EL A HAMISÁGGAL❣️

,,💞A görbe utak egyenesek legyenek... " (Lukács 3, 5)

 Görbe útjaink távol tartják tőlünk azt, aki maga az Igazság. 

Természettől fogva valamennyien hajlunk a hamisságra, mert minden bűn valamiféle hamissággal is párosul. 

Az ember mégsem akarja a maga gonoszságait az egész világ előtt nyilvánvalóvá tenni, így elrejtőzik és igyekszik jó színben feltűnni. Leplez, ködösít, kifogásokat alkalmaz és a feketére azt mondja, hogy fehér. 

De ezek a hazudozások, torzító mesterkedések egyre távolabb viszik az embert az üdvösségtől. 

Ha az ember valami jogtalanságot követ el, ezzel falat emel a maga lelke és Isten közé. 

Amikor azonban a maga vétkét nyíltan bevallja, Isten ezt a falat ledönti. 

De ha valaki mindig a saját igazát és a kifogásokat keresi, védekezik és mosakszik, akkor ebből a falból valóságos bástyát alkot. 

Gyermekeknél és fiataloknál különösen hamar kéznél van valami hazugság, ha valami hibát követnek el, de bensőleg még mindig nem olyan megátalkodott hazudozók, mint az idősebbek, ha nem járnak hitben. A színészkedés és alakoskodás annál mélyebben fészkeli be magát a szívbe, minél többet gyakorolják azt. 

Az ember szerepet játszik, másnak adja ki magát, mint ami és külsőleg olyan látszatot teremt maga körül, ami pontosan ellentéte annak, ami a bensejében van. Sok ember még kegyességet is színlel vagy legalábbis igyekszik hívő emberek közt a lehető legjobb benyomást tenni. 

Már magában véve az is hazugság, amikor valaki az előnyös vonásait mutogatja, de gyöngeségeiről és hibáiról hallgat. 

Egy fiatalember, akiben még meg volt az a nemes vonás, hogy iszonyodott az aljasságoktól, szeretett volna valami jót felmutatni. Isten ekkor úgy vezette, hogy összekerült néhány komoly keresztyén emberrel. Most egyszerre világossá vált előtte: te eddig csak a látszattal törődtél, egész lényed mesterkélt és hazug volt! - Ez a felismerés persze súlyos belső harcokba vitte. 

Végül is mindent, ami addigi életében nem volt rendben, őszintén elmondott és azok előtt, akik hozzá közel álltak, fenntartás nélkül beismerte bűneit. 

Ez a szeretetreméltó és a nemes dolgok iránt fogékony fiatalember a maga valóságos mivoltában akarta megmutatni önmagát, hogy többé ne értékeljék többre, mint amennyit valójában ért. 

S miután élete görbe dolgait egyenesbe hozta, Jézus betért hozzá. 

Soha nem tapasztalt örvendezés járta át és tekintetéből a Megváltó kegyelme ragyogott.

LE A HAMIS MAGASLATOKKAL❣️

,,💞Minden hegy és halom hordassék le...,, (Lukács 3, 5)

Azt a szívet, melynek nem Jézus Krisztus az erõssége, ide-oda hányják az ellentétes érzésék. 

Hol az égig csap öröme, hol halálra szomorodik; egyszer dacos és merész, máskor teljesen letört. 

Az ilyen ember vagy eldob magától mindent, vagy pedig mellét döngeti gõgjében. 

De egyszer le kell szállnia képzelt magaslatairól, különben az Úr Jézus nem tud bevonulni az életébe. Mindaddig, amíg szívünkben különleges igényeket táplálunk önmagunkkal kapcsolatban, a Megváltó elõtt le van engedve a sorompó. Csak amikor lemondunk ezekrõl az igényekrõl és magunkat bûnösöknek valljuk, készül az Úr útja felénk. 

Ugyan mi mások lennénk mi Isten Igéjének fényében, mint bûnösök és adós szolgák? 

Mindnyájunknak a vádlottak padján van a helyünk. 

Ezért el minden alaptalan és értelmetlen önhittséggel, álljunk a vámszedõ helyére, aki zokogva verte mellét és így kiáltott: Isten, légy irgalmas nékem, bûnösnek!

