõ dolog a küszöbönálló boldog hazatérésrõl való szilárd meggyõzõdésük. 

Oda pedig éppen úgy eljuthatunk, mint a gonosztevõ. 

Vállalod-e, hogy hajszállal sem vagy különb, mint õ volt? 

Tudsz-e te is kizárólag arra a kegyelemre építeni, mely a bûnöst saját érdeme nélkül is üdvözíti?

E gonosztevõ kegyelemre jutása régóta nagy vigasztalás azoknak, akik úgyszólván életük végén ismerik meg a Megváltót. Valóban igaz az, hogy soha nincs késõ az õszinte bûnbánatra. 

Persze a gonosztevõ példája könnyen félre is magyarázható. 

Óvakodjunk attól a gondolattól, hogy van még idõ, elég ha a halál kapuja elõtt ragadjuk meg a kegyelmet. 

Ne feledjük el, hogy ez a gonosztevõ ott a Golgotán találkozott elsõ ízben Jézussal és már az elsõ találkozáson átadta magát neki. 

Milyen gyakran lépett már Jézus a közelünkbe! 

Aki a megtérést halogatja, az a hozzávezetõ utat is lassan elrekeszti.

Egy gonosztevõ kegyelmet talál❣️ (II.)

,,💞Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te királyságodba.,, (Luk 23, 42)

Csodálatos ennek a gonosztevõnek a megfordulása is és a hite is. 

Szilárdan hiszi, hogy az a Jézus, aki most ott haldoklik a kereszten, visszajõ majd királyi dicsõségben.

 „Akkor gondolj majd rám - kéri õt - és engedd meg, hogy részt vegyek az igazak feltámadásában."

„Jézus, a zsidók királya" - ezt íratta Pilátus gúnyból Jézus keresztjére és ez vezette el a gonosztevõt a helyes ösvényre. Azoknak a lelkeknek, akiket Isten meg akar menteni, minden javukra szolgál, még maga a gúny is. De ezért a gonosztevõ hite még mindig nagy csoda marad. 

Jézusban csak a tehetetlenséget látja, egy hasonlóképpen halálra ítélt gonosztevõnek gondolja, 

és mégis elhiszi, hogy népének õ a megígért királya, aki visszatér majd a halálból. 

Ezzel a hitével még az apostolokat is túlszárnyalja, akiket ezekben az órákban a Jézus Messiás voltáról való elképzelésük tévútra vezetett. 

Ez a mélyresüllyedt gonosztevõ oly szilárd volt a maga hitében, hogy még népe szellemi vezetõinek, a fõpapoknak és írástudóknak ítéletével sem törõdött. 

Az igazi hit nem igazodik mások ítéletéhez, mégha azok tanultak is. 

Maga az igazság vonzza õket (Ján 4, 42). Így volt ez a vakon születettel is. 

Az elõzõleg teljesen tudatlan embert a tanultak ellenvetései sem tudták megingatni (Ján 9, 30-34). 

Az egyre növekedõ istentelenség korszakában nekünk is ilyen hitre van szükségünk.

A gonosztevõ kérése igen szerényen hangzik: „emlékezzél meg rólam". 

Az ilyen alázatos lelkek mindig többet kapnak, mint amennyit várnak. 

„Ma!" - így válaszol a Megváltó. Tehát nem majd egyszer, a távoli jövõben, hanem már most magához veszi azt az embert. 

Általában a Megváltó nem ismer halogatást.

Most akar megmenteni, csak te légy készen arra, hogy elfogadd az üdvösséget. 

„Velem" - Jézus tehát a legelesettebb bûnössel is közösséget vállal. 

Nem szégyenli õt, sõt úgy tekinti, mint valami nagy értéket. 

Mindent megoszt velünk: igazságát, békéjét, királyi székét. -

„A Paradicsomban" leszel majd velem. Az átoknak tekintett bitófáról egyenesen a Paradicsomba. Micsoda óriási lépés ez! A golgotai gonosztevõ helyet kap Isten bûntelen Fia mellett. 

Odakerülése nem fokozatosan történik, hanem egyszerre. 

