A SZÍVBE FÚRÓDÓ TÖVIS❣️

"💞Az pedig elszomorodott e beszéden és búsan eltávozott." (Márk 10, 22)

Jézus megkedvelte ezt az ifjút és szeretetből bánt vele keményen. 

Mivel szíve az anyagi javakon csüggött, a csapás is a szívét érte. 

Lelkében élt ugyan egy felülről ható vonzás, de működésbe lépett egy alulról jövő vonzás is, és ez utóbbi bizonyult erősebbnek.

Mi magunk sem sejtjük sokszor, hogy milyen erők és súlyok nehezednek ránk lelkileg, mennyi hatásnak, áramlatnak vagyunk kitéve. 

Milyen gyakran teremtünk magunk körül hamis látszatokat s élünk édes álmokban.
Ezekből ébreszt fel bennünket Jézus nem éppen szelíden, de jótékonyan Igéjén keresztül vagy emberek révén, akikben a szeretet lelke van. Ez a lélek kérlelhetetlenül ragaszkodik az igazsághoz, halálosan tud sebezni, de gyógyítása is alapos.

Engedd, hogy a leplek lehulljanak s te magad visszakerülj álmaid felhőiből a valóság talajára. 

Persze lehet, hogy ez felszítja majd a harcot benned a test és a lélek között.
Ez a kettő benned előzőleg alaktalan tömeggé olvadt össze. 

Hagyd, hogy az Isten beszéde, mely élesebb minden kétélű kardnál, beléd hatoljon, a szívnek és a léleknek megoszlásáig. Ki győz most már? a test vagy a lélek?

Az dönti el sorsodat, amelyiknek engedelmeskedsz.

Az ifjú búsan és lehangoltan távozott.
De belül állt a harc. Miért esik ez a döntés ilyen nehezedre? 

Bármennyire jó is az Isten, még mindig nem a legfőbb jó a számodra. 

Lehet, hogy egy időre a lelkiismeret szava kerekedett felül és meg volt benne a készség, hogy a pénz terhétől megszabadulva Krisztus keresztjének drága terhét vegye magára. 

De Jézus senkit sem kényszerít és senkit sem akar túl gyorsan magához vonni.

Sőt, mintha először inkább taszítana. Jézus tudja, hogy csak úgy nyerheti meg ezt a fiatalembert, ha a lelkiismeretébe fúródó tövis győzi majd meg őt. 

Akkor igazán az övé lesz és nemcsak látszatra. 

Mindenesetre Jézus ez ifjú előtt nem mutatott fel más és jobb utat az örök életre, mint a földi javakról való lemondás útját. 

Ez persze nem törvény minden vagyonos emberre nézve.

Jézus mindenkinek sajátos utat kínál és ebben nincsenek sablonok, de mindenkinek, aki örök életre vágyik, el kell engednie mindazt, ami romlásba és kárhozatba visz.
Nem üdvözülhet az, aki minden áron gazdag akar lenni.

JÉZUS TELJES ÁTADÁST KÍVÁN❣️

💞Jézus azt mondta neki: Egy fogyatkozásod van! " (Márk 10, 21)

A gazdag ifjú meg volt győződve arról, hogy Isten parancsainak kora ifjúságától tökéletesen eleget tett. Kétségtelen, hogy komoly erkölcsi törekvés élt benne.
Nem ragadt le a bűn mocsarában, nem szennyezte be magát gyalázatos életmóddal. 

Ezért Jézus is "megkedvelte őt".
Volt valami vonzó ebben a fiatalemberben, aki magasabbrendű életre vágyott.

Az Úr nem szállt vele vitába. Nem kezdte kijelentéseit cáfolgatni s meggyőzni őt arról, hogy nem tartotta meg az isteni törvényeket. De belelátott szívébe és tudta, hogy hol van az a pont, ahol belső ellentmondásban van Istennel. Maga az ifjú sem sejtette, hogy mennyire megkötözi őt a pénz s hogy azt valójában jobban szereti, mint az Istent.
Érezte ugyan, hogy van valami fogyatkozása, különben nem kereste volna fel kérdésével Jézust.

