CSAK LÁTSZÓLAGOS ÉHSÉG AZ ÉLET❣️

,,💞Csak látszólagos éhség az élet"Íme, egy törvénytudó felkelt és kísértve őt, ezt mondta: ,,Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? " (Lukács 10, 25)

Ez az írástudó a legsúlyosabb kérdéssel fordult Jézushoz.
De számára ez az életbevágó kérdés csupán értelem és elmélet problémája volt. 

Nem volt ő igazán üdvösség után vágyakozó, kereső lélek. Csak az Urat akarta próbára tenni, hogy vajon ért-e a Bibliához?
Ma is sokan vannak ilyenek, akik a Bibliával s általában Isten dolgaival csak értelemszerűen foglalkoznak.
Szívesen bocsátkoznak vitába, de csak azért, hogy ismereteiket csillogtassák s emellett mindig nekik van igazuk, mindent jobban tudnak.
Jézus nem utasította csak úgy egyszerűen el ezt a tudományára büszke férfiút, de megszégyenítette isteni bölcsességével és fölényével.
Megkérdezi a törvénytudót, ha ennyire jártas az isteni dolgokban, hogy a "törvényben mi van megírva?"
Persze, hogy a törvénytudó nem akar a tudatlanság látszatába keveredni és egészen helyes választ ad.
S hogy zavarát leplezze és a látszatot is megőrizze, úgy csinál, mint aki felvilágosítást szeretne kapni:
"De ki az én felebarátom?"
Jézus azonban nem siet megrajzolni, pontosan körülhatárolni a "felebarát" fogalmát. 

Mit használt annak a zsidó embernek, aki rablók kezébe esett, hogy a pap és a lévita elvileg, névszerint felebarátai voltak?
Nem cselekedtek vele testvéri módon, hanem lelketlenül sorsára hagyták.
A samaritánus viszont nem tartozott szorosan vett felebarátai körébe. 

A zsidók sohasem ismerték el őket testvérnépnek.
És mégis a samaritánus testvérként viselkedett a szerencsétlenül járt zsidó emberrel szemben.
Mindenki felebarátod, aki segítségedre szorul.
De ne csak névleg légy felebarát, hanem úgy is cselekedjél. 

Nem a kegyes szavak és ismeretek használnak, hanem a tett. Sokan úgy gondolják, hogy azoknak a szűk köréhez tartoznak, akik Krisztusban testvérek, a szükség idején azonban nem bizonyulnak annak. Jaj az ilyeneknek! 

Jó viszont azoknak, akik nem dicsekesznek keresztyén látásaikkal, de keresztyén módon járnak el másokkal szemben.
Minden elméleti ismeretnél, amivel az ember csak önmagát csapja be, többet ér az isteni élet után való igazi éhség és a gyakorlati hivő élet. Lehet, hogy ez az írástudó is lelkiismeretében tövissel ment tovább.
Talán felderengett előtte az is, hogy mindent újra kell kezdenie. S ha ez így történt, akkor Jézus vele is elérte célját.

ŐSZÍNTE VÁGYAKOZÁS AZ ÉLET UTÁN❣️

"💞Aki szomjúhozik, jöjjön el és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. " (Jelenések 22, 17)

"Aki szomjúhozik." A szomjúság csillapíthatatlan vágy, mely parancsoló módon kielégítést követel. Alig van elviselhetetlenebb az égető szomjúságnál. 

Lelkünkben is ilyen leküzdhetetlen vágyakozásnak kell lennie az Istenből eredő élet után. 

De csak a bűntudat alatt kezd a lélek enyhülésért kiáltani Krisztusban.

"Aki szomjúhozik, jöjjön el." Ez az utolsó hívó szó Jézus szájából Bibliánkban.
A királyok Királyának hívását ember nem utasíthatja vissza. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák Isten igazságát.
Nincs rettenetesebb, mint a telítettség, a csömör. A belső sorvadás biztos jele ez és a lelki halál útján az első állomás.

"És aki akarja, vegye az élet vizét." Teljes akarásra van szükség. Jóllehet sokan szeretnének az életük végén az üdvösség birtokában kimenni e világból, de nem akarják azt most és ma. 

