A DÖNTÉS IDEJE❣️

"💞Válasszatok még ma, akit szolgáljatok. "(Józsué 24, 15)

Nagy fordulóponthoz értek az izraeliták, akikhez Józsué ezeket a szavakat intézte.
Odáig jutottak, hogy negyvenesztendei vándorlás és harc után végre letelepszenek.
Hitetlenségükkel és bűneikkel gyakran megszegték az Úrral való szövetséget.
Most eljött az ideje, hogy ezt a szövetséget megújítsák.

Mint ahogy az Úr ezt a népet szabadon és szeretetből választotta ki, így nekik is annyi jótétemény után önként, hálás szeretetből és örömmel kell az ő szolgálatába szegődniök.

A szövetség most szabad döntést jelent, de Józsué közli velük, hogy ő a maga részéről már választott.
Most rajtuk a sor. Józsué nem erőlteti rájuk Isten szolgálatát.  

Ellenkezőleg, nem hallgatja el előttük a nehézségeket. 

Isten nagyon komolyan veszi a dolgot különösen azokkal, akik őhozzá akarnak tartozni. 

Ezt jól meg kell gondolniok tehát.

Józsué a maga személyében már döntött: háznépével együtt az Urat akarja szolgálni.

Boldog az, akinek ilyen gyorsan megy a döntés! 

Ezt még soha senki nem bánta meg, sőt aki az Úrnak átadja magát, később csak sajnálja azt az időt, 

amit visszatartott tőle.
Mindnyájunk életében adódnak különös fordulópontok és alkalmak, amikor válaszút előtt állunk és el kell döntenünk, kinek akarunk szolgálni.
Azt a bizonyos "má"-t, amikor döntenünk kell, amikor Isten kegyelme közel jön hozzánk, 

nem ember rögzíti, hanem Isten; ezért nem a mi tetszésünkre van bízva, hogy akkor ragadjuk meg a kegyelmet, amikor akarjuk.
Vannak gonosz napok, melyeken a sötétségnek különösen nagy a hatalma, de vannak kegyelmi napok is, amikor az igazság ránehezedik szívünkre, amikor különös isteni erők lépnek működésbe.
Ekkor érvényes ez: "Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!"

Veszélyes dolog a halogatás. Lehet, hogy az eljátszott kegyelmi idő visszatér ismét, de lehet, hogy soha. Mindenesetre legközelebb már nem könnyebb, hanem nehezebb lesz a döntés.
Gondolj tehát erre az üdvösséges "má"-ra.
A kegyelemnek is megvannak a maga határai és az ideje. Józsué azt mondja ugyanott (a 19. versben):
"Nem szolgálhattok az Úrnak!"
Nem vagyok képes rá, így kiált a lélek, amikor szeretne őszintén az Úrnak szolgálni és észreveszi, 

hogy nincs hozzá ereje.
Ha azonban őszinte alázat mondatja ezt velünk, akkor ez első lépés lehet arra, hogy mégiscsak képesek legyünk rá. Mert Jézus munkálja a véghezvitelt.

MINDVÉGIG ISTENFÉLELEMBEN❣️

"💞Az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön."(Zsoltár 103, 17)

Nem olyan embereknek szól a kegyelem, akik minden további nélkül napirendre térnek vétkeik felett. Csak azok részesülhetnek benne, akik a bűnt komolyan veszik. 

A bűneit könnyelműen vevő bűnös gyakran azzal vigasztalja magát, hogy a "jó Isten" úgyis könyörületes. 

Az ilyen ember szeret a vámszedő imádságára hivatkozni: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" 

De Isten a maga kegyelmét csak azoknak kínálja fel, akik a bűn álmából felébredtek és a szent Isten jelenlétében tudják magukat.
Az ember a maga istentelensége következtében igen mélyre bukott. 

Amire feltétlenül szüksége van, az a Lélek által megvilágosított Ige, mely Isten világosságába állítja a szívet. Ekkor ugyanis a magabiztos bűnöst félelem és szorongás fogfa el. 

Eddig be nem ismert bűnei napfényre kerülnek. 

Vétkei többé nem "megbocsátható gyarlóságok", hanem iszonyatos vádlók. 