Amint a bûnös hitben megragadja a kegyelmet, máris Isten gyermeke.

Egy gonosztevő kegyelmet talál (III.)

(I.)

"Mi ugyan méltán, mert cselekedetünk méltó büntetését vesszük, ez azonban semmi gonoszt nem cselekedett. " (Luk 23, 41)

A két gonosztevő, akik között Jézust megfeszítették, találó képe az egész emberiségnek. Mindketten egyaránt közel vannak a Megváltóhoz, ugyanazt látják és hallják. Mégis közülük csak az egyik jut hitre. A másik Jézus közelsége ellenére is az örök kárhozatba hull, ahonnan nincs visszatérés. Így oszlanak meg az emberi szívek és utak is. A belsőleg kemény és dacos, még a bitófán is gőgös embert semmi sem fordítja meg. Gúnyolódása is szellemi gőgjéből ered. A gúnyolódó ember mindig fölényben érzi magát a kigúnyolttal szemben. Ezért még gonosztevő társának rendreutasítása és őszinte bűnvallása is hatástalanul pattan le szívéről. Csak egy vágy élteti: kiszabadulni kínos helyzetéből. Magasabb rendű igénye nincs. Milyen sokan vannak hozzá hasonlók, akik soha nem maguk miatt, hanem szomorú körülményeik miatt szomorodnak meg, s nem kegyelmet keresnek bűneikre, hanem csak kimenekülést a testi bajokból. Ezért fülük süket a keresztről jövő szóra.

Eleinte a bűnbánó gonosztevő is hasonló módon gondolkozott. Amint Máté feljegyzi, a másikkal együtt ő is gúnyt űzött Jézusból. De sokan teszik ugyanazt, amit mások és kiáltozzák ugyanazt, mint a többiek (Csel 19, 32)! Ez a gonosztevő azonban egyszerre csak elcsendesedett és gondolkodni kezdett. Jézusnak a kínzóiért a kereszten mondott imája s még inkább magatartása mély benyomást gyakorolt rá. Világosság gyulladt fel benne bűneit illetően. Lelkiismereti nyomorúsága egyszerre nagyobb lett, mint szörnyű fájdalmai. Felismeri, hogy nem érdemel jobbat és kegyelemért könyörög.

Az ember azt hinné, hogy ez tulajdonképpen magától értetődő egy olyan valakinél, akinek bűnös voltát törvényszékileg is megállapították. És mégis csodával állunk szemközt. Mert sokszor éppen a legnagyobb bűnösöknek van a legkisebb bűntudatuk. Szerintük mindenki más hibás, az emberek, a körülmények, sőt még maga az Isten is, csak ők nem. Az, akit külsőleg elítélnek, még nem biztos, hogy lelkiismeretében elítéli önmagát. Ez már Isten műve. És az valami nagy dolog, amikor ember el tudja mondani: "cselekedetünk méltó büntetését vesszük". Még hívő emberek körében is kevesen vannak, akik vétküket fenntartás nélkül elismerik.

2 rész -
"Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te királyságodba. "- (Luk 23, 42)

Csodálatos ennek a gonosztevőnek a megfordulása is és a hite is. Szilárdan hiszi, hogy az a Jézus, aki most ott haldoklik a kereszten, visszajő majd királyi dicsőségben. "Akkor gondolj majd rám - kéri őt - és engedd meg, hogy részt vegyek az igazak feltámadásában."

"Jézus, a zsidók királya" - ezt íratta Pilátus gúnyból Jézus keresztjére. És ez vezette el a gonosztevőt a helyes ösvényre. Azoknak a lelkeknek, akiket Isten meg akar menteni, minden javukra szolgál, még maga a gúny is. De ezért a gonosztevő hite még mindig nagy csoda marad. Jézusban csak a tehetetlenséget látja, egy hasonlóképpen halálra ítélt gonosztevőnek gondolja, és mégis elhiszi, hogy népének ő a megígért királya, aki visszatér majd a halálból. Ezzel a hitével még az apostolokat is túlszárnyalja, akiket ezekben az órákban a Jézus Messiás voltáról való elképzelésük tévútra vezetett. Ez a mélyre süllyedt gonosztevő oly szilárd volt a maga hitében, hogy még népe szellemi vezetőinek, a főpapoknak és írástudóknak ítéletével sem törődött. Az igazi hit nem igazodik mások ítéletéhez, még ha azok tanultak is. Maga az igazság vonzza őket (Ján 4, 42). Így volt ez a vakon születettel is. Az előzőleg teljesen tudatlan embert a tanultak ellenvetései sem tudták megingatni (Ján 9, 30-34). Az egyre növekedő istentelenség korszakában nekünk is ilyen hitre van szükségünk.