Inkább csak kegyes vágy, mint akarás van bennük. 

Gyakran találkozhatunk olyan kereső lelkekkel, akik akarják Jézust, de a világot is, a földi dolgokat is. Ilyenkor nem is olyan egyszerű világosan felismernünk, mit is akarunk lényünk legmélyén. 

Egészen őszinte emberek gyakran elismerik, hogy akarásuk alapjában véve nem teljes. 

Mert ha valaki egészen akarja Jézust és semmi mást, akkor már nyert az ügye. 

- Törekedj arra, hogy akarásod szilárd és teljes legyen. Isten "munkálja az akarást", de csak azokban, akik őszintén bevallják nem-akarásukat. Bizonyos mértékig az üdvösség az ember akaratának függvénye: "aki akarja, vegye..." Az Úr ismeri az ember szívét. 

Tudja, milyen nehezen szánja rá magát arra, hogy gyermekként vegyen, elfogadjon. 

Ezért teszi hozzá ezt is: "ingyen".

A saját érdem rögeszméje mélyen benne gyökerezik a szívekben. Mindenből, még az imádságból is érdemet farag magának az ember s úgy gondolja, hogy ezáltal Istent majd mozgásba hozza.
Pedig helyesen nézve az imádság csupán kinyújtott kéz, mely hittel megragadja azt, amit az isteni irgalom nekünk szánt. - Az "ingyen" szócska drága vigasztalást rejt magában.

 Isten ajándékát mindenki megkaphatja, aki őszintén akarja. 

De ez súlyos felelősséget is helyez ránk.
Senki sem mondhatja, hogy túl magas, számomra elérhetetlen volt az ár. 

Az isteni élet ingyen a tied, csak valóban akard azt.

A SZÍVBE FÚRÓDÓ TÖVIS❣️

"💞Az pedig elszomorodott e beszéden és búsan eltávozott." (Márk 10, 22)

Jézus megkedvelte ezt az ifjút és szeretetből bánt vele keményen. 

Mivel szíve az anyagi javakon csüggött, a csapás is a szívét érte. 

Lelkében élt ugyan egy felülről ható vonzás, de működésbe lépett egy alulról jövő vonzás is, és ez utóbbi bizonyult erősebbnek.

Mi magunk sem sejtjük sokszor, hogy milyen erők és súlyok nehezednek ránk lelkileg, mennyi hatásnak, áramlatnak vagyunk kitéve. 

Milyen gyakran teremtünk magunk körül hamis látszatokat s élünk édes álmokban.
Ezekből ébreszt fel bennünket Jézus nem éppen szelíden, de jótékonyan Igéjén keresztül vagy emberek révén, akikben a szeretet lelke van. Ez a lélek kérlelhetetlenül ragaszkodik az igazsághoz, halálosan tud sebezni, de gyógyítása is alapos.

Engedd, hogy a leplek lehulljanak s te magad visszakerülj álmaid felhőiből a valóság talajára. 

Persze lehet, hogy ez felszítja majd a harcot benned a test és a lélek között.
Ez a kettő benned előzőleg alaktalan tömeggé olvadt össze. 

Hagyd, hogy az Isten beszéde, mely élesebb minden kétélű kardnál, beléd hatoljon, a szívnek és a léleknek megoszlásáig. Ki győz most már? a test vagy a lélek?

Az dönti el sorsodat, amelyiknek engedelmeskedsz.

Az ifjú búsan és lehangoltan távozott.
De belül állt a harc. Miért esik ez a döntés ilyen nehezedre? 

Bármennyire jó is az Isten, még mindig nem a legfőbb jó a számodra. 

Lehet, hogy egy időre a lelkiismeret szava kerekedett felül és meg volt benne a készség, hogy a pénz terhétől megszabadulva Krisztus keresztjének drága terhét vegye magára. 

De Jézus senkit sem kényszerít és senkit sem akar túl gyorsan magához vonni.

Sőt, mintha először inkább taszítana. Jézus tudja, hogy csak úgy nyerheti meg ezt a fiatalembert, ha a lelkiismeretébe fúródó tövis győzi majd meg őt. 

