KI A MÉLYSÉGBŐL❣️

"💞Készítsétek az Úr útját! Minden völgy töltessék fel. "(Lukács 3, 4-5)

"Jól készítsétek utát, a vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, azt mind vessétek el.
A völgyből domb legyen..."

A mi királyi vendégünk, Jézus Krisztus mindig jelen van az Igében, mindig készen van arra, 

hogy bárkihez betérjen. Csak azokat az akadályokat kell elhárítanunk, melyek bevonulását hátráltatják vagy lehetetlenné teszik.
Ezeket Isten mutatja meg, de kivetni nekünk kell őket.

Milyen különös ellentmondásokkal találkozunk az emberi lélekben. 

Az egyik oldalon hamis magaslatok vannak, a másikon a bűn mélységei. 

Az ember, aki olyan sokat tart magáról, ugyanakkor könnyen elbukik és elszomorítóan vétkezik. 

Az állati vágyak kivetkőztetik minden méltóságából! 

Addig, amíg szívesen tartózkodik ezekben a sötét völgyekben, Jézus nem tud bevonulni az életébe. 

Kell, hogy a lélekből felszakadjon egyszer ez a kiáltás: kicsoda szabadít meg engem e siralmas mélységből? 

Ekkor közeledik Jézus, hogy kinyújtsa kezét a süllyedő felé és kivonja őt a mélységből. 

Vajon örülsz-e annak, amikor Isten Igéje belevilágít ezekbe a gyűlöletes mélységekbe és büntetéssel sújtja az erkölcstelenséget?

Vagy kínosnak, sőt ellenszenvesnek találod, ha ezt a pontot megérintik nálad? 

Akkor a szenny és tisztátalanság még mindig természetes és kedves életelemed.
Jézus nem is tud közeledni hozzád. Aki a tisztátalanságot szereti, gyűlöli Jézust.

- A tisztátalanság mélységei mellett ott vannak a földi gondolkodásnak és a világi törtetésnek a szakadékai, az aggodalmaskodásnak és a vagyongyűjtésnek völgyei. 

"Emeljétek szíveteket magasra!" - hangzott a felszólítás az úrvacsora vétele előtt az óegyházban. 

Aki belesüllyedt vagy beleásta magát e világ dolgaiba, aki teljes szívével a pénz után fut és akiben nincs semmiféle magasabbrendű törekvés, az elzárja a Megváltó előtt az utat.

Ha elborítanak a múló anyagiak, törekedj fojtó légkörükből kifelé, fel a napsütötte magaslatokra. 

Így építed Jézus útját ebben a világban. Végül pedig ott vannak a csüggedésnek, a szomorúságnak a mélységei, a hitetlenségnek vagy kicsinyhitűségnek a szakadékai.

Az ember ott fekszik alant, összetörve, sóhajtozva vagy jajgatva s végül teljesen belesüllyedve abba a megszomorodásba, amiről a Szentírás azt mondja: halált szerez. 

De tekints fel mégegyszer! Számodra is itt van a Megváltó, aki szeret és keres téged!

BŰNVALLÁS❣️

"💞És (Keresztelő János) megkeresztelte őket a Jordán vizében, miután megvallották bűneiket. "(Máté 3, 6)

 
Keresztelő János nem állította fel a bűnvallást követelményül és nem csinált belőle törvényt. 

Az emberek, akik hozzá jöttek, belső ösztönzésre tették ezt. 

A bennük levő gonosz dolgok világosságra kívánkoztak. 

Luther Márton arra a kérdésre: "Milyen bűnöket kell megvallanunk a gyónásban?" - így válaszol: "Azokat, amelyekről tudunk és amelyeket szívünkben érzünk." 

Tehát azokat, melyek égetik lelkiismeretünket és elviselhetetlen teherként nehezednek ránk. 

A bűnök megvallása tehát nem a lelkek megterhelése, hanem azok tehermentesítése.
Amit ma gyónásnak nevezünk, az nem más, mint előkészítés az úrvacsorára. 

De meg kell mondanunk, hogy igen kényelmes elbújni az ilyen általános vallomások mögé és tovább takargatni a magunk sajátos bűneit. 