"Add el minden vagyonodat!" - Ha Jézus azt mondta volna neki: "Nézd, te nem szereted Istent teljes szívedből" - könnyen ezt a választ kapta volna: "Ugyan miért ne szeretném én Istenemet?" 

Ehelyett azonban Jézus azt kívánta: tettekkel bizonyítsd be, hogy hajlandó vagy mindent odaadni Istenért s járd az én követésem önmegtagadó útját! A döntő kérdés az lett: Isten vagy a pénz?

"Egy fogyatkozásod van." De ezen az egyen fordul meg minden. Az Úr általános és teljes átadást kíván.

"Ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész ellen vétkezik." 

Ha Istennel szemben egy ponton engedetlen vagy, mindenben az vagy. 

Ha csak egy dolog bálvánnyá lett szívedben, elszakadtál Istentől.
Ő azt kívánja: mindent vagy semmit! Ha pedig egy dologban nem tudsz, jobban mondva nem akarsz elszakadni, mert az az egy különösképpen a szívedhez nőtt, lényed minden szála ahhoz az egy ponthoz kötöz majd oda téged.

Ne csapjuk be magunkat! Lehetnek pontok, ahol engedünk az Úrnak és komolyan követni akarjuk őt. De van azután egyetlenegy pont, amit nem akaruk érinteni, pedig pontosan ott fut óemberünk élet-idegszála. Ha azt nem vágjuk át, mindenben csak elakadás következik be és a már-már ébredező lelki élet ismét elhal bennünk.

"Csak ezt az egyet hadd tartsam meg" - mondod. De éppen ezt kell odaadnod, ha "tökéletes", azaz egész ember akarsz lenni. Lelki vonatkozásban a félmegoldások rosszabbak, mint a semmi. 

"Bár hideg volnál vagy forró!" (Jel 3, 15).

BIZONYTALAN ISTEN - KERESÉS❣️

"💞Odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte és megkérdezte tőle: 

Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? 

Jézus pedig így válaszolt neki:  Miért mondasz engem jónak? 

Senki sem jó, csak egy: az Isten. " (Márk 10, 17-18)

Ebben az ifjú emberben igazán nemes törekvés, felfelé vonzódás élt, amit Isten ébresztett benne. 

A legmagasabb cél lebegett szeme előtt: az igazi és örök élet elnyerése.
De még nem ismerte igazán saját magát.
Térdre borult az Úr előtt, hogy a békesség után való forró vágyakozását így is kifejezésre juttassa.
Néhány perc múlva mégis kedveszegetten hagyja ott Jézust. A lelkesedés gyakran csap át az ellentétbe.
Az igazság igen józan valami. S mivel Jézus maga az igazság, gyakran kijózanítólag hat.
"Miért mondasz engem jónak?
Senki sem jó, csak egy: az Isten."
Jézus nem azt mondja önmagáról, hogy ő nem jó, mert hiszen ő igazán az volt. 

Tőlünk bűnös emberektől el is határolja magát, mikor ezt monda: "...ti gonosz létetekre..." (Lk 11, 13); vagy amikor ezt a kérdést teszi fel: "Közületek kicsoda bizonyíthat rám bűnt?" (Jn 8, 46).
De ugyanakkor tudta, mint senki más, mi a bűn.
- Az ifjú azonban nem ismerte fel Jézusnak, mint Isten Fiának ezt az egyedülálló vonását, hogy közvetlen részese az abszolút isteni jónak. Csak egy tanítómestert látott benne, s így ez a megszólítás "jó Mester" az ő esetében helytelen volt. Jézus meg is rója érte. Látva, hogy ez a fiatalember túlságosan bőkezűen osztogatja a "jó" jelzőt.
Persze önmagát is annak tartja, mert nincs tudatában annak, hogy ő is bűnös Isten törvényének megszegésében.
Túlértékeli önmagát. Jézust azonban nem lehet udvariaskodással megvesztegetni: "senki sem jó" - te sem!
Mennyire szüksége van nemcsak szívünknek, de beszédünknek, kifejezési módunknak is a megtisztulásra. Sokszor esünk túlzásokba, használunk hangsúlyozottabb kifelezéseket, hízelgő szavakat s közben belül egészen mást gondolunk. Vagy nagyon is lelki módon akarunk beszélni, sokszor vesszük a szánkra, hogy "az Úr" s közben lassanként csak üres "uram-uramozás" lesz belőle.
Minden olyan beszéd, mely nem fedi a tényeket, a belső igazságot, csak üres frázis-halmaz, fedezet nélkül való hamis pénz. 