Akkor igazán az övé lesz és nemcsak látszatra. 

Mindenesetre Jézus ez ifjú előtt nem mutatott fel más és jobb utat az örök életre, mint a földi javakról való lemondás útját. 

Ez persze nem törvény minden vagyonos emberre nézve.

Jézus mindenkinek sajátos utat kínál és ebben nincsenek sablonok, de mindenkinek, aki örök életre vágyik, el kell engednie mindazt, ami romlásba és kárhozatba visz.
Nem üdvözülhet az, aki minden áron gazdag akar lenni.

JÉZUS TELJES ÁTADÁST KÍVÁN❣️

💞Jézus azt mondta neki: Egy fogyatkozásod van! " (Márk 10, 21)

A gazdag ifjú meg volt győződve arról, hogy Isten parancsainak kora ifjúságától tökéletesen eleget tett. Kétségtelen, hogy komoly erkölcsi törekvés élt benne.
Nem ragadt le a bűn mocsarában, nem szennyezte be magát gyalázatos életmóddal. 

Ezért Jézus is "megkedvelte őt".
Volt valami vonzó ebben a fiatalemberben, aki magasabbrendű életre vágyott.

Az Úr nem szállt vele vitába. Nem kezdte kijelentéseit cáfolgatni s meggyőzni őt arról, hogy nem tartotta meg az isteni törvényeket. De belelátott szívébe és tudta, hogy hol van az a pont, ahol belső ellentmondásban van Istennel. Maga az ifjú sem sejtette, hogy mennyire megkötözi őt a pénz s hogy azt valójában jobban szereti, mint az Istent.
Érezte ugyan, hogy van valami fogyatkozása, különben nem kereste volna fel kérdésével Jézust.

"Add el minden vagyonodat!" - Ha Jézus azt mondta volna neki: "Nézd, te nem szereted Istent teljes szívedből" - könnyen ezt a választ kapta volna: "Ugyan miért ne szeretném én Istenemet?" 

Ehelyett azonban Jézus azt kívánta: tettekkel bizonyítsd be, hogy hajlandó vagy mindent odaadni Istenért s járd az én követésem önmegtagadó útját! A döntő kérdés az lett: Isten vagy a pénz?

"Egy fogyatkozásod van." De ezen az egyen fordul meg minden. Az Úr általános és teljes átadást kíván.

"Ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész ellen vétkezik." 

Ha Istennel szemben egy ponton engedetlen vagy, mindenben az vagy. 

Ha csak egy dolog bálvánnyá lett szívedben, elszakadtál Istentől.
Ő azt kívánja: mindent vagy semmit! Ha pedig egy dologban nem tudsz, jobban mondva nem akarsz elszakadni, mert az az egy különösképpen a szívedhez nőtt, lényed minden szála ahhoz az egy ponthoz kötöz majd oda téged.

Ne csapjuk be magunkat! Lehetnek pontok, ahol engedünk az Úrnak és komolyan követni akarjuk őt. De van azután egyetlenegy pont, amit nem akaruk érinteni, pedig pontosan ott fut óemberünk élet-idegszála. Ha azt nem vágjuk át, mindenben csak elakadás következik be és a már-már ébredező lelki élet ismét elhal bennünk.

"Csak ezt az egyet hadd tartsam meg" - mondod. De éppen ezt kell odaadnod, ha "tökéletes", azaz egész ember akarsz lenni. Lelki vonatkozásban a félmegoldások rosszabbak, mint a semmi. 

"Bár hideg volnál vagy forró!" (Jel 3, 15).

BIZONYTALAN ISTEN - KERESÉS❣️

"💞Odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte és megkérdezte tőle: 

Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? 

Jézus pedig így válaszolt neki:  Miért mondasz engem jónak? 

Senki sem jó, csak egy: az Isten. " (Márk 10, 17-18)

Ebben az ifjú emberben igazán nemes törekvés, felfelé vonzódás élt, amit Isten ébresztett benne. 

