ELEGENDŐ A HALLGATÁS CSUPÁN?

"💞És mindenki, aki hallja ezeket az én beszédeimet és nem cselekszi azokat, hasonló lesz ahhoz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát. "

(Máté 7, 26)

Sokan vannak, akik nem hajlandók megtenni a döntő lépést.
Eljutnak ugyan a megtérésig, de nem akarnak bemenni a szoros kapun; magatartásukat, életüket nem akarják Isten Igéjéhez igazítani.
Ez pedig éppen olyan nagy bolondság, mint amikor valaki házát futóhomokra építi. 

Nincs alapja, vihar és fergeteg hamarosan összedöntik.
Persze, hogy könnyebb és kényelmesebb alapos fundamentum nélkül építeni. 

Mélyre ásni és szilárd alapot vetni, ez komoly munkát igényel.
Még földi vonatkozásban is megbosszulja magát a lompos munka és a gondatlanság, a keresztyén életben pedig egyenesen rettenetes következményei vannak a nemtörődömségnek.
Sokan azt hiszik egy életen át, hogy ők jó keresztyének, hiszen istentiszteleteken vagy összejöveteleken Isten Igéjét hallgatják, de az ítélet napja mindazt, ami nem mély és nem szilárdan megalapozott, elsepri, mint a pelyvát.
Egy háznak az a rendeltetése, hogy hajlék és menedék legyen.
Ezt a védelmet és elrejtettséget Istenben keresi a hivő ember. Így lesz ő "erős várunk".
De az Istennel való közösség csak azoknak nyújt ilyen hajlékot, akik teljes szívvel hozzá térnek. 

Ha valaki olcsón ki akarja fizetni Istent azzal, hogy meghallgatja ugyan Igéjét, de nem engedelmeskedik annak, csak játékot űz belőle.
Az ilyen ember a bajok idején, amikor viharok és csapások jönnek, magára marad, nincs vigasztalása, elveszti a fejét, tele lesz aggodalommal és kétellyel, minden összezavarodik előtte.
A ház fövényre épült. Az a fajta gyatra keresztyénség mond teljes csődöt, mely nélkülözi az alapvető megtérést.
De az is kegyelem, ha ez a látszatépület a súlyos próbák terhe alatt összeroppan.
Az ember legalább fölébred az önáltatásból és igazi bűnbánatot gyakorolva új és megbízhatóbb alapokat rakhat le. Mert jaj nekünk, ha csak ama napon derül majd ki, hogy nem volt semmiféle fundamentum!
Akkor már nem lehet a kárt helyrehozni. Az ember örökre hajléktalan marad.
Ezért: "Serkenj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus."

Legyen bátorságod a benned levő sötétség és elbizakodottság feltárására, hogy világosságra juss és hogy Krisztusra, mint szilárd fundamentumra építhess.

A KERESZTÉNYSÉG NEM ELMÉLET, HANEM ÉLET❣️

"💞Az evangélium Isten hatalma, minden hívőnek üdvösségére. " (Róma 1, 16)

Iskolai hittanórákon vagy teológiai főiskolákon sajnos többnyire nem sokat vesz az ember észre abból, hogy az evangélium Istennek hatalma, ereje.
Évről-évre gyűlik ugyan az ismeret az elmékben, de a szívek üresen maradnak.
Sok fiatal lélek fordult el már a keresztyénségtől ilyen értelmi síkon történt megközelítési kísérletek után.

Az így szerzett ismeretanyag sem marad meg emlékezetükben. 

Ugyanakkor, ha valaki személyes hitre jut s így indul el a lelki élet útján, micsoda örömmel jegyez meg igehelyeket, lelki énekeket, mert a szív és értelem egybecsendülnek. 

Valakit, aki éveken keresztül távol állt Istentől, templomba nem járt, Bibliát nem vett a kezébe, egyszer csak megragadott a kegyelem.
Az Igével foglalkozva nemcsak egyes versek maradtak meg emlékezetében, de egész bibliai könyveket tanult meg kívülről. Mikor élete végén betegágyon feküdt, nem tudott többé olvasni, de egész apostoli leveleket el tudott mondani önmagának és másoknak.

