JÉZUS KERESŐ SZERETETE❣️

"💞Azért jött az Ember Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." (Lukács 19, 10)

A Bibliát úgy is nevezhetnénk, hogy Isten kereső szeretetének könyve.
Rögtön a bűneset után ezzel a kérdéssel megy az eltévelyedett ember után:

 "Ádám, hol vagy?"

 
Mindig felülről indul ki a kezdeményezés. Nem az ember, hanem Isten veszi fel a kapcsolatot. A próféták beszédeiben is állandóan ez a hívás ismétlődik: 

"Térjetek vissza elpártoltak, mert kegyelmes vagyok én."

 
Végül is maga Isten jelenik meg a Fiában, aki abban látja tulajdonképpeni feladatát, hogy megkeresse azt, ami elveszett.
Senki sem keres értéktelen dolgokat. Ki venne magának időt és fáradságot arra, hogy egy rozsdás szeget keressen.

 
Az emberi lélek drága kincs. Értékben felér az egész világgal.
Az ember nem restelli, hogy piszokba, porba nyúljon, ha egy darab arany hever ott. 

Így hagyta el Isten Fia a menny tisztaságát és jött le erre a sötét és tövises földre, hogy elveszett kincsek után kutasson.
A pásztor, ha száz juha van is, mindet ott hagyja, csakhogy megtalálja az egyetlen elveszettet; mert a juhok az ő tulajdonai.
A béresnek, akinek nem tulajdonai, nem szívügye az, ha egyikük elvész.
Az asszony, akinek csak tíz ezüst pénze van, nagy veszteségnek tartja, ha egy azok közül elgurul és elvész.

 
Az isteni szeretet is érzékeny veszteségnek tekinti azt, ha csak egy lélek is elkallódik. 

Amint a régi ezüstpénzek is sokszor egy-egy uralkodó képét hordták, úgy az emberen is Isten képe van, bármennyire is elmosódottan, sérülten, szennyel takartan.
Amint egy lélek elkezdi keresni az Urat, azonnal rájön, hogy Isten már régóta keresi őt. 

Igaz ugyan, hogy nem jár velünk dacosságunk és engedetlenségünk útjain, de utánunk jön, mikor utat vesztettünk.

 
Igéje által keres minket és szüntelenül hallatja szavát.
Nem egyszer súlyos csapásokat is felhasznál, hogy az elveszett bűnöst sarokba szorítsa, hogy ne tudjon többé kitérni és kénytelen legyen a Jó Pásztor kezébe adni magát.
Sok lélek, vágyva a teljes megfordulásra azt gondolja, hogy mindent fel kell adnia ahhoz, hogy az Urat megtalálja.

Pedig közben ő kínált fel mindent, beleértve saját életét is, hogy a lelkeket megmentse. 

Könnyeket ontott azokért, akik elvakultan vesztükbe rohantak, mert nem ügyeltek hívására. 

Engedd, hogy rád találjon végre s te is magasztalhassad őt kereső szeretetéért!

AZ ATYA A FIÚHOZ VON❣️

"💞Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonza, aki elküldött engem. " (János 6, 44)

Szeretnéd tudni, hogy mi az Atya e titokzatos vonzásának lényege?
Olvasd el a szerecsen főember történetét (Csel 8, 26-39).
Vajon mi hajtotta ezt az embert, hogy ilyen fárasztó, távoli és költséges útra induljon Jeruzsálem felé? Honnan eredt ez az elháríthatatlan vonzás? Felülről adatott a szívébe.
Valami hiányzott életéből, minden sikere, nagyszerű előmenetele és befolyásos állása ellenére is.
Egyszer azután hallott Jahvéről, az egyetlen igaz Istenről. Mindig világosabbá vált előtte: ez az, amire szükségem van. Így hát útnak indult. Azonban nem találta meg rögtön, amit keresett. 

De ami kínálkozott, azt megragadta.
Megvette a szent Írásokat s elkezdte tanulmányozni az ószövetségi könyveket. Így került aztán össze Fülöppel, majd Fülöp révén az Úrral és a Jézus Krisztusban való hit által közösségre jutott a valóságos Istennel.
Valaki azt gondolhatná: tehetek én arról, hogy nem érzek ilyen vonzást a lelkemben? 