A gonosztevő kérése igen szerényen hangzik: "emlékezzél meg rólam". Az ilyen alázatos lelkek mindig többet kapnak, mint amennyit várnak. "Ma!" - így válaszol a Megváltó. Tehát nem majd egyszer, a távoli jövőben, hanem már most magához veszi azt az embert. Általában a Megváltó nem ismer halogatást. Most akar megmenteni, csak te légy készen arra, hogy elfogadd az üdvösséget. "Velem" - Jézus tehát a legelesettebb bűnössel is közösséget vállal. Nem szégyenli őt, sőt úgy tekinti, mint valami nagy értéket. Mindent megoszt velünk: igazságát, békéjét, királyi székét. - "A Paradicsomban" leszel majd velem. Az átoknak tekintett bitófáról egyenesen a Paradicsomba. Micsoda óriási lépés ez! A golgotai gonosztevő helyet kap Isten bűntelen Fia mellett. Odakerülése nem fokozatosan történik, hanem egyszerre. Amint a bűnös hitben megragadja a kegyelmet, máris Isten gyermeke.

3 rész
"Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban. "
(Luk 23, 43)

Jézus világos ígéretet tesz neki s mintegy pecsétül a "bizony" szóval erősíti meg azt. Most már a gonosztevő egészen bizonyos abban, hogy Isten őt elfogadta. Teste még a kínok poklában gyötrődik, de lelke már az üdvösségben van. Szenvedni vigasz nélkül rettenetes. Az Isten szeretetének vigasztalásában szenvedni nem elviselhetetlen. Mindenesetre a gonosztevő üdvbizonyosságát még néhány dolog próbára tette; például Jézusnak ez a kiáltása: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" Hogyan? Hát még ezt a Jézust is elhagyhatja Isten? Mi lesz akkor velem? De Jézusnak a kereszten mondott két utolsó szava ismét vigasztalást nyújtott neki. Akkor azonban egy újabb próba jött, az Úr Jézus kiszenvedett. Most már egyedül maradt és Jézus látható jelenléte nem tudta többé erősíteni. Hite most már csak azokra a szavakra támaszkodhatott, melyeket az Úr mondott neki.

A hitnek mindig az ígéretnek soha meg nem ingó szavára kell támaszkodnia. Tulajdonképpen az a teljes hit, melynek nincs egyéb támasztéka, csak az Ige. S ekkor jött a legutolsó próba. Neki és társának a katonák szétzúzták végtagjaikat. Ez aztán minden egyéb volt, csak nem csendes befejezés. És mégis tudta: ma a Paradicsomba jutok. Nem mindenkinek jut a békés meghalás. Gyakran éppen Isten gyermekei a végén még súlyos szenvedéseken mennek keresztül, de a fő dolog a küszöbönálló boldog hazatérésről való szilárd meggyőződésük. Oda pedig éppen úgy eljuthatunk, mint a gonosztevő. Vállalod-e, hogy hajszállal sem vagy különb, mint ő volt? Tudsz-e te is kizárólag arra a kegyelemre építeni, mely a bűnöst saját érdeme nélkül is üdvözíti?

E gonosztevő kegyelemre jutása régóta nagy vigasztalás azoknak, akik úgyszólván életük végén ismerik meg a Megváltót. Valóban igaz az, hogy soha nincs késő az őszinte bűnbánatra. 
Persze a gonosztevő példája könnyen félre is magyarázható. Óvakodjunk attól a gondolattól, hogy van még idő, elég ha a halál kapuja előtt ragadjuk meg a kegyelmet. Ne feledjük el, hogy ez a gonosztevő ott a Golgotán találkozott első ízben Jézussal és már az első találkozáson átadta magát neki. 
Milyen gyakran lépett már Jézus a közelünkbe! Aki a megtérést halogatja, az a hozzávezető utat is lassan elrekeszti.