A gõg és önhittség vakká tesz saját gyengeségeink és hiányaink meglátására, de vakká tesz mások kiváló tulajdonságainak felismerésére is. 

A gõgös ember minden tekintetben magabízó, nem akar másoktól tanulni, semmit nem kérdez, nehogy valamiképpen elárulja a maga tudatlanságát. 

A gõgbõl származik az irigység, amely a másik emberben minden szépet és jót lekicsinyel, sõt bemocskol; a féltékenység, amely senkit nem tûr maga mellett; az érzékenység és sértõdöttség, amely nem tudja és nem akarja a feddést elfogadni. 

Az önhitt nem tûri, hogy bármit is mondjanak neki. 

Hibáit és tévedéseit nem ismeri be, nem tud bocsánatot kérni másoktól a nekik okozott sérelemért. 

A gõgös ember végsõ fokon szembehelyezkedik Istennel, azonban Isten ellenáll a kevélyeknek; gõgjük áthidalhatatlan akadályt képez a Megváltó számára.

Isten Igéje lehozza az embert a hamis magaslatokról. Irányítása és vezetése, mely sokszor fájdalmas és megalázó, azt célozza, hogy kívülrõl meghajlásra kényszerítsen minket. 

Bár ne merevednénk ellenállásba, amikor keze súlyosan ránknehezedik. Hajoljunk meg alatta, hiszen alaposan rászolgáltunk ítéletére. Az igazság Igéjén keresztül belülrõl próbál minket Isten kicsinnyé tenni. 

Ne berzenkedjünk ez ellen, hanem adjunk igazat az Igének. Akkor kegyelme teljességében bevonulhat életünkbe a Megváltó.

Amikor Isten Igéje a fejünkből a szívünkbe kerül, az eredmény megváltoztatja a hozzáállásunkat, sőt, az egész életünket!

KI A MÉLYSÉGBŐL❣️

"💞Készítsétek az Úr útját! Minden völgy töltessék fel. "(Lukács 3, 4-5)

"Jól készítsétek utát, a vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, azt mind vessétek el.
A völgyből domb legyen..."

A mi királyi vendégünk, Jézus Krisztus mindig jelen van az Igében, mindig készen van arra, 

hogy bárkihez betérjen. Csak azokat az akadályokat kell elhárítanunk, melyek bevonulását hátráltatják vagy lehetetlenné teszik.
Ezeket Isten mutatja meg, de kivetni nekünk kell őket.

Milyen különös ellentmondásokkal találkozunk az emberi lélekben. 

Az egyik oldalon hamis magaslatok vannak, a másikon a bűn mélységei. 

Az ember, aki olyan sokat tart magáról, ugyanakkor könnyen elbukik és elszomorítóan vétkezik. 

Az állati vágyak kivetkőztetik minden méltóságából! 

Addig, amíg szívesen tartózkodik ezekben a sötét völgyekben, Jézus nem tud bevonulni az életébe. 

Kell, hogy a lélekből felszakadjon egyszer ez a kiáltás: kicsoda szabadít meg engem e siralmas mélységből? 

Ekkor közeledik Jézus, hogy kinyújtsa kezét a süllyedő felé és kivonja őt a mélységből. 

Vajon örülsz-e annak, amikor Isten Igéje belevilágít ezekbe a gyűlöletes mélységekbe és büntetéssel sújtja az erkölcstelenséget?

Vagy kínosnak, sőt ellenszenvesnek találod, ha ezt a pontot megérintik nálad? 

Akkor a szenny és tisztátalanság még mindig természetes és kedves életelemed.
Jézus nem is tud közeledni hozzád. Aki a tisztátalanságot szereti, gyűlöli Jézust.

- A tisztátalanság mélységei mellett ott vannak a földi gondolkodásnak és a világi törtetésnek a szakadékai, az aggodalmaskodásnak és a vagyongyűjtésnek völgyei. 

"Emeljétek szíveteket magasra!" - hangzott a felszólítás az úrvacsora vétele előtt az óegyházban. 