Az ilyen ember bocsánatért kiált. - Az istenfélelem tehát a kegyelem elfogadásának szükséges feltétele és előzménye, de egyszersmind a kegyelem gyümölcse, azaz következménye is.
Az ember rádöbben: nálad van a megbocsátás, "hogy féljenek téged".
Lehet-e nagyobb dolog a világon, mint a megkegyelmezett bűnös hálás szívéből jövő istenfélelem, azaz igazi gyermeki félelem Isten előtt?
Sokszor még hívő körökben sem veszik eléggé komolyan az istenfélelem gondolatát s azt az ótestamentumi kegyesség egyik fogalmának tartják csupán.
Elfeledkeznek arról, hogy a Zsidókhoz írt levél szerint Isten gyermekeinek életében a kegyesség félelemmel, azaz istenfélelemmel párosul (Zsid. 12, 28).
Sok ember csak lelki áradozásokban merül ki, de ugyanakkor nem látja meg az Isten jelenlétében való járás szükségességét, amikor az ember minden dologban csak őrá tekint és őt keresi. 

Sokszor még tapasztalt lelki emberek sem éreznek semmi félelmet Isten szent fensége előtt. 

A szeretet mellett szükség van istenfélelemre is, különben szeretetünk tiszteletlenséggé fajul. 

Isten féleleme az, ami valódi alázatosságban tarthat valakit.

Ezért mondja a hivőknek az apostol:
"Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségteket!"
A bölcsesség azzal az istenfélelemmel kezdődik, amely visszariad a bűntől és azzal a félelemmel lesz teljessé, mely az Isten iránti szeretettel párosul.

EL A MAKACS ÖNFEJÜSÉGGEL❣️

"💞Az egyenetlenek simákká legyenek... " (Lukács 3, 5)

Az önfejű ember göröngyös utakon jár. Az Úr útjai mindig egyenesek és simák, nem botlunk meg rajtuk.
Egyszerű, világos utakon vezeti övéit.
Jézus azt mondja: "Ha valaki nappal jár, nem botlik meg."
Itt a nappal való járás az Isten akarata szerint való utat jelenti.
A tanítványok ugyanis le akarták beszélni Jézust arról, hogy Júdeába menjen, ahol nemrég meg akarták kövezni.
Jézus azonban nem engedi, hogy útját emberi szempontok szabják meg. 

Csak az Atya akaratát veszi figyelembe.
Jól tudja, hogy emberek egy pillanattal sem tudják megrövidíteni az Atya által megszabott munkáját.
Aki azonban éjszaka jár, aki saját sötét elképzeléseit követi, az megbotlik, "mert nincsen világossága" (Jn 11, 9-10).
A makacs, önfejű ember mindig saját tetszése szerint keresi a kivezető utakat s hamarosan fájdalmas akadályokba ütközik.
Végül is megbotlik, összeroskad.
Aki Isten akarata szerint megy az útján, kerülhet szintén szoros helyzetekbe és hegyek zárhatják el az útját.
De ilyenkor szabad kérnünk, hogy "minden hegy hordassék le" és ha valóban Isten útján járunk, egy láthatatlan, erős kéz el is végzi ezt.
Az akadályok ellenére célhoz jutunk s kiderül, hogy azok még javunkra is váltak.
Az önfejű ember azonban a legjelentéktelenebb dologban is elbukik. Ha nem elképzelései szerint történik minden, bármely kicsi, nem várt nehézség is azonnal kedvetlenséget, bosszúságot idéz elő nála.
Azt gondolja, hogy mindenkinek őhozzá kell igazodnia.
Csúnya veszekedések és heves összetűzések fordulnak elő. 