A legmagasabb cél lebegett szeme előtt: az igazi és örök élet elnyerése.
De még nem ismerte igazán saját magát.
Térdre borult az Úr előtt, hogy a békesség után való forró vágyakozását így is kifejezésre juttassa.
Néhány perc múlva mégis kedveszegetten hagyja ott Jézust. A lelkesedés gyakran csap át az ellentétbe.
Az igazság igen józan valami. S mivel Jézus maga az igazság, gyakran kijózanítólag hat.
"Miért mondasz engem jónak?
Senki sem jó, csak egy: az Isten."
Jézus nem azt mondja önmagáról, hogy ő nem jó, mert hiszen ő igazán az volt. 

Tőlünk bűnös emberektől el is határolja magát, mikor ezt monda: "...ti gonosz létetekre..." (Lk 11, 13); vagy amikor ezt a kérdést teszi fel: "Közületek kicsoda bizonyíthat rám bűnt?" (Jn 8, 46).
De ugyanakkor tudta, mint senki más, mi a bűn.
- Az ifjú azonban nem ismerte fel Jézusnak, mint Isten Fiának ezt az egyedülálló vonását, hogy közvetlen részese az abszolút isteni jónak. Csak egy tanítómestert látott benne, s így ez a megszólítás "jó Mester" az ő esetében helytelen volt. Jézus meg is rója érte. Látva, hogy ez a fiatalember túlságosan bőkezűen osztogatja a "jó" jelzőt.
Persze önmagát is annak tartja, mert nincs tudatában annak, hogy ő is bűnös Isten törvényének megszegésében.
Túlértékeli önmagát. Jézust azonban nem lehet udvariaskodással megvesztegetni: "senki sem jó" - te sem!
Mennyire szüksége van nemcsak szívünknek, de beszédünknek, kifejezési módunknak is a megtisztulásra. Sokszor esünk túlzásokba, használunk hangsúlyozottabb kifelezéseket, hízelgő szavakat s közben belül egészen mást gondolunk. Vagy nagyon is lelki módon akarunk beszélni, sokszor vesszük a szánkra, hogy "az Úr" s közben lassanként csak üres "uram-uramozás" lesz belőle.
Minden olyan beszéd, mely nem fedi a tényeket, a belső igazságot, csak üres frázis-halmaz, fedezet nélkül való hamis pénz. 

Legyünk beszédünkben is mértéktartók, egyszerűek, igazak, ragaszkodván mindig a teljes igazsághoz.
Így jutunk ahhoz is közelebb, aki maga az Igazság.

KÉT KERESŐ LÉLEK❣️

"💞Ekkor Jézus hátrafordult és látta, hogy két tanítvány követi és így szólt hozzájuk: Mit kerestek? "(János 1, 38)

János és András, e két istenkereső ember előzőleg Keresztelő Jánoshoz csatlakoztak s most Jézus felé fordulnak. Keresztelő János bizonyságtétele: "Íme, az Isten Báránya!" adta ehhez az indíttatást.
Az a prédikáció, mely a lelkeket nem indítja keresésre s a keresőket nem segíti abban, hogy találjanak, teljesen értéktelen, még ha szépen hangzó és érdekes is. 

Átütő ereje igazán csak Jézusról, az Isten Bárányáról való bizonyságtételnek van, aki magára vette s ezzel elvette a világ bűnét.
Az Isten Bárányáról való bizonyságtétel annyira mélyen belevésődött annakidején János apostol szívébe, hogy később evangéliumában és a Jelenések könyvében főleg Jézusnak ezt a képét állítja elénk.

Jézus megfordult. Érezte, hogy két kereső lélek közelít hozzá. Tulajdonképpen ő kereste azokat.
Meg akarta őket nyerni. Komoly, lelkiismeretbe vágó kérdést tesz fel nekik: "Mit kerestek?"
- A világban az emberek mindent megtesznek, ha kell erőszakoskodnak is, csakhogy másokat megnyerjenek valamiféle ügynek, irányzatnak. Az Isten országa esetében másként van ez.
Soha sem szabad a lelkeket rábeszéléssel "lerohanni". Ki-ki előtt váljék világossá, hogy valóban vágyik-e Isten és a mennyei javák után.