EGY GONOSZTEVŐ KEGYELMET TALÁL❣️I.rész

,,💞 Mi ugyan méltán, mert cselekedetünk méltó büntetését vesszük, ez azonban semmi gonoszt nem cselekedett.,,- (Luk 23, 41)

A két gonosztevõ, akik között Jézust megfeszítették, találó képe az egész emberiségnek. 

Mindketten egyaránt közel vannak a Megváltóhoz, ugyanazt látják és hallják. 

Mégis közülük csak az egyik jut hitre. A másik Jézus közelsége ellenére is az örök kárhozatba hull, ahonnan nincs visszatérés. Így oszlanak meg az emberi szívek és utak is. 

A belsõleg kemény és dacos, még a bitófán is gõgös embert semmi sem fordítja meg. 

Gúnyolódása is szellemi gõgjébõl ered. A gúnyolódó ember mindig fölényben érzi magát a kigúnyolttal szemben. 

Ezért még gonosztevõ társának rendreutasítása és õszinte bûnvallása is hatástalanul pattan le szívérõl. Csak egy vágy élteti: kiszabadulni kínos helyzetébõl. Magasabb rendû igénye nincs. 

Milyen sokan vannak hozzá hasonlók, akik soha nem maguk miatt, hanem szomorú körülményeik miatt szomorodnak meg, s nem kegyelmet keresnek bûneikre, hanem csak kimenekülést a testi bajokból. Ezért fülük süket a keresztrõl jövõ szóra.

Eleinte a bûnbánó gonosztevõ is hasonló módon gondolkozott. Amint Máté feljegyzi, a másikkal együtt õ is gúnyt ûzött Jézusból. 

De sokan teszik ugyanazt, amit mások és kiáltozzák ugyanazt, mint a többiek (Csel 19, 32)! 

Ez a gonosztevõ azonban egyszerre csak elcsendesedett és gondolkodni kezdett. 

Jézusnak a kínzóiért a kereszten mondott imája s még inkább magatartása mély benyomást gyakorolt rá. Világosság gyulladt fel benne bûneit illetõen. Lelkiismereti nyomorúsága egyszerre nagyobb lett, mint szörnyû fájdalmai. Felismeri, hogy nem érdemel jobbat és kegyelemért könyörög.

Az ember azt hinné, hogy ez tulajdonképpen magától értetõdõ egy olyan valakinél, akinek bûnös voltát törvényszékileg is megállapították. És mégis csodával állunk szemközt. 

Mert sokszor éppen a legnagyobb bûnösöknek van a legkisebb bûntudatuk. 

Szerintük mindenki más hibás, az emberek, a körülmények, sõt még maga az Isten is, csak õk nem. 

Az, akit külsõleg elítélnek, még nem biztos, hogy lelkiismeretében elítéli önmagát. 

Ez már Isten mûve. És az valami nagy dolog, amikor ember el tudja mondani: „cselekedetünk méltó büntetését vesszük". 

Még hívõ emberek körében is kevesen vannak, akik vétküket fenntartás nélkül elismerik.

Egy gonosztevő kegyelmet talál (II.)❣️

"💞Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te királyságodba. "- (Luk 23, 42)

Csodálatos ennek a gonosztevőnek a megfordulása is és a hite is. Szilárdan hiszi, hogy az a Jézus, aki most ott haldoklik a kereszten, visszajő majd királyi dicsőségben. "Akkor gondolj majd rám - kéri őt - és engedd meg, hogy részt vegyek az igazak feltámadásában."

