AZ EMBEREK VAKSÁGA ÉS KEGYELME❣️

"💞Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. " (Ezékiel 33, 11)

"Miért akarnátok meghalni, Izrael háza?" kérdezte egykor a próféta. 

Igen, vajon miért állnak ellen a megtérésnek, miért zárkóznak el az emberek előle vagy legalábbis halogatják, amennyire csak tehetik? Miért van az, hogy az igazság komoly bizonyságtevőit, akik bűnbánatra hívnak, egy korszakban sem szerették a tömegek, sőt félreismerték és szidalmazták őket? 

Jeremiás így kesereg: "Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet." 

Miért ez az ellenszenv? A megtérés alkalmával az ember elveszti önállóságát, akaratát kiszolgáltatja Istennek, lekerül a trónról és az Úr Jézus jut uralomra.

Arra persze nem gondol az ember a maga tragikus vakságában, hogy ez az annyira áhított önállóság és agyonmagasztalt szabadság valójában méltatlan rabszolgaság és hogy mi valamennyien a gonosz kívánságok és szenvedélyek megalázó uralma alatt élünk.

 - Amikor az Úr Jézus Pált szolgálatra küldte el, ezt szabta ki első feladatául: "hogy megnyissad szemeiket" - mert csak ekkor tudnak az emberek a sötétségből a világosság felé, a sátán hatalmából az élő Isten felé fordulni.
Nincs fogalmuk arról, mennyire sötétek, sőt ellenkezőleg: felvilágosultaknak tartják magukat, a sátánnal kapcsolatban csak gúnyolódnak és nem tudják, hogy hatalmában vannak.

A megtérés az egyetlen életre, célra vezető út. Vele kezdődik az élet. 

Ahelyett, hogy kerülnénk a megtérés útját, inkább hálásnak kellene lennünk, hogy Isten megengedi a megfordulást; nem zárja be előttünk az ajtót. És ha keskeny is e kapu, úgy nem tudunk valami kényelmesen besétálni rajta, mégiscsak kapu. Isten nyitotta fel azt, hogy belépjünk rajta.

Esküvel biztosít bennünket arról, hogy ez az ő akarata.
Milyen vigasztalás ez a bűnösnek, akinek szemei megnyíltak s most ismeri csak fel igazán, milyen messzire került Istentől és milyen mélyre süllyedt a romlásban.
Bűne ijesztő módon tornyosul előtte; nem látja a menekülés lehetőségét, csak a biztos pusztulást.

De akkor így szól az örömüzenet: Isten nem akarja a bűnös halálát. 

Azt akarja, hogy megtérjen és éljen.

A megtérést nem engedheti el nekünk. Előtte a gonosz nem állhat meg.
De aki szívből megtér, annak Isten a maga kegyelmes arcát mutatja meg.

AZ ÉLET TELJES KIBONTAKOZÁSA❣️

,,💞Amelyik pedig jó földbe esik, azokat jelenti, akik a hallott Igét tiszta és jó szívvel megtartják és termést hoznak állhatatossággal.,,(Lukács 8, 15)

„Boldogok azok, akik Isten Igéjét hallják és megtartják." 

Ha Isten Igéje bensõleg megérintett és megragadott, õrizd meg azt szívedben, különben jönnek a madarak és felkapkodják a szemet.
A csapongó gondolatok sokszor megfosztanak minket áldásoktól, a fecsegõ emberek pedig elvonják figyelmünket és nem engedik, hogy gondolatainkat összpontosítsuk. 

Keresd az elcsendesedést.
Újra meg újra gondold át a hallottakat, mindenekelõtt azonban imádkozz azokkal kapcsolatban. 

Ekkor elmélyülnek majd a hatások. A mag gyökeret ver és szárat ereszt, amelybõl végül is gyümölcs jõ elõ. A kifinomult és jó szív egyszersmind figyelmes szív is, mely a felülrõl kapott hatásokat gondosan megtartja. 

Ennek ellentéte az, amit a Biblia lyukas edénynek nevez. Mária megtartotta a hallott igéket. Miért? Mivel azokat szakadatlanul szívében forgatta.
A feledékenységnek a legbiztosabb és egyetlen ellenszere az, ha az ember állandóan egy dologra gondol.
Mennyire szívünkbe vési a Biblia azt, hogy Isten Igéjét hûségesen megõrizzük. 

„Írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; szólj ezekrõl, mikor a te házadban ülsz vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel és mikor felkelsz" (5 Móz 6, 6-9). 

Az élet a maga követelményeivel és foglalatosságaival elég szétszórtságot hoz magával. 

Mégis igyekezzünk naponként néhány percet arra fordítani, hogy elcsendesedjünk és gondolatainkat összpontosítsuk. 

Milyen gyakran engedjük teljesen szükségtelenül, hogy szétszóródjanak gondolataink, vagy fecségesünkkel elhessegetjük Isten gondolatait. Hordjuk magunkkal zseb-bibliánkat, hogy napközben is szívünkbe tudjunk vésni egy-egy Igét.
Az Isten Igéjének megvan az a tulajdonsága, hogy minél többet élvezünk belõle, annál ízletesebbé válik.
Az emberi szóból gyakran elegünk lesz vagy csömört kapunk tõle, de Isten Igéjének a hallásából fakad a hit, a hitbõl az új élet gyümölcse.
„Aki az õ Igéjérõl gondolkodik éjjel és nappal, olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét; és minden munkájában jó szerencsés lesz" (Zsolt 1, 2-3).

 
Az egész keresztyén élet abból áll, hogy állhatatosan szívünkben hordozzuk az Igét és szakadatlanul gyümölcsöt termünk.

MEGFOJTOTT ÉLET❣️

,,💞És amelyik a tövisek közé esett, azokat jelenti, akik hallották, de elmentek és az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörûségei megfojtják õket és termésük nem érik be.,, 

(Lukács 8, 14)

Semmi termés, semmi gyümölcs. ígéretesen kezdõtött és olyan nyomorúságosan végzõdik.
Mennyi csalódást kell a Mindenhatónak megérnie.

Pedig a maga részérõl nem mulaszt el semmit és mégis oly gyakran nem éri el célját.
„Várta, hogy majd jó szõlõt terem, és az vadszõlõt termett!" (Ézs 5, 1-4).
Nem õ a hibás.
Az ember részérõl történik mulasztás. Jó magot kap, de nem irtja ki a gyomot és a gazt, legfeljebb egészen felületesen. A gyökerek azonban ott maradnak, felnõ a gaz is és megfojtja a gabonát.

Az isteni magnak az emberi gondok, gazdagság és gyönyörûségek a legveszedelmesebb ellenségei.
A gaz mindig szívósabb, nagyobb ellenálló erõvel rendelkezik, mint a legnemesebb növény.
A nemes növényeknek védelmezõ és ápoló kezekre van szükségük, különben elsatnyulnak.
Így van ez bensõ életünkkel is. A bennünk levõ gonosz magában véve erõsebb, mint a jó.

A jó csak akkor tud elõjönni, ha a gondozó, tápláló és megõrzõ kegyelem szakadatlanul munkában van. Ha a gonoszt nem akadályozzuk, hamarosan uralomra jut. Ezért ne kíméld a gyökereket!
Isten kegyelmének bennünk végzendõ munkája nem tud kibontakozni világias gondolkodásmód mellett.
Az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörûségei alatt megfullad a lélek.

Minden engedékenység végzetes. Máté evangéliumában a gazdagság „csalárdságáról" olvasunk.
A pénz mindig csalogat és ragyogó kilátásokat ígér.
Mi van ebben az életben, amit ne kaphatna meg az ember, ha pénze van?
De közben becsapódik az ember.
A pénz megfoszt minket Istentõl, az üdvösségtõl, az örök élettõl. Szegény, rászedett lelkek, akik a pénzhez tapadnak.

És éppen így van ez a gyönyörûségekkel, testi élvezetekkel, a világi élettel.
A bûn csak ideig-óráig való gyönyörûséget nyújt s azután következik az örökös nyomorúság. - „Megfojtanak."
A lelki élet észrevétlenül megtorpan. A buzgóság ellanyhul, az Ige utáni vágy eltûnik.
Lassanként kialszik az élet. - Nemrégiben találkoztam valakivel, aki súlyos szívbántalmai miatt állandóan levegõ után kapkod.
Évekkel ezelõtt lelkileg felébredt, de azután elfogta a kapzsiság lelke.
Az agyondolgozott testben szívgyengeség lépett fel. Számomra mély jelentõségû lelki kép volt ez.
Még lélegzeni sem bír az, aki belekerül a földi javak hajszolásába.

ÉRZELMI KERESZTYÉNEK❣️

,,Örüljetek reszketéssel. (Zsoltár 2, 11)

Sok esetben elhamarkodott az az öröm, amivel az evangéliumot fogadják. Aki nem ismerte fel a bûn nyomorúságát, annak az öröme csak múló mámor. Nem marad meg a kísértések idején, mert csak érzésekre alapozódott. Egy bizonyos pontig bárki eljuthat a megtérés útján, de mivel szeretné megõrizni az emberek megbecsülését és szeretetét, visszariad a lemondásoktól, az engedelmesség útjától. 

Nem akarja magát egészen kiszolgáltatni az Úrnak. Csak jó napokban akar az Úr tanítványa lenni. Amint azonban gúny és üldöztetés éri, csõdöt mond és elbukik. Kiderül, hogy öröme érzelmi jellegû volt csupán.

A mi természeti érzelmeink változók, fel és alá hullámzanak; hol az eget csapkodja örömünk, hol a szomorúság halálos mélységeibe zuhanunk. Ideig-óráig" mégcsak örvend az ember a világosságnak, ami belehatol a földi sötétségbe, de azután elveszti vonzóerejét és jönnek a csüggesztõ hangulatok. 

Az ember azt hiszi, hogy lelke mélyéig keresztyén, mert boldognak érzi magát. De az, amit hangulatilag vagy érzelmileg magunkénak tudunk, még nem biztos, hogy a valóságban is az. Az öröm felhõibõl könnyen alázuhan az ember és szégyenkezéssel ébred annak tudatára, hogy túlértékelte önmagát. 

Péter annyira erõsnek érezte az Úr iránt való szeretetét, hogy készen volt a börtönbe vagy akár a halálba is menni vele. De mennyire csalnak az érzések: néhány óra múlva megtagadta õt. - Egy evangélizáció alkalmával egy leány az Ige hatása alá került. Az Isten szerint való megszomorodás után túláradó öröm fogta el. Szülei és szomszédai nem gyõztek csodálkozni a változáson és bátor bizonyságtételén. 

Az öröm csodálatos hetei következtek. Azonban késõbb jelentkezett egy kérõ, aki nem volt hívõ ember. Az Úrban való öröm elhalványult és az Úr Igéje ellenére, bensõ engedetlenségbõl „igen"-t mondott a kérõnek. A belsõ elhidegülés és az Istentõl való eltávolodás évei jöttek; azután egyik szenvedés a másikat érte, de a fiatal nõ nem értette meg többé az Urat. Az egykori búzgó odaadás csak érzelmi dolog volt nála.

Nem mindig azok a legnagyszerûbb keresztyének, akiket eláraszt az öröm, mint ahogy nem azok a legrosszabb keresztyének, akik belsõleg még mindig sok szomorúságon, ítéleten mennek keresztül. Amikor csüggeteg vagy, ne ess kétségbe, hanem örülj annak, hogy bûneid ellenére ís, mégis az Úr Jézus tulajdona vagy.

FELSZÍNES HIT❣️

"💞És a sziklás földben levők azok, akik mikor hallják, örömmel fogadják az Igét, de ezeknek nincs gyökerük. "-(Lukács 8, 13)

Beléjük hullik, de nem hatol beléjük. A felszínen marad. 

A sziklásföld a szív még feltöretlen talajának a képe. Érzelmileg nincs náluk baj. 

Az Igét örömmel fogadják. Boldogok, fellelkesülnek, de a mélyben még erős ellenállás működik. Akaratukat még nem szolgáltatták ki az Úrnak.

Még mindig saját kívánságaik és vágyaik a döntők, s így hamarosan ismét elbuknak, mihelyt természetes akaratuk megszólal. Szóban mindig készek arra, hogy örömmel mondják: az Úré vagyok, de szívük mélyén, sokszor nem is tudatosan, számtalan "nem" gyűlik fel. Hitük csak kis ideig tart. Amint kísértéssel találkoznak, elbuknak. 

A szenvedéstől való félelmet nem tudják magukban legyőzni. Az Igéért nem hajlandók gúnyt vagy üldöztetést magukra vállalni.
Ha pedig az Úr nem teljesíti szívük kívánságait, sőt csalódások érik őket, megbotránkoznak benne. 

Mert mindennek úgy kell lenni, ahogy ők szeretnék.

Az igazi megtérés nemcsak érzéseinket, de akaratunkat is meg-fordítja. 

Annak is a meghaláson kell keresztülmennie. 

Nem szabad az "óembert" kegyes köntösbe öltöztetni. 

Le kell vetni azt mindenestől.
Még a hivő keresztyének között is milyen sokan vannak, akik soha igazán össze nem törtek. 

Örömteli időket megéltek már, de soha nem szomorodtak meg mélyen önmaguk miatt. 

Nem ismerték fel teljes elveszettségüket. 

Ezért van bennük annyi kemény farizeusi érzés és rejtett önigazság. Szívük talaját még soha nem puhították meg a bűnbánat könnyei. 

Érezni bennük a hajlíthatatlan én-t. Ha pedig becsvágyukat sérelem éri, megsértődve visszavonulnak.
- Vajon az ilyen keresztyének arra vannak-e ítélve, hogy egy egész életen keresztül ebben a félúton elakadt állapotban maradjanak? Nincs lehetőség számukra, hogy megváltozzanak?
De igen, Isten kegyelme kihozhatja őket ebből.

Nézzük csak Pétert. Az ő szívében is töretlen volt még a magabiztosság talaja, ezért bukott el a kísértés órájában. De éppen ezen keresztül jutott őszinte, mély bűnbánatra. 

Keservesen sírt és önmagába vetett hite összeomlott.  Nem akart már többé első lenni az apostolok között.

Bensőleg teljesen megsemmisült, és ekkor kezdtek mélyre hatolni a gyökerek. 

Mindene lett a Megváltó, ő töltötte be őt egészen. A teljes bűnbánat eltéphetetlenül hozzá kapcsolta.
Ne elégedjünk hát meg, míg énünk utolsó darabja is szét nem zúzódik.

A TELJES ÉRZÉKETLENSÉG❣️

"💞Az útfélre hullottak pedig azok, akik hallják, azután eljön az ördög és kikapja az Igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. "-(Lukács 8, 12) 

A kemény útfélen a mag nem tudja életerejét kibontakoztatni. Éppígy vannak szívek is, melyekről Isten Igéje hatástalanul pattan le. Az útfél nem volt mindig ilyen kemény. 

Az idők folyamán taposták ilyenné. Az emberi szív is lassanként válik egyre keményebbé. 

A gyermek még olyan fogékonynak mutatkozik. Felfog dolgokat, hallgatja a Megváltóról való beszédet, elgondolkozik rajta és kérdezősködik. Lelkiismerete még nem vált keménnyé. 

Később sok egyéb benyomás éri, sötét és gonosz hatások is. 

Ez mind nyomot hagy benne. A lélek az Isten szavára egyre érzéketlenebbé válik. 

A külvilág benyomásai egyre nagyobb erővel ostromolják és a szív tárva előttük. 

Romlott és gonosz emberek részéről káros befolyások érik a fiatal lelkeket. 

Mennyire meggyötrik és tönkreteszik őket. 

Sok fiatal szív olyan, mint valami kert, amit vadállatok dúltak fel. 

Ó, bárcsak fallal tudnád körülvenni lelkedet, hogy ne tudjon oda minden behatolni, játszótérnek tekintve azt, ami Isten szántóföldje és veteményes kertje.

 - A belső érzéketlenség mégcsak fokozódik azáltal, hogy a lélek megkeményedik minden jó hatással szemben. 

A lelkiismeretet találatok érik, megmozdul, de az ember ismét elnémítja azt. 

Olykor világosan érezhető vonzás támad felfelé, de az ember ismét beleveti magát a hétköznapok hajszáiába vagy éppen a szórakozások árjába. 

A szív érzéketlenné válik, ha folytonosan csak olyan hatásokat kap, amelyek elvonják Istentől. 

Az ápolatlanul és gondozatlanul maradt mag hamarosan elhal. Az ember érzéketlenné és tompává válik. A lelkiismeret elfásul és az ember semmit nem tud felfogni többé. 

Bár hallja Isten Igéjét, de az nem hatol a mélyre. A gonosz elkapja azt és szabad kikapnia a szívből, miután maga az ember is gonoszul bánt a szent Igével. 

Az ember alkalmatlanná válik a hitre. "Isten kiszolgáltatta őket elvetemült gondolkodásra" - mondja Pál apostol (Róm 1, 28). 

Igazságérzetük megromlott, Isten és a világosság iránt való érzékük veszendőbe ment. Végül is nyíltan gúnyolják és tagadják mindazt, ami szent. 

Azok az emberek, akik e kemény útfélhez hasonlítanak, az Ige számára szinte elérhetetlenek.

De ha egyszer Isten ekéjével felszaggatja a kemény felületet, az Ige hatékony lehet még az ő életükben is.

AZ IGE HATALMA❣️

"💞A mag az Isten Igéje. "-(Lukács 8, 11) 

Az igazság keresése Isten Igéje nélkül csak bizonytalan tapogatózás. 

Milyen jelentéktelen egy gabonaszem és mégis milyen csodálatos erőt, az élet csíráját rejti magában. 

Vannak csendben működő erők. A növekedő fa is minden zaj nélkül tolja félre a legnehezebb köveket. 

Ez a képe Isten Igéjének is, a maga rejtett erőivel. Emberi szíveket változtat át úgy, ahogy arra a világ semmiféle erői nem képesek. És mint ahogy a mag sok esztendőn keresztül megőrzi csíraképességét, így Isten igéi is. Sokszor ott vannak mozdulatlanul a szívekben, míg bekövetkeznek azok a feltételek, amelyek között életre kelnek.

Az Isten és az ember között létrejött "új szövetség" elhozta az üdvösséget s az az Ige által lehet a mienk. Mária csendes szobácskájában angyal adta hírül azt és Mária hitt. Angyalok jelentették be születését, azután a pásztorok vitték tovább a hírt. Jézus maga is szó, azaz Ige útján hatott a szívekre. 

Apostolai ezt folytatták tovább. Így megy ez mindmáig. Az Ige a kegyelem nagy eszköze. 

De sajnos nem minden prédikációban lesz világossá Isten szava, Igéje. 

Csak az tud élő Igét hirdetni, akit Isten küld és Lelkével felruház. "Hogyan hirdessék az Igét, ha nem küldetnek?" (Róm 10, 15). - "Amint engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20, 21) - mondotta Jézus a tanítványoknak, miután felruházta őket Lelkével. 

Az Ótestamentumban olvassuk, hogy Jeremiás idejében is volt sok prédikátor, de a legtöbben a saját nevükben szóltak. 

Prófétáknak, Isten szószólóinak mondták magukat, de nem voltak azok. 

Az Úrról beszéltek, de nem az Úr küldte őket.

A magvető maga Jézus. Tőle jön a mag, azaz az Ige. 

Mi a szavainkat éppúgy nem tudjuk Igévé tenni, mint ahogy gabonamagot sem tudnánk "gyártani". 

Az Ige mindig csak adatik nekünk és ha eszközként rendelkezésére bocsátjuk magunkat, akkor rajtunk keresztül megszólal. 

Ekkor teljesül be az, hogy "aki titeket hallgat, engem hallgat". 

Az ilyen Ige nem tér üresen vissza. Mindig talál szíveket, akiket áthat, foglyul ejt és bennük élővé válik. Az Ige teszi ezt és nem a mi ügyeskedéseink és módszereink. 

Akinek megadatott Isten Igéje, az hirdesse azt! 

Lesznek persze olyanok, akik elhárítják, de másokat éppen ez ragad meg úgy, mint semmi más ezen a világon. 

És akit az Ige ragad meg, az meg is marad. Az élő Isten Igéje nagy dolgokat cselekszik.