Nem csoda, ha az értelmi síkon megragadott hit pelyvaként repül el az élet viharaiban, vagy az Igébe vetett hit elhamvad a kételyeK tüzében. Hiányzik a tulajdonképpeni hittapasztalat. 

Igazán csak azoknak lenne szabad Isten Igéjét szájukra venni és tanítani, akik annak hatalmát személyes módon megtapasztalták. 

Ekkor nem lenne többé tátongó szakadék hit és tanítás között. Egy igehallgatónak vagy diáknak bámulatos érzéke van annak felmérésére, hogy valaki valóban hiszi-e, éli-e azt, amit tanít. 

Ha a keresztyénség a hirdető személyében testet ölt s nemcsak szavakban, hanem lélekben és életben lesz nyilvánvalóvá, akkor az az élet új életeket támaszt.

"Az ismeret felfuvalkodottá tesz" - mondja az apostol. - Nemcsak az ismeret lényeges, de a lelkiismeret is, melyet átjár az evangélium, hogy megújítsa egész lényünket.
"Nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben" (1 Kor 4, 20).

A keresztyén hit életformáló erő. Nemcsak elménket akarja megvilágosítani, hanem az egész ember újjászületését munkálja, beleértve értelmét, akaratát, érzéseit.
Az evangélium új embereket létrehozó hatalom.
Követőinek más a gondolkodásuk, akaratuk, érzéseik, mint annakelőtte.
Az tehát, aki megelégszik csupán az evangélium hallgatásával, olvasásával vagy ismeretével, önmagát csapja be.

CSAK LÁTSZÓLAGOS ÉHSÉG AZ ÉLET❣️

,,💞Csak látszólagos éhség az élet"Íme, egy törvénytudó felkelt és kísértve őt, ezt mondta: ,,Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? " (Lukács 10, 25)

Ez az írástudó a legsúlyosabb kérdéssel fordult Jézushoz.
De számára ez az életbevágó kérdés csupán értelem és elmélet problémája volt. 

Nem volt ő igazán üdvösség után vágyakozó, kereső lélek. Csak az Urat akarta próbára tenni, hogy vajon ért-e a Bibliához?
Ma is sokan vannak ilyenek, akik a Bibliával s általában Isten dolgaival csak értelemszerűen foglalkoznak.
Szívesen bocsátkoznak vitába, de csak azért, hogy ismereteiket csillogtassák s emellett mindig nekik van igazuk, mindent jobban tudnak.
Jézus nem utasította csak úgy egyszerűen el ezt a tudományára büszke férfiút, de megszégyenítette isteni bölcsességével és fölényével.
Megkérdezi a törvénytudót, ha ennyire jártas az isteni dolgokban, hogy a "törvényben mi van megírva?"
Persze, hogy a törvénytudó nem akar a tudatlanság látszatába keveredni és egészen helyes választ ad.
S hogy zavarát leplezze és a látszatot is megőrizze, úgy csinál, mint aki felvilágosítást szeretne kapni:
"De ki az én felebarátom?"
Jézus azonban nem siet megrajzolni, pontosan körülhatárolni a "felebarát" fogalmát. 

Mit használt annak a zsidó embernek, aki rablók kezébe esett, hogy a pap és a lévita elvileg, névszerint felebarátai voltak?
Nem cselekedtek vele testvéri módon, hanem lelketlenül sorsára hagyták.
A samaritánus viszont nem tartozott szorosan vett felebarátai körébe. 

A zsidók sohasem ismerték el őket testvérnépnek.
És mégis a samaritánus testvérként viselkedett a szerencsétlenül járt zsidó emberrel szemben.
Mindenki felebarátod, aki segítségedre szorul.
De ne csak névleg légy felebarát, hanem úgy is cselekedjél. 

Nem a kegyes szavak és ismeretek használnak, hanem a tett. Sokan úgy gondolják, hogy azoknak a szűk köréhez tartoznak, akik Krisztusban testvérek, a szükség idején azonban nem bizonyulnak annak. Jaj az ilyeneknek! 