Engem úgy látszik, Isten nem vonz Jézushoz és így senki nem veheti tőlem zokon, ha távolmaradok a Megváltótól. De valóban igaz az, hogy Isten a te szívedet még sohasem vonta Jézus felé? Még soha nem hallottál belül egy egészen halk hangot, amely ezt mondta: neked mássá kellene lenned; valami hiányzik belőled?
Látod, így akart az Atya a Fiúhoz vonzani.
Vajon nem fúródott-e már a te szívedbe is valami tövishez hasonló Isten Igéje hallgatásakor: hiszen itt most rólam van szó!?
Hát így vonzott téged is az Atya a Fiú felé.
- Persze emellett mindig van egy másikfajta vonzás is, amivel a világ csalogat. Sokszor semlegesíti is bennünk azt a jobbik vonzást.
Ezért ha Isten kegyelmének vonzásába kerülsz, engedd azt érvényre jutni magadban.
Könyörögj komolyan Istenhez és egyre erősödni fog e vonzás.
És ha csüggesztő gondolataid támadnak arra nézve, vajon elfogad-e téged is az Úr, vajon nem váltál-e reménytelenül gonosszá, vajon van-e itt még helye a megtérésnek, akkor gondolj csak erre a drága Igére:
"Aki énhozzám jön azt semmiképpen ki nem vetem."
Csak maradj és tarts ki az Úr közelében!
Még a Sátán sem torlaszolhatja el utadat, hiszen maga az Atya az, aki téged a Megváltó felé von.

ISTEN VESZŐDIK VELÜNK❣️

"💞Istennek vagytok szántóföldje. " (1 Kor 3, 9)

Isten szántóföldje az emberi lélek. Milyen csodálatos ez!
A lelki munka mindig Isten műve, mi csak napszámosok és segédmunkások vagyunk abban. Aki közülünk plántál vagy öntöz, senki és semmi, az Isten minden, aki a növekedést adja.

Ő lazítja fel a talajt. Kezébe veszi a szenvedések és nyomorúságok, külső és belső bajok ekéjét, feltöri vele a szívek kérges felületét, hogy a mag mély gyökeret ereszthessen. 

Idővel learatja, kicsépeli, majd malmában megőrli a magot.

Nem azért, hogy megsemmisítse, hanem hogy ízes kenyér legyen belőle.

(Ézs 28, 24-28) 

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ézsaiás%2028:24-28&version=ERV-HU

Micsoda türelem ez Isten részéről!
"Csak bűneiddel terheltél, vétkeiddel fárasztottál engem."
Ebben a munkában Isten nem "legyen" szavával dolgozik, mint a teremtéskor.

 
Akaratot adott az embernek. Ez az akarat gyakran akaratosságban és dacban jelentkezik, úgy, hogy Isten kénytelen így kiáltani:
"Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után"(Ézs 65, 2).
Szeretné megragadni teremtményét, az azonban elhúzódik előle. 

Istennek sok harcába kerül, míg a megkeményedett szívű ember hajlandó alárendelni neki a maga akaratát.

De milyen vigasztaló viszont, amikor ezt mondhatjuk: az Úr munkája ez bennünk. 

Sokszor elcsüggedünk, mikor hiányosságainkat látjuk. Belső életünkben nem látunk haladást és csak kevés gyümölcsöt, vagy éppen semmit.
Ilyenkor szinte elvész minden bátorságunk.

De micsoda áldás, mikor ilyen körülmények között is elmondhatjuk: az Úr munkája ez s Ő majd véghez is viszi. Hagyom, hogy még többet munkálkodjon bennem, hiszen annyiszor beleszóltam már munkájába és magam akartam dolgokat megvalósítani.

Most már nem akarok más lenni, mint agyag az Úr kezében. Ő formál engem és amit ő elkezd, azt be is fejezi. De arról a nagy felelősségről se feledkezzünk meg, ami abból következik, hogy Isten munkálkodik bennünk.