Panaszkodik, hogy mások milyen kibírhatatlanok s nem hajlandó elismerni, hogy elsősorban ő maga elviselhetetlen.
Megbotránkozik másokon és valófában ő botránkoztat meg másokat. Siránkozik, hogy valamiféle balsors üldözi őt és nem engedi, hogy boldog legyen, pedig kizárólag saját makacsságának köszönheti, hogy élete elromlik és tele lesz csalódással.
Nem egy esetben okoz súlyos idegbajt az a tény, hogy valakinek a makacs természetét ifjúságában nem fékezték meg s később önmaga sem adta azt halálba töredelmes bűnbánat által.
Ahhoz térhet be igazán Jézus, aki összeroskad e bűne alatt és őszintén elhatározza, hogy ezentúl csak felülről engedi magát vezettetni.
"Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?"
- kérdezte Saul a damaszkuszi úton, jelezve, hogy feladta saját elképzeléseit.
Ekkor jutott életében uralomra és első helyre a Jézus iránti szeretet.

EL A HAMISÁGGAL❣️

,,💞A görbe utak egyenesek legyenek... " (Lukács 3, 5)

 Görbe útjaink távol tartják tőlünk azt, aki maga az Igazság. 

Természettől fogva valamennyien hajlunk a hamisságra, mert minden bűn valamiféle hamissággal is párosul. 

Az ember mégsem akarja a maga gonoszságait az egész világ előtt nyilvánvalóvá tenni, így elrejtőzik és igyekszik jó színben feltűnni. Leplez, ködösít, kifogásokat alkalmaz és a feketére azt mondja, hogy fehér. 

De ezek a hazudozások, torzító mesterkedések egyre távolabb viszik az embert az üdvösségtől. 

Ha az ember valami jogtalanságot követ el, ezzel falat emel a maga lelke és Isten közé. 

Amikor azonban a maga vétkét nyíltan bevallja, Isten ezt a falat ledönti. 

De ha valaki mindig a saját igazát és a kifogásokat keresi, védekezik és mosakszik, akkor ebből a falból valóságos bástyát alkot. 

Gyermekeknél és fiataloknál különösen hamar kéznél van valami hazugság, ha valami hibát követnek el, de bensőleg még mindig nem olyan megátalkodott hazudozók, mint az idősebbek, ha nem járnak hitben. A színészkedés és alakoskodás annál mélyebben fészkeli be magát a szívbe, minél többet gyakorolják azt. 

Az ember szerepet játszik, másnak adja ki magát, mint ami és külsőleg olyan látszatot teremt maga körül, ami pontosan ellentéte annak, ami a bensejében van. Sok ember még kegyességet is színlel vagy legalábbis igyekszik hívő emberek közt a lehető legjobb benyomást tenni. 

Már magában véve az is hazugság, amikor valaki az előnyös vonásait mutogatja, de gyöngeségeiről és hibáiról hallgat. 

Egy fiatalember, akiben még meg volt az a nemes vonás, hogy iszonyodott az aljasságoktól, szeretett volna valami jót felmutatni. Isten ekkor úgy vezette, hogy összekerült néhány komoly keresztyén emberrel. Most egyszerre világossá vált előtte: te eddig csak a látszattal törődtél, egész lényed mesterkélt és hazug volt! - Ez a felismerés persze súlyos belső harcokba vitte. 

Végül is mindent, ami addigi életében nem volt rendben, őszintén elmondott és azok előtt, akik hozzá közel álltak, fenntartás nélkül beismerte bűneit. 

Ez a szeretetreméltó és a nemes dolgok iránt fogékony fiatalember a maga valóságos mivoltában akarta megmutatni önmagát, hogy többé ne értékeljék többre, mint amennyit valójában ért. 

S miután élete görbe dolgait egyenesbe hozta, Jézus betért hozzá. 

Soha nem tapasztalt örvendezés járta át és tekintetéből a Megváltó kegyelme ragyogott.

LE A HAMIS MAGASLATOKKAL❣️

,,💞Minden hegy és halom hordassék le...,, (Lukács 3, 5)

Azt a szívet, melynek nem Jézus Krisztus az erõssége, ide-oda hányják az ellentétes érzésék. 

Hol az égig csap öröme, hol halálra szomorodik; egyszer dacos és merész, máskor teljesen letört. 

Az ilyen ember vagy eldob magától mindent, vagy pedig mellét döngeti gõgjében. 

De egyszer le kell szállnia képzelt magaslatairól, különben az Úr Jézus nem tud bevonulni az életébe. Mindaddig, amíg szívünkben különleges igényeket táplálunk önmagunkkal kapcsolatban, a Megváltó elõtt le van engedve a sorompó. Csak amikor lemondunk ezekrõl az igényekrõl és magunkat bûnösöknek valljuk, készül az Úr útja felénk. 