Legyünk beszédünkben is mértéktartók, egyszerűek, igazak, ragaszkodván mindig a teljes igazsághoz.
Így jutunk ahhoz is közelebb, aki maga az Igazság.

KÉT KERESŐ LÉLEK❣️

"💞Ekkor Jézus hátrafordult és látta, hogy két tanítvány követi és így szólt hozzájuk: Mit kerestek? "(János 1, 38)

János és András, e két istenkereső ember előzőleg Keresztelő Jánoshoz csatlakoztak s most Jézus felé fordulnak. Keresztelő János bizonyságtétele: "Íme, az Isten Báránya!" adta ehhez az indíttatást.
Az a prédikáció, mely a lelkeket nem indítja keresésre s a keresőket nem segíti abban, hogy találjanak, teljesen értéktelen, még ha szépen hangzó és érdekes is. 

Átütő ereje igazán csak Jézusról, az Isten Bárányáról való bizonyságtételnek van, aki magára vette s ezzel elvette a világ bűnét.
Az Isten Bárányáról való bizonyságtétel annyira mélyen belevésődött annakidején János apostol szívébe, hogy később evangéliumában és a Jelenések könyvében főleg Jézusnak ezt a képét állítja elénk.

Jézus megfordult. Érezte, hogy két kereső lélek közelít hozzá. Tulajdonképpen ő kereste azokat.
Meg akarta őket nyerni. Komoly, lelkiismeretbe vágó kérdést tesz fel nekik: "Mit kerestek?"
- A világban az emberek mindent megtesznek, ha kell erőszakoskodnak is, csakhogy másokat megnyerjenek valamiféle ügynek, irányzatnak. Az Isten országa esetében másként van ez.
Soha sem szabad a lelkeket rábeszéléssel "lerohanni". Ki-ki előtt váljék világossá, hogy valóban vágyik-e Isten és a mennyei javák után.

Te mit keresel Jézusnál? Talán inkább külső segítséget testi szükségeidre? Akkor csalódás ér majd. Külső emberünk nem talál jólétet Jézusnál, sokkal inkább szomorúságot és szenvedést; tisztesség helyett gyalázatot. Nehéz ezt megérteni. Jézus korában a zsidók is inkább csak a római uralom alól szerettek volna megszabadulni s nem a bűn uralma alól.

De aki ezzel az égető kérdéssel jön: "ó, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem...?" - annak Jézus azt mondja: "jöjj és lásd meg!" És vele is az történik majd, mint a két tanítvánnyal: "elmentek... meglátták... nála maradtak." Nem hagyták el többé Jézust. Lelkük legmélyebb vágyakozását lecsillapította. Felejthetetlen maradt számukra az az óra, mikor Jézus szemébe nézhettek.
"Körülbelül tíz óra volt" (délután négy óra) - írta le János vagy 60 évvel később evangéliumában. 

S e hosszú időszak alatt Jézus mindig csak nagyobb és nélkülözhetetlenebb lett számára.
Az igazi keresésből megtalálás, majd újabb keresés és még teljesebb megtalálás lesz.

NAGY ÁLDÁS EGY HÍVŐ ÉDESANYA❣️

"💞Eszembe jutott a te képmutatás nélkül való hited, amely először nagyanyádban, Lóisban lakozott, majd anyádban, Eunikében. " (2Tim 1, 5)

A Jézus Krisztus mellett való személyes döntést kinek-kinek magának kell megtennie.
De mégis nagy dolog, amikor áldott előkészítésként komoly lelki nevelés előzi azt meg.
A gyermeki lélek olyan, mint a jól felásott talaj, mely jó és rossz magot egyaránt készséggél fogad magába.