Ellenszegülünk neki és Szentlelkének, amikor mégiscsak minden a régiben marad nálunk.
Hányszor keresztezzük Isten szándékait! Szívünk vadonjából ő Édent akar varázsolni. 

Nosza, igyekezzünk ezen mi is és ne sajnáljuk azokat a gyomokat kiirtani, amiket ő mutat nekünk.

 
Igéjének drága magja hadd hulljon szívünk mélyébe, hogy ott teljes szépségében kibontakozzék.
Van-e ennél nagyszerűbb, mint az olyan szív, mely gazos parlagból Isten kertjévé lett?
Hadd magasztalja a mi életünk is Isten kezének munkáját!

ISTEN NEM MONDOTT LE A VILÁGRÓL❣️

"💞A szántóföld pedig a világ.,,(Máté 13, 38)

Isten szeretettel öleli magához az egész világot.
Szíve mindig kitárva. Szeretné megnyerni ezt a világot, mely ellene mond, ellene szegül, sőt fellázadt ellene. Annyira szerette ezt a világot, hogy legkedvesebbjét adta érte, Jézus Krisztusban megbékéltette azt önmagával.

Amióta Megváltónk a kereszten kiszenvedett, készen áll a bűnbocsánat, a megtisztulás lehetősége.
Bűneink nem súlyos kövek többé, melyek szükségszerűen a mélybe húzzák az embert.
Jézusban bűnbocsánatot kaphatunk.

S ami még ennél is több: Isten szeretete arról is gondoskodott, hogy a világ megismerhesse az isteni megváltás nagy tényét. Követeket bocsátott ki, szívükre helyezte a megbékéltetés üzenetét, amit azok most bizonyságtételeikben elmondanak a világnak. Szerte-szét szórják mindenütt a jó magot.
"Menjetek e széles világra!" - hangzik a megbízás.

Rajtuk keresztül könyörög, int és sürget Isten: adjátok fel az ellenállást Teremtőtökkel szemben, hagyjátok magatokat megbékéltetni! Kezét is felénk nyújtja békességgel: fogadd el e kezet és ne légy állhatatosan ellenszegülő!

A Szentlélek ezeken a követeken keresztül igyekszik meggyőzni a világot hitetlensége gonosz voltáról.
Hiszen itt van a bűn gyökere: az ember nem akar hinni a Megváltóban, félreismeri, megveti őt.
Az isteni Lélek arról a megigazulásról győzi meg a világot, melyet a legelesettebb, legistentelenebb ember is megkaphat a megdicsőült Úrban. S végül arról győzi meg a világot, hogy a sátán megítéltetett, kimondatott rá az ítélet a kereszten.

Nincs joga többé egy lelket sem fogva tartani, ha az szabadulást keres.
Senkinek az útját nem torlaszolhatja el, aki megtérésre vágyik.
Egy áldott evangéliumi munkás kis füzetet adott ki egyszer ezen a címen: "Evangélium az istentelenek számára."

Egy könnyelmű és züllésnek indult ember meglátta azt egy kirakatban.
Öntelten azt mondta: "Végre valami az én számomra is." Megvette, elolvasta s megrendülten hitt abban, aki az istentelent megigazítja.
Engedjük, hogy ez az isteni szeretet a mi szívünkben is hasson.
Ne feledjük el, hogy mielőtt még mi kezeinket kitárnánk Isten felé, ő már régen kinyújtotta kezét utánunk. Vár reánk és felkínál mindent, hogy Fiához s őáltala önmagához vonjon minket.

,,És így szólt hozzájuk: Menjetek e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.,, Márk 16 -

AZ ALAPVETŐ HIBA❣️

"💞Nincs istenfélelem szemük előtt. " (Róma 3, 18)

Az apostol ezzel fejezi be a meg nem tért ember szomorú képének megrajzolását. 

Minden erkölcsi eltévelyedés gyökerét az istenfélelem hiányában látja.
Az istenfélelem olyan, mint valami gát.
Ha megroppan és enged, a zavaros vizek akadály nélkül átcsapnak rajta, elpusztítva mindent.
- Ahol nincs istenfélelem, ott a lelkiismeretnek is vége.