"Jézus, a zsidók királya" - ezt íratta Pilátus gúnyból Jézus keresztjére. És ez vezette el a gonosztevőt a helyes ösvényre. Azoknak a lelkeknek, akiket Isten meg akar menteni, minden javukra szolgál, még maga a gúny is. De ezért a gonosztevő hite még mindig nagy csoda marad. Jézusban csak a tehetetlenséget látja, egy hasonlóképpen halálra ítélt gonosztevőnek gondolja, és mégis elhiszi, hogy népének ő a megígért királya, aki visszatér majd a halálból. Ezzel a hitével még az apostolokat is túlszárnyalja, akiket ezekben az órákban a Jézus Messiás voltáról való elképzelésük tévútra vezetett. Ez a mélyre süllyedt gonosztevő oly szilárd volt a maga hitében, hogy még népe szellemi vezetőinek, a főpapoknak és írástudóknak ítéletével sem törődött. Az igazi hit nem igazodik mások ítéletéhez, még ha azok tanultak is. Maga az igazság vonzza őket (Ján 4, 42). Így volt ez a vakon születettel is. Az előzőleg teljesen tudatlan embert a tanultak ellenvetései sem tudták megingatni (Ján 9, 30-34). Az egyre növekedő istentelenség korszakában nekünk is ilyen hitre van szükségünk.

A gonosztevő kérése igen szerényen hangzik: "emlékezzél meg rólam". Az ilyen alázatos lelkek mindig többet kapnak, mint amennyit várnak. "Ma!" - így válaszol a Megváltó. Tehát nem majd egyszer, a távoli jövőben, hanem már most magához veszi azt az embert. Általában a Megváltó nem ismer halogatást. Most akar megmenteni, csak te légy készen arra, hogy elfogadd az üdvösséget. "Velem" - Jézus tehát a legelesettebb bűnössel is közösséget vállal. Nem szégyenli őt, sőt úgy tekinti, mint valami nagy értéket. Mindent megoszt velünk: igazságát, békéjét, királyi székét. - "A Paradicsomban" leszel majd velem. Az átoknak tekintett bitófáról egyenesen a Paradicsomba. Micsoda óriási lépés ez! A golgotai gonosztevő helyet kap Isten bűntelen Fia mellett. Odakerülése nem fokozatosan történik, hanem egyszerre. Amint a bűnös hitben megragadja a kegyelmet, máris Isten gyermeke.

Isten kegyelmes útja Izraellel❣️ (III.)

,,💞Olyanná leszek Izraelnek, mint a harmat. Virágozni fog mint a liliom és gyökeret ver, mint a Libanon ,, (Hós 14, 6)

Isten szeretetének hatására mi emberek valósággal feléledünk, megifjodunk. 

Még öregségünkben is ez tart frissen. Nélküle csak zúgolódunk, rossz hangulatban vagyunk és mindenben hibát találunk. Ha azonban Isten harmata hullik reánk, mi magunk is harmatként hatunk másokra. Isten népe olyan, „mint az Úrtól való harmat" a sok nép között (Mikeás 5, 7). 

- És Isten gyermekei úgy virágzanak, mint a liliom. 

Micsoda pompás kép ez. A liliom fehérsége úgy él a köztudatban ma is, mint annak a tisztaságnak és igazságnak a jelképe, amivel Isten az övéit ékesíti.

Isten gyermekeiben a finomság mindig erõvel párosul. Ezért nemcsak a liliom tulajdonságaival rendelkeznek, hanem az olajfáéval is, mely az életerõ és szilárdság jelképe, ellentétben a Jónás könyvében emlegetett tökkel, mely éjszaka kisarjadt és felnõtt, de hajnalra ismét elszáradt. 

Isten gyermekei olyan szilárdak, mint Libanon, mert gyökereiket szent talajba bocsátják, ahonnan senki nem tépheti ki õket. Az Ige még azt is megemlíti, hogy „illata, mint a Libanoné".

 - „Krisztus jó illatja vagyunk"- mondja az apostol (2 Kor 2, 15), azaz Istentõl nyert új életet hordunk magunkban. 

Ezzel szemben az istentelenekrõl azt mondja az Ige, hogy torkuk olyan, mint egy nyitott sír. 

Beszédük belsõ rothadtságot árul el, mely mérgezõleg hat környezetükre. 

Isten gyermekeinek jó illata beszédükben és életükben jelentkezik. 