Milyen fontos ezért, hogy a gyermeki szív jó kezekbe kerüljön. 

Megbotránkoztatni egyet is ezek közül - Jézus szerint - a legnagyobb bűnök egyike (Máté 18, 6).
A gyermek- és ifjúkorban szerzett benyomások többnyire az egész életre kihatnak.

Timótheus atyja pogány ember volt. Anyja azonban zsidó, tehát olyan valaki, aki előtt az isteni kijelentés nem volt idegen. Az édesanyáknak különösen nagy hatásuk van gyermekeikre. 

Nagy a feladatuk, de nagy a felelősségük is.
A gyermekek gyakran követik anyjuk nyomdokait.

Ebben a két asszonyban képmutatás nélkül való hit lakozott. 

Tehát nem hangulat volt számukra a hit, hanem valódi, tiszta, odaadó bizalom Isten iránt.
A gyermekek érzékenyek az ilyen dolgok felismerésében. Valaki ezt mondta egyszer:
"Édesanyám valósággal élő Biblia volt számunkra.

Benne láttuk megtestesülve és életté válva, amit az Ige tanít."
De sok esetben mennyire mást látnak és hallanak gyermekeink! Panaszt, megszólást, veszekedést, átkozódást, sikamlós beszédet.
Vagy pedig nyugtalan légkört és sötét tekinteteket.
Csoda, ha az ilyen gyermekek lelke korán homályossá és komorrá válik?

A gonosz és rút kerül bele s az ott erjed és tovább hat. Ugyanakkor a nagymamák babusgatják, kényeztetik őket s a gyermeki lélekben összecsapnak, egymás ellen dolgoznak a különféle hatások.
Timótheus esetében az anyai és nagyanyai nevelésnek egy közös célja volt: úgy nevelni fel ezt a kisfiút, hogy Isten gyermekévé legyen. Pál első missziói útja során mindhárman a Jézus Krisztusban való élő hitre jutottak.

S bár az anya tisztában volt a veszélyekkel is, fiát odaadta kísérőül az apostol mellé annak második missziói körútjára. Nem akarta fiát mindenáron önmagának megtartani.
S éppen ezért nem veszítette el, hanem mint Jézus Krisztus áldott és eredményes bizonyságtevőjét kapta vissza.

JÉZUS KERESŐ SZERETETE❣️

"💞Azért jött az Ember Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." (Lukács 19, 10)

A Bibliát úgy is nevezhetnénk, hogy Isten kereső szeretetének könyve.
Rögtön a bűneset után ezzel a kérdéssel megy az eltévelyedett ember után:

 "Ádám, hol vagy?"

 
Mindig felülről indul ki a kezdeményezés. Nem az ember, hanem Isten veszi fel a kapcsolatot. A próféták beszédeiben is állandóan ez a hívás ismétlődik: 

"Térjetek vissza elpártoltak, mert kegyelmes vagyok én."

 
Végül is maga Isten jelenik meg a Fiában, aki abban látja tulajdonképpeni feladatát, hogy megkeresse azt, ami elveszett.
Senki sem keres értéktelen dolgokat. Ki venne magának időt és fáradságot arra, hogy egy rozsdás szeget keressen.

 
Az emberi lélek drága kincs. Értékben felér az egész világgal.
Az ember nem restelli, hogy piszokba, porba nyúljon, ha egy darab arany hever ott. 

Így hagyta el Isten Fia a menny tisztaságát és jött le erre a sötét és tövises földre, hogy elveszett kincsek után kutasson.
A pásztor, ha száz juha van is, mindet ott hagyja, csakhogy megtalálja az egyetlen elveszettet; mert a juhok az ő tulajdonai.
A béresnek, akinek nem tulajdonai, nem szívügye az, ha egyikük elvész.
Az asszony, akinek csak tíz ezüst pénze van, nagy veszteségnek tartja, ha egy azok közül elgurul és elvész.