 
Ha az erkölcsi törvények többé nem isten törvényei, megszűnik kötelező erejük is.
Ha a házasságban az ember nem Isten szent rendjét látja, bátran megtöri a hűséget. 

Amikor az ember elszakad Istentől, minden egyéb tekintély is összeomlik. 

Nem hajlandó többé semmiféle felsőbbséget elismerni. Ahol Istent nem félik, ott a szülőket sem. 

Az ember fölébe helyezi magát a törvénynek s hidegen vesz mindent.

Ahol egy nép nem féli többé Istent, ott csak felbomlás jöhet. 

Az erkölcsi fogalmak elmosódnak s nem marad egyéb, mint a puszta önzés, mely kíméletlenül tör céljára. Az istenfélelemmel együtt elenyészik a jog és igazság is.
Az ember úgy látja, nem az a helyes, amit Isten kíván, hanem amit saját érdekei követelnek meg és az a jogtalan, ami az önző kívánságoknak és vágyaknak "megállj"-t parancsol.
Az ilyen emberek előtt a lelkiismeretesség korlátoltság.
A becsületességet ostobaságnak tartják.

Ahol az istenfélelemnek nincs többé helye, ott az emberek csak a büntetéstől és a szégyentől félnek. 

Nem azt kérdezik cselekedeteik előtt: mit szól hozzá majd Isten, hanem azt, hogy mit mondanak majd az emberek? 

Félelem nélkül cselekszik a gonoszt, csak ki ne derüljön. 

Valóban igaza van az Igének, mikor az Istentől való elszakadást tartja a bajok gyökerének, amiből minden más gonosz is ered.
"Elvész az én népem, mivelhogy tudomány (ismeret) nélkül való" - kiáltja Hóseás.
Ésaiás pedig Istennek ezzel a szívbemarkoló panaszával kezdi könyvét:

 "Fiakat neveltem... és ők elpártoltak tőlem... Elhagyták az Urat, megutálták Izrael Szentjét és elfordultak tőle..."

 
- S végül, ahol nincs istenfélelem, ott a hit alapvető feltétele is hiányzik. 

Teljes hitetlenség lesz úrrá az emberen.
Ahogyan a hit a lélek helyes viszonyulása Istenhez, úgy a hitetlenség ennek pontosan az ellenkezője.
- Így mutat rá a Biblia e két dologra: az ember dicsőségének és méltóságának, valamint elfajulásának és nyomorúságának titkára.

A BŰN LÉNYEGE ❣️

"💞Mindenki, aki a bűnt cselekszi, az Isten törvényét is megszegi; a bűn pedig a törvény megszegése." (1 János 3, 4)

Az apostol bepillantást nyújt itt a bűn lényegébe.
A bűn Isten törvényének semmibevevése, sőt nyílt lázadás személye ellen. Milyen sekélyes és felületes az emberi elképzelés a bűnt illetően! Csak gyengeségnek látja azt. Bűn helyett inkább hibákat emlegetünk, melyek megbocsáthatók s amiket az ember maga is könnyen el tud intézni. Szívesen hárítjuk a bűnt a szülőkre is és megnyugtatjuk magunkat, hogy "öröklött terheltség". 

Sokan mentegetik vétkeiket természetes hajlamaikkal:
én már ilyen vagyok, tehetek én róla?
Mások egyáltalán még csak hallani sem akarnak a bűnről. Mi volt az oka annak, hogy egész nemzetek buktak el a történelem folyamán? Az, hogy sokan nem tudták többé, mi a bűn. 

Elveszítették az Istennel való kapcsolatot és lelkiismeretük elnémult.
A bűn nemcsak félrelépés, eltévelyedés, vagy egymással szemben elkövetett jogtalanság; hanem végső fokon Isten szent igazságának megsértése, felségsértés. Isten nem olyan, mint aféle "jószívű" ember, aki szemet húny a bűn fölött. Ő szent, igaz s ezért a bűn összeegyeztethetetlen a személyével. 