Jó viszont azoknak, akik nem dicsekesznek keresztyén látásaikkal, de keresztyén módon járnak el másokkal szemben.
Minden elméleti ismeretnél, amivel az ember csak önmagát csapja be, többet ér az isteni élet után való igazi éhség és a gyakorlati hivő élet. Lehet, hogy ez az írástudó is lelkiismeretében tövissel ment tovább.
Talán felderengett előtte az is, hogy mindent újra kell kezdenie. S ha ez így történt, akkor Jézus vele is elérte célját.

ŐSZÍNTE VÁGYAKOZÁS AZ ÉLET UTÁN❣️

"💞Aki szomjúhozik, jöjjön el és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. " (Jelenések 22, 17)

"Aki szomjúhozik." A szomjúság csillapíthatatlan vágy, mely parancsoló módon kielégítést követel. Alig van elviselhetetlenebb az égető szomjúságnál. 

Lelkünkben is ilyen leküzdhetetlen vágyakozásnak kell lennie az Istenből eredő élet után. 

De csak a bűntudat alatt kezd a lélek enyhülésért kiáltani Krisztusban.

"Aki szomjúhozik, jöjjön el." Ez az utolsó hívó szó Jézus szájából Bibliánkban.
A királyok Királyának hívását ember nem utasíthatja vissza. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák Isten igazságát.
Nincs rettenetesebb, mint a telítettség, a csömör. A belső sorvadás biztos jele ez és a lelki halál útján az első állomás.

"És aki akarja, vegye az élet vizét." Teljes akarásra van szükség. Jóllehet sokan szeretnének az életük végén az üdvösség birtokában kimenni e világból, de nem akarják azt most és ma. 

Inkább csak kegyes vágy, mint akarás van bennük. 

Gyakran találkozhatunk olyan kereső lelkekkel, akik akarják Jézust, de a világot is, a földi dolgokat is. Ilyenkor nem is olyan egyszerű világosan felismernünk, mit is akarunk lényünk legmélyén. 

Egészen őszinte emberek gyakran elismerik, hogy akarásuk alapjában véve nem teljes. 

Mert ha valaki egészen akarja Jézust és semmi mást, akkor már nyert az ügye. 

- Törekedj arra, hogy akarásod szilárd és teljes legyen. Isten "munkálja az akarást", de csak azokban, akik őszintén bevallják nem-akarásukat. Bizonyos mértékig az üdvösség az ember akaratának függvénye: "aki akarja, vegye..." Az Úr ismeri az ember szívét. 

Tudja, milyen nehezen szánja rá magát arra, hogy gyermekként vegyen, elfogadjon. 

Ezért teszi hozzá ezt is: "ingyen".

A saját érdem rögeszméje mélyen benne gyökerezik a szívekben. Mindenből, még az imádságból is érdemet farag magának az ember s úgy gondolja, hogy ezáltal Istent majd mozgásba hozza.
Pedig helyesen nézve az imádság csupán kinyújtott kéz, mely hittel megragadja azt, amit az isteni irgalom nekünk szánt. - Az "ingyen" szócska drága vigasztalást rejt magában.

 Isten ajándékát mindenki megkaphatja, aki őszintén akarja. 

De ez súlyos felelősséget is helyez ránk.
Senki sem mondhatja, hogy túl magas, számomra elérhetetlen volt az ár. 

Az isteni élet ingyen a tied, csak valóban akard azt.

A SZÍVBE FÚRÓDÓ TÖVIS❣️

"💞Az pedig elszomorodott e beszéden és búsan eltávozott." (Márk 10, 22)

Jézus megkedvelte ezt az ifjút és szeretetből bánt vele keményen. 

Mivel szíve az anyagi javakon csüggött, a csapás is a szívét érte. 

Lelkében élt ugyan egy felülről ható vonzás, de működésbe lépett egy alulról jövő vonzás is, és ez utóbbi bizonyult erősebbnek.

Mi magunk sem sejtjük sokszor, hogy milyen erők és súlyok nehezednek ránk lelkileg, mennyi hatásnak, áramlatnak vagyunk kitéve. 