Ugyan mi mások lennénk mi Isten Igéjének fényében, mint bûnösök és adós szolgák? 

Mindnyájunknak a vádlottak padján van a helyünk. 

Ezért el minden alaptalan és értelmetlen önhittséggel, álljunk a vámszedõ helyére, aki zokogva verte mellét és így kiáltott: Isten, légy irgalmas nékem, bûnösnek!

A gõg és önhittség vakká tesz saját gyengeségeink és hiányaink meglátására, de vakká tesz mások kiváló tulajdonságainak felismerésére is. 

A gõgös ember minden tekintetben magabízó, nem akar másoktól tanulni, semmit nem kérdez, nehogy valamiképpen elárulja a maga tudatlanságát. 

A gõgbõl származik az irigység, amely a másik emberben minden szépet és jót lekicsinyel, sõt bemocskol; a féltékenység, amely senkit nem tûr maga mellett; az érzékenység és sértõdöttség, amely nem tudja és nem akarja a feddést elfogadni. 

Az önhitt nem tûri, hogy bármit is mondjanak neki. 

Hibáit és tévedéseit nem ismeri be, nem tud bocsánatot kérni másoktól a nekik okozott sérelemért. 

A gõgös ember végsõ fokon szembehelyezkedik Istennel, azonban Isten ellenáll a kevélyeknek; gõgjük áthidalhatatlan akadályt képez a Megváltó számára.

Isten Igéje lehozza az embert a hamis magaslatokról. Irányítása és vezetése, mely sokszor fájdalmas és megalázó, azt célozza, hogy kívülrõl meghajlásra kényszerítsen minket. 

Bár ne merevednénk ellenállásba, amikor keze súlyosan ránknehezedik. Hajoljunk meg alatta, hiszen alaposan rászolgáltunk ítéletére. Az igazság Igéjén keresztül belülrõl próbál minket Isten kicsinnyé tenni. 

Ne berzenkedjünk ez ellen, hanem adjunk igazat az Igének. Akkor kegyelme teljességében bevonulhat életünkbe a Megváltó.

Amikor Isten Igéje a fejünkből a szívünkbe kerül, az eredmény megváltoztatja a hozzáállásunkat, sőt, az egész életünket!

KI A MÉLYSÉGBŐL❣️

"💞Készítsétek az Úr útját! Minden völgy töltessék fel. "(Lukács 3, 4-5)

"Jól készítsétek utát, a vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, azt mind vessétek el.
A völgyből domb legyen..."

A mi királyi vendégünk, Jézus Krisztus mindig jelen van az Igében, mindig készen van arra, 

hogy bárkihez betérjen. Csak azokat az akadályokat kell elhárítanunk, melyek bevonulását hátráltatják vagy lehetetlenné teszik.
Ezeket Isten mutatja meg, de kivetni nekünk kell őket.

Milyen különös ellentmondásokkal találkozunk az emberi lélekben. 

Az egyik oldalon hamis magaslatok vannak, a másikon a bűn mélységei. 

Az ember, aki olyan sokat tart magáról, ugyanakkor könnyen elbukik és elszomorítóan vétkezik. 

Az állati vágyak kivetkőztetik minden méltóságából! 

Addig, amíg szívesen tartózkodik ezekben a sötét völgyekben, Jézus nem tud bevonulni az életébe. 

Kell, hogy a lélekből felszakadjon egyszer ez a kiáltás: kicsoda szabadít meg engem e siralmas mélységből? 

Ekkor közeledik Jézus, hogy kinyújtsa kezét a süllyedő felé és kivonja őt a mélységből. 

Vajon örülsz-e annak, amikor Isten Igéje belevilágít ezekbe a gyűlöletes mélységekbe és büntetéssel sújtja az erkölcstelenséget?

Vagy kínosnak, sőt ellenszenvesnek találod, ha ezt a pontot megérintik nálad? 

Akkor a szenny és tisztátalanság még mindig természetes és kedves életelemed.
Jézus nem is tud közeledni hozzád. Aki a tisztátalanságot szereti, gyűlöli Jézust.