Mihelyt az ember belsõ viszonya rendezõdik, külsõ körülményei is megváltoznak. 

Isten belülrõl kifelé munkálkodik bennünk. 

Elõször a szívet újítja meg, azután a nyomorúságos külsõ körülményeket is el tudja rendezni, hiszen ez már kis dolog a számára.

„Én meghallgatom és figyelek rá." Az élõ Isten meghallgatja az imádságot és figyel ránk, azaz vezet minket. „Olyan vagyok, mint a zöldelõ ciprusfa." Isten hûségének a képe ez. 

Nem változtatja színét, mindig ugyanaz marad. - S végül a legjobb: „tõlem származik a te gyümölcsöd". Isten gyermekei életének a gyümölcsei attól az Úrtól származnak, akivel hitük összeköti õket s akivel eggyé lettek. Tehát nem önmagunkból kell valami jót elõhoznunk, hiszen nem támaszkodhatunk többé önerõnkre és saját cselekedeteinkre. 

Az Úrnak engedtük át a cselekvést. „Aki bennem marad - így szól Jézus -, az terem sok gyümölcsöt."

Isten kegyelmes útja Izraellel❣️ (II.)

,,...lóra sem ülünk és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva. Kigyógyítom õket hûtlenségükbõl, szeretem õket ingyen kegyelembõl. ,, (Hós 14, 4-5)

A bûnbánat nem csupán az eddig elkövetett bûnök töredelmes és nyílt bevallásából áll, hanem tényleges elhagyásukból is. A hitetlen ember ismertetõjele a teljes önbizalom és a láthatókra való hagyatkozás. „Nem ülünk többé lóra", azaz teljesen lemondunk arról, hogy magunkválasztotta eszközökkel segítsünk önmagunkon. Izrael belátja, hogy a lovak sem segítenek többé, de kezeik csinálmánya, a bálványok sem és le kell mondaniok az önistenítésrõl is. Dacos erejük megtört. 

Olyanokká lettek, mint a kiskorú gyermek, aki kezét nyújtja és hagyja magát vezetni. 

Nem tudnak mást felmutatni Isten elõtt, csak tehetetlenségüket és gyengeségüket. 

Egyébre sem hivatkozhatnak többé, csak szegény és árva voltukra.

A teljes megtérést teljes összetörés elõzi meg. Öndicsõségünk s az az igyekezetünk, hogy majd mi mindent elintézünk, oda van. Pedig milyen mélyen gyökerezik mindez az emberben! 

Mindent megragad, ami a keze ügyébe kerül és semmi fáradságot nem kímél (Ézs 57, 10). 

Az Úr csak akkor tud munkálkodni, ha saját erõnk végéhez érkeztünk, s akkor mutatja meg igazán hatalmát.

Az isteni válasz mindig nagyvonalú. Összezúz, de be is kötöz; megöl, de megelevenít. 

A bûnokozta károk kétségtelenül súlyosak és a sebek gyógyíthatatlanok. 

De õ meg tudja gyógyítani azokat is. Páratlan orvos a maga nemében. 

Az általa felkínált gyógyszer: Fiának a vére. 

Az õ sebeivel gyógyulunk meg. A bûnös megigazulása egyszersmind gyógyulás is. 

A bûnbocsánat megelevenedést hoz magával. - Isten lényege a szeretet; nehezére esik haragot tartani. 

Az van kedvére, ha szerethet és áldhat. Mihelyt egy valóban töredelmes szívre talál, mely õszintén kitárul feléje, nem tud mást tenni, mint lehajol ahhoz és megeleveníti. 

„Kénytelen vagyok könyörülni rajta" - ez a belsõ kényszer szorongatja Istent. 

Nem szívesen „mutatja magát idegennek" és szól hozzánk „kemény beszédekkel" (1 Móz 42, 7). Mihelyt az ember megalázkodik, Isten azonnal szeretetével veszi körül. 

Tehát nincs okunk panaszkodni, hogy Isten nem szeret minket. 

Csak bennünk van a hiba, ha szeretete nem járt még át minket. Isten szeretete minden szívet eláraszt, amely megnyílik elõtte.