Te mit keresel Jézusnál? Talán inkább külső segítséget testi szükségeidre? Akkor csalódás ér majd. Külső emberünk nem talál jólétet Jézusnál, sokkal inkább szomorúságot és szenvedést; tisztesség helyett gyalázatot. Nehéz ezt megérteni. Jézus korában a zsidók is inkább csak a római uralom alól szerettek volna megszabadulni s nem a bűn uralma alól.

De aki ezzel az égető kérdéssel jön: "ó, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem...?" - annak Jézus azt mondja: "jöjj és lásd meg!" És vele is az történik majd, mint a két tanítvánnyal: "elmentek... meglátták... nála maradtak." Nem hagyták el többé Jézust. Lelkük legmélyebb vágyakozását lecsillapította. Felejthetetlen maradt számukra az az óra, mikor Jézus szemébe nézhettek.
"Körülbelül tíz óra volt" (délután négy óra) - írta le János vagy 60 évvel később evangéliumában. 

S e hosszú időszak alatt Jézus mindig csak nagyobb és nélkülözhetetlenebb lett számára.
Az igazi keresésből megtalálás, majd újabb keresés és még teljesebb megtalálás lesz.

NAGY ÁLDÁS EGY HÍVŐ ÉDESANYA❣️

"💞Eszembe jutott a te képmutatás nélkül való hited, amely először nagyanyádban, Lóisban lakozott, majd anyádban, Eunikében. " (2Tim 1, 5)

A Jézus Krisztus mellett való személyes döntést kinek-kinek magának kell megtennie.
De mégis nagy dolog, amikor áldott előkészítésként komoly lelki nevelés előzi azt meg.
A gyermeki lélek olyan, mint a jól felásott talaj, mely jó és rossz magot egyaránt készséggél fogad magába.

Milyen fontos ezért, hogy a gyermeki szív jó kezekbe kerüljön. 

Megbotránkoztatni egyet is ezek közül - Jézus szerint - a legnagyobb bűnök egyike (Máté 18, 6).
A gyermek- és ifjúkorban szerzett benyomások többnyire az egész életre kihatnak.

Timótheus atyja pogány ember volt. Anyja azonban zsidó, tehát olyan valaki, aki előtt az isteni kijelentés nem volt idegen. Az édesanyáknak különösen nagy hatásuk van gyermekeikre. 

Nagy a feladatuk, de nagy a felelősségük is.
A gyermekek gyakran követik anyjuk nyomdokait.

Ebben a két asszonyban képmutatás nélkül való hit lakozott. 

Tehát nem hangulat volt számukra a hit, hanem valódi, tiszta, odaadó bizalom Isten iránt.
A gyermekek érzékenyek az ilyen dolgok felismerésében. Valaki ezt mondta egyszer:
"Édesanyám valósággal élő Biblia volt számunkra.

Benne láttuk megtestesülve és életté válva, amit az Ige tanít."
De sok esetben mennyire mást látnak és hallanak gyermekeink! Panaszt, megszólást, veszekedést, átkozódást, sikamlós beszédet.
Vagy pedig nyugtalan légkört és sötét tekinteteket.
Csoda, ha az ilyen gyermekek lelke korán homályossá és komorrá válik?

A gonosz és rút kerül bele s az ott erjed és tovább hat. Ugyanakkor a nagymamák babusgatják, kényeztetik őket s a gyermeki lélekben összecsapnak, egymás ellen dolgoznak a különféle hatások.
Timótheus esetében az anyai és nagyanyai nevelésnek egy közös célja volt: úgy nevelni fel ezt a kisfiút, hogy Isten gyermekévé legyen. Pál első missziói útja során mindhárman a Jézus Krisztusban való élő hitre jutottak.

S bár az anya tisztában volt a veszélyekkel is, fiát odaadta kísérőül az apostol mellé annak második missziói körútjára. Nem akarta fiát mindenáron önmagának megtartani.
S éppen ezért nem veszítette el, hanem mint Jézus Krisztus áldott és eredményes bizonyságtevőjét kapta vissza.