 
Az isteni szeretet is érzékeny veszteségnek tekinti azt, ha csak egy lélek is elkallódik. 

Amint a régi ezüstpénzek is sokszor egy-egy uralkodó képét hordták, úgy az emberen is Isten képe van, bármennyire is elmosódottan, sérülten, szennyel takartan.
Amint egy lélek elkezdi keresni az Urat, azonnal rájön, hogy Isten már régóta keresi őt. 

Igaz ugyan, hogy nem jár velünk dacosságunk és engedetlenségünk útjain, de utánunk jön, mikor utat vesztettünk.

 
Igéje által keres minket és szüntelenül hallatja szavát.
Nem egyszer súlyos csapásokat is felhasznál, hogy az elveszett bűnöst sarokba szorítsa, hogy ne tudjon többé kitérni és kénytelen legyen a Jó Pásztor kezébe adni magát.
Sok lélek, vágyva a teljes megfordulásra azt gondolja, hogy mindent fel kell adnia ahhoz, hogy az Urat megtalálja.

Pedig közben ő kínált fel mindent, beleértve saját életét is, hogy a lelkeket megmentse. 

Könnyeket ontott azokért, akik elvakultan vesztükbe rohantak, mert nem ügyeltek hívására. 

Engedd, hogy rád találjon végre s te is magasztalhassad őt kereső szeretetéért!

AZ ATYA A FIÚHOZ VON❣️

"💞Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonza, aki elküldött engem. " (János 6, 44)

Szeretnéd tudni, hogy mi az Atya e titokzatos vonzásának lényege?
Olvasd el a szerecsen főember történetét (Csel 8, 26-39).
Vajon mi hajtotta ezt az embert, hogy ilyen fárasztó, távoli és költséges útra induljon Jeruzsálem felé? Honnan eredt ez az elháríthatatlan vonzás? Felülről adatott a szívébe.
Valami hiányzott életéből, minden sikere, nagyszerű előmenetele és befolyásos állása ellenére is.
Egyszer azután hallott Jahvéről, az egyetlen igaz Istenről. Mindig világosabbá vált előtte: ez az, amire szükségem van. Így hát útnak indult. Azonban nem találta meg rögtön, amit keresett. 

De ami kínálkozott, azt megragadta.
Megvette a szent Írásokat s elkezdte tanulmányozni az ószövetségi könyveket. Így került aztán össze Fülöppel, majd Fülöp révén az Úrral és a Jézus Krisztusban való hit által közösségre jutott a valóságos Istennel.
Valaki azt gondolhatná: tehetek én arról, hogy nem érzek ilyen vonzást a lelkemben? 

Engem úgy látszik, Isten nem vonz Jézushoz és így senki nem veheti tőlem zokon, ha távolmaradok a Megváltótól. De valóban igaz az, hogy Isten a te szívedet még sohasem vonta Jézus felé? Még soha nem hallottál belül egy egészen halk hangot, amely ezt mondta: neked mássá kellene lenned; valami hiányzik belőled?
Látod, így akart az Atya a Fiúhoz vonzani.
Vajon nem fúródott-e már a te szívedbe is valami tövishez hasonló Isten Igéje hallgatásakor: hiszen itt most rólam van szó!?
Hát így vonzott téged is az Atya a Fiú felé.
- Persze emellett mindig van egy másikfajta vonzás is, amivel a világ csalogat. Sokszor semlegesíti is bennünk azt a jobbik vonzást.
Ezért ha Isten kegyelmének vonzásába kerülsz, engedd azt érvényre jutni magadban.
Könyörögj komolyan Istenhez és egyre erősödni fog e vonzás.
És ha csüggesztő gondolataid támadnak arra nézve, vajon elfogad-e téged is az Úr, vajon nem váltál-e reménytelenül gonosszá, vajon van-e itt még helye a megtérésnek, akkor gondolj csak erre a drága Igére:
"Aki énhozzám jön azt semmiképpen ki nem vetem."
Csak maradj és tarts ki az Úr közelében!
Még a Sátán sem torlaszolhatja el utadat, hiszen maga az Atya az, aki téged a Megváltó felé von.