- A tisztátalanság mélységei mellett ott vannak a földi gondolkodásnak és a világi törtetésnek a szakadékai, az aggodalmaskodásnak és a vagyongyűjtésnek völgyei. 

"Emeljétek szíveteket magasra!" - hangzott a felszólítás az úrvacsora vétele előtt az óegyházban. 

Aki belesüllyedt vagy beleásta magát e világ dolgaiba, aki teljes szívével a pénz után fut és akiben nincs semmiféle magasabbrendű törekvés, az elzárja a Megváltó előtt az utat.

Ha elborítanak a múló anyagiak, törekedj fojtó légkörükből kifelé, fel a napsütötte magaslatokra. 

Így építed Jézus útját ebben a világban. Végül pedig ott vannak a csüggedésnek, a szomorúságnak a mélységei, a hitetlenségnek vagy kicsinyhitűségnek a szakadékai.

Az ember ott fekszik alant, összetörve, sóhajtozva vagy jajgatva s végül teljesen belesüllyedve abba a megszomorodásba, amiről a Szentírás azt mondja: halált szerez. 

De tekints fel mégegyszer! Számodra is itt van a Megváltó, aki szeret és keres téged!

BŰNVALLÁS❣️

"💞És (Keresztelő János) megkeresztelte őket a Jordán vizében, miután megvallották bűneiket. "(Máté 3, 6)

 
Keresztelő János nem állította fel a bűnvallást követelményül és nem csinált belőle törvényt. 

Az emberek, akik hozzá jöttek, belső ösztönzésre tették ezt. 

A bennük levő gonosz dolgok világosságra kívánkoztak. 

Luther Márton arra a kérdésre: "Milyen bűnöket kell megvallanunk a gyónásban?" - így válaszol: "Azokat, amelyekről tudunk és amelyeket szívünkben érzünk." 

Tehát azokat, melyek égetik lelkiismeretünket és elviselhetetlen teherként nehezednek ránk. 

A bűnök megvallása tehát nem a lelkek megterhelése, hanem azok tehermentesítése.
Amit ma gyónásnak nevezünk, az nem más, mint előkészítés az úrvacsorára. 

De meg kell mondanunk, hogy igen kényelmes elbújni az ilyen általános vallomások mögé és tovább takargatni a magunk sajátos bűneit. 

A bűnök bevallása nem valamiféle eszköz arra nézve, hogy a bűnbocsánat kegyelmét elnyerjük. 

Az isteni megbocsátás ingyen van, ajándék. 

Lehet azonban, hogy sok esetben könnyebben jutunk a bűnbocsánat birtokába, ha négyszemközt alaposan kibeszélhetjük magunkat. Isten mindig megáldja az ilyen vallomást. 

- Aki egyszer elhatározza, hogy életének sötét mozzanatait napvilágra hozza, az ezzel tanújelét adja, hogy komolyan veszi a dolgot. 

Nem könnyű dolog ugyanis az embernek lemezteleníteni magát, azaz lemondani szégyene takargatásáról. De ha az ember nem szégyelte elkövetni a gonoszt, ugyan miért szégyenli annak bevallását? Aki bizonyos bűnök alatt szenved és nem tud megszabadulni az önvádtól, az tárja fel szívét egy lelkigondozó vagy lelki vezető előtt. 

Ne félj attól, hogy az illető megvet ezért téged! 

Az, aki önmaga is a bűnök nyomorúságán keresztül jutott el a kegyelemhez, nem fog megvetni egy bűnöst sem, hanem mellé áll. Elő tehát a sok összegyülemlett szennyel! 

Már a bevallásukban is szabadító erő van. 

Aki bűneit kiveti magából, abba könnyebben tud beáramlani Isten kegyelme.
Vannak azután megkötözöttségek, amiktől nehezen szabadul meg az ember. 

Itt is tanácsos nyíltan elmondani azokat valakinek. Ha egy kedvenc bűnödtől nem tudsz szabadulni, valld be azt egy hívő testvérnek.
Ez az első lépés a szabadulás felé. Igen lényeges segítség itt a könyörgés.

 "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5, 16)