Milyen gyakran teremtünk magunk körül hamis látszatokat s élünk édes álmokban.
Ezekből ébreszt fel bennünket Jézus nem éppen szelíden, de jótékonyan Igéjén keresztül vagy emberek révén, akikben a szeretet lelke van. Ez a lélek kérlelhetetlenül ragaszkodik az igazsághoz, halálosan tud sebezni, de gyógyítása is alapos.

Engedd, hogy a leplek lehulljanak s te magad visszakerülj álmaid felhőiből a valóság talajára. 

Persze lehet, hogy ez felszítja majd a harcot benned a test és a lélek között.
Ez a kettő benned előzőleg alaktalan tömeggé olvadt össze. 

Hagyd, hogy az Isten beszéde, mely élesebb minden kétélű kardnál, beléd hatoljon, a szívnek és a léleknek megoszlásáig. Ki győz most már? a test vagy a lélek?

Az dönti el sorsodat, amelyiknek engedelmeskedsz.

Az ifjú búsan és lehangoltan távozott.
De belül állt a harc. Miért esik ez a döntés ilyen nehezedre? 

Bármennyire jó is az Isten, még mindig nem a legfőbb jó a számodra. 

Lehet, hogy egy időre a lelkiismeret szava kerekedett felül és meg volt benne a készség, hogy a pénz terhétől megszabadulva Krisztus keresztjének drága terhét vegye magára. 

De Jézus senkit sem kényszerít és senkit sem akar túl gyorsan magához vonni.

Sőt, mintha először inkább taszítana. Jézus tudja, hogy csak úgy nyerheti meg ezt a fiatalembert, ha a lelkiismeretébe fúródó tövis győzi majd meg őt. 

Akkor igazán az övé lesz és nemcsak látszatra. 

Mindenesetre Jézus ez ifjú előtt nem mutatott fel más és jobb utat az örök életre, mint a földi javakról való lemondás útját. 

Ez persze nem törvény minden vagyonos emberre nézve.

Jézus mindenkinek sajátos utat kínál és ebben nincsenek sablonok, de mindenkinek, aki örök életre vágyik, el kell engednie mindazt, ami romlásba és kárhozatba visz.
Nem üdvözülhet az, aki minden áron gazdag akar lenni.

JÉZUS TELJES ÁTADÁST KÍVÁN❣️

💞Jézus azt mondta neki: Egy fogyatkozásod van! " (Márk 10, 21)

A gazdag ifjú meg volt győződve arról, hogy Isten parancsainak kora ifjúságától tökéletesen eleget tett. Kétségtelen, hogy komoly erkölcsi törekvés élt benne.
Nem ragadt le a bűn mocsarában, nem szennyezte be magát gyalázatos életmóddal. 

Ezért Jézus is "megkedvelte őt".
Volt valami vonzó ebben a fiatalemberben, aki magasabbrendű életre vágyott.

Az Úr nem szállt vele vitába. Nem kezdte kijelentéseit cáfolgatni s meggyőzni őt arról, hogy nem tartotta meg az isteni törvényeket. De belelátott szívébe és tudta, hogy hol van az a pont, ahol belső ellentmondásban van Istennel. Maga az ifjú sem sejtette, hogy mennyire megkötözi őt a pénz s hogy azt valójában jobban szereti, mint az Istent.
Érezte ugyan, hogy van valami fogyatkozása, különben nem kereste volna fel kérdésével Jézust.

"Add el minden vagyonodat!" - Ha Jézus azt mondta volna neki: "Nézd, te nem szereted Istent teljes szívedből" - könnyen ezt a választ kapta volna: "Ugyan miért ne szeretném én Istenemet?" 

Ehelyett azonban Jézus azt kívánta: tettekkel bizonyítsd be, hogy hajlandó vagy mindent odaadni Istenért s járd az én követésem önmegtagadó útját! A döntő kérdés az lett: Isten vagy a pénz?

"Egy fogyatkozásod van." De ezen az egyen fordul meg minden. Az Úr általános és teljes átadást kíván.

"Ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész ellen vétkezik." 