A bűnök bevallása nem valamiféle eszköz arra nézve, hogy a bűnbocsánat kegyelmét elnyerjük. 

Az isteni megbocsátás ingyen van, ajándék. 

Lehet azonban, hogy sok esetben könnyebben jutunk a bűnbocsánat birtokába, ha négyszemközt alaposan kibeszélhetjük magunkat. Isten mindig megáldja az ilyen vallomást. 

- Aki egyszer elhatározza, hogy életének sötét mozzanatait napvilágra hozza, az ezzel tanújelét adja, hogy komolyan veszi a dolgot. 

Nem könnyű dolog ugyanis az embernek lemezteleníteni magát, azaz lemondani szégyene takargatásáról. De ha az ember nem szégyelte elkövetni a gonoszt, ugyan miért szégyenli annak bevallását? Aki bizonyos bűnök alatt szenved és nem tud megszabadulni az önvádtól, az tárja fel szívét egy lelkigondozó vagy lelki vezető előtt. 

Ne félj attól, hogy az illető megvet ezért téged! 

Az, aki önmaga is a bűnök nyomorúságán keresztül jutott el a kegyelemhez, nem fog megvetni egy bűnöst sem, hanem mellé áll. Elő tehát a sok összegyülemlett szennyel! 

Már a bevallásukban is szabadító erő van. 

Aki bűneit kiveti magából, abba könnyebben tud beáramlani Isten kegyelme.
Vannak azután megkötözöttségek, amiktől nehezen szabadul meg az ember. 

Itt is tanácsos nyíltan elmondani azokat valakinek. Ha egy kedvenc bűnödtől nem tudsz szabadulni, valld be azt egy hívő testvérnek.
Ez az első lépés a szabadulás felé. Igen lényeges segítség itt a könyörgés.

 "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5, 16)

ISTEN ELŐTT KEDVES AZ ŐSZÍNTESSÉG❣️

"💞Boldog ember az, akinek lelkében csalárdság nincsen." (Zsoltár 32, 2)

Ha Dávid bukásának a történetét olvassuk, azt gondolhatnánk, hogy Nátán próféta bűnbánatra hívása után azonnal töredelemre jutott és bűnbocsánatot nyert.
De ez nem így történt. Dávid nem talált azonnal kegyelmet.
Legalább egyhónapos harc játszódott le szívében a hazugság és az igazság, a világosság és a sötétség között.
Dávid megkísérelte házasságtörésének bűnét valamiképpen eltussolni.
Mindenféle mesterkedésekbe kezdett és végül is, mikor Uriást, Bethsabé férjét eltétette láb alól, azzal vigasztalta magát: az ellenség ölte meg őt.
A bűnnek megvan az a szörnyű oldala, hogy megvakítja lelki szemeinket és elhallgattatja igazságérzetünket.
Bűnbánatot tartani annyit jelent, mint őszintének lenni, önmagunkat csalárdnak és Istent igaznak tartani, nyíltan, kendőzetlenül bűnvallást tenni.
Dávid a maga keserves, benső tusakodásában felismerte, hogy minden azon fordul meg, vajon le tudja-e győzni a rejtett hamisságot és álnokságot.
Először még csak kertelt, csűrte-csavarta az igazságot, el akarta hallgatni a maga gonoszságát, vagy legalábbis nem akarta teljesen sem önmagának, sem másoknak bevallani azt.
Isten azonban kérlelhetetlen volt irányában. Keze éjjel és nappal súlyosan ránehezedett.
Testileg is gyötrődött, mintha minden életerő kiment volna belőle. Végül is elhatározta: bevallom hamisságomat az Úrnak és ezt szilárdan fenntartotta. Nátán előtt is töredelmes bűnvallást tett.
Most már csak a saját bűnét látta. Lehet, hogy Bethsabé is vétkezett. Lehet, hogy nem egészen szándék nélkül ébresztette fel a király testi indulatait. Dávid azonban most már csak önmaga bűnét látja. Gyilkosságát is őszintén beismeri (Zsolt 51, 16).
Vállalja, hogy vétkes a vérontásban Uriás halálával kapcsolatban.
"Te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben (a bensőben) van" - kiáltja az 51. zsoltárban.
Lehet, hogy az ember meg tudja magát tartóztatni a kifejezett hazugságoktól, de bensőleg mégsem jár igazságban.
A látszatok világában mozog és próbál másokat is megtéveszteni.
Aki azonban bensejében igazságra törekszik, mint Dávid, az megtapasztalja, hogy Isten késedelem nélkül elébe jön a maga kegyelmével. Dávid megszomorodott, de ezt Isten végezte el benne. Szomorúsága átmenet volt az örvendezés felé.