A bűn elviselhetetlen ellentmondás Isten lénye ellen. Nem nyugodhat bele minden további nélkül, különben hűtlen lenne önmagához.
Aki egyszer valóban megtapasztalta a bűn hatalmát, az nemcsak szégyenli önmaga előtt is, hogy ennyire megfeledkezett magáról és engedte magát sodortatni, hanem azt mondja a zsoltáríróval:
"Egyedül te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemed előtt" (Zsolt 51, 6).
Ha valaki bűnösnek ismeri fel magát, az nem emberi ítélőszék előtt áll, hanem Isten előtt, akit megbántott és akinek büntető ítéletét magára vonta.
Ha valaki gonoszt cselekszik, úgy érzi, hogy útjában áll Isten és ez nyugtalanítja őt.
Annak örülne legjobban, ha Isten egyáltalán nem lenne. Ezért lesz a bűnösből végül is istentagadó.
Az Isten ellen való gyűlölet, mely ott rejtőzik minden bűn mélyén, egyre inkább előtérbe kerül, végül is Istennel szemben való lázadássá válik és a szent dolgok felett való arcátlan gúnyolódásban lesz nyilvánvalóvá.
Csak ha felismerjük a bűn szörnyű voltát, értjük meg a Fiú kereszthalálát és magasztaljuk Istent, hogy Jézus a kereszten az igazságnak is teljesen eleget tett, de bűneinket is teljesen eltörölte.

BOLOND MÓDON ELTÉKOZOLT ÉLET❣️

"💞Az Isten azonban így szólt neki: Bolond, még az éjjel visszakérik tőled a te lelkedet! "
(Lukács 12, 20)

Bolond mindaz, aki Isten nélkül él és nem hallgat lelkiismerete szavára. 

A földi vagyonában bizakodó gazdag ember képében ezt a bolondságot rajzolja meg Jézus.
Az az ember jól tudott számolni, mégis elszámította magát, mert a legfőbb tényezőt, a mindent elrendelő Istent kihagyta számításából s így a végeredmény hibás lett.
Számolt készleteivel, az előtte álló esztendökkel, csak azzal az eggyel nem, aki az egész számítást egyetlen vonással keresztülhúzhatja.
- "Még az éjjel visszakérik lelkedet!"
Azt a lelket, melyről olyan rosszul gondoskodott, oda kellett adnia. -
"Én lelkem... pihenj, egyél-igyál, örvendezzél!"
De az emberi léleknek másra is szüksége van, nemcsak földi pihenésre és kényelemre. 

Igazán csak Istenben tud megnyugodni. Földi örömök, élvezetek nem elégítik ki.
Az Úrban való örömre vágyik.
A földi javak sohasem elegendők. Az ember vagy Istenben gazdag, vagy becsapja önmagát. 

A világi megbecsülés, tisztségek sem elégítik ki a lélek mély vágyakozását.
Mindaz, amit a világ adhat, üres, nem kielégítő, mert mulandó.
A lélek pedig örökkévalóra vágyik, azaz magára Istenre.
Teljes elszegényedés elé néz, amikor utolsó útjára indul; semmit sem vihet magával, csak azt, ami benne el van rejtve.
Ekkor lesz bolond volta egészen nyilvánvalóvá.
A gazdag ember úgy nézte földi javait, mint kizárólagos tulajdonát. Igen jellemző, amikor így beszél: az én termésem, az én csűreim, az én gabonám, az én javaim...
Ő a tulajdonos, magának akar mindent s maga akarja élvezni is azokat. 

Micsoda ostoba rövidlátás! Jézus tanítványai csak a földi javak sáfárainak, megbízottainak tekintik önmagukat és az Úr útmutatása szerint akarnak gazdálkodni azokkal.
A pénz nem magántulajdonuk, hanem rájuk bízott idegen érték, amivel hűségesen kell sáfárkodniuk, hogy azután részük lehessen az igazi jóban, az örök életben, melyre Isten teremtette őket.
A földi javak mindig csak látszólagosak és lényegtelenek.
Jó annak, aki azt látja lényegesnek és valóságosnak, amit a halálba is magával vihet! Ez az igazi bölcsesség.
Így bátran és nyugodtan mehet a lélek az örökkévalóságba.