Aki belesüllyedt vagy beleásta magát e világ dolgaiba, aki teljes szívével a pénz után fut és akiben nincs semmiféle magasabbrendű törekvés, az elzárja a Megváltó előtt az utat.

Ha elborítanak a múló anyagiak, törekedj fojtó légkörükből kifelé, fel a napsütötte magaslatokra. 

Így építed Jézus útját ebben a világban. Végül pedig ott vannak a csüggedésnek, a szomorúságnak a mélységei, a hitetlenségnek vagy kicsinyhitűségnek a szakadékai.

Az ember ott fekszik alant, összetörve, sóhajtozva vagy jajgatva s végül teljesen belesüllyedve abba a megszomorodásba, amiről a Szentírás azt mondja: halált szerez. 

De tekints fel mégegyszer! Számodra is itt van a Megváltó, aki szeret és keres téged!

BŰNVALLÁS❣️

"💞És (Keresztelő János) megkeresztelte őket a Jordán vizében, miután megvallották bűneiket. "(Máté 3, 6)

 
Keresztelő János nem állította fel a bűnvallást követelményül és nem csinált belőle törvényt. 

Az emberek, akik hozzá jöttek, belső ösztönzésre tették ezt. 

A bennük levő gonosz dolgok világosságra kívánkoztak. 

Luther Márton arra a kérdésre: "Milyen bűnöket kell megvallanunk a gyónásban?" - így válaszol: "Azokat, amelyekről tudunk és amelyeket szívünkben érzünk." 

Tehát azokat, melyek égetik lelkiismeretünket és elviselhetetlen teherként nehezednek ránk. 

A bűnök megvallása tehát nem a lelkek megterhelése, hanem azok tehermentesítése.
Amit ma gyónásnak nevezünk, az nem más, mint előkészítés az úrvacsorára. 

De meg kell mondanunk, hogy igen kényelmes elbújni az ilyen általános vallomások mögé és tovább takargatni a magunk sajátos bűneit. 

A bűnök bevallása nem valamiféle eszköz arra nézve, hogy a bűnbocsánat kegyelmét elnyerjük. 

Az isteni megbocsátás ingyen van, ajándék. 

Lehet azonban, hogy sok esetben könnyebben jutunk a bűnbocsánat birtokába, ha négyszemközt alaposan kibeszélhetjük magunkat. Isten mindig megáldja az ilyen vallomást. 

- Aki egyszer elhatározza, hogy életének sötét mozzanatait napvilágra hozza, az ezzel tanújelét adja, hogy komolyan veszi a dolgot. 

Nem könnyű dolog ugyanis az embernek lemezteleníteni magát, azaz lemondani szégyene takargatásáról. De ha az ember nem szégyelte elkövetni a gonoszt, ugyan miért szégyenli annak bevallását? Aki bizonyos bűnök alatt szenved és nem tud megszabadulni az önvádtól, az tárja fel szívét egy lelkigondozó vagy lelki vezető előtt. 

Ne félj attól, hogy az illető megvet ezért téged! 

Az, aki önmaga is a bűnök nyomorúságán keresztül jutott el a kegyelemhez, nem fog megvetni egy bűnöst sem, hanem mellé áll. Elő tehát a sok összegyülemlett szennyel! 

Már a bevallásukban is szabadító erő van. 

Aki bűneit kiveti magából, abba könnyebben tud beáramlani Isten kegyelme.
Vannak azután megkötözöttségek, amiktől nehezen szabadul meg az ember. 

Itt is tanácsos nyíltan elmondani azokat valakinek. Ha egy kedvenc bűnödtől nem tudsz szabadulni, valld be azt egy hívő testvérnek.
Ez az első lépés a szabadulás felé. Igen lényeges segítség itt a könyörgés.

 "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5, 16)

ISTEN ELŐTT KEDVES AZ ŐSZÍNTESSÉG❣️

"💞Boldog ember az, akinek lelkében csalárdság nincsen." (Zsoltár 32, 2)

Ha Dávid bukásának a történetét olvassuk, azt gondolhatnánk, hogy Nátán próféta bűnbánatra hívása után azonnal töredelemre jutott és bűnbocsánatot nyert.
De ez nem így történt. Dávid nem talált azonnal kegyelmet.
Legalább egyhónapos harc játszódott le szívében a hazugság és az igazság, a világosság és a sötétség között.
Dávid megkísérelte házasságtörésének bűnét valamiképpen eltussolni.
Mindenféle mesterkedésekbe kezdett és végül is, mikor Uriást, Bethsabé férjét eltétette láb alól, azzal vigasztalta magát: az ellenség ölte meg őt.
A bűnnek megvan az a szörnyű oldala, hogy megvakítja lelki szemeinket és elhallgattatja igazságérzetünket.
Bűnbánatot tartani annyit jelent, mint őszintének lenni, önmagunkat csalárdnak és Istent igaznak tartani, nyíltan, kendőzetlenül bűnvallást tenni.
Dávid a maga keserves, benső tusakodásában felismerte, hogy minden azon fordul meg, vajon le tudja-e győzni a rejtett hamisságot és álnokságot.
Először még csak kertelt, csűrte-csavarta az igazságot, el akarta hallgatni a maga gonoszságát, vagy legalábbis nem akarta teljesen sem önmagának, sem másoknak bevallani azt.
Isten azonban kérlelhetetlen volt irányában. Keze éjjel és nappal súlyosan ránehezedett.
Testileg is gyötrődött, mintha minden életerő kiment volna belőle. Végül is elhatározta: bevallom hamisságomat az Úrnak és ezt szilárdan fenntartotta. Nátán előtt is töredelmes bűnvallást tett.
Most már csak a saját bűnét látta. Lehet, hogy Bethsabé is vétkezett. Lehet, hogy nem egészen szándék nélkül ébresztette fel a király testi indulatait. Dávid azonban most már csak önmaga bűnét látja. Gyilkosságát is őszintén beismeri (Zsolt 51, 16).
Vállalja, hogy vétkes a vérontásban Uriás halálával kapcsolatban.
"Te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben (a bensőben) van" - kiáltja az 51. zsoltárban.
Lehet, hogy az ember meg tudja magát tartóztatni a kifejezett hazugságoktól, de bensőleg mégsem jár igazságban.
A látszatok világában mozog és próbál másokat is megtéveszteni.
Aki azonban bensejében igazságra törekszik, mint Dávid, az megtapasztalja, hogy Isten késedelem nélkül elébe jön a maga kegyelmével. Dávid megszomorodott, de ezt Isten végezte el benne. Szomorúsága átmenet volt az örvendezés felé.

ISTEN ELŐTT KEDVES AZ ŐSZÍNTESÉG ❣️

"Boldog ember az, akinek lelkében csalárdság nincsen. " (Zsoltár 32, 2)

Ha Dávid bukásának a történetét olvassuk, azt gondolhatnánk, hogy Nátán próféta bűnbánatra hívása után azonnal töredelemre jutott és bűnbocsánatot nyert.
De ez nem így történt. Dávid nem talált azonnal kegyelmet.
Legalább egyhónapos harc játszódott le szívében a hazugság és az igazság, a világosság és a sötétség között.

Dávid megkísérelte házasságtörésének bűnét valamiképpen eltussolni.
Mindenféle mesterkedésekbe kezdett és végül is, mikor Uriást, 

Bethsabé férjét eltétette láb alól, azzal vigasztalta magát: az ellenség ölte meg őt.
A bűnnek megvan az a szörnyű oldala, hogy megvakítja lelki szemeinket és elhallgattatja igazságérzetünket.

Bűnbánatot tartani annyit jelent, mint őszintének lenni, önmagunkat csalárdnak és Istent igaznak tartani, nyíltan, kendőzetlenül bűnvallást tenni.
Dávid a maga keserves, benső tusakodásában felismerte, hogy minden azon fordul meg, vajon le tudja-e győzni a rejtett hamisságot és álnokságot.

Először még csak kertelt, csűrte-csavarta az igazságot, el akarta hallgatni a maga gonoszságát, vagy legalábbis nem akarta teljesen sem önmagának, sem másoknak bevallani azt.
Isten azonban kérlelhetetlen volt irányában. Keze éjjel és nappal súlyosan ránehezedett.
Testileg is gyötrődött, mintha minden életerő kiment volna belőle. 

Végül is elhatározta: bevallom hamisságomat az Úrnak és ezt szilárdan fenntartotta. 

Nátán előtt is töredelmes bűnvallást tett.
Most már csak a saját bűnét látta. Lehet, hogy Bethsabé is vétkezett. Lehet, hogy nem egészen szándék nélkül ébresztette fel a király testi indulatait. Dávid azonban most már csak önmaga bűnét látja. Gyilkosságát is őszintén beismeri (Zsolt 51, 16).

Vállalja, hogy vétkes a vérontásban Uriás halálával kapcsolatban.
"Te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben (a bensőben) van" - kiáltja az 51. zsoltárban.
Lehet, hogy az ember meg tudja magát tartóztatni a kifejezett hazugságoktól, de bensőleg mégsem jár igazságban.

A látszatok világában mozog és próbál másokat is megtéveszteni.
Aki azonban bensejében igazságra törekszik, mint Dávid, az megtapasztalja, hogy Isten késedelem nélkül elébe jön a maga kegyelmével. Dávid megszomorodott, de ezt Isten végezte el benne. Szomorúsága átmenet volt az örvendezés felé.

ÉJSZAKÁBÓL VILÁGOSSÁGRA❣️

"💞Az Isten, aki szólt, sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben. "(2 Kor 4, 6)

Minden embernek az istennélküliség éjszakájából kell világosságra jutnia.
"A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, 

fény ragyog fel fölöttük" (Ézs 9, 2).
Tudatára kell ébrednünk annak, hogy az Istentől való eltávolodásnak milyen szörnyű éjszakájában élünk.
A világosság első sugara azt az éjszakát mutatja meg nekünk, amelyben vagyunk.
Amikor egy sötét szobába az ajtóhasadékon keresztül napsugár hatol be, az mutatja meg igazán, 

milyen sötétség van odabent. Így van ez a belső, lelki élettel is.
Hány ember csak akkor ismeri fel addigi életének sötét és hiábavaló voltát, amikor az isteni bölcsesség első fénysugara bevilágítja lelkét.
Egy fiatalasszony, aki már régen elhunyt, leánykorában igen komoly keresztyén hatások alatt élt és ilyen körökben forgolódott. Ő maga is hívő leánynak tartotta magát és nem vette észre hogy még a lényeg hiányzik nála.
Egy napon valami dologban az Úr megítélte és az ajándékul kapott isteni fény megvilágította előtte addigi életének teljes ürességét. Tusakodásokkal teli súlyos, sötét órák következtek.
A következő napon ezt mondta valakinek: "Rájöttem, hogy csak csendes és passzív útitárs voltam Isten népe között, de nem aktív hívő. Magam sem gondoltam volna, hogy az ember ennyire meg tudja téveszteni önmagát."
- Egy fiatalember, aki most már áldott munkása Isten országának, komoly keresztyén légkörben nőtt fel. Elhatározta, hogy lelkész lesz.
Mindenki, saját édesanyja is, hívő keresztyénnek tartotta őt. Ő maga sem jött rá ennek az ellenkezőjére.
Egy igehirdetés hallgatása közben mintha hályog esett volna le a szeméről: "Nem vagy a helyes úton!"
Csak ekkor jutott el odáig, hogy személyesen megragadja az üdvösséget s a bűnösből Isten gyermeke lett.
Isten gyakran megengedi, hogy külső életünkben először a sötétség uralkodjék. 

Minden más világosságot hagy kialudni, hogy az igazi napfény, a kegyelemnek az a fénye, 

amit Jézus hoz, végre felragyoghasson.
Minden más csillagnak, mely addig életünkben fénylett, ki kell aludnia, hogy Jézus, az igaz hajnalcsillag ragyogjon fel.
Az éjszakán keresztül így jut el az ember a világosságra, az ítéleten keresztül a kegyelemhez.
- Csak ha világosságban jársz, segíthetsz el másokat is a világ Világosságához, Jézushoz.