ISTEN ELŐTT KEDVES AZ ŐSZÍNTESÉG ❣️

"Boldog ember az, akinek lelkében csalárdság nincsen. " (Zsoltár 32, 2)

Ha Dávid bukásának a történetét olvassuk, azt gondolhatnánk, hogy Nátán próféta bűnbánatra hívása után azonnal töredelemre jutott és bűnbocsánatot nyert.
De ez nem így történt. Dávid nem talált azonnal kegyelmet.
Legalább egyhónapos harc játszódott le szívében a hazugság és az igazság, a világosság és a sötétség között.

Dávid megkísérelte házasságtörésének bűnét valamiképpen eltussolni.
Mindenféle mesterkedésekbe kezdett és végül is, mikor Uriást, 

Bethsabé férjét eltétette láb alól, azzal vigasztalta magát: az ellenség ölte meg őt.
A bűnnek megvan az a szörnyű oldala, hogy megvakítja lelki szemeinket és elhallgattatja igazságérzetünket.

Bűnbánatot tartani annyit jelent, mint őszintének lenni, önmagunkat csalárdnak és Istent igaznak tartani, nyíltan, kendőzetlenül bűnvallást tenni.
Dávid a maga keserves, benső tusakodásában felismerte, hogy minden azon fordul meg, vajon le tudja-e győzni a rejtett hamisságot és álnokságot.

Először még csak kertelt, csűrte-csavarta az igazságot, el akarta hallgatni a maga gonoszságát, vagy legalábbis nem akarta teljesen sem önmagának, sem másoknak bevallani azt.
Isten azonban kérlelhetetlen volt irányában. Keze éjjel és nappal súlyosan ránehezedett.
Testileg is gyötrődött, mintha minden életerő kiment volna belőle. 

Végül is elhatározta: bevallom hamisságomat az Úrnak és ezt szilárdan fenntartotta. 

Nátán előtt is töredelmes bűnvallást tett.
Most már csak a saját bűnét látta. Lehet, hogy Bethsabé is vétkezett. Lehet, hogy nem egészen szándék nélkül ébresztette fel a király testi indulatait. Dávid azonban most már csak önmaga bűnét látja. Gyilkosságát is őszintén beismeri (Zsolt 51, 16).

Vállalja, hogy vétkes a vérontásban Uriás halálával kapcsolatban.
"Te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben (a bensőben) van" - kiáltja az 51. zsoltárban.
Lehet, hogy az ember meg tudja magát tartóztatni a kifejezett hazugságoktól, de bensőleg mégsem jár igazságban.

A látszatok világában mozog és próbál másokat is megtéveszteni.
Aki azonban bensejében igazságra törekszik, mint Dávid, az megtapasztalja, hogy Isten késedelem nélkül elébe jön a maga kegyelmével. Dávid megszomorodott, de ezt Isten végezte el benne. Szomorúsága átmenet volt az örvendezés felé.

ÉJSZAKÁBÓL VILÁGOSSÁGRA❣️

"💞Az Isten, aki szólt, sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben. "(2 Kor 4, 6)

Minden embernek az istennélküliség éjszakájából kell világosságra jutnia.
"A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, 

fény ragyog fel fölöttük" (Ézs 9, 2).
Tudatára kell ébrednünk annak, hogy az Istentől való eltávolodásnak milyen szörnyű éjszakájában élünk.
A világosság első sugara azt az éjszakát mutatja meg nekünk, amelyben vagyunk.
Amikor egy sötét szobába az ajtóhasadékon keresztül napsugár hatol be, az mutatja meg igazán, 

milyen sötétség van odabent. Így van ez a belső, lelki élettel is.
Hány ember csak akkor ismeri fel addigi életének sötét és hiábavaló voltát, amikor az isteni bölcsesség első fénysugara bevilágítja lelkét.
Egy fiatalasszony, aki már régen elhunyt, leánykorában igen komoly keresztyén hatások alatt élt és ilyen körökben forgolódott. Ő maga is hívő leánynak tartotta magát és nem vette észre hogy még a lényeg hiányzik nála.
Egy napon valami dologban az Úr megítélte és az ajándékul kapott isteni fény megvilágította előtte addigi életének teljes ürességét. Tusakodásokkal teli súlyos, sötét órák következtek.
A következő napon ezt mondta valakinek: "Rájöttem, hogy csak csendes és passzív útitárs voltam Isten népe között, de nem aktív hívő. Magam sem gondoltam volna, hogy az ember ennyire meg tudja téveszteni önmagát."
- Egy fiatalember, aki most már áldott munkása Isten országának, komoly keresztyén légkörben nőtt fel. Elhatározta, hogy lelkész lesz.
Mindenki, saját édesanyja is, hívő keresztyénnek tartotta őt. Ő maga sem jött rá ennek az ellenkezőjére.
Egy igehirdetés hallgatása közben mintha hályog esett volna le a szeméről: "Nem vagy a helyes úton!"
Csak ekkor jutott el odáig, hogy személyesen megragadja az üdvösséget s a bűnösből Isten gyermeke lett.
Isten gyakran megengedi, hogy külső életünkben először a sötétség uralkodjék. 

Minden más világosságot hagy kialudni, hogy az igazi napfény, a kegyelemnek az a fénye, 

amit Jézus hoz, végre felragyoghasson.
Minden más csillagnak, mely addig életünkben fénylett, ki kell aludnia, hogy Jézus, az igaz hajnalcsillag ragyogjon fel.
Az éjszakán keresztül így jut el az ember a világosságra, az ítéleten keresztül a kegyelemhez.
- Csak ha világosságban jársz, segíthetsz el másokat is a világ Világosságához, Jézushoz.

VILLANYFÉNY A SÖTÉT ÉJSZAKÁBAN❣️

,,💞Te vagy az az ember!,, (2 Sámuel 12, 7)

Dávid, amikor éppen hatalma és élete csúcspontján állt, nagyot bukott. Sokszor éppen a jó napok készítik elõ a kísértést és a bukást. 

Azokban a napokban Dávid teljesen átadta magát a kényelemnek és palotájában pihengetett. 

Egyszerre csak egy fürdõzõ asszonyt pillantott meg és szívében parázna vágy támaat. 

- Isten ezt a bukást valamiféle erõteljes közbelépéssel megakadályozhatta volna, de nem tette meg. Engedte, hogy Dávid belesodródjék ebbe a gonosz, sötét játékba, egészen a házasságtörésig. Isten azt akarja ugyanis, hogy ami rejtett, nyilvánvalóvá legyen. 

Megengedi, hogy a szakadék szélére jusson vagy ha kell, bele is essék az, aki szívében elfordul tõle és nem hallgat lelkiismerete tiltakozó hangjára vagy titkos ítéletére.

Isten tehát megengedte, hogy Dávid elbukjon, de nem hagyta õt magára. 

Nátán prófétát küldte el hozzá a bûnbánat üzenetével. Ennek a bizonyságtevõnek nem volt könnyû a feladata, de hûségesen átvette Isten üzenetét és továbbította egy kis történet keretében: 

Egy városban két ember élt, az egyik gazdag volt, a másik szegény. 

A gazdaghoz vendég érkezett. 

Mondhatnánk azt is, hogy ez a vendég a gonosz kívánság, amely az emberi lélek ajtaja elõtt leselkedik és várja a kellõ pillanatot, hogy besurranhasson (1 Móz 4, 7)

. - A vendég igényt tart arra, hogy megvendégeljék, de a gazdag sajnálja saját ökrét és juhait s elveszi a szegény egyetlen bárányát, azt adja a vendég asztalára. 

Dávid igazságérzete és haragja felgerjed és kijelenti: halálnak fia az ilyen ember! 

- „Te vagy az ember!" 

Dávid önmaga fölött mondja ki a halálos ítéletet. Elnémul. Igazságérzete és lelkiismerete nem tud kifogást találni.

Nátán magyarul azt jelenti: ajándék. Amikor valaki fejünkre olvassa azt, hogy: te vagy az az ember - ez lehet Isten ajándéka, még akkor is, ha pörölycsapásként ér minket. 

Dávid, aki a romlás felé tántorgott, egyszeriben kijózanodott. Te vagy az és nem más! 

Ne máshol keresd a bûnöst! Mondd meg nyíltan és becsületesen: én vagyok az! 

- Nátán azonban nem állt meg ott, hogy szavaival szíven ütötte Dávidot, hanem szeme elé helyezte Isten jótéteményeinek hosszú lajstromát is. 

Dávid szinte elsüllyedt szégyenében. Mi mindent tett Isten értem! És mit tettem én?

 „Bûneiddel csak terheltél, vétkeiddel fárasztottál engem" (És 43, 24). Isten jósága vezessen téged is õszinte bûnbánatra.

AZ ISTENTŐL NYERT MEGVILÁGOSODÁS❣️

"💞Vizsgálj meg engem, ó Isten és ismerd meg szívemet!
Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az őrökkévalóság útján! " 

(Zsoltár 139, 23-24)

Zsoltára elején álmélkodva áll meg az énekes Isten mindentudásának titka előtt. 

Nem tudja felfogni, miként lehet az, hogy Isten egyidejűleg látja és ismeri minden ember szívét és útját. 

Milyen ostoba az az ember, aki azzal nyugtatja meg önmagát, hogy sötét terveit senki nem ismeri és hogy nincs tanú, aki gonosz cselekedeteit napfényre hozhatná. 

Elfeledkezik arról, hogy egy valakinek a szeme mindent Iát és még a szívek legelrejtettebb gondolatait is nyilvánvalóvá fogja tenni. 

Az a bölcs ember, aki el tudja mondani a zsoltárossal, hogy: vizsgálj meg engem, ismerd meg szívemet és gondolataimat! Világosságodnak fénye, amely elől semmi nincs elrejtve, járja át szívemet.
Az önismeret nagyon nagy dolog. Lehet, hogy valaki sokat tud, sok mindent ismer, de a maga benső állapotát illetően teljes tájékozatlanságban van. 

Teljes önismeretre, valóságos bűnfelismerésre csakis isteni megvilágosodás révén juthatunk. 

Egy ember sem tudja helyesen értékelni önmagát, ha nem Isten mutatja meg neki lelke titkait.
Könyörögjünk ezért a felülről kapható megvilágosodásért.
Ez a világosság nem csupán felfed sok mindent, ami különben rejtve maradna előlünk, így például lényünk gonosz, önző hajlamait, hanem azt is helyes megvilágításba helyezi, amit egyébként ismerünk. Ez a felülről nyert világosság nem csak azt munkálja, hogy felismerjük bűneinket, hanem hogy átérezzük azoknak gyalázatos voltát és hogy lelkiismeretünk nyugtalankodik. 

Többé nem tudjuk olyan könnyen túltenni magunkat a bűn tényén, sem elhárítani magunktól az ezzel kapcsolatos felelősséget.

 Üldözni fognak minket a bűnök, míg Jézus vérében bűnbocsánatot találunk.
Sajnos sokan nem Isten világosságában nézik önmagunkat, hanem különféle csalóka színes üvegeken keresztül. Igaz ugyan, hogy az ember igen lesújtó felfedezéseket tesz és megrendül, amikor Isten Lelke felfedi előtte a teljes, szomorú valóságot. 

Csak két út van: "a gonoszság útja" - a fájdalmak útja, ahogy az eredeti szöveg mondja - és "az örökkévalóság útja". 

- Ó Uram, hozz mindent világosságra és add, hogy a te szemeddel lássam önmagamat!