Ha Istennel szemben egy ponton engedetlen vagy, mindenben az vagy. 

Ha csak egy dolog bálvánnyá lett szívedben, elszakadtál Istentől.
Ő azt kívánja: mindent vagy semmit! Ha pedig egy dologban nem tudsz, jobban mondva nem akarsz elszakadni, mert az az egy különösképpen a szívedhez nőtt, lényed minden szála ahhoz az egy ponthoz kötöz majd oda téged.

Ne csapjuk be magunkat! Lehetnek pontok, ahol engedünk az Úrnak és komolyan követni akarjuk őt. De van azután egyetlenegy pont, amit nem akaruk érinteni, pedig pontosan ott fut óemberünk élet-idegszála. Ha azt nem vágjuk át, mindenben csak elakadás következik be és a már-már ébredező lelki élet ismét elhal bennünk.

"Csak ezt az egyet hadd tartsam meg" - mondod. De éppen ezt kell odaadnod, ha "tökéletes", azaz egész ember akarsz lenni. Lelki vonatkozásban a félmegoldások rosszabbak, mint a semmi. 

"Bár hideg volnál vagy forró!" (Jel 3, 15).

BIZONYTALAN ISTEN - KERESÉS❣️

"💞Odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte és megkérdezte tőle: 

Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? 

Jézus pedig így válaszolt neki:  Miért mondasz engem jónak? 

Senki sem jó, csak egy: az Isten. " (Márk 10, 17-18)

Ebben az ifjú emberben igazán nemes törekvés, felfelé vonzódás élt, amit Isten ébresztett benne. 

A legmagasabb cél lebegett szeme előtt: az igazi és örök élet elnyerése.
De még nem ismerte igazán saját magát.
Térdre borult az Úr előtt, hogy a békesség után való forró vágyakozását így is kifejezésre juttassa.
Néhány perc múlva mégis kedveszegetten hagyja ott Jézust. A lelkesedés gyakran csap át az ellentétbe.
Az igazság igen józan valami. S mivel Jézus maga az igazság, gyakran kijózanítólag hat.
"Miért mondasz engem jónak?
Senki sem jó, csak egy: az Isten."
Jézus nem azt mondja önmagáról, hogy ő nem jó, mert hiszen ő igazán az volt. 

Tőlünk bűnös emberektől el is határolja magát, mikor ezt monda: "...ti gonosz létetekre..." (Lk 11, 13); vagy amikor ezt a kérdést teszi fel: "Közületek kicsoda bizonyíthat rám bűnt?" (Jn 8, 46).
De ugyanakkor tudta, mint senki más, mi a bűn.
- Az ifjú azonban nem ismerte fel Jézusnak, mint Isten Fiának ezt az egyedülálló vonását, hogy közvetlen részese az abszolút isteni jónak. Csak egy tanítómestert látott benne, s így ez a megszólítás "jó Mester" az ő esetében helytelen volt. Jézus meg is rója érte. Látva, hogy ez a fiatalember túlságosan bőkezűen osztogatja a "jó" jelzőt.
Persze önmagát is annak tartja, mert nincs tudatában annak, hogy ő is bűnös Isten törvényének megszegésében.
Túlértékeli önmagát. Jézust azonban nem lehet udvariaskodással megvesztegetni: "senki sem jó" - te sem!
Mennyire szüksége van nemcsak szívünknek, de beszédünknek, kifejezési módunknak is a megtisztulásra. Sokszor esünk túlzásokba, használunk hangsúlyozottabb kifelezéseket, hízelgő szavakat s közben belül egészen mást gondolunk. Vagy nagyon is lelki módon akarunk beszélni, sokszor vesszük a szánkra, hogy "az Úr" s közben lassanként csak üres "uram-uramozás" lesz belőle.
Minden olyan beszéd, mely nem fedi a tényeket, a belső igazságot, csak üres frázis-halmaz, fedezet nélkül való hamis pénz. 

Legyünk beszédünkben is mértéktartók, egyszerűek, igazak, ragaszkodván mindig a teljes igazsághoz.
Így jutunk ahhoz is közelebb, aki